A következő címkéjű bejegyzések mutatása: underground. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: underground. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. április 30., szombat

Április 30. - Ritkaságok a Kontroll csoport történetéből 2. - Egy 1983-as demó

Témakör: Music

Idő: 1983
Stílus: "Ez az ami éppen kell, / Repülök a gyógyszerrel..."
Fíling: "Ez az adag éppen jó, / Ez az anyag éppen jó..."


Leírás:

A KCS 1983-ra egészen bizarr magasságokig jutott el. 

Míg 1981-ben establishment-gyilkos dühvel indult neki a karhatalomnak, a pártnak, meg a népnek, akiknek ugye "egy a szavuk", akárcsak a "Dunának, Oltnak a hangja" - hogy egy mondatban parafrazeáljak egy József Attila verset és egy kommunista indulót - két év múlva már sokat változott.

Magasabbról, egyetemesebb nézőpontból szemlélték az eseményeket. Nagyobb rálátással a korszellemre, meg amit művelt Magyarországon akkoriban. És persze magukra is, akik a kisszámú renitensek, a rendszert nemtörődömségükkel, tohonyaságukkal nem legitimáló kisebbség tagjai voltak.

Akik nem alkutdtak meg, akik nem váltak Nirvánia részévé és akik képesek voltak egybegyűjteni a hozzájuk hasonló gyarapodó tömegeket. Ezért van az, hogy az 1983-as demó, amelyről a most következő felvételeket apportírozzuk majd mélyen tisztelt műértő közönségünk számára,  sokkal egyetemlegesebb és valahol sokkal időtlenebb zenét foglal magába, ami valószínűleg nagyobb értéket is képvisel az Ős-Kontroll két évvel korábbi próbálkozásainál.

De én nem is mondok semmi mást - inkább döntsétek el ti magatok, hogy igazam van-e?

A lényeg az, hogy erről a bizonyos - egyébként a maga idejében ócsak minőségű hangkazettákon terjedő , ám mégis korszakalkotó felvételről - következik öt - ismét csak ritkaságnak számító - dal. 

2011. április 29., péntek

Április 29. - Mátyásföldi Trabant-demó

Témakör: Music
Idő: 1982-1984 között
Stílus: Trabant (C)
Fíling: Sic! Ilyen egyszerűen! 



Leírás:

A napokban láttam egy interjút Méhes Mariettával, a nyolcvanas évek túlzás nélkül állíthatóan világszinten is rendkívülinek tekinthető underground room-music-ot szolgáltató, a magyar zenei porondon akkor is, és, mondhatni, most is (bár ma már korántsem annyira) hiánypótló Trabant zenekar énekesnőjével (meglepne, ha sok olvasóm számára lenne ismeretlen az együttes neve). "Mostanában hallgattam a régi dalokat újból, mert nem szeretem visszanézni magamat túl sűrűn - aztán meg meglepődtem, mert... hogy ezek a zenék mennyire jók, tudod?" - mondta. 

Szinte minden más előadótól az önteltség biztos jelének vélném az ilyen megnyilatkozásokat, de Marietta úgy tud rácsodálkozni mindenre, mintha most látná először. A saját zenéjére is, ha épp arról van szó.

Talán benne is csak mostanában tudatosult igazán, hogy, amit a Trabant csinált annak idején, az valóban művészet volt, mégpedig a javából. Értéke elsősorban abban kereshető, hogy soha nem használtak egyetlen egy establishment-ellenes sort sem, ami pedig a kortárs környezet underground zenét művelőinek túlnyomó többsége esetében egyáltalán nem volt így.

Az ő életművük viszont nem erről szólt - nagyon nem erről. A Trabant elvont, szürreális, néha nehezen értelmezhető képekben sem szegény, ám legtöbbször mégis nagyon könnyen befogadható versszakokba szedte az élet nagyobb és apróbb dolgait. De nem kell nagy horderejű dolgokra számítani: otthonos, természetes, hétköznapi muzsika ezt. Ezért olyan különleges a hatás, amit ez a zene kelt, meg talán még Méhes Marietta éppen képzetlensége miatt figyelmet érdemlő egyszerű énekhangja okán is.

