A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Best of. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Best of. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. május 22., vasárnap

Május 22. - The Top 10 hottest blondies of the 80's - 9. Mandy Smith

Témakör: Best of
Idő: 80's 
Stílus: She was one of the cutest cuties of the late 80's
Fíling:"I need to know, do you feel the same way?"



Leírás:


Nos, hölgyek és urak - de főleg urak, hiszen, ha nem csalódom, eddig is többnyire férfiak olvasták ezt a szokásos vasárnapi írásomat - így a vége felé közeledve most már leránthatok néhány leplet. A célegyenesben vagyunk, tehát nem baj, hogy ha tisztázunk néhány dolgot...

Diane Keaton, Jodie Foster, Kim Carnes illetve Debbi Harrison nem lesznek rajta a listán - ez azért van, mert nekik mind más évtized jelentette az aranykorukat, plusz Diane Keaton csak hozzávetőlegesen szőke. Kim Basinger sem lesz vagy Bridget Fonda, mert szerintem ők sokkal inkább a kilencvenes évek ikonjai, mint a nyolcvanasoké. Madonna szénfekete hajú, hiába minden szőkítés (amit már a nyolcvanas években is bevállalt időnként), Kylie Minouge pedig, bármilyen édes és imádni-való is, bizony vörös, így aztán ők sem lesznek szereplői a listának. 

A listának, amelyről ennek ellenére lemaradt pár név, akikkel kapcsolatban úgy érzem, legalább annyira ikonikus blondie-jai voltak az időszaknak, mint az itt felsoroltak, csak éppen nem fértek rá... 

A legközelebb róluk is szó lesz, no meg az utolsó, 10. szöszinkről, akiről talán már sejtik páran, akik rendszeresen olvassák a blogot, hogy kiről is van szó valójában (a neve a mai posztban is szerepelni fog, anyway)...

De a poént még ne lőjük le - inkább vessünk pár pillantást Mandy Smith-re aki ma következik soron...

Nos: íme, megint egy csinos szereplő a nyolcvanas évek c. szuperprodukcióból, akit tuti, hogy senki nem ismer idehaza. 

Hogy is ismernék, hiszen nálunk egyetlen lemeze sem jelent meg, egyetlen számát sem játszotta a poptarisznya, márpedig amit nem játszott annak idején ez az oly népszerű rádióműsor, úgy vettem észre, mintha ki lenne törölve a nyolcvanas évekkel kapcsolatos hazai köztudatból...

Szomorú, hogy nagyon sok cool előadó van köztük (ezúton is küldeném szemráncolásomat B. Tóth Lacinak, a műsor főszerkesztőjének)... 

Szerintem Mandy Smith is közülük való - szerintem Mandy Smith cool, mi több cute - aminél nagyobb tiszteladás nem létezik egy hölgy irányába részemről...  

Jó, azt aláírom, hogy MS szépségén túl nem sokban emelkedett ki az évtized nagy egyéniségei közül - nem ő írta a dalait, nem ő találta ki a saját imidzsét, mi több, nem is menedzselték olyan szinten, mint Debbie Gibson-t, Kylie Minough-ot vagy Samantha Fox-ot, plusz azt kell, hogy mondjam, nem is használta olyan ügyesen a női eszköztárat, mint Stacey Smith vagy Pattsy Kensit.

Akkor hát mit keres itt voltaképpen?

Nos, ő ismét egy olyan név a listán, ami egy kötelező versenyzőt takar. Ilyesféle volt ugye (a kakukktojás) Catherine Oxenberg a múlt héten: Mandy a "kötelező" cute girl, aki se többet, se kevesebbet nem tud, mint, hogy egyszerűen cute - de abban viszont őstehetség...

Amanda Louis Smith, aki tizenhat évesen robbant be - ő is az 1970-es év szülötte, mint  Debbie Gibson (micsoda évjárat, OMG!) - a brit pop-életbe bájos, spontán jelenségként, s nem mellesleg figyelemreméltó, extra-vékony alkatával...

"Somebody ate her with a hamburger, please!" - írta egy tréfás kedvű kommentelő az egyik videója alá a youtube-on. Rosszul tette, ugyanis Mandy nem volt anorexiás, nem voltak étkezési problémái - egyszerűen ilyen soványnak született.

Nem véletlen, hog az, hogy ilyen sovány volt, neki tökéletesen állt. 

