Témakör: Music
Idő: 1982
Stílus: "Elmúltak az ünnepek, fába szorultak a férgek..."
Fíling: "Már a vak tyúk sem talál szemet, elmúltak az ünnepek!..."
Leírás:
Mégiscsak elgondolkodtató dolog az, hogy az emberek többsége ma, Magyarországon még mindig nem a KFT kritikusabb, az irónia látszata alatt azért odamondogatós számait ismeri, hanem a Balatoni nyárt, az Afrikát, meg a Siker, pénz, csillogást...
Illetve fenéket elgondolkodtató - éppenséggel teljességgel érthető.
Hiszen az igazán new wawe-es, radikális KFT számai időnként nehezen értelmezhetőek, de legalábbis furcsák a szélesebb közönség számára. A hatást kb. úgy tudnám leírni, mint, ahogy Bornai Tibor az együttes billentyűse, és a - csak azért sem fogom bemutatni, hiszen egy országnak kéne őt nagyon jól ismernie - Laár András mellett másik énekese mesélte néhány éve egy tévéinterjúban: amikor kijött a Bábu vagy c. számuk klipje és nagyon népszerű lett a szélesebb társadalmi rétegek körében, már csak a zseniális robot dancing miatt is, a kisunokák pedig elrángatták a nagymamákat, hogy megmutassák nekik, hogy lám, ilyen is van, a nagymamák majd szívrohamot kaptak attól, amit láttak - mert annak nem sok köze volt a táncdalfesztivál-sztájlhoz.
A KFT - ha ez eddig nem lett volna világos - társadalomkritikus zenekar, amely szerencsére volt annyira eredeti és tudott annyira egyedi stílust hozni, hogy a popzenéje befutottá, elismertté vált. Jobbat mondok, a KFT az egyik legjobb európai new wawe-csapat és méltán lehetünk rá büszkék, mert nekünk nem sok igazán radikálisan pure new wawe produkció jutott az említett időszakban, ha pedig még is (ld. a Piramis holnapra tervezzett, kevéssé ismert 1982-es időszakáról szóló posztomat), azt kíméletlenül nem hallgatta a közönség. (Így hirtelen Laárékon kívül még két szerencsés kivétel jut eszembe: a Napóleon Boulevard és a Z'zi Labor.)