A magyar kultúra unikumai ezek a jelenségek: éppen azért vagyok baromi vidám, ugyanis olyasmit oszthatok meg ma is veletek a műveik közül (és osztott meg e muzsikák formájában youtube-os csatornám úgy egy hónapja), amit eddig nem sokan hallhattak. A Trabant egy - nem tudni, pontosan mikor, de vmikor a grúp 1982 és 1984 közötti rövid fennállása idején keletkezett - mátyásföldi demójáról következik egy - két dalt és egy különleges instrumentális kompozíciót magába foglaló - részlet.

A hangminőség lehetne talán kicsit jobb is, de a hangulat mágikusan egyszerű és abszolút organikus. Mert ami igazán egyszerű, az mágikus csak igazán.

És nekem úgy tűnik, hogy a Marietta is tudja ezt. Talán pont ezen lepődött meg az idézett interjúban is.

2011. április 27., szerda

Április 27. - Ömlesztett korai KFT

Témakör: Music
Idő: 1982
Stílus: "Elmúltak az ünnepek, fába szorultak a férgek..."
Fíling: "Már a vak tyúk sem talál szemet, elmúltak az ünnepek!..."



Leírás:


Mégiscsak elgondolkodtató dolog az, hogy az emberek többsége ma, Magyarországon még mindig nem a KFT kritikusabb, az irónia látszata alatt azért odamondogatós számait ismeri, hanem a Balatoni nyárt, az Afrikát, meg a Siker, pénz, csillogást... 

Illetve fenéket elgondolkodtató - éppenséggel teljességgel érthető. 

Hiszen az igazán new wawe-es, radikális KFT számai időnként nehezen értelmezhetőek, de legalábbis furcsák a szélesebb közönség számára. A hatást kb. úgy tudnám leírni, mint, ahogy Bornai Tibor az együttes billentyűse, és a - csak azért sem fogom bemutatni, hiszen egy országnak kéne őt nagyon jól ismernie - Laár András mellett másik énekese mesélte néhány éve egy tévéinterjúban: amikor kijött a Bábu vagy c. számuk klipje és nagyon népszerű lett a szélesebb társadalmi rétegek körében, már csak a zseniális robot dancing miatt is, a kisunokák pedig elrángatták a nagymamákat, hogy megmutassák nekik, hogy lám, ilyen is van, a nagymamák majd szívrohamot kaptak attól, amit láttak - mert annak nem sok köze volt a táncdalfesztivál-sztájlhoz. 

A KFT - ha ez eddig nem lett volna világos - társadalomkritikus zenekar, amely szerencsére volt annyira eredeti és tudott annyira egyedi stílust hozni, hogy a popzenéje befutottá, elismertté vált. Jobbat mondok, a KFT az egyik legjobb európai new wawe-csapat és méltán lehetünk rá büszkék, mert nekünk nem sok igazán radikálisan pure new wawe produkció jutott az említett időszakban, ha pedig még is (ld. a Piramis holnapra tervezzett, kevéssé ismert 1982-es időszakáról szóló posztomat), azt kíméletlenül nem hallgatta a közönség. (Így hirtelen Laárékon kívül még két szerencsés kivétel jut eszembe: a Napóleon Boulevard és a Z'zi Labor.) 

2011. április 26., kedd

Április 26. - Ritkaságok a Kontroll csoport történetéből 1. - Ős-Kontroll


Témakör: Music
Idő: 1981
Stílus: "Nem akarom elvenni a kedvedet, de a rock and roll a mi zenénk nem lehet!"
Fíling: "...Megváltozhat mégis ez az állapot, ha mindannyian kinyitjuk a gázcsapot!"


Leírás: 

"Nukleáris béke / Erotikus háború..." - énekelte a Kontroll Csoport 1983-ban. Meg azt is, hogy: "Egy hang a rádióból felolvassa a híreket / Egy hang a rádióból elhallgatja a tényeket..." A dal tehát, amelyben ezek az egyébként rendkívül kemény mondatok elhangzottak, 1983-as keltezésű, s éppen ezért érdekes, hogy szinte szóról szóra érvényes minden mondata a három évvel későbbi csernobili atomenergia-katasztrófa szovjet szférabeli sajtóvisszhangjára. Mint ismeretes, a tragikus horderejű világesemény utóhatásaira egy svéd atomerőműben figyeltek fel először, mert a szovjetek elhallgatták a - mind a mai napig nem tudjuk egyébként, mennyire - súlyos ökológiai kataklizma tényeit. 

"Egy hang a rádióból elhallgatja a tényeket..." - 2011-ben, Fukusima ügyében is, hiszen hetekkel később derül ki, hogy még Csernobilnál is súlyosabb eseményről van szó. Csernobil a létező államszocializmusok bukását hozta magával Európában. Vajon Fukusima mire lesz képes?

Annál is inkább időszerűek ezek a nyugtalanító gondolatok, mert ma, azaz 2011. április 26-án emlékezünk arra, hogy 25 éve egy atomreaktor meghibásodása elindította azt a bizonyos lavinát. Így talán már érthető, hogy miért ezzel az okfejtéssel kezdtem a Kontroll Csoport, a rendkívüli első vonalbeli magyar underground-zenekar ritkaságait felvonultató, egyébiránt két részes válogatásunk első fejezetét.

A KCS-t a nyolcvanas évek elejének hazai underground-aranykora hívta életre, vagyis egy olyan időszak, amikor, és ez bátran állítható, a világ élvonalát képviseltük a kultúrában, mégpedig ezen a bizonyos vonalon. A punk-, az avantgarde, a new wawe és egyéb irányzatok jegyében fejüket felütő zenekarok nem csak, hogy világszínvonalon csinálták, amit csináltak, de még teljesen egyedit is alkottak. Olyan zenét műveltek, olyan hangulattal, szövegvilággal és látásmóddal, amilyet azelőtt sehol.

Igaz volt ez ugyan még két másik keleti tömbbéli államra, az NDK-ra és Jugoszláviára is, ám egyik országban sem tudtak olyan mennyiségben és minőségben egyedi dolgokat összehozni, mint idehaza.

Na, ennek a stílusnak az első vonalát jellemzi jól többek között a Kontroll Csoport neve, amely frontembereinek, Bárdos Deák Ágnesnek, Müller Péternek és Menyhárt Jenőnek ez jelentette azt a zenei és szellemi alapot, amelyet később a saját zenekaraikban még továbbvittek. BDÁ ugye a Kampec Doloresben, majd az Ági és a Fiúk nevezetű formációban, Müller az URH-ban, majd a Sziámiban, Menyhárt pedig az Európai Kiadóban.

Április 25. - 80'S + Magyarország + Az underground feneketlen mélységei


Témakör: Hétindító
Idő: 80's


Leírás:

Meglehetősen röviden fogom letudni az eheti hédindítónk jelentette kötelességeimet, annál is inkább, mert ezúttal nem szolgálhatok hírekkel és up-to-date infókkal (ha ilyesmiről lenne szó, legfeljebb ismételném magam, hiszen a múlt heti irányelvek nyomán fejlesztgetem a cimkéket és bővitgetem a youtube-os videóink számát). 

Egyebekben, talán nem is egy olvasóm találta már ki pusztán a fejléc alapján, ismét a nyolcvanas évek hazai underground-jával fogunk foglalatoskodni, csak amúgy mellékesen jegyezném meg, hogy ezúttal inkább az első, mint a második vonallal. A fejléckép felső sorában az Invázió 1984-es, a KFT és a Rolls frakció 1981-es felállása látható, míg az alsó képen Méhes Marietta és Víg Mihály a Trabant zenekar két meghatározó egyénisége ismerhető fel - végül pedig Kontroll Csoport, előlről, szinte premier plánban. 

Na, szóval ez az eheti programunk - a csapásvonalunk pedig elsősorban az lesz, hogy néhány ritka, tube-csatornánk által újonnan megosztott ritkaságot prezentálunk néhány meglepő poszttal keretezve a történetet. 

Ennyit mára, és most búcsúzom is, mert rohannom kell... 

2011. április 13., szerda

Április 13. - Victims: Television addict (demotape)

Témakör: Music
Idő: 1977
Stílus: Very early australian punk-rock
Fíling: Eközben Ausztráliában...


Leírás: 

Többször, több irányból próbáltuk már megközelíteni a korai punk rock-ot itt, a blogon.

Ami ezekben a megközelítésekben szinte mindig közös volt, az az, hogy nem a kályhától, azaz az angliai (vagy akár az amerikai elméleti) alapokból indultunk ki, hanem sokkal periférikusabb irányokból szemléltük ezt a műfaji szcénát.

