A következő címkéjű bejegyzések mutatása: blondies. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: blondies. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. május 15., vasárnap

Május 15. - The 10 hottest blondies of the 80's - 8. Catherine Oxenberg

Témakör: Best of
Idő: 80's
Stílus: Kakukktojás...
Fíling: Vagyis inkább különlegesség...



Leírás:

Minden valamirevaló best of listára kell egy olyan kakukktojás, ami valamilyen szempontból nem felel meg a listán szereplő követelményeknek. Ez az a kivétel, tudjátok, ami erősíti a szabályt.

Nálunk most Catherine Oxenberg lesz ez a különleges illető...

Catherine Oxenberg ugyanis annyiszor változtatta már a hajszínét, hogy bajos lenne megmondani, vajon mennyiben tekinthető blondie-nak a szó szoros értelmében. Hogy mégis szerepel ezen a listán, annak az az elsődleges oka, hogy CO-t a közönség szőkén ismerte és kedvelte meg, és, mert természetes hajszíne világos barnás-szőke.

A Dynasty c. sorozatban ugyanis egy abszolút szőke karaktert alakított, s ez nem is történhetett volna másképpen, hiszen karakterét magáról Diana hercegnőről mintázták.

De álljunk meg egy pillanatra...

Először is: mi az a Dynasty?

Nos, remélem olyan fiatalok azért nem vagyunk, hogy ne vágjuk, hogy mi az a Dallas?

Na, ugye!

Szóval volt egy másik sorozat akkoriban az amcsiknál, ami legalább annyira népszerű volt, mint az említett opusz, majd egy idő után még túl is szárnyalta annak nézettségét. A híres sorozat, mint már említettük, a Dynasty volt, s súlycsoportjáról sokat elárul, hogy nálunk a Szív TV nevű csatornán futott a 2000-es évek elején, majd pedig a Story TV-n tűnt fel kicsit később.

Igen, a Dynasty vérbeli szappanopera volt, de az a fajta, amelybe mérhetetlenül sok pénzt öltek. Egy Carrington-vagyonnyit, mondhatni...

Merthogy a Dynasty Ewing-jai a Carrington-ok voltak, s mit ad Isten, ők csakúgy az olajból tollasodtak meg, mint a texasi kollégák. Csakhogy, míg a Dallas egyfajta republikánus-ranchos, "egészséges"  vidéki-amerikai életérzést próbált közvetíteni (az ekkoriban hatalomba lendülő Reagean kormánynak való megfelelési kényszerből ez egy időben nagyon eluralkodott a széria profilján), addig a Dynasty a mérhetetlen gazdagsághoz társuló rongyrázás szimbólumává vált - a dekadens és hanyatló kapitalizmus nagyszabású és csillogó-villogó kulisszái pedig megmozgatták a nyolcvanas évek egyszerű fantáziáit is.

S ha ez még nem lett volna elég, a széria arról is híressé vált, hogy legendás catfight-ok, azaz nők tettlegességig fajuló veszekedései szerepeltek benne - nem véletlen, hogy erről még az American Dad-ben is elsütöttek egy-két poént.

Akárhogyan is van azonban, ebben a sorozatban tűnt fel először a szélesebb közönség számára Amanda Carrington-ként, a család a messzi Londonban élő gyermekeként Catherine Oxenberg, 1984-ben. Az ekkor már nagyon is sikeres széria tette ismertté a nevét az egyébként később olyan remekművekben is feltűnő hölgynek, mint az Acapulco H.E.A.T., amit mi a kilencvenes években Acapulco akciócsoportként ismerhettünk meg...

Szóval, ez a bizonyos Catherine Oxenberg nem mellesleg anyai ágon a jugoszláv királyi család leszármazottja, s rokonságban áll a Romanovokkal, Kent hercegével. illetve még seregnyi ma is létező vagy ex európai uralkodóházzal - és ez nem mese - valóban megfelelő választásnak tűnhetett erre a szerepre, ugyanis mindene a szépsége és a királynői kisugárzása volt.

Nem volt énekesnő (feltűnhetett, hogy az eddigi blondie-aink közül mindenki énekelt vagy együttesben vagy szólóban, így megállapítható, hogy ebben a tekintetben is kakukktojásnak számít az összeállításunkban), s bár színészkedéssel is foglalkozott, ennek dacára nem teljesített kiemelkedően  igazán ezen a téren sem. Igazából semmi nem emelte ki a tömegből, kivéve egyvalami: hogy valóban királynői jelenség volt.

