Október 12. - Spenót: 80-as évek

Témakör: Music
Idő: 1983 és 1985 között nagyjából
Stílus: Underground és new-wawe jellegzetes magyar keveréke
Fíling: Kilátástalan a helyzet, de legalább van nálunk egy doboz "Szimfónia"... 

Szöveg:  
A nyolcvanas évek derekára érkezünk,
Senki se tudja, hol van a helyünk
(3x)

Pesttel szemben a budai oldalon
múlnak az évek, de tombol az unalom.

Refr.:
A kezem a kezedbe adom, a szemem lassan lecsukom
Küldök egy mosolyt, de mindegy, ki veszi át,
A holnapnak élünk, de nem leszünk
Holnapután

Anatóliában javultak a viszonyok,
De a Lenin Körúton sem romlott a helyzet.

A helyzetet senki se tekinti át,
Zavartan szívjuk a Symphoniát.

Refr:
A kezem a kezedbe adom, a szemem lassan lecsukom
Küldök egy mosolyt, de mindegy, ki veszi át,
A holnapnak élünk, de nem leszünk
Holnapután

Röntgensugarak vágják el a testünk
A térképet nézed, de nincs meg a helyünk

A helyzetet senki sem tekinti át
Zavartan szívjuk a cigarettát

Refr
A kezem a kezedbe adom, a szemem lassan lecsukom
Küldök egy mosolyt, de mindegy, ki veszi át,
A holnapnak élünk, de nem leszünk
Holnapután


Leírás: Egy depresszív szám, mely abszolút mértékben illik a depresszív időjáráshoz és a depresszív hangulatomhoz, amit nem kis mértékben az generál, hogy a nátha teljesen hatalmába kerített.

Még mindig a nyolcvanas években vagyunk, de most Magyarországon.

Magyarországon, ahol, már oly sokszor írtuk, az államszocializmus korhadó fagerendái recsegve-ropogva képesek csak megtartani a rendszer súlyos terhét.

Ebben a bosszantóan Janus-arcú világban egyszerre tűnik úgy, hogy nem fog változni semmi, és érezni a levegőben, hogy talán mégis. Sohasem szükségszerűbb lázadni egy rendszer ellen, mint éppen ekkor és soha nem fölöslegesebb, mint éppen ebben a pár évben.

Az élet ilyen látszólagos ellentéteken alapul, s így aztán nem csoda, hogy a korszak leginkább "mobil", progresszióra törekvő zenei irányzatai a new wawe, az avantgarde, a punk, amelyek a legkeményebben lázadnak minden establishment, így nem ritkán a hazai mellett a formáké vagy a túlbonyolított struktúráké ellen is.

A magyar underground kitermeli első vonalát (URH, Kontroll Csoport, Bizottság, Cpg, Európa Kiadó, Balaton, Trabant, VHK stb.), de mögöttük ott van a nem kevésbé fontos másodvonal is (Inkubátor, Sikátor, Zil, CSÉB80 stb.).

Ebbe a kevésbé ismert másodvonalba sorolható a Spenót zenekar is.

A Spenót több formációt és több időszakot élt meg, több énekessel és egy énekesnővel büszkélkedhetett, s állítólag gitárosa volt Fodor Gábor is. Akárhogy is, érdekes, figyelemreméltó számokat írtak. Némelyik társadalomkritikus, némelyik inkább a korszak hangulatát akarja elkapni, és persze van néhány olyan is, amely általános emberi érzésekkel, gondolatokkal foglalkozik.

Az itt prezentált alkotás az egyik legnagyobb számuk minimálzenés-new wawe-es változata. A dal, amely valójában a 80-as évek és nem a tube-videó tulajdonosa szerinti Lenin körút címet viseli ,kiválóan bemutatja azt a hangulatot, amelyet az indító két-három bekezdésben vázolni igyekeztem.

Ebben az unott és nyomott miliőben csak az hozhat némi enyhülést, ha a "kezem kezedbe adom" és ha van nálunk egy doboz Symphonia, amit "zavartan"  szívhatunk...

Megjegyzés: a dohányzás káros az egészségre, emellett öl, butít és nyomorba dönt, ráadásul utálom is a cigit (mint általában mondani szoktam: szart nem eszek, ergo miért kéne elszívnom, ha még plusszba rákkeltő is). Emellett a Symphonia még a prolicigik között is egy egészen, legendásan alacsony minőséget képvisel. Hogy egészen pontos legyek: fogalmam sincs, hogy ma hol árulják, ha még egyáltalán létezik, de régebben mindig csomagban és nem dobozban értékesítették e borzasztó rákipari mellékterméket - ugyanis a 80-as és 90-es esztendők legolcsóbb hazai cigarette-jéről van szó.

Emellett a Lenin-