A hetvenes évek vége felé, egészen pontosan 1976. és 1977. fordulóján kialakult zenei stílus az addigiak közül semmihez sem hasonlítható furcsa világába most ismét egy félig-meddig periférikus nézőpontból nyerünk betekintést - a különbség ezúttal legfeljebb annyi lesz, hogy angolszász nyelvterületről van szó, így jóval közelebb kerülünk az egész lényegéhez, alapjaihoz, mint az eddigiekben. 

2011. február 11., péntek

Február 11. - Másik János: Meteo OST

Témakör: Music
Idő: 1989
Stílus: New wawe
Fíling: Ettől a zenétől még nappal is... 






Leírás: 

A magyar "Szárnyas fejvadász"?

Igen-igen, a Meteo az. 

Bizony, igazi, kőkemény hazai "Blade Runner" ez a film, amely az 1989-hez, azaz készítéséhez képest viszonylag közeljövőben játszódik egy posztapokaliptikus, megismétlem: poszt-a-po-ka-lip-ti-kus Budapesten (bármilyen hihetetlenül is hangozzék ez).

A filmben többek között szerepel Eperjes Károly, Balkai Géza, Esztergályos Cili, Stohl Buci as bárpultos (első filmszerepe!) és még jó nénány neves figura, akik jelentősen növelik az amúgy sem tűzrevaló alkotás színvonalát.

Rajtuk, és az ötletes rendezőn, Monory Mész Andráson kívül a harmadik tényező, ami kiemeli a feledés mocsarából az alkotást, a zene. A zene, amelyet Másik János, neves underground muzsikus szerzett.

És akkor témánál is vagyunk.

2011. február 10., csütörtök

Február 10. - Ritka Dévényi Ádám koncertfelvétel

Témakör: Music
Idő: 1984
Stílus: New wawe? Underground? Vagy valami egyéb alternatív?
Fíling: Miért van az, hogy a legjobb dolgokat ismerik a legkevesebben? 

Leírás:

Dévényi Ádám immár nagyjából-egészében véve kb. huszonnyolc éve tolja a hazai zenei porondon, mégis nagyon kevesen hallották a nevét. Kár: Dévényi ugyanis egy zseniális dalszövegíró (dolgozott a tegnap egy kicsit valóban lehúzott Bikininek is - az "Adj helyet magad mellett" és a "Közeli helyeken" szövege az ő munkája), s egyben egy kiváló szólóeladó is. 

Kísérő zenekara, az Átmeneti Kabát, az évtizedek során sokat változott, de összességében azért elmondható, hogy mindig remekül megvalósította DÁ ötleteit. Dévényi stílusa általában elmélázó, melankolikus, elmélyültebb, néhol sanzonszerű, máshol egyszerűen csak visszafogott, pillanatnyi hangulatokban megkapaszkodó, gyakran izgalmas klasszikus instrumentumok betétjeivel operáló.

Ezért is különleges az itt prezentálandó két felvétel, hiszen a muszikus e két korai, 1984-es opusza (első hivatalos lemeze 1986-ban jelent meg) még egészen new wawe-es jelleget mutat. 

Érdemes Dévényi szövegeire fókuszálni, mert nagyon erősek...

Tényleg...

Megragadnak az ember fejében, szinte jobban, mint a nem kevésbé figyelemreméltó dallamok, és bármikor könnyen előhívhatóvá teszik a semmivel össze nem keverhető track-eket. 


Csak ülsz és mosolyogsz...




Melegebbek a hajnalok


2011. február 9., szerda

Február 9. - Rolls frackió in HQ

Témakör: Music
Idő: 1980-1982
Stílus: Punk-rock-underground-new wawe határmezsgyéjén
Fíling: Őszinteség, semmi több...


Leírás:

Nem, tudhatjátok, hogy nekem aztán semmi bajom a popzenével.

Mi több, különösen a nyolcvanas évek popzenéjét díjazom. 

De egészen más az, hogy ha valaki prófétaként indul, majd egyszer csak átnyergel a popzenére. 

Prófétának születni kell, ahogy popzenésznek és előadónak is. 

D. Nagy Lajos prófétának született - mégis megtagadta ezt, mikor otthagyta szerepkörét. Márpedig prófétának csak úgy szabad lenni, ha következetesen elhatározza a dolog mellett magát az ember és végigviszi azt. 

D. Nagy Lajos a Rolls Frakció frontembereként még próféta volt - aztán átvette Nagy Ferótól az addig nagyon erős rockzenét toló Bikinit és csinált belőle valami olyat, amelynek már több köze volt a popzenéhez, mint a prófétai szerepkörhöz...

Nyilván nem véletlenül - őt is elérte az érvényesülés szele és az elfojthatatlan érzés, hogy ő is mielőbb belesüppedjen annak a rendszernek a mocsarába, melyet korábban ő maga is oly erőteljesen bírált.

Na ezt hívom én megalkuvásnak - főleg az 1980-as években, Magyarországon, ahol megalkudni csak Nirvánia kicsinyes játékszabályai szerint lehetett...

Mert a Bikini zenéje tingli-tangli EHHEZ képest...

Még úgy is fenntartom ezt, hogy egyébként nekem is van néhány kedves Bikini számom és úgy alapjáraton nem lenne semmi bajom az együttessel, ha nem tudnám, hogy másban tudnak ők sokkal többet is, mint amit a sajátos pop-rockjuk keretei között műveltek, ráadásul megtagadva korábbi önnönmagukat azáltal, hogy utóbbi műfajra váltottak... 

(Néhány felvétel egy 1982-es koncertjükről - még hozzá kiemelkedően kiváló minőségben...)

2011. február 8., kedd

Február 8. - Öt igazi ritkaság a GM 49 első albumáról

Témakör: Music
Idő: 1980 és 1982 között
Stílus: English styled hungarian absurd new wawe
Fíling: Azt hiszem, őket sem érdemeltük meg...

Leírás: 

Azt hiszem, ilyen kemény hét eleji felütés után, mint a tegnapi, mindenképpen vissza kell fognunk egy kicsit magunkat...

Szóval következzék valami jóval lájtosabb, májldosabb és szoftosabb...
Még mindig ritkaság-bizniszben utazom...

Rákaptam a dologra az elmúlt hetekben.

Sokkal érdekesebb rég lerágott csontnak számító cuccok boncolgatásánál az új dolgok felfedezése, eleddig  vagy épp rég (nézőpont, ismeret, na és persze kor kérdése) nem látott-hallott ritkaságok megosztása  az internet berkein belül.

Ilyen Galla Miklós első zenekarának első időszaka, mely igazi  felfedezést tartogathat azok számára, akik értékelni tudják a nyolcvanas évek elejének igazi magyar new wawe-mjúzikját.

Mert idehaza sajnos nem értékelték eléggé a kortársak az angolos nw popot játszó, már ekkor abszurd humor  (Galla  - akit sztem nem kell bemutatnom a hazai népeknek - révén  (is) ugye ezen a vonalon indul tovább később a L'art pour L'art ) hangulatát idéző szövegekkel dolgozó GM 49-et.

A magyar underground igazi kakukktojása, a new wawe-es underground popot játszó csapat, úgy látszik idehaza túl rétegzenének számított - vagy egyszerűen csak nem érdemeltük meg őket...


Nirvánia nem érdemelte meg őket (ld. a tegnap leírtakat)...


Nade félre bú és bánat, mert a nyolcvanas évek elejének jelentősebb opuszai közé való cuccos következik, amely azt is bizonyítja majd, hogy a közvélekedéssel ellentétben tényleg szószerint MINDENRŐL lehet popzenét írni...

(S ami a hab a tortán: a felvételek különösen remekül szólnak!)


2010. december 3., péntek

December 3. - Két újabb ritkaság a Spenót zenekar történetéből

Témakör: Music
Idő: 1981; 1983
Stílus: Hunderground
Fíling: Két számban az egész magyar nyolcvanas évek! 

Lejátszás:

A következő napokban, úgy nagyjából a karácsony előtti utolsó hétig kissé rövidülnek majd a bejegyzések, ezt ti is észrefogjátok venni. 

Azért van ez, mert a vizsgaidőszak közeledtével (ugyanis jómagam egyetemista vagyok) muszáj egy kicsit viszavennem a blogolós történetből a tanulás javára, és, mivel ez egy olyan oldal, amelynek a nevében is szerepel, hogy naponta jelentkezik, ezért egyértelmű volt, hogy ez nem az egy nap=egy bejegyzés rovására kell, hogy menjen, hanem inkább a posztok terjedelmét kell némiképp csökkentenem. 

Most meg azért sem fogok túl sokat írni, mert nem is kell: ez a két videó, tudom, elcsépelt, rohadt sokszor írtam már le (de rohadt sokszor volt is igaz!), önmagáért beszél. 

A Spenót egyszer már szerepelt ezen a blogon egy számmal, amelyben a nyolcvanas évekről énekelt 1985-ben. 

Most ismét visszatér, mégpedig egy az első, még 1981-es albumukon található, illetve egy 1983-as dalával. 

Az 1981-es verzión még Horváth Csilla, az akkori énekesnőjük énekel, az 1983-ason már a megszokott férfihang tulajdonosa, Povorai Gábor danolászik. 


Farkas Berci (légy enyém ma éjjel)



Farkas Bertalan az első magyar űrhajós volt. 

Ez a szám nem csak róla szól (all respect az öregnek egyébként), hanem arról az establishment-ről, amelyik futatatta és amelyik vele takarózott (Kádár-korszakban járunk, ugye). 

Plusz egy hihetetlenül pimasz és szexuálisan erősen provokatív dal, hiszen arról is íródott, ami a címében rejlik. 

Végül is nő énekli - szólhat. 


'983-as légikalóz



Ez a szám überkemény. 

Igazi ritkaság, nem ajánlom, hogy kihagyd. 

Egy magyar légikalóz énekel benne Amszterdamról és Katalinról, Máriáról meg Krisztáról, akik soha sem jönnek vissza. 

Gyaníthatóan hangalámondásos (mert akkoriban még csak így jöttek be hozzánk az ilyenek) NSZK és olasz trash-sci-fik hangulatvilágának hatására született ez a dal, témájában és hangulatában egyedüli a magyar rock történetében.

Vér, izzadság, underground, "Bőröndömben könyvek és töltött pisztolyok / Kilencszáznyolcvanhármas légikalóz vagyok..."

2010. október 12., kedd

Október 12. - Spenót: 80-as évek



Témakör: Music
Idő: 1983 és 1985 között nagyjából
Stílus: Underground és new-wawe jellegzetes magyar keveréke
Fíling: Kilátástalan a helyzet, de legalább van nálunk egy doboz "Szimfónia"... 

Szöveg:  
A nyolcvanas évek derekára érkezünk,
Senki se tudja, hol van a helyünk
(3x)

Pesttel szemben a budai oldalon
múlnak az évek, de tombol az unalom.

Refr.:
A kezem a kezedbe adom, a szemem lassan lecsukom
Küldök egy mosolyt, de mindegy, ki veszi át,
A holnapnak élünk, de nem leszünk
Holnapután

Anatóliában javultak a viszonyok,
De a Lenin Körúton sem romlott a helyzet.

A helyzetet senki se tekinti át,
Zavartan szívjuk a Symphoniát.

Refr:
A kezem a kezedbe adom, a szemem lassan lecsukom
Küldök egy mosolyt, de mindegy, ki veszi át,
A holnapnak élünk, de nem leszünk
Holnapután

Röntgensugarak vágják el a testünk
A térképet nézed, de nincs meg a helyünk

A helyzetet senki sem tekinti át
Zavartan szívjuk a cigarettát

Refr
A kezem a kezedbe adom, a szemem lassan lecsukom
Küldök egy mosolyt, de mindegy, ki veszi át,
A holnapnak élünk, de nem leszünk
Holnapután


Leírás: Egy depresszív szám, mely abszolút mértékben illik a depresszív időjáráshoz és a depresszív hangulatomhoz, amit nem kis mértékben az generál, hogy a nátha teljesen hatalmába kerített.

Még mindig a nyolcvanas években vagyunk, de most Magyarországon.

Magyarországon, ahol, már oly sokszor írtuk, az államszocializmus korhadó fagerendái recsegve-ropogva képesek csak megtartani a rendszer súlyos terhét.

Ebben a bosszantóan Janus-arcú világban egyszerre tűnik úgy, hogy nem fog változni semmi, és érezni a levegőben, hogy talán mégis. Sohasem szükségszerűbb lázadni egy rendszer ellen, mint éppen ekkor és soha nem fölöslegesebb, mint éppen ebben a pár évben.

Az élet ilyen látszólagos ellentéteken alapul, s így aztán nem csoda, hogy a korszak leginkább "mobil", progresszióra törekvő zenei irányzatai a new wawe, az avantgarde, a punk, amelyek a legkeményebben lázadnak minden establishment, így nem ritkán a hazai mellett a formáké vagy a túlbonyolított struktúráké ellen is.

A magyar underground kitermeli első vonalát (URH, Kontroll Csoport, Bizottság, Cpg, Európa Kiadó, Balaton, Trabant, VHK stb.), de mögöttük ott van a nem kevésbé fontos másodvonal is (Inkubátor, Sikátor, Zil, CSÉB80 stb.).

Ebbe a kevésbé ismert másodvonalba sorolható a Spenót zenekar is.

A Spenót több formációt és több időszakot élt meg, több énekessel és egy énekesnővel büszkélkedhetett, s állítólag gitárosa volt Fodor Gábor is. Akárhogy is, érdekes, figyelemreméltó számokat írtak. Némelyik társadalomkritikus, némelyik inkább a korszak hangulatát akarja elkapni, és persze van néhány olyan is, amely általános emberi érzésekkel, gondolatokkal foglalkozik.

Az itt prezentált alkotás az egyik legnagyobb számuk minimálzenés-new wawe-es változata. A dal, amely valójában a 80-as évek és nem a tube-videó tulajdonosa szerinti Lenin körút címet viseli ,kiválóan bemutatja azt a hangulatot, amelyet az indító két-három bekezdésben vázolni igyekeztem.

Ebben az unott és nyomott miliőben csak az hozhat némi enyhülést, ha a "kezem kezedbe adom" és ha van nálunk egy doboz Symphonia, amit "zavartan"  szívhatunk...

Megjegyzés: a dohányzás káros az egészségre, emellett öl, butít és nyomorba dönt, ráadásul utálom is a cigit (mint általában mondani szoktam: szart nem eszek, ergo miért kéne elszívnom, ha még plusszba rákkeltő is). Emellett a Symphonia még a prolicigik között is egy egészen, legendásan alacsony minőséget képvisel. Hogy egészen pontos legyek: fogalmam sincs, hogy ma hol árulják, ha még egyáltalán létezik, de régebben mindig csomagban és nem dobozban értékesítették e borzasztó rákipari mellékterméket - ugyanis a 80-as és 90-es esztendők legolcsóbb hazai cigarette-jéről van szó.

Emellett a Lenin-körút A mai Erzsébet + Teréz-körút volt, Anatóliában pedig valóban nem javultak a viszonyok, mert valójában nem is történt ott semmi az 1980-as években... :)

+

A Spenót egyik legjobb száma találóan zúz oda, ahova köll. A kemény, elegánsan tömény szöveget depresszív hangulatú dallamok kísérik.

Tökéletes zene borongós napokhoz, amikor teszem azt nem a szerelmi bánat miatt szenvedünk, hanem az establishment paczkázásaival van tele a tökünk.


-

A számnak sajnos van egy ennél lényegesen jobb, ütősebb, erőteljesebb változata is, de azt jelen pillanatban sehol nem találom.

Egyelőre be kell érnetek ezzel, de persze fájndingolás esetén, up-to-date linkelem azt is.


Már lassan külön címet is adhatnék azoknak az egybekezdéses megjegyzéseimnek, amelyek mind arról hívatottak tudósítani, hogy igen, természetesen még rengeteg ez meg az lesz itt és persze aztán az is úgy fog zúzni, hogy az atomkirály.

Szóval: igen lesz Spenót még, és igen, lesz magyar underground is, annál is inkább, mert sztem ekkor az ezt a típusú muzsikát játszó zenekarok alkották a legjobb cuccokat Mo-n.

Persze lehet velem vitatkozni, hogy a Dolly Roll meg a Hungária mennyivel jobb volt ezeknél, csak úgy sem fogtok az életben soha meggyőzni (és emellett elmondanám, hogy imádom a nyolcvanas évek popzenéjét is, minden mennyiségben, Kim Wilde-tól Belinda Carlysle-ig, David Sylvian-től Sting-ig oda és vissza)...


UP-TO-DATE:

Feltöltöttem a szám másik, sokkal jobb verzióját a blogunk új youtube-csatornájára.

Érdemes skubizni, mennyivel táncolhatóbbak a zenei alapok, plusz a "Nagy zűr kis Kínában" fílingű szintetizátor bepötyögésekre is felhívnám a mélyen tisztelt publikum figyelmét e magyar zenetörténeti unikumot illetőleg.

Amúgy pedig "az életbe egy kis visszhangot kérek... Nein!":