Vibráló, izgalmas nő, aki magára vonta a figyelmet és aki könnyedén válhatott a korszak ikonjává, mert megvolt minden képessége, ami erre predesztinálhatta.

So, she was a perfect blondie of the 80's (not more, but not less), and, I think, it's realy quite enough to be on this list... 


2011. május 8., vasárnap

Május 8. - The top 10 hottest blondies of the 80's - 7. Sam Fox

Témakör: Best of 
Idő: 80's 
Stílus: "Touch me! / Touch me! / I wanna feel your body..."
Fíling: Mert néha kell valaki ismerős is... 


Leírás: 

D'oro-t leginkább a metálrajongók ismerik idehaza, Stacey Smith-t viszont senki sem. Pattsy Kensit-et azért jópáran vágják, viszont Terri Nunn-ról errefelé sokan még azt sem tudják, hogy eszik-e vagy isszák. Kim Wilde pedig a nyolcvanas évek legendájává vált, így idehaza nehéz nem ismerni, viszont France Gall-t legfeljebb pár középkorú frankofil éli idehaza. 

Akárhonnan is nézem, az eddigiek közül senki sem számít ismertebbnek ma kis hazánkban, mint Samantha Fox, a mai, szám szerint hetedik "blondie"-nk.

Ugyanis Miss Fox-ról egy generáció - az, amelyik akkoriban volt kamasz, amikor én születtem - hallotta csak úgy mellékesen, hogy énekelt is - ám annál inkább vágták a hölgyet a Bravo magazin Bécsből vagy az NSZK-ból becsempészett számaiból, amelyekben, mi tagadás, meglehetősen ledér képek (is) jelentek meg róla, a ma már kopaszodó 40-esek örömére.


Ne szépítsük: egy egész hazai generáció egyik első szexuális élményét jelentették az ő poszterei, a nem ritkán csak a lényeget takaró képei minden fiúöltöző és autószerelőműhely kötelező kellékei voltak, srácok szöktek ki Berlinbe csak azért, hogy vele készíthessenek fotót és legalább egy pillanatra bűvkörébe kerüljenek, s mentek el 20 évvel azután, vagyis úgy három éve kissé megkésett hazai koncertjére (ugyanis az aranykorban még nem játszott itt, s első budapesti fellépésére csak 2008-ban kerített sort), gondolkodás nélkül kiperkálva a borsos jegyárat.

Mert Samantha Fox ilyen - ő a tökéletes bombanő, mindannak a szinonímája, ami a nyolcvanas években a igazán szexi volt. Ő nem egy egyszerű ribanc volt - ő egy olyan szexszimbólum volt, amilyen egyszer születik legfeljebb egy évtizedben...

Madonna volt az elérhetetlen istennő, Cindy Lauper a nagyon is megközelíthető lázadás szimbóluma, a The Bangles énekesnői, köztük talán elsősorban Susanna Hoffs voltak az abszolút bájos és ártatlan girl from next door típus megtestesítői, Joan Jett a szénfekete lázadás with bad reputation, Debbie Gibson a teen queen, Tiffany a mall queen, Belinda Carlisle a szenvedély és elegancia ötvözete, Pat Benatar a nő, aki mindent tud a szerelemről, Kim Wilde meg maga a nyolcvanas évek zenéje, mindenestül...

De Samantha Fox kategorizálhatatlan. Szinte - úgymond - "átlagos" bombázó lenne, de valami mégis kiemelte a környezetéből - és itt nem is a keblekről volt elsősorban szó (bár nyilvánvalóan az sem lehet elhanyagolható tényező), hanem sokkal inkább arról a képességéről, ahogy állandó, és a világűrből is látható mértékben aktív szexuális kihívást tudott belevinni egyetlen finom gesztusába vagy pillantásába.

Ezért volt az, hogy sokan, akik akkoriban értek férfivá, évek múlva kérdezték meg csak döbbenten, hogy: de hát énekelt is?

Nem csak, hogy nagyon nem az énekhangja volt a történet lényege (az amúgy is, ne szépítsük, nem ritkán playback-ről ment - sőt, ő volt az első playback-királynő), hanem az éneklés amúgy is csak másodfoglalkozás volt az ő számára.

Ő is 1986 forró nyarán lett igazán ismertté (akár csak Pattsy Kensit, Tiffany, vagy Debbie Gibson - hú, de jó évjárat volt az!), s köszönhette mindezt nem kis részben Tom Fox-nak, az apjánmak, aki történetesen egy zseni volt

Ahogy mondani szoktam, a nyolcvanas évek három legkiválóbb menedzsere nem volt más, mint: Fox-apuka, Minouge-apuka (Kiley Minouge apja) és Gibson anyuka (Debbie G. mamája). E triumvirátus tagjaként Fox papa pontosan tudta, hogy mit vállalhat be a lánya, és mit nem.

Úgy tűnik, igaza lett, amikor azt mondta, hogy elég sokat, mert 1986-ra lánya világhírű lett. Sam-ről már három évvel korábban - azaz, amikor 17 éves volt mindössze - megjelent pár fehérneműs kép, 1985-1986-ban pedig már férfimagazinoknak vetkőzött, s amikor 1986-ban az angol Penthouse-ban végre először láthatták meztelenül a népek, valahogy hirtelen egycsapásra jött a világhír, majd az első lemez is, megállás pedig nem volt többé... (A ma már - akárhonnan is nézem - negyvenöt esztendős Sam azóta sem változott: ugyanezt a két műfajt űzi felváltva, és a jelek szerint még mindig remek érzékkel, mint akkor: vagyis az éneklést és a vetkőzést.)

Nos ez volt itt a Sam Fox sztori alapképlete - a továbbiakban pedig érkeznek képeink. Most lusta vagyok írogatni, meg amúgy sem látom sok értelmét a túl sok magyarázkodásnak, szóval legyen elég annyi, hogy kronológiai sorrendben követik egymást s nagyjából az 1984 és 1989 közötti időszakból valók, a végére pedig ezt az egy klipecskét biggyesztettem, csakis azért, hogy lássátok, milyen zenéket is követett el Sam kisasszony...





























2011. április 24., vasárnap

Április 24. - The Top 10 hottest blondies of the 80's - 5. France Gall

Témakör: Best of
Idő: 80's
Stílus: French pop
Fíling: Erre már nincsenek szavak... 


Leírás: 

Az eddigiekben mindig olyan hölgyekkel találkoztunk vasárnapi állandó rovatunkban, akik a nyolcvanas években váltak igazi ikonná, hiszen maguk is ahhoz a korosztályhoz tartoztak, amely ekkor volt feltörekvőben - azaz az ötvenes, de inkább a hatvanas években vagy hetvenesek első éveiben született lányokról volt szó. 

Most azonban olyasvalakiről szeretnék - nem első ízben - beszélni, aki sokkal korábban lett híressé, s ebből következően ekkor már nem volt éppenséggel "lánynak" tekinthető. Egészen pontosan 1980-tól (azaz a 80's első évétől) vissza kell számolnunk tizenhét esztendőt, hogy első albumáig visszajussunk az időben. Egy 1947-es születésű francia énekesnőről van szó ugyanis, aki már a 60's idején olyan jelentőssé vált, hogy nagyon gyenge produkciót kellett volna nyújtania ahhoz a következő évtizedekben, hogy a közönség megfeledkezzék róla. 

De szó sem volt nagyon gyenge produkcióról! 

Mert France Gall ezt követően is igazi ikon maradt...

(A tovább mögött szöveggel, képáradattal és három klippel folytatom...)

2011. április 17., vasárnap

Április 17. - The Top 10 hottest blondies of the 80's / 4. Kim Wilde

Témakör: Best of
Idő: 80's
Stílus: All kind of 80's pops
Fíling: Not "Just a feeling"


Leírás: 

Doro a perfect blonde metal lady, Stacey Smith a tini és az érett fiatal lány egy személyben, Patsy Kensit pedig a női eszköztár eszményien tökéletes művésze - akkor hát micsoda Kim Wilde? 

Kim Wilde minden, amit a 80-as években a nők által előadott popzene jelenthetett. Míg Doro és Patsy a nyolcvanas évek közepén, Stacey pedig az utolsó harmadában tűnt fel, addig Kim 1981-ben kezdte és nem csak a nyolcvanas, de a kilencvenes éveket is végigénekelte előadóként, sőt, ma, azaz úgy nagyjából 2006. óta, ismét aktív. 

Kim Wilde a végképp ikonná nemesült női popelőadó egyik legtökéletesebb példája és egyben a huszadik század kilencedik évtizedének egyik jelképe: nagyjából úgy Michael Jackson-nal, Bonnie Tyler-rel, Cindy Laupher-rel vagy Prince-szel kell egy sorban emlegetnünk. Igen, ők azok, akiket mindenki csuklóból vág és reflexből elismer, ha a nyolcvanas évekről van szó - pedig azért néha nem ártana jobban ismernünk a zenéiket, mint csak úgy rábólintani a közvélekedés nyomán hozott ítéletre. 

Kim Wilde esetében is így van ez - hiszen , bár a "Kids in America", "Chequered Love", a "Cambodia", a "Take me tonight" vagy "Keep me hanging on" világslágerek, azért nem árt tudni, hogy mennyi fantasztikus számot is írt még ezeken kívül. Hét rendkívül erős nagylemez és több, mint két tucat kislemez az évtized termése az ő esetében...
                                                                                        
És ezek a lemezek - ezt nyugodtan elhihetjük - nagyon nem homogén zenével vannak telepakolva. A new wawe-től a raggae-ig, az italo disco-tól a rockabilly-ig mindenféle hatást magukon viselnek Kim dalai (amelyekből nem keveset ő maga írt), de a műfaj mindig pop marad és mindig belengi a track-eket az a megmagyarázhatatlan, ám nagyon kellemes érzés, amit Kim hangja, előadásmódja, stílusa az emberben kelt. Nem is beszélve arról, hogy részben ő maga is formálta, de általában nagyon jól követte az évtized trendváltozásait a külső megjelenésben is - ami éppenséggel a popzene esetében nem rossz pont.

(A tovább mögött képáradattal és három fantasztikus klippel folytatom...)

2011. április 10., vasárnap

Április 10. - The top 10 hottest blondies of the 80's / 3. - Patsy Kensit


Témakör: Best of
Idő: 80's
Stílus: "Use me Baby..."
Fíling: She's not an "absolute beginner"...


Leírás:

Vannak olyan nők, akik az alap női eszköztárnál is többet kaptak a sorstól. Akiknek szinte veleszületett képességük, hogy olyan tökélyre fejlesszék a nő gesztusrendszerét, arcmimikáját, mozgását - vagyis mindazt, amivel hódít - ahogy arra senki sem képes,. mégis, olyan természetességgel, hogy az ember szinte el sem hiszi, hogy mindezt az illető találta ki. Pedig ez az ő esetükben igaz.

Patsy Kensit volt a 80-as években az az ideáltípus (többek között), aki ezt megvalósította. Bársonyosan, finoman búgó, izgatóan vékony szoprán-énekhangja, meglehetősen egyértelmű színpadi mozgása, a tekintet és mimika tökéletes uralása kiemelkedően jó tulajdonságok lehettek volna a színészi pályán is - sőt lettek is, hiszen jópár filmben játszott - ám ő mégis legeslegelsősorban énekesnő volt. A színpad volt az ő igazi világa és a harcmodora, ahogy előlépett hosszú, fehér lábain, a nyolcvanas évek divatos ruháiban - avagy éppen nagyon egyszerű, hétköznapi cuccokban - s háta mögött zenekarával, az Eighth Wonder-rel, előadott egy lendületes, izgalmas, szexi pop song-ot, úgy, ahogy csak ő tudta.

De miért is beszélünk múlt időben, hiszen Patsy mind a mai napig fel-felbukkan itt-ott mint előadó, vagy csak mint nő - vagyis az a jelenség, amelyet olyan ügyetlenül próbáltam körülírni fentebb. És még mindig ő a late 80's pop music egyik definíciója. A jelenség és az izgalom, amit megjelenése keltett és kelt, kézzel tapintható, mégis körülírhatatlan.

Kicsit furcsa, de pont addig, hogy az még beleférjen a konvencionális kategóriájába, kicsit klisés, de pont annyira, hogy még eredeti maradjon és kicsit kurvás, de pont annyira, hogy az még menő és cool legyen...

Ez Patsy Kensit hölgyeim és uraim!

Nem több és nem kevesebb.

2011. április 3., vasárnap

Április 3. - The top 10 hottest blondies of the 80's / 2.- Stacey Smith (from group Bardeux)

Témakör: Best of
Idő: 80's
Stílus: Dance & italo disco
Fíling: Amikor a disco még jelentett valamit...


Leírás:

Nagyon jellemző dolog, hogy a nyolcvanas évek elejének európai pophangulata inkább sötét tónusú - nem kicsit a new wawe jegyében telik és erősen társadalomkritikai jellegű Az évtized második fele viszont csupa szín, élet és élvezet - ez viszont az érzelmes és érzéki italo disco tombolásának (is) az ideje.

Az italo disco egy relatíve korai elektronikus-szintetizátoros és egyéb muzikális elemeket egyaránt keverő műfaj. Szinte azt mondhatnánk, hogy a new wawe és az italo viszonya hasonlít az Alpoktól délre és az Alpoktól északra zajló reneszánsz viszonyához, azzal a különbséggel, hogy míg a XV-XVI. században Itália, addig a 80-as években inkább az északi népek vonatkozó kultúrtermékei váltak jelentősebbekké. 

A műfaj tehát Itáliában született, igaz, gyorsan tovaterjedt egész Európában, majd Amerikában is. Ott viszont már nem teljesen vegytisztán jelent meg, ugyanis a 80-as évek második felének dance-műfajaival keveredve tört be az amcsi köztudatba (olyan előadók képviseletében, mint pl. Stacey Q, vagy maga Madonna). A Los Angeles-i Bardeux nevű lányduó pl. az évtized végén már abszolút dance-es italo disco-t nyomott, a maga egyszerre finoman érzéki és laza stílusában, általában sok színnel és jókedvvel (néha-néha melankóliával) megfűszerezve.

A Bardeux 1987-ben alakult és egészen 1995-ig folyamatosan zenélt, de azóta is időről időre jelentkeznek valamivel a duó tagjai, azaz Stacey Smith és Tarrie B (1991-től Jaz vette át Tariie helyét, s ezzel a csapat zenéje előbb rap-es, majd később jazz-es elemekkel egészült ki). A szép barna Tarrie B-nek is küldeném ezúton hódoló kézcsókomat, de most nem róla lesz szó. 

2011. március 26., szombat

Március 26. - The top 10 hottest blondies of the 80's / 1. - Doro

Témakör: Best of
Idő: 80's
Stílus: Melodic Metal Queen
Fíling: Huh - tartalom és forma tökéletes egysége - ha értitek, mire gondolok... ;)

Leírás:

Nos, kedves olvasóim, ez az újabb meglepetés, amit a szombati állandó blokkunkban szántam nektek. 

Csak így, amúgy póriasan fogom a következő hetekben elősorolni a tíz kedvenc szőkeségemet a nyolcvanas évekből. Főleg képek, klipek, filmrészletek és egyéb jóságok érkeznek majd, hogy bizonyítsák: nem igaz az a tévhit, amit oly sokszor hangoztatnak némelyek: hogy a nyolcvanas években nem voltak a main stream világában szép nők vagy hogy akkoriban a nyomi volt a menő. 

Sorolhatnék éppen feketéket, barnákat vagy vöröseket is (utóbbiból nem biztos, hogy összejönne tíz) ellenpéldaként bőszen, de az én választásom most épp a szőkékre esett. 

Csak úgy. 

Random módon.

Ahogy szintén random módon választottam ki ezt az egyébként fantasztikus tizest - ezzel számolni kell. Azt viszont már nem tettem meg - túl sok lett volna így a "találomra-választásokból" - hogy rangsoroljam is őket. 

Azt hiszem, ez nagy hiba lett volna - ahogy sztem általában az az olyan esetekben, amikor szubjektív dolgokat objektív módon próbálunk megítélni. (Ezért nem szeretem egyébként a szépségversenyeket sem.) Ők tízen ugyanis annyi különböző világból jöttek, hogy nem szabad beleesni  velük kapcsolatban ebbe a gyermeteg hibába. 

Ám ne húzzuk tovább az időt fölösleges túlragozással - inkább csapjunk bele a lecsóba...