Mint ahogy általában minden - ezért tűnhet úgy, hogy ő nagyon is értette a dolgát. Pedig aki átlát az álcáján, ami tegyük hozzá, nem nehéz, csak egy bájos, kedves, egyszerű bakfist vehet észre mögötte. Egy fiatal csitrit, aki szerencsés csillagzat alatt született és jókor volt jó helyen amikor a megfelelő erényeket osztogatták...

So these are all informations, you have to know about Mandy Smith... 








2011. május 15., vasárnap

Május 15. - The 10 hottest blondies of the 80's - 8. Catherine Oxenberg

Témakör: Best of
Idő: 80's
Stílus: Kakukktojás...
Fíling: Vagyis inkább különlegesség...



Leírás:

Minden valamirevaló best of listára kell egy olyan kakukktojás, ami valamilyen szempontból nem felel meg a listán szereplő követelményeknek. Ez az a kivétel, tudjátok, ami erősíti a szabályt.

Nálunk most Catherine Oxenberg lesz ez a különleges illető...

Catherine Oxenberg ugyanis annyiszor változtatta már a hajszínét, hogy bajos lenne megmondani, vajon mennyiben tekinthető blondie-nak a szó szoros értelmében. Hogy mégis szerepel ezen a listán, annak az az elsődleges oka, hogy CO-t a közönség szőkén ismerte és kedvelte meg, és, mert természetes hajszíne világos barnás-szőke.

A Dynasty c. sorozatban ugyanis egy abszolút szőke karaktert alakított, s ez nem is történhetett volna másképpen, hiszen karakterét magáról Diana hercegnőről mintázták.

De álljunk meg egy pillanatra...

Először is: mi az a Dynasty?

Nos, remélem olyan fiatalok azért nem vagyunk, hogy ne vágjuk, hogy mi az a Dallas?

Na, ugye!

Szóval volt egy másik sorozat akkoriban az amcsiknál, ami legalább annyira népszerű volt, mint az említett opusz, majd egy idő után még túl is szárnyalta annak nézettségét. A híres sorozat, mint már említettük, a Dynasty volt, s súlycsoportjáról sokat elárul, hogy nálunk a Szív TV nevű csatornán futott a 2000-es évek elején, majd pedig a Story TV-n tűnt fel kicsit később.

Igen, a Dynasty vérbeli szappanopera volt, de az a fajta, amelybe mérhetetlenül sok pénzt öltek. Egy Carrington-vagyonnyit, mondhatni...

Merthogy a Dynasty Ewing-jai a Carrington-ok voltak, s mit ad Isten, ők csakúgy az olajból tollasodtak meg, mint a texasi kollégák. Csakhogy, míg a Dallas egyfajta republikánus-ranchos, "egészséges"  vidéki-amerikai életérzést próbált közvetíteni (az ekkoriban hatalomba lendülő Reagean kormánynak való megfelelési kényszerből ez egy időben nagyon eluralkodott a széria profilján), addig a Dynasty a mérhetetlen gazdagsághoz társuló rongyrázás szimbólumává vált - a dekadens és hanyatló kapitalizmus nagyszabású és csillogó-villogó kulisszái pedig megmozgatták a nyolcvanas évek egyszerű fantáziáit is.

S ha ez még nem lett volna elég, a széria arról is híressé vált, hogy legendás catfight-ok, azaz nők tettlegességig fajuló veszekedései szerepeltek benne - nem véletlen, hogy erről még az American Dad-ben is elsütöttek egy-két poént.

Akárhogyan is van azonban, ebben a sorozatban tűnt fel először a szélesebb közönség számára Amanda Carrington-ként, a család a messzi Londonban élő gyermekeként Catherine Oxenberg, 1984-ben. Az ekkor már nagyon is sikeres széria tette ismertté a nevét az egyébként később olyan remekművekben is feltűnő hölgynek, mint az Acapulco H.E.A.T., amit mi a kilencvenes években Acapulco akciócsoportként ismerhettünk meg...

Szóval, ez a bizonyos Catherine Oxenberg nem mellesleg anyai ágon a jugoszláv királyi család leszármazottja, s rokonságban áll a Romanovokkal, Kent hercegével. illetve még seregnyi ma is létező vagy ex európai uralkodóházzal - és ez nem mese - valóban megfelelő választásnak tűnhetett erre a szerepre, ugyanis mindene a szépsége és a királynői kisugárzása volt.

