Témakör: Humor Idő: 1959 Stílus: Szókimondó Fíling: Mert Salamon Béla bácsi ezt is megmondta!
Leírás:
Kellér Dezső, minden idők egyik legzseniálisabb magyar humoristája, akinek kis bohózatai legendássá váltak az idők folyamán, remek írásairól nem is beszélve, azért szeretett odamondogatni, ha arról volt szó. Szeretett odamondogatni a háború előtt és alatt is, mikor pályafutását kezdte Nem volt ő a Hofit megelőző időszakok Hofija, természetesen - ilyesfajta odamondogatás nem is volt Hofi előtt (amúgy külföldön is csak az újságokban), de azért van egy-két jelenete, amelyet, hogy ha helyesen tud olvasni az ember, bizony-bizony kilóg a lepel alól a Kellér Dezső kajla lába... XD
Ezek közé tartozik ez a kis humoros polilóg is, amely valójában 1959-es keltezésű - jelen felvétel 1965-ben készült, a Magyar Televízió számára - s az 1949 óta eltelt egy évtized eredményeit is hivatott rögzíteni - a magyar történelem egyik legsötétebb évtizedéét (Rákosi-korszak, 1956, megtorlás...)...
A mai napon - mint azt már többször jeleztük volt - véget ér egy történet. E történet az Igazságos Kádár Jánosé, mely az elmúlt tizenkét (sőt, mivel egy alkalom kimaradt, tizenhárom) hétben szórakoztatta e blog "nagyérdeműjét".
A páratlan szatirikus regény fejezetei megannyi kellemes pillanatot szerezhettek azok számára, akik tudják értékelni az iróniát, akik nem elvakult hívei ennek az időszaknak, akik tudják, hogy röhögés nélkül soha nem lehet továbblépni...
Az utolsó részben Fehér Lajos elvtárs hazatér Mongóliából, mert szűkség van rá.
Szűkség van rá, mert az öreg reformista szakértelmét ismét igényli a Párt. Mert a Párt, a pártállam állampártja, a Magyar Szocialista Munkáspárt már nem tekinget olyan ferde szemmel nyugat felé, mint régen s amikor Fekete János elvtárs, a Nemzeti Bank elnöke kerek perec közli Kádár János elvtárssal, hogy vagy kölcsönt veszünk föl a kapitalistáktól, vagy bajok lesznek, végül még az első titkár is rááll a nyitásra...
És ezzel végleg aláírja a saját rendszere halálos ítéletét...
Mert, igaz, eleinte a nép kezd jobban élni mint valaha, de elszabadítja az anyagiasság szellemét a palackból, s már a nyugatról jövő áradatot sem lehet többé megállítani...
*
Az utolsó fejezet méltóképpen zárja le a történetet - nem a Kádár-korszakot, hiszen e kis könyv nem annak jellemzéseként íródott.
Még csak nem is áll szándékában mindig igazat mondani. Mi több, ha egy kis túlzásra adódik alkalma, Csaplárt nem kell félteni.
De pont ezektől a zseniális túlzásoktól lesz a végeredmény olyan, amilyen: egy igazi, urban legend-ekből és megtörtént eseményekből egybefűzött anekdotafüzér.
Nem volt több, s nem is kevesebb ez a szellemes, hiánypótló regény, s ez pont elég volt arra, hogy néhány mondatos jellemzésekkel helyrerakjon embereket, s hogy őrültségein keresztül végül mégiscsak tiszta tükröt tartson a kádári államszocialista apparátus ragyás és tokás arca elé...
S ez már éppen elég ahhoz, hogy ne lehessen olyan könnyen elfelejteni...
Témakör: Humor Idő: Valamikor a "kádári aranykorban" Stílus: szatirikus regény Fíling: Egy szép, aranybarna kora őszi délután Kádár János találkozott a Kádár-korszakkal...
Témakör: Humor Idő: Valamikor a "Kádári aranykorban"
Stílus: Szatirikus regény
Fíling: A történelem nagy konfliktusai: Caesar vs Antonius, Nagy Péter vs XII. Károly, Napóleon vs I. Sándor, Hitler vs Sztálin, Jacob vs MIB, Cápa vs Polip - Kádár János vs népi írók
Leírás:
A regény alighanem egyik szellemi csúcspontjához érkeztünk: Kádár János Magyar Írók Szövetségében tett látogatásához, amely egyértelműen Csaplár művének egyik legjobban sikerült fejezete.
A Magyar Írók Szövetsége ma is létezik: jóllehet, már jóformán teljesen jelentéktelen szervezet, az államszocialista időszak egyik meghatározó kulturális tényezője, s nem mellesleg egyébként 1956 egyik fontos ideológiai bázisa (is) volt.
A forradalmat követően sem szűnt meg stratégiai szerepet játszani saját területén, sőt, holdudvart nyújtott a rendszerek, szorosan alárendelve Aczél elvtársnak, a "magyar kultúrpápának", de működése egészen demokratikussá vált - szakmai tekintélye pedig, amely az "ellenforradalomban" nyújtott szerepe miatt igencsak megtépázódott, a hatvanas évek közepére helyreállt.
Így, ha nem is mondom, hogy írónak csak kivételes esetben volt jobb dolga Magyarországon, mint az 1960-as és 1970-es esztendőkben, de kétségtelenül azt mondhatjuk, hogy a népi irodalom képviselői számára, az 1945 előtti életviszonyaikhoz képest ez maga volt a kánaán.
Csaplár ezt az illusztris szellemi élcsapatot mutatja be nekünk, s leírása azért sikerült annyira pazarra, részletgazdagra erről a nem mindennapi társaságról, azaz a kor magyar íróiról (a jellemzések és egyéb tényezők alapján nagyjából megállapítható egyébként, hogy valamikor a hetvenes évek közepe táján járunk), mert annak idején ő is helyet foglalt az illusztris körökben.
Így sikerül remek tollal megragadnia pl. a népi-urbánus (azaz nagyon leegyszerűsítve a vidéki versus városi) írók klikkesedését a szövetségen belül - ld. Örkény István, Déry Tibor és az Illyés-féle csapat (Tornai, Csoóri) egymásnak esését, vagy Garai Gábor, immár régi ismerősünk karakterét, lassú szellemi hanyatlásának okait - amely abszolút hiteles és életrajzi adalékokkal is tűzdelt.
A fejezet végén berepülő galamb története viszont - természetesen - fikció, mégis sok mindenre rámutat - például arra, hogy a korszak legaktívabb írói Karinthy Ferenc és Fehér Klára voltak :) (ld. a jegyzeteket)...
Befejezésül még egy sajnálatos közérdekű közleménnyel tartozom: az IKJ most 2011. január 3-ig elvonul egy kicsit pihenni, mivel az év utolsó hetére (sőt, egyébként az új év első hetére is - de oda befogom majd tudni csúsztatni az aktuális hétfői fejezetünket) valami egészen extrém meglepetéssel készültem.
Hogy mivel, azt jövő hétfőn tudjátok majd meg - addig nem lőném le a poént...
Jegyzetek
1. rész
01:24 - Darvas József - A jellegzetesen puritán életmódot folytató Darvas rendkívül szerény, kisigényű, mindamellett meglehetősen buta ember is volt, s hogy e kombináció milyen eredményekhez vezetett, az némiképp felmérhető a kultúrirányításban a Rákosi- és Kádár-érában egyaránt jelentős dominanciájának eredményei nyomán (A baloldali képen).
01:37 - Dobozy Imre - A Kádár-kor jellegzetes futtatott, ám kevés tehetséggel megáldott íróinak egyike, irodalomszervezői szerepe rendkívül ellentmondásos - mindemellett ő sem volt a bölcsesség szobra (a jobboldali képen az írószövetség elnökeként Kádárral koccint).
02:36 - Déry Tibor- A huszadik század egyik legjelentősebb magyar (és közép-európai) baloldali íróegyénisége, a Felelet és a Befejezetlen mondat című korszakalkotó regények szerzője. (A baloldali képen, Örkény István mellett látható)
02:36 - Örkény István - A magyar groteszk világhírű mestere, egyperces novelláíról és a Tóthék című színdarabjáról ismert.
Témakör: Humor Idő: Valamikor a "kádári aranykorban" Stílus: Szatirikus regény Fíling: Nem könnyű Kádár Jánosnál kegyvesztettnek lenni...
Leírás:
Már pedig Fehér Lajos elvtárs, ahogy arról néhány résszel előbb (szám szerint a második fejezetben) beszámoltunk, pontosan ebbe a helyzetbe került egy szerencsétlen afférja során, amelyben szerepet játszott többek között némi forró csokoládé, meg egy kikapós parasztcica.
Egy szó, mint száz: Fehér Lajos kegyvesztett lett és száműzték - Mongóliába.
Most azonban visszatér, na nem azért, hogy leszámoljon ellenségeivel, csak, hogy egy kis itthoni levegőt szívhasson végre, meg találkozzon a rég nem látott elvtársakkal.
Az IKJ újabb epizódjában szerepet kap még Czinege Elvtárs burnusza, hallhatunk egy hihetetlen történet Fehér Lajos meneküléséről Mongóliából, egy másikat a fehércsokiból kiöntött Maryln Monroe-ról, és végezetül, de nem utolsósorban, a süketnéma Katika esetét is megismerhetjük...
Mindezzel párhuzamosan pedig Kádár elvtárs készül Brezsnyev SZKP első titkár újabb Magyarországi látogatására...
És még mondja valaki, hogy Csaplár Vilmos regényének "ráérős" a tempója!
Témakör: Humor Idő: 1968 Stílus: Szatirikus regény Fíling: Egy igazságos uralkodóhoz illik is az álruhába bújás!
Leírás:
Igen, ma valóban Mikulás van, helyes a meglátás - csakhogy azt már szombaton letudtuk, cserébe azért, hogy ne maradjon el az aktuális Kádár-hétfő...
Jelen pillanatban fele úton járunk.
Hat részt tudtunk le a maival együtt, hat maradt - történetünknek és a Kádár korszaknak is a csúcspontján járunk (1968).
A magyar gazdaság újra dübörögni készül: már beindult a gazdasági mechanizmus új reformja, amelytől mindenki sokat vár - még messze nem egyértelmű, hogy a kádári szocializmusmodell napjai megszámláltattak. Még derűsek a kilátások, még vidám az élet, még nincs visszarendeződés - a reform levegője friss és hegyi tisztaságúnak érződik.
Még nem zajlott le a Csehszlovák 1968 (részletek a jegyzetekben)...
Ebben az idillikus, szinte vidám korban Kádár János kilép az utcára, hogy körülnézzen a fővárosban: mi változott, mi maradt - a sors furcsa fintora azonban, a világforradalmiak egyezkedésébe botlik bizonyos Husák és Bilák csehszlovák elvtársakkal...
1. rész
0:53 Váci Mihály - Jelentős, bár némiképp futtatott költő - valószínűleg ez az oka, hogy nagyon hibásan, manapság nem értékelik eléggé munkásságát (nagyon helytelenül).
0:54 Ladányi Mihály - Szubjektíve nem tartom nagy költőnek, de ő is csak részben volt futtatott és manapság szintén alul értékelt, így nem rugdosnám ki a magyar költészet szent csarnokából, ha nem muszáj.
0:21 József Attila-díj - Ez a kitűntetés nem számított nagy kunsztnak a Kádár-korszakban, az esetek túlnyomó többségében, aki nem kapta meg előbb-utóbb, az nem volt a rendszer kegyeltje, vagy tényleg csapnivalóan rossz poétaként próbálta megállni a helyét az életben
10:271968. Prágai tavasz - Általánosságban ennyi információ szűkséges az itt zaljló események megértéséhez.
Fíling: És valóban így dobták be a témákat a köztudatba akkoriban...
Leírás:
A Társadalmi párbeszéd kezdeményezése lehetett volna éppen pozitív fejlemény is a Kádár-korszakban - de nem az lett.
Valójában néhány igazi, a nép életét (akár zsigeri mértékben) is befolyásoló esemény elfedésére találták ki, s többnyire ezek az alsóbb közigazgatási egységek által tökéletesen kordában-tartható mértékre való visszaszorításának egyik hathatós kommunikációs eszközeként funkcionált.
Mert hát, akinek a szelleme éppen nincs foglalkoztatva valami által, az elkezd gondolkodni.
Mondjuk legitimációs problémákon.
Viszont akinek az agyát semmitmondó problémákról zajló semmitmondó "társadalmi párbeszéddel" terheljük (+ Trabant 3 éven belül + elfogadható életszínvonal + Hofi esténként - ugye, hogy el tud így telni a nap, ha még dolgozik is emellett az ember?), az nem fog túl sokat gondolkodni + még el is fárad bele, ami meg azért jó, mert se kedve, se ereje nem lesz kérdezősködni. .
Adott tehát egy tök érdektelen téma: dobd be a kutyák közé koncnak, hadd rágódjanak rajta! - gondolhatták a kor ideológusai.
És jól gondolták, mert működött...*
Na, szóval ilyesféle társadalmi párbeszéd az is, amelyet Kádár elvtársunk az első fejezetben már emlegetett kis kék virág-ról kezdeményez mai Kádár-hétfőnkön. Kis kék virág's back tehát (hiszen a szemfülesek még emlékezhetnek, hogy ez a történet egyáltalán nem jutott nyugvópontra e könyv lapjain), de szó esik még szalmonella-mérgezésről, gyilkos galócáról, botanikai szakkérdésekről, Kádár János tudományos koncepcióját fejtegeti, feltűnnek régi ismerőseink (Biszku, Komócsin, Czinege...) és megismerhetjük a korszak egyik leginkább futtatott hazai költőjét is.
Jó szórakozást!
*Persze ne legyünk igazságtalanok: az ilyesmi nem a Kádár-korszak találmánya. Tudta ezt már Alkibiádész is a Peloponészoszi-háború idején vagy a középkori egyház, mikor ideológiával leplezte a valóságot. És tudja persze azt a mai monopolkapitalizmus is: Pippa Norris amerikai politológus, a posztmodern kampánystratégiák nagy teoretikusa (vagyis az elmúlt harminc év kampányainak atyja - illetve, mivel hölgyről van szó, inkább anyja) pl. agenda setting-nek (napirend meghatározás) nevezi.
Jegyzetek
5:05 - Garai Gábor költő - Kétségtelenül jelentős költő, de mégiscsak a korszak ünnepelt poétája (van olyan általános iskolai irodalomkönyvem 1982-ből, amelyben tíz oldal (!) szerepel róla, egy élő költőről). Csaplár "vmiért" különösen nem szereti.
8:03 - A pre-WEB 2.0 korszak egyik legkedveltebb közvéleménykutatási módszere (igen ritkán és speciális esetekben éltek csak egyébként vele)...
14:46 - Világforradalmiak - értsd, a már emlegetett Munkásellenzék (Biszku, Komócsin stb.)
14:55 - "A szétosztott vadászzsákmányról" szóló elbeszélést ld. az előző fejezetben
Fíling: "Ez elment vadászni, ez meglőtte, ez hazavitte, ez megfőzte, ez megette..." - ezek meg megvitatták...
Leírás:
Mert hát így festettek Kádár János vadászatai....
Illetőleg úgy, hogy nem sok minden szólt itt a vadászatról (tessék megnézni a videóban a képet az elképesztő vadterítékről, amelyet nyilvánvalóan nem lehet egy-két napos úri vadászatok közben összehozni, csak extra virtuozitással). No persze ez nem Chauchesku elvtárs Romániája volt, ahol helikopterről lődözte a román kommunista párt első titkára a tisztásra kihajtott vaddisznókat majdnem földközeli magasságból, de azért ne gondoljuk, hogy a 110-120 kilós Kádár János, s a még "súlyosabb" egyéniségnek számító Czinege Lajos hadügyminiszter Schobert Norbihoz is méltó igyekezettel rohangált a vad után.:)
A Kádár-kor vadászatainak még annyi köze sem volt a szó szoros értelmében vett vadászathoz, mint a tizennyolcadik század nagy brit rókavadászatainak, amely társasági eseménynek számított vagy Göring hunting-jainak, amelyeket azért rendezett, hogy az alsóbbrendű fajokat mutogassa a villájához közel található karinhalle-i haláltáborban.
Nem, e nagyszabású vadterítékek összehozása egészen másról szólt:, mégpedig egyrészről a pártegység legmagasabb szintjeiben megtalálható figurák, azaz a Politikai Bizottság tagjai lojalitásának bizonyításáról, (erre is irányul majd, mint látni fogjuk, a fejezet maró iróniája), másfelől gyakran diplomáciai vagy egyéb találkozókról, harmadrészt pedig az ilyen-olyan országos és pártügyek megvitatásáról (vagyis inkább csak személyi kérdésekről).
Mindenről, csak a vadászatról nem...
Mindennek ismeretében különösen vicces a mai Csaplár-részletünk, amelyben írónk ismét csak emeli a tétet: Kádár János és egy őzbak beszélgetése, Biszku és Czinege elvtársak találó jellemzése és az "uram-bátyám viszonyrendszeren" alapuló kollegiális kádári vadászatok földbe döngölő kritikája, megkockáztatom, mindent üt, amit eddig olvashattunk ezeken a szép, napsütéses vagy épp borongós (mint a mai) Kádár-hétfőkön...
És ez még korántsem történetünk csúcspontja!
(Megj: ezúttal nincsenek jegyzetek, mert nem találtam olyan magyaráznivalót, amelynek kifejtését nem találjátok meg valamelyik korábbi fejezethez fűzött megjegyzéseimben vagy értelmezése nem történik meg a "főszövegben".)
Fíling: Kádár-kori pártigazgatási szervek VS a népmesék világa
Leírás:
"Megint egy ébredés, de nem haragszom én rád hétfő" - ahogy a JAZZ+AZ énekelte anno a kilencvenes évek végén egy "catchy" dalocskájában - mert megint egy újabb fejezet következ Csaplár Vilmos könyvéből, az Igazságos Kádár Jánosból.
Történetünk még mindig nem érkezett el a csúcspontjára, sőt, igazán el sem kezdődött, hiszen még most következik a sztori java - ugyanis ezen kívül még kilenc alkalommal találkozhatunk majd a hét-indító napokon ezekkel a mulatságos, mégis rendkívüli szellemi hőfokon megírt passzusokkal, melyekből végül is - ezt máris készséggel elárulhatom - egy érdekes nagy egész fog kirajzolódni.
Igaz, ezúttal a fejezetünk második fele talán gyengébben megírt, mint az első (ebben az esetben ugyanis, mint majd látni fogjuk, az eheti adagunk egy éles határvonallal két részre osztható - nem meglepő módon éppen ott feleztem el a blog tube-csatornájára terjedelmi okokból ugye csak két részben felpakolható tizenkilenc perces tömör gyönyört), de az is feltétlenül ajánlható bárkinek, akit érdekel a korszak, megfogta az előző fejezetek hangulata vagy egyszerűen csak minden ellenkező szándéka ellenére nem bírja abbahagyni e kiváló, Blaskó Péter és egyéb jelentős hazai színészek által készített hangoskönyv hallgatását.
Akárhogy is van: ezen a héten Kádár János találkozik a nyolcéves Csaplár Vilmoskával, s ha találkozik vele, mindjárt be is viszi az MSZMP Központi Bizottságának (haladóknak, sőt, mostantól mindenkinek KB) ülésére, amellyel kiváltja Aczél elvtárs őszinte elismerését, Biszku, Bruttyó és Faluvégi elvtársak őszinte megdöbbenését, majd pedig kénytelen lesz első kézből tapasztalni, mennyire hatékonyan működik saját testőrsége és, hogy vannak még, akik az épülő szocializmus kulisszái között is meglátogatják a templom fekete, hideg, reakciós belső tereit - pl. Kádárné elvtárnő...
Jegyzetek
1. rész
3:35 Az MSZMP KB épülete - Az ominózus létesítmény a budapesti Jászai Mari téren található, valóban rendkívül közel a Parlament épületeggyütteséhez.
Fíling: Mert hát hogyan is ünnepelhetnénk méltóbban e nagyszerű napot
Leírás:
Hiszen most ünnepeljük az 1917-es Nagy Októberi Szocialista Forradalom 93. évfordulóját...
S mi sem lehetne alkalmasabb pillanat egy újabb jó kis Kádáros-sztori prezentálására, mint a szocializmus e ragyogó ünnepe, a nemzetközi munkásmozgalom történetének e fényesen ragyogó veres csillaga..
A múlt hétfőn megkezdett regény (és hagyomány) most folytatódik: az Igazságos Kádár János története mind teljesebb valójában bontakozik majd ki előttünk. Ma például az Orgon módjára asztal alatt bújkáló népi hős -Kádár János történetével és egy "erotikus" epizóddal lehetünk gazdagabbak. :)
Jó szórakozást kívánok újabb kis Szabad Nép Félóránkhoz (jól van no, tudom én, hogy ez a Rákosi-idők stílusa volt, de akkor is meg kellett, hogy eresszem ezt a poént)!
Jegyzetek
1. rész
00:04 Bugyonnij lovashadserege - A szovjet polgárháború hőse, Bugyonnij marsall Lenin hívéből Sztálin hívévé vedlett, igazi, karakteres belső ázsiai bunkó. Az ilyesmit nem lehet tanulni, ilyennek születni kell...
02:01 "Kovács elvtársi vágyak" - Az IKJ egyik alapvető motívuma, nagyon gyakran visszatérő kifejezés lesz majd e történet során. E gyűjtőszó nem másra vonatkozik, mint arra, hogy, bár az elvtársak kifelé szigorú puritanitást mutattak, valójában semmi más vágyuk nem volt, mint ami e képzeletbeli Kovács elvtársunké: kaja - pia - nő. Hölgyeim és uraim: íme a megvalósult államszocializmusok igazi, bár letagadott Szentháromsága... :)
02:09 Fehér Lajos - "Finggal nem lehet tojást festeni" - mondta volt állítólag e nagy bölcsességű agrárelvtársunk, aki, az ötvenes évek gyakorlatához képest ismét a mezőgazdaság fejlesztését kívánta előtérbe állítani az 1960-as évek végi új gazdasági mechanizmus fejlesztései során. Mint ismeretes ugyanis, a klasszikusan keményvonalas moszkovita komcsiknak az iparfejlesztés volt a mindenük - ezért lettünk mi másfél évtizedre a "vas és acél országa". Amúgy Fehér bácsi arra alkalmazta a fenti abszolút disztingvált, szalonképes mondatot, hogy a mezőgazdaság felfejlesztése nem indul meg csak úgy - ahhoz korszerű gépek és jól képzett szakemberek kellenek.
04:28 Vicinczey Sándor ezredes - Sejthetően Csaplár több hasonló figurából gyúrta össze ezt a karaktert
2. rész
09:02 Fehér Lajos eme kegyvesztésére sosem került sor - ez a történet egy kitalált, ámbár igen vicces eleme.
Témakör: Humor Idő: Kádár-korszak Stílus: Szatírikus regény Fíling:"Meghalt Kádár János, oda az igazság?" :)
Leírás:
Nem mindennapi hírt közölhetek itt a blogra vetődő netszörfös honfitársaimmal: mostantól ugyanis, kb. 12 héten keresztül, minden hétfőt Kádár János elvtársnak szentelünk majd.
Mindnyájunk Jancsi bácsija, a legvidámabb barakk kicsi, mégis népes nagycsaládjának családfője ezúttal egy rendkívül humoros regény szatirikus színeiben tűnik majd fel előttünk ezeken a napokon, s azt garantálom, hogy lesznek majd akik, Garfield-dal ellentétben, nagyon is várni fogják ezeket a hétfőket.
Csaplár Vilmos "Igazságos Kádár János" c. regényének hangoskönyvváltozatát fogjuk ugyanis prezentálhatni majd ezeken a napokon, amely több, mint kiváló képét nyújtja az időknek, amelyekről íródott.
Csaplár Vilmos ugyanis akkoriban nőtt fel és akkor töltötte legszebb férfikorát, mikor ez a kétségtelenül kiváló politikus, de egyben parodizálásra több, mint érett, furcsa, bizarr figura és az "aláaája" (mert az első titkár előszeretettel használta ezt a szót) rendelt MSZMP nevű magyarországi szocialista állampárt uralkodott kies hazánk rétjei és erdői, falvai és városai, házmesterei és a BM (Belügyminisztérium) III/III-as, belső elhárítással foglalkozó alosztályának alárendelt TMB-k (Titkos Megbízott - pl. Medgyesy D-209 Péter vagy Pokorni Zoltán apukája) felett.
Csaplár könyve nem vajmi dühödt vicsorgó szélsőjobbos indulattal akarja püfölni Kádár apánkat, de nem is tekint vissza semmilyen balos-szélsőbalos nosztalgiával arra az időszakra - sőt, éppen a Kádár-érához viszonyuló vissza-andalgás minden megnyilvánulására csap le a legnagyobb, és a legkérlelhetetlenebb erővel.
Egyszerre pártatlan de szatírikus, gúnyos, egyúttal tárgyilagos.
Összességében nagyon király dolog ez a könyv, érdemes olvasgatni, de ha már megjelent hangoskönyvben, érdemes inkább meghallgatni, mert nagyon jó Blaskó Péter színművész ironikus előadói stílusában hallgatni az amúgy is vitriolos sorokat.
És, mivel történetesen nekem megvan az egész, ezért gondoltam, feltöltöm tube-ra, plusz, mivel ennél retrobb retro nem létezik, a blogon is propagálom majd.
Nos a dolog elkezdődött...
Jó szórakozást kívánok!
Jegyzetek:
1. rész
1. 00:10 - Kádár János villája a budai rózsadombon található Cserje utcában található, kifejezetten szerény kis épület.
2. 05:10 - És ez tényleg megtörténhetett volna. Kádárt sokan szerették meg tisztelték, de a legtöbben alig ismerték - volt hónap, mikor egy lapban sem jelent meg a fényképe (Földes György történésztől származó információ), ami egy államszocialista diktatúrában példátlan (egy vezető, akinek alig van személyi kultusza - ez még a nyolcvanas évek elején is elképzelhetetlennek tűnt bárhol máshol a létező szocializmus világában)
3. 08:05 - Központi Bizottság, a továbbiakban MSZMP KB. A pártirányítás legfelsőbb szerve, amely a döntéshozatal lényegi elemeit tárgyalta meg, meghatározta az elkövetkező évek feladatait, a gazdasági és társadalmi irányelveket és a párt ideológiai üzenetének legfontosabb elemeit, változásait. A szűk pártelit legjelentősebb képviselői közül óriási presztizsnek számított e testület tagjai közé bekerülni, s hasonló mértékű kegyvesztettséget jelentett ennek köreiből kihullani (ld: Marosán György 1962; Biszku Béla 1978.)
2. rész
4. 01:15 - 04:25 És, bár nyilván nem így történt volna, de hasonló esetben egészen hasonlóképpen járt volna el az apparátus.
5. 05:35 Aczél GyörgyKádár János egyik legeredményesebb kultúrpolitikusa, a korszak kulturális életének irányítója - szakmai értelemben véve dilettáns, de mint taktikus és politikus elsőrangú szakember volt. Csak kérdés, melyikhez kell inkább értenie egy kulturális apparátus irányítójának...
6. 06:55 Bruttyó János és Faluvégi Lajosa kor jelentős gazdasági szakemberei voltak - ők az "Igazságos Kádár János" (a továbbiakban IKJ) két jellemzően megjelenő, a pártelit alsóbb fokait képviselő bürokratái, akik természetesen vigyázó szemeiket mindig Kádárra vetik.
7. 07:25 Czinege Lajos - Magyarország leghosszabb ideig regnáló hadügyminisztere, (1960-1984) első látásra egy igazi pojáca, második látásra egy ravasz taktikus (ld. az 1968-as prágai és 1982-es varsói szovjet puccs körül vállalt szerepét), harmadik látásra rájöhetett az ember, hogy mindkettő. Ő az IKJ jellegzetes, életvidám, pirospozsgás vadásza, akinek alakja többször felbukkan majd a történet során.
8. 08:33 Komócsin Zoltán - Az ún. munkásellenzék egyik vezéralakja, az 1960-as évek végén kezdődő, a gazdasági mechanizmus reformjára irányuló koncepciókkal szemben konzervatív, dogmatikus kommunista álláspontot képviselő érdekcsoport egyik prominense, rendkívül ellentmondásos személyiség, igazi, retrográd figura.
9. 08:42 Biszku Béla - A már emlegetett munkásellenzék (aminek semmi köze nem volt a munkássághoz - azon túl, hogy legfontosabb képviselői mind az ipari munkásságot foglalkoztató nagy állami vállalatok körül ténykedtek) vezetője, a Kádár-korszak egyik legellentmondásosabb politikusa, döntő szerepe volt az 1956-ot követő megtorlások során végrehajtott embertelen aktusokban, legyenek azok kivégzések vagy koncepciós eljárások, az írók és értelmiségiek meghurcolása, vagy a Nagy Imre-per vádlottaival szemben tanúsított több, mint kifogásolható bánásmód. Nem régen készült róla egy dokumentumfilm, amelyben elmondja, hogy ő természetesen nem tartja bűnösnek magát - miért is tartaná, hiszen abban a korban és kontextusban így és ekként kellett cselekednie. Ehhez mi nem fűznénk kommentárt, hiszen a tények ismeretében mindenki dönthet szerepéről. Biszku az IKJ egyik főhőse, többször találkozunk még sótlan-íztelen, mégis lelkesen helyezkedő figurájával e történet során.
Témakör:Humor Idő: 1986 Stílus: Serge Gainsburg Fíling: "No, I'm not Mr. Reagan, and you are not Mr. Gorb... Gorbachew... I said I want to fuck her..."
Leírás:
Egy régi mondás szerint művészeknek, íróknak és festőknek mindent szabad...
Azt hiszem, van abban némi igazság, hogy akárki valóban nem tehetné meg csak úgy, minden további nélkül, nem azért mert így meg úgy húde etikusak volnánk, hanem azért, mert ilyet csak úgy nem lehet kimondani élő adásban, a nyolcvanas évek a maihoz képest még korántsem annyira lesüllyedt televíziós szövegkörnyezetében - az meg külön poén, ha Whitney Houston-nak - de Serge Gainsbourg, úgy vélem, még így is megtehette, hogy félreérthetetlen szavak kíséretében "felhívta keringőre pártnerét".
Pláne, hogy ilyen szellemes kontextusba helyezte mindezt!
A történet a következő:
Mit ad Isten, tök véletlenül 1986-ban Serge Gainsbourg dalszerző, dalszövegíró és előadó, a chanson és a hatvanas évek zenei műfajainak kiváló mestere éppen pont megjelentetett egy új lemezt. Na már most, micsoda véletlenek vannak, nagyjából ugyanekkor Whitney is megtette ugyanezt. Egy francia televízió pedig, mit ad Isten, úgy döntött, hogy e szerencsés egybeesés következtében egy adásba hívja meg ezt a két művészt.
Serge Gainsbourg: kettejük közül sztem inkább őt kell bemutatnom. Igazi polihisztor, mindenhez ért: reklámhoz, filmhez, irodalomhoz, de leginkább ahhoz, amiből valójában megélt, vagyis a zenéhez, az énekléshez (igaz, utóbbihoz a saját halk-dünnyögős hangján) és a dalszövegíráshoz.
Utóbbi minőségében olyan énekesnőknek írt szövegeket, mintPetula Clark, Juliette Gréco, Francoise Hardy és felesége, Jane Birkin angol színésznő, akivel együtt a Szlogen c. fantasztikusan jó filmet is forgatta 1969-ben. Őket nem véletlenül emlegették a francia John Lennon és Yoko Ono-ként, mert egészen hasonlóan formabontó és nyilvános volt a kapcsolatuk...
Gainsbourg-ról tudni kell, hogy nagyon ismert és elismert embere volt a szakmájának, évtizedeken keresztül tett le jobbnál jobb dolgokat az asztalra. Plusz szeretett - édes istenkém - dugni is, aminek néha hangot is adott. Pl. a dalszövegeiben is - ilyen volt az, mikor a fiatal (18 éves!) France Gall számára megírta a "Les Sucettes" című számot, amelyben arról énekelt, hogy milyen jó is nyalni a nyalókát egy forró nyári napon - anélkül, hogy tudta volna, hogy a dolog erősen kétértelmű (Istenkém - régi idők, régi erkölcsök :)...
Whitney Houston: Ehhez képest 1986-ban Whitney - tényleg bocs, de így van - igencsak fiatal, még be nem futott termék volt a piacon. Annak ellenére is, hogy éppen ekkor azért hívták meg, mert megnyerte a Grammy-díjat, ami mégiscsak valami.
Ám még így is, a nagy öreg, Gainsbourg kb. azt látta benne, mint mondjuk manapság hasonló szituációban a fiatal - teszem azt - Taylor Swift-ben. Aranyos meg minden, na de azért mégis, érted... :)
Megint csak bocs, de ismét csak ez az igazság...
Plusz még valami: 1986-ban vagyunk, amikor még van azért valami presztízse a televíziózásnak. Még nincs internet, az új médiának nyoma sincsen: a tv a szabadidő eltöltésének kiemelten kiemelt módja és a csatornák - még a kereskedelmiek is - azért odafigyelnek arra, hogy mi történik a "képernyőiken".
Ugyanakkor még sok az élő adás, sokszor nem veszik fel előre az anyagokat, nem zárják még ki 100 %-osan ezáltal a hibalehetőségeket, meg van még az esélye, hogy spontán módon becsúszik valami.
És Gainsburg pontosan ezt használja ki ezzel a pár mondattal, amivel egyszerre nyilatkozik Whitney Houston felé részben az általam leírtakról, részben arról, ami a valódi tartalma a mondandójának, mutat fityiszt a sajtónyilvánosság és azon keresztül a kapitalizmus felé és szerepelteti egy bekezdésben Reagean és Gorbacsov nevét, ráadásul ezáltal azt is állítva, hogy ők korának legnagyobb "félrebeszélői"....
Persze a dologhoz ketten kellenek: van aki felhív keringőre és van akit felhívnak - s utóbbinak illik válaszolni a felkérésre...
Whitney pl. egy hatalmas WTF pillantással reagálta le a történteket, amiből azért tisztán látszott, hogy semmit nem sikerült megértenie a dologból. Gainsboug iróniájának a negyedét sem fogta fel, csak mondatainak legvilágibb dimenzióját volt képes befogadni: "Úristen, ez nagyon kínos, miért égetett így be ez az öreg tag, aki ráadásul bűnronda is!"
Az viszont tényleg király, mikor gyorsan magához tér és visszaszól amolyan jellegzetes early 80's hip-hop style-ban: "Are you sure?"
All right, Miss Houston - csak irónia, semmi más!
Végezetül azt azért tegyük hozzá, hogy ahogy igazi úriemberhez illik, Serge egy kézcsók kíséretében "excusez moi"-t kért és megkövette magát.
+
Bónuszként pedig tessék megfigyelni a riporter fejét mindenközben - alighanem neki volt ez a legnagyobb égés, hiszen mindez az ő műsorában történt... :)
-
De azért irgumburgum, a csunyabeszéd nem szép dolog, meg ereszd ki belem a tüzet, forró vizet a kopaszra és más effélék :)