Február 7. - Még egyszer az első ismert magyar punk-demóról

Témakör: Music

Idő: 1978

Stílus: first, hungarian, punk...

Fíling: Hát igen, ezek itt már félelmesebb dimenziók...

Leírás:

Múlt hét pénteken esett szó az első hazai punk-demóról. 

Most még két, lényegesen ismertebb dal következik a Spions 1978-as repertoárjából.

Valójában az első magyar punk-demo első és harmadik száma...

Kemény felütés, mondhatom...

Anna Frank álma

"Anna Frank szeretkezz velem, / Anna Frank sikíts, te állat..."

 "A kiáltás átvágja a torkod / Nincs sanszod, válassz hát engem / Most még csak az én késem fegyelmez, / Ez most még csak az én szerelmem..."

Nem tudom, kell-e ehhez egyáltalán bármit írni?

Kőkemény, erőteljes punk-ballada ez a szögesdrót árnyékából, legyen az a vasfüggöny, Recsk vagy az auschwitzi tábor kerítése. 

Ez a dal a huszadik század minden gyűlölete és szerelme egyszerre, egybehányva, mint a halottak a tömegsírban... 

Kőkemény szembesítés - ahogy általában az lesz a következő egy hét, legfeljebb nem ennyire erőteljes és konkrét, nem ennyire globális és naturális, nem ennyire egyértelmű és kérlelhetetlenül következetes...

Nirvánia 

Ez a szelíd song meg maga a Kádár-kori Magyarország...

"Barbár táj barbár szóra kapatja a szám" - írta volt Jannus Pannonius a Narni Galeotto-hoz - "Kibaszott ország, üres mint a zsebed... / Egy emberi arc sincs, az egész faj veszett... / Remélem elsőként pusztul el... / Semmi kíméletet nem érdemel... / Gennyes fekély Európa testén... / Mindenki csak nyerhet a vesztén... / Hordaléknép, nincs mit várnia... / Sok kis nyomorult mocskos pária..." - énekli a Spions 500 évvel később, legalább annyi joggal, mint a poéta.

Legfeljebb a helyzet még kilátástalanabb - mert a dal arról a megalkuvásról szól, amit már nem először beszélünk - amely tönkretett, amely megmásíthatatlanul dögrovásra küldött generációkat... 

A kisebb-nagyobb alkukról, amit a kisembertől az értelmiségiig, az ellenzékitől a politikusig mindenki megkötött a Kádár-korszakkal cserébe azért, hogy a saját kis legvidámabb barakkjának kispolgári nyugalmában lebegjen... 

Ennél politikusabb, ennél politizálóbb - és ennél kicseszettül kiábrándultabb - dalt el sem lehet képzelni 1978-ban...

Sőt, és ez mutatja igazi jelentőségét, ma sem... 

Mert ez a szám nem csak 1978-ban ütött kíméletlenül - most is ugyanaz a képlet, semmi nem változott...

Megalkuvások, kispolgári faszságok, előítéletek sorjáznak ma is botütésként, s általában leginkább mindig arra, aki csinálni is akar valamit ebben az országban...

Sajnos már nem látom sehol a "magyar nevet" a sok mocsoktól, amit rákentek az évszázadok, különösen az elmúlt... 

Ugyan, ki fogja "lemosni" azt a sok "gyalázatot"? 

(A Spions nem vállalkozott rá - inkább 1979-ben elhagyta Nirvániát...)