Témakör: Music
Idő: 1982-1984 között
Stílus: Trabant (C)
Fíling: Sic! Ilyen egyszerűen!
Leírás:
A napokban láttam egy interjút Méhes Mariettával, a nyolcvanas évek túlzás nélkül állíthatóan világszinten is rendkívülinek tekinthető underground room-music-ot szolgáltató, a magyar zenei porondon akkor is, és, mondhatni, most is (bár ma már korántsem annyira) hiánypótló Trabant zenekar énekesnőjével (meglepne, ha sok olvasóm számára lenne ismeretlen az együttes neve). "Mostanában hallgattam a régi dalokat újból, mert nem szeretem visszanézni magamat túl sűrűn - aztán meg meglepődtem, mert... hogy ezek a zenék mennyire jók, tudod?" - mondta.
Szinte minden más előadótól az önteltség biztos jelének vélném az ilyen megnyilatkozásokat, de Marietta úgy tud rácsodálkozni mindenre, mintha most látná először. A saját zenéjére is, ha épp arról van szó.
Talán benne is csak mostanában tudatosult igazán, hogy, amit a Trabant csinált annak idején, az valóban művészet volt, mégpedig a javából. Értéke elsősorban abban kereshető, hogy soha nem használtak egyetlen egy establishment-ellenes sort sem, ami pedig a kortárs környezet underground zenét művelőinek túlnyomó többsége esetében egyáltalán nem volt így.
Az ő életművük viszont nem erről szólt - nagyon nem erről. A Trabant elvont, szürreális, néha nehezen értelmezhető képekben sem szegény, ám legtöbbször mégis nagyon könnyen befogadható versszakokba szedte az élet nagyobb és apróbb dolgait. De nem kell nagy horderejű dolgokra számítani: otthonos, természetes, hétköznapi muzsika ezt. Ezért olyan különleges a hatás, amit ez a zene kelt, meg talán még Méhes Marietta éppen képzetlensége miatt figyelmet érdemlő egyszerű énekhangja okán is.
A magyar kultúra unikumai ezek a jelenségek: éppen azért vagyok baromi vidám, ugyanis olyasmit oszthatok meg ma is veletek a műveik közül (és osztott meg e muzsikák formájában youtube-os csatornám úgy egy hónapja), amit eddig nem sokan hallhattak. A Trabant egy - nem tudni, pontosan mikor, de vmikor a grúp 1982 és 1984 közötti rövid fennállása idején keletkezett - mátyásföldi demójáról következik egy - két dalt és egy különleges instrumentális kompozíciót magába foglaló - részlet.
A hangminőség lehetne talán kicsit jobb is, de a hangulat mágikusan egyszerű és abszolút organikus. Mert ami igazán egyszerű, az mágikus csak igazán.
És nekem úgy tűnik, hogy a Marietta is tudja ezt. Talán pont ezen lepődött meg az idézett interjúban is.
Talán benne is csak mostanában tudatosult igazán, hogy, amit a Trabant csinált annak idején, az valóban művészet volt, mégpedig a javából. Értéke elsősorban abban kereshető, hogy soha nem használtak egyetlen egy establishment-ellenes sort sem, ami pedig a kortárs környezet underground zenét művelőinek túlnyomó többsége esetében egyáltalán nem volt így.
Az ő életművük viszont nem erről szólt - nagyon nem erről. A Trabant elvont, szürreális, néha nehezen értelmezhető képekben sem szegény, ám legtöbbször mégis nagyon könnyen befogadható versszakokba szedte az élet nagyobb és apróbb dolgait. De nem kell nagy horderejű dolgokra számítani: otthonos, természetes, hétköznapi muzsika ezt. Ezért olyan különleges a hatás, amit ez a zene kelt, meg talán még Méhes Marietta éppen képzetlensége miatt figyelmet érdemlő egyszerű énekhangja okán is.
A magyar kultúra unikumai ezek a jelenségek: éppen azért vagyok baromi vidám, ugyanis olyasmit oszthatok meg ma is veletek a műveik közül (és osztott meg e muzsikák formájában youtube-os csatornám úgy egy hónapja), amit eddig nem sokan hallhattak. A Trabant egy - nem tudni, pontosan mikor, de vmikor a grúp 1982 és 1984 közötti rövid fennállása idején keletkezett - mátyásföldi demójáról következik egy - két dalt és egy különleges instrumentális kompozíciót magába foglaló - részlet.
A hangminőség lehetne talán kicsit jobb is, de a hangulat mágikusan egyszerű és abszolút organikus. Mert ami igazán egyszerű, az mágikus csak igazán.
És nekem úgy tűnik, hogy a Marietta is tudja ezt. Talán pont ezen lepődött meg az idézett interjúban is.