Nem volt énekesnő (feltűnhetett, hogy az eddigi blondie-aink közül mindenki énekelt vagy együttesben vagy szólóban, így megállapítható, hogy ebben a tekintetben is kakukktojásnak számít az összeállításunkban), s bár színészkedéssel is foglalkozott, ennek dacára nem teljesített kiemelkedően  igazán ezen a téren sem. Igazából semmi nem emelte ki a tömegből, kivéve egyvalami: hogy valóban királynői jelenség volt.

Vibráló, izgalmas nő, aki magára vonta a figyelmet és aki könnyedén válhatott a korszak ikonjává, mert megvolt minden képessége, ami erre predesztinálhatta.

So, she was a perfect blondie of the 80's (not more, but not less), and, I think, it's realy quite enough to be on this list... 


2011. május 8., vasárnap

Május 8. - The top 10 hottest blondies of the 80's - 7. Sam Fox

Témakör: Best of 
Idő: 80's 
Stílus: "Touch me! / Touch me! / I wanna feel your body..."
Fíling: Mert néha kell valaki ismerős is... 


Leírás: 

D'oro-t leginkább a metálrajongók ismerik idehaza, Stacey Smith-t viszont senki sem. Pattsy Kensit-et azért jópáran vágják, viszont Terri Nunn-ról errefelé sokan még azt sem tudják, hogy eszik-e vagy isszák. Kim Wilde pedig a nyolcvanas évek legendájává vált, így idehaza nehéz nem ismerni, viszont France Gall-t legfeljebb pár középkorú frankofil éli idehaza. 

Akárhonnan is nézem, az eddigiek közül senki sem számít ismertebbnek ma kis hazánkban, mint Samantha Fox, a mai, szám szerint hetedik "blondie"-nk.

Ugyanis Miss Fox-ról egy generáció - az, amelyik akkoriban volt kamasz, amikor én születtem - hallotta csak úgy mellékesen, hogy énekelt is - ám annál inkább vágták a hölgyet a Bravo magazin Bécsből vagy az NSZK-ból becsempészett számaiból, amelyekben, mi tagadás, meglehetősen ledér képek (is) jelentek meg róla, a ma már kopaszodó 40-esek örömére.


Ne szépítsük: egy egész hazai generáció egyik első szexuális élményét jelentették az ő poszterei, a nem ritkán csak a lényeget takaró képei minden fiúöltöző és autószerelőműhely kötelező kellékei voltak, srácok szöktek ki Berlinbe csak azért, hogy vele készíthessenek fotót és legalább egy pillanatra bűvkörébe kerüljenek, s mentek el 20 évvel azután, vagyis úgy három éve kissé megkésett hazai koncertjére (ugyanis az aranykorban még nem játszott itt, s első budapesti fellépésére csak 2008-ban kerített sort), gondolkodás nélkül kiperkálva a borsos jegyárat.

Mert Samantha Fox ilyen - ő a tökéletes bombanő, mindannak a szinonímája, ami a nyolcvanas években a igazán szexi volt. Ő nem egy egyszerű ribanc volt - ő egy olyan szexszimbólum volt, amilyen egyszer születik legfeljebb egy évtizedben...

Madonna volt az elérhetetlen istennő, Cindy Lauper a nagyon is megközelíthető lázadás szimbóluma, a The Bangles énekesnői, köztük talán elsősorban Susanna Hoffs voltak az abszolút bájos és ártatlan girl from next door típus megtestesítői, Joan Jett a szénfekete lázadás with bad reputation, Debbie Gibson a teen queen, Tiffany a mall queen, Belinda Carlisle a szenvedély és elegancia ötvözete, Pat Benatar a nő, aki mindent tud a szerelemről, Kim Wilde meg maga a nyolcvanas évek zenéje, mindenestül...

De Samantha Fox kategorizálhatatlan. Szinte - úgymond - "átlagos" bombázó lenne, de valami mégis kiemelte a környezetéből - és itt nem is a keblekről volt elsősorban szó (bár nyilvánvalóan az sem lehet elhanyagolható tényező), hanem sokkal inkább arról a képességéről, ahogy állandó, és a világűrből is látható mértékben aktív szexuális kihívást tudott belevinni egyetlen finom gesztusába vagy pillantásába.

Ezért volt az, hogy sokan, akik akkoriban értek férfivá, évek múlva kérdezték meg csak döbbenten, hogy: de hát énekelt is?

Nem csak, hogy nagyon nem az énekhangja volt a történet lényege (az amúgy is, ne szépítsük, nem ritkán playback-ről ment - sőt, ő volt az első playback-királynő), hanem az éneklés amúgy is csak másodfoglalkozás volt az ő számára.

Ő is 1986 forró nyarán lett igazán ismertté (akár csak Pattsy Kensit, Tiffany, vagy Debbie Gibson - hú, de jó évjárat volt az!), s köszönhette mindezt nem kis részben Tom Fox-nak, az apjánmak, aki történetesen egy zseni volt

Ahogy mondani szoktam, a nyolcvanas évek három legkiválóbb menedzsere nem volt más, mint: Fox-apuka, Minouge-apuka (Kiley Minouge apja) és Gibson anyuka (Debbie G. mamája). E triumvirátus tagjaként Fox papa pontosan tudta, hogy mit vállalhat be a lánya, és mit nem.

Úgy tűnik, igaza lett, amikor azt mondta, hogy elég sokat, mert 1986-ra lánya világhírű lett. Sam-ről már három évvel korábban - azaz, amikor 17 éves volt mindössze - megjelent pár fehérneműs kép, 1985-1986-ban pedig már férfimagazinoknak vetkőzött, s amikor 1986-ban az angol Penthouse-ban végre először láthatták meztelenül a népek, valahogy hirtelen egycsapásra jött a világhír, majd az első lemez is, megállás pedig nem volt többé... (A ma már - akárhonnan is nézem - negyvenöt esztendős Sam azóta sem változott: ugyanezt a két műfajt űzi felváltva, és a jelek szerint még mindig remek érzékkel, mint akkor: vagyis az éneklést és a vetkőzést.)

Nos ez volt itt a Sam Fox sztori alapképlete - a továbbiakban pedig érkeznek képeink. Most lusta vagyok írogatni, meg amúgy sem látom sok értelmét a túl sok magyarázkodásnak, szóval legyen elég annyi, hogy kronológiai sorrendben követik egymást s nagyjából az 1984 és 1989 közötti időszakból valók, a végére pedig ezt az egy klipecskét biggyesztettem, csakis azért, hogy lássátok, milyen zenéket is követett el Sam kisasszony...





























2011. május 1., vasárnap

Május 1. - The top 10 blondies of the 80's - 6. Terri Nunn

Témakör: Best of
Idő: 80's
Stílus: "I'm a boy, I'm a mother..."
Fíling: "I'm a bitch, I'm a gheisha"
Leírás:


"I'm a bitch, I'm a lover, / I'm a child, I'm a mother / I'm a sinner, I'm a saint / I do not feel ashamed" - énekelte Meredith Brooks az ezredforduló körül, s az egész szám, elejétől a végéig olyan, hogy akár Terri Nunn-ról is írhatták volna. Ha Kim Wilde-ról azt mondtuk, hogy ő volt  maga a 80-as évek, vagyis minden, azaz szó szerint minden, amit az évtized popzenéje nyújtott a világnak, akkor Terri Nunn-ról azt mondhatjuk, hogy ő pedig bármi tudott lenni a színpadon, amit egy igazán érett - vagy nevezhetjük akár tapasztaltnak is - nő adni tud a proszcénumokon - s amiről Meredith is énekel a fentebb idézett dalban. 

Terri Nunn szinte érettnek született - a kezdetektől fiatal (de később is fiatalos) és nagyon-nagyon vonzó volt, viszont, ezzel együtt a vonásaiban és a tekintetében is ott bujkáltak egy néhány dolgon már átment harmincas nő érzelmei. Pedig nem volt sem túl elkényeztetett, sem nagyon kiszolgáltatott gyerekkora. Középosztálybeli családban született 1961-ben, és nőtt fel- Los Angeles-ben - a hetvenes években. 

1978-ban alapította a Berlin nevű zenekart, amelynek neve szinte már tökéletesen egy az övével - lévén ő az énekese. Az előbb meghatározhatatlan new wawe, majd synth-, még később sajátos popzenét, majd a kilencvenes évek végétől elektronikus popot játszó zenekart annyit éltettük már a blogon, hogy az nem is igaz. Elég ráklikkelni a megfelelő tag-re a mai bejegyzés alatt és kapásból beúszik- ha jól emlékszem - három vagy négy poszt is.

Na, szóval Terri e zenekar vezetőjeként vált a nyolcvanas évek egyik ikonjává, elképesztő erejű jelképpé, aki legfeljebb azért nem lehetett a mágikus dekád egyik legnagyobbja, mert ugyanakkor élt, mint Freddie Mercury, Michael Jackson, Madonna, Cindy Lauper, Kim Wilde, hogy az időszak nagy zenekarairól már ne is beszéljünk a szólóelőadók mellett... 

A sajnos nem eléggé ismert és méltatott new wawe időszak után, a Berlin a csúcsra 1986-ban jutott el, mikor is ők dobták össze a Top Gun c. "nagysikerá filmalkotás" nagy slágerét, a "Take My Breath Away"-t, amivel csak az a baj, hogy mindenki ezt ismeri tőlük, pedig kb. 40 jobb számuk biztos hogy volt ennél - szóval még ebben az esetben is komoly hiányérzete lehet az embernek.

Az excentrikus, izgalmas, szexi személyiség - Terri - mindvégig a zenekar motorja volt és maradt és nem mellesleg egy elképesztően vonzó nőről beszélünk az ő esetében, aki a neki juttatott eszköztárat kiválóan használta. Persze hogy is ne használta volna kiválóan, ha valóban igaz rá, amit elmondtunk a mai poszt elején...

Szövegközti képeinken Terri egy 1984-es portréja és első nagylemezének, az 1981-es Pleasure Victim-nek (beszédes cím egy ennyire dekadens zenekar esetében) a borítója látható. Egy korabeli festmény (egészen pontosan 1985-ös) következik ezután, amelyen Terri jellegzetes, védjegyévé vált 1983-1985-ös frizurája is feltűnik. 

A tovább mögött a Berlin 1986-os "Count Three and Pray" c. albumának belső borítója látható - amelyen az együttes tagjairól készült képek kaptak helyet. Ötödik felvételünk 1981-es, s akár hisszük, akár nem a T. J. Hooker c. sorozatból való, Terri ugyanis vendégszerepelt benne, és ez nem csalás, nem ámítás. Ahogy az sem, hogy az ezt követő három kép közül az első kettő 1983-ban, a harmadik 1984-ben készült - az utolsó a már említett hajviselettel megspékelve. Utolsó előtti két felvételünk 1986-os és mind a kettő a "Take My Breath Away" sikere után született újságcikkekből való, legutolsóként pedig egy 1990-es fotográfia látható.

Klipeket már nehezebb volt válogatni, hiszen seregnyi Berlin-alkotást prezentáltunk már a honlapon. A választás végül is egyetlen, 1981-es alkotásra, a már címében is sokat mondó "Sex... I'm a"-re esett. ("I'm a boy, I'm a mother... / I'm a bitch, I'm a gheisha..." - nem ismerős ez valahonnan?)

2011. április 24., vasárnap

Április 24. - The Top 10 hottest blondies of the 80's - 5. France Gall

Témakör: Best of
Idő: 80's
Stílus: French pop
Fíling: Erre már nincsenek szavak... 


Leírás: 

Az eddigiekben mindig olyan hölgyekkel találkoztunk vasárnapi állandó rovatunkban, akik a nyolcvanas években váltak igazi ikonná, hiszen maguk is ahhoz a korosztályhoz tartoztak, amely ekkor volt feltörekvőben - azaz az ötvenes, de inkább a hatvanas években vagy hetvenesek első éveiben született lányokról volt szó. 

Most azonban olyasvalakiről szeretnék - nem első ízben - beszélni, aki sokkal korábban lett híressé, s ebből következően ekkor már nem volt éppenséggel "lánynak" tekinthető. Egészen pontosan 1980-tól (azaz a 80's első évétől) vissza kell számolnunk tizenhét esztendőt, hogy első albumáig visszajussunk az időben. Egy 1947-es születésű francia énekesnőről van szó ugyanis, aki már a 60's idején olyan jelentőssé vált, hogy nagyon gyenge produkciót kellett volna nyújtania ahhoz a következő évtizedekben, hogy a közönség megfeledkezzék róla. 

De szó sem volt nagyon gyenge produkcióról! 

Mert France Gall ezt követően is igazi ikon maradt...

(A tovább mögött szöveggel, képáradattal és három klippel folytatom...)

2011. április 17., vasárnap

Április 17. - The Top 10 hottest blondies of the 80's / 4. Kim Wilde

Témakör: Best of
Idő: 80's
Stílus: All kind of 80's pops
Fíling: Not "Just a feeling"


Leírás: 

Doro a perfect blonde metal lady, Stacey Smith a tini és az érett fiatal lány egy személyben, Patsy Kensit pedig a női eszköztár eszményien tökéletes művésze - akkor hát micsoda Kim Wilde? 

Kim Wilde minden, amit a 80-as években a nők által előadott popzene jelenthetett. Míg Doro és Patsy a nyolcvanas évek közepén, Stacey pedig az utolsó harmadában tűnt fel, addig Kim 1981-ben kezdte és nem csak a nyolcvanas, de a kilencvenes éveket is végigénekelte előadóként, sőt, ma, azaz úgy nagyjából 2006. óta, ismét aktív. 

Kim Wilde a végképp ikonná nemesült női popelőadó egyik legtökéletesebb példája és egyben a huszadik század kilencedik évtizedének egyik jelképe: nagyjából úgy Michael Jackson-nal, Bonnie Tyler-rel, Cindy Laupher-rel vagy Prince-szel kell egy sorban emlegetnünk. Igen, ők azok, akiket mindenki csuklóból vág és reflexből elismer, ha a nyolcvanas évekről van szó - pedig azért néha nem ártana jobban ismernünk a zenéiket, mint csak úgy rábólintani a közvélekedés nyomán hozott ítéletre. 

Kim Wilde esetében is így van ez - hiszen , bár a "Kids in America", "Chequered Love", a "Cambodia", a "Take me tonight" vagy "Keep me hanging on" világslágerek, azért nem árt tudni, hogy mennyi fantasztikus számot is írt még ezeken kívül. Hét rendkívül erős nagylemez és több, mint két tucat kislemez az évtized termése az ő esetében...
                                                                                        
És ezek a lemezek - ezt nyugodtan elhihetjük - nagyon nem homogén zenével vannak telepakolva. A new wawe-től a raggae-ig, az italo disco-tól a rockabilly-ig mindenféle hatást magukon viselnek Kim dalai (amelyekből nem keveset ő maga írt), de a műfaj mindig pop marad és mindig belengi a track-eket az a megmagyarázhatatlan, ám nagyon kellemes érzés, amit Kim hangja, előadásmódja, stílusa az emberben kelt. Nem is beszélve arról, hogy részben ő maga is formálta, de általában nagyon jól követte az évtized trendváltozásait a külső megjelenésben is - ami éppenséggel a popzene esetében nem rossz pont.

(A tovább mögött képáradattal és három fantasztikus klippel folytatom...)

2011. április 10., vasárnap

Április 10. - The top 10 hottest blondies of the 80's / 3. - Patsy Kensit


Témakör: Best of
Idő: 80's
Stílus: "Use me Baby..."
Fíling: She's not an "absolute beginner"...


Leírás:

Vannak olyan nők, akik az alap női eszköztárnál is többet kaptak a sorstól. Akiknek szinte veleszületett képességük, hogy olyan tökélyre fejlesszék a nő gesztusrendszerét, arcmimikáját, mozgását - vagyis mindazt, amivel hódít - ahogy arra senki sem képes,. mégis, olyan természetességgel, hogy az ember szinte el sem hiszi, hogy mindezt az illető találta ki. Pedig ez az ő esetükben igaz.

Patsy Kensit volt a 80-as években az az ideáltípus (többek között), aki ezt megvalósította. Bársonyosan, finoman búgó, izgatóan vékony szoprán-énekhangja, meglehetősen egyértelmű színpadi mozgása, a tekintet és mimika tökéletes uralása kiemelkedően jó tulajdonságok lehettek volna a színészi pályán is - sőt lettek is, hiszen jópár filmben játszott - ám ő mégis legeslegelsősorban énekesnő volt. A színpad volt az ő igazi világa és a harcmodora, ahogy előlépett hosszú, fehér lábain, a nyolcvanas évek divatos ruháiban - avagy éppen nagyon egyszerű, hétköznapi cuccokban - s háta mögött zenekarával, az Eighth Wonder-rel, előadott egy lendületes, izgalmas, szexi pop song-ot, úgy, ahogy csak ő tudta.

De miért is beszélünk múlt időben, hiszen Patsy mind a mai napig fel-felbukkan itt-ott mint előadó, vagy csak mint nő - vagyis az a jelenség, amelyet olyan ügyetlenül próbáltam körülírni fentebb. És még mindig ő a late 80's pop music egyik definíciója. A jelenség és az izgalom, amit megjelenése keltett és kelt, kézzel tapintható, mégis körülírhatatlan.

Kicsit furcsa, de pont addig, hogy az még beleférjen a konvencionális kategóriájába, kicsit klisés, de pont annyira, hogy még eredeti maradjon és kicsit kurvás, de pont annyira, hogy az még menő és cool legyen...

Ez Patsy Kensit hölgyeim és uraim!

Nem több és nem kevesebb.

2011. április 3., vasárnap

Április 3. - The top 10 hottest blondies of the 80's / 2.- Stacey Smith (from group Bardeux)

Témakör: Best of
Idő: 80's
Stílus: Dance & italo disco
Fíling: Amikor a disco még jelentett valamit...


Leírás:

Nagyon jellemző dolog, hogy a nyolcvanas évek elejének európai pophangulata inkább sötét tónusú - nem kicsit a new wawe jegyében telik és erősen társadalomkritikai jellegű Az évtized második fele viszont csupa szín, élet és élvezet - ez viszont az érzelmes és érzéki italo disco tombolásának (is) az ideje.

Az italo disco egy relatíve korai elektronikus-szintetizátoros és egyéb muzikális elemeket egyaránt keverő műfaj. Szinte azt mondhatnánk, hogy a new wawe és az italo viszonya hasonlít az Alpoktól délre és az Alpoktól északra zajló reneszánsz viszonyához, azzal a különbséggel, hogy míg a XV-XVI. században Itália, addig a 80-as években inkább az északi népek vonatkozó kultúrtermékei váltak jelentősebbekké. 

A műfaj tehát Itáliában született, igaz, gyorsan tovaterjedt egész Európában, majd Amerikában is. Ott viszont már nem teljesen vegytisztán jelent meg, ugyanis a 80-as évek második felének dance-műfajaival keveredve tört be az amcsi köztudatba (olyan előadók képviseletében, mint pl. Stacey Q, vagy maga Madonna). A Los Angeles-i Bardeux nevű lányduó pl. az évtized végén már abszolút dance-es italo disco-t nyomott, a maga egyszerre finoman érzéki és laza stílusában, általában sok színnel és jókedvvel (néha-néha melankóliával) megfűszerezve.

A Bardeux 1987-ben alakult és egészen 1995-ig folyamatosan zenélt, de azóta is időről időre jelentkeznek valamivel a duó tagjai, azaz Stacey Smith és Tarrie B (1991-től Jaz vette át Tariie helyét, s ezzel a csapat zenéje előbb rap-es, majd később jazz-es elemekkel egészült ki). A szép barna Tarrie B-nek is küldeném ezúton hódoló kézcsókomat, de most nem róla lesz szó. 

2011. március 26., szombat

Március 26. - The top 10 hottest blondies of the 80's / 1. - Doro

Témakör: Best of
Idő: 80's
Stílus: Melodic Metal Queen
Fíling: Huh - tartalom és forma tökéletes egysége - ha értitek, mire gondolok... ;)

Leírás:

Nos, kedves olvasóim, ez az újabb meglepetés, amit a szombati állandó blokkunkban szántam nektek. 

Csak így, amúgy póriasan fogom a következő hetekben elősorolni a tíz kedvenc szőkeségemet a nyolcvanas évekből. Főleg képek, klipek, filmrészletek és egyéb jóságok érkeznek majd, hogy bizonyítsák: nem igaz az a tévhit, amit oly sokszor hangoztatnak némelyek: hogy a nyolcvanas években nem voltak a main stream világában szép nők vagy hogy akkoriban a nyomi volt a menő. 

Sorolhatnék éppen feketéket, barnákat vagy vöröseket is (utóbbiból nem biztos, hogy összejönne tíz) ellenpéldaként bőszen, de az én választásom most épp a szőkékre esett. 

Csak úgy. 

Random módon.

Ahogy szintén random módon választottam ki ezt az egyébként fantasztikus tizest - ezzel számolni kell. Azt viszont már nem tettem meg - túl sok lett volna így a "találomra-választásokból" - hogy rangsoroljam is őket. 

Azt hiszem, ez nagy hiba lett volna - ahogy sztem általában az az olyan esetekben, amikor szubjektív dolgokat objektív módon próbálunk megítélni. (Ezért nem szeretem egyébként a szépségversenyeket sem.) Ők tízen ugyanis annyi különböző világból jöttek, hogy nem szabad beleesni  velük kapcsolatban ebbe a gyermeteg hibába. 

Ám ne húzzuk tovább az időt fölösleges túlragozással - inkább csapjunk bele a lecsóba...

2011. március 18., péntek

Március 18. - A TOP 10 legnagyobb arc a kilencvenes évek első felének magyar játékosai közül 5-1.

Témakör: Best of
Idő: 1990-1995
Stílus: Még mindig "arcoskodó"
Fíling: Körkapcsolás, GÓÓÓL, Knézy Jenő, Gulyás László, Lantos Dániel, neeeeeemcsászték!, WEST-cigaretta reklám Lisztes Krisztián Fradi mezén és rajzolt korona Kiprich József feje fölött... Egyszóval: leírhatatlan...


Leírás: 

Nálam ők az abaszolút favoritok.

És nem is mint játékosok - bár sztem igen nehezen lehet Lisztesnél vagy Kiprichnél sokkal jobb focistát találni a maguk posztján a kilencvenes évek első felének Magyarországán, márpedig ők állnak az első két helyen - hanem mint arcok.

Tényleg: ezek az emberek óriási figurák, és tényleg tessék észrevenni, hogy nem semmi amit elértek ebben az időszakban. Az elmúlt évtizedben is voltak remek játékosaink, de ilyen kiváló egyéniségek - hát nem tudom, mondjatok valakit...

Márpedig, úgy érzem, aki nem igazán egyéniség, valószínűleg nem is pont a legjobb abban amit csinál, s aki pedig nem a legjobb abban, amit csinál - márpedig erre a magyar foci jelenlegi berkeiben sűrűn találni példát - az talán nem is érdemli meg úgy igazán a magyar sport kenyerét...

Na, ők megérdemelték...

Mi pedig megérdemelnénk, hogy hozzájuk hasonlók érvényesítsék most is az ország és világ futballpályáin nemzeti érdekeinket... 

2011. március 17., csütörtök

Március 17. - A TOP 10 legnagyobb arc a kilencvenes évek első felének magyar játékosai közül 10-6.

Leírás: Best of
Idő: 1990-1995
Stílus: Classic faces
Fíling: Amikor még bekerülhetett volna sörreklámba, hogy "klubfociban mi vagyunk a császárok"...



Leírás:

Nem legkiválóbb csatár, kapus vagy középpályás, hanem egyszerűen csak arc.

Vagyis egyéniség.

Mert akkor még voltak ilyenek...

S hogy mi alapján esett a választásom pont rájuk?

Nos, mint már többször említettem volt, nekem a kilencvenes évek egy nagyon jelentős időszak volt abból a szempontból, hogy ekkor cseperedtem csecsemőből kiskamasszá - gondtalan három évesként kezdtem az évtizedet és a tanulás meg egyebek gondjai terhelte tizenháromévesként fejeztem be.

Szóval ez a dekád fokozottan nagy hatással volt a fejlődésemre. 

Ezért van az, hogy azok a filmek, amiket akkor láttam, azok a könyvek amiket akkor olvastam és a zenék, amiket akkoriban hallgattam, döntő hatással voltak rám. És persze a meccsek valamint a játékosok, a vb-k és eb-k is, amelyeket akkor láttam. 

S éppúgy igaz ez a futballra, mint bármi másra - sőt, még fokozottabban igaz, hiszen mi egy futball centrikus ország vagyunk a 90-es évek pedig egy futballcentrikus évtized voltak idehaza - különösen az első fele. 

Nos ebből az időszakból szedtem össze azt a 10 játékost, akit én - most már nem nehéz kitalálni, hogy ez volt a válogatás szempontja - akkoriban a legjobban favorizáltam - nem feltétlenül mindig tudatos, szakmai szempontok szerint. 

Az azonban kétségtelen, hogy így visszagondolva nem választottam rosszul, hiszen az itt felsoroltak  mind - igaz, ilyen-olyan mértékben - kiválóan teljesítettek az időszak hazai és idegenbeli zöld gyepein.

Még két megjegyzés, mielőtt belefognánk: