Témakör: Best of
Idő: 80's
Stílus: Dance & italo disco
Fíling: Amikor a disco még jelentett valamit...
Leírás:Nagyon jellemző dolog, hogy a nyolcvanas évek elejének európai pophangulata inkább sötét tónusú - nem kicsit a new wawe jegyében telik és erősen társadalomkritikai jellegű Az évtized második fele viszont csupa szín, élet és élvezet - ez viszont az érzelmes és érzéki italo disco tombolásának (is) az ideje.
Az italo disco egy relatíve korai elektronikus-szintetizátoros és egyéb muzikális elemeket egyaránt keverő műfaj. Szinte azt mondhatnánk, hogy a new wawe és az italo viszonya hasonlít az Alpoktól délre és az Alpoktól északra zajló reneszánsz viszonyához, azzal a különbséggel, hogy míg a XV-XVI. században Itália, addig a 80-as években inkább az északi népek vonatkozó kultúrtermékei váltak jelentősebbekké.
A műfaj tehát Itáliában született, igaz, gyorsan tovaterjedt egész Európában, majd Amerikában is. Ott viszont már nem teljesen vegytisztán jelent meg, ugyanis a 80-as évek második felének dance-műfajaival keveredve tört be az amcsi köztudatba (olyan előadók képviseletében, mint pl. Stacey Q, vagy maga Madonna). A Los Angeles-i Bardeux nevű lányduó pl. az évtized végén már abszolút dance-es italo disco-t nyomott, a maga egyszerre finoman érzéki és laza stílusában, általában sok színnel és jókedvvel (néha-néha melankóliával) megfűszerezve.
A Bardeux 1987-ben alakult és egészen 1995-ig folyamatosan zenélt, de azóta is időről időre jelentkeznek valamivel a duó tagjai, azaz Stacey Smith és Tarrie B (1991-től Jaz vette át Tariie helyét, s ezzel a csapat zenéje előbb rap-es, majd később jazz-es elemekkel egészült ki). A szép barna Tarrie B-nek is küldeném ezúton hódoló kézcsókomat, de most nem róla lesz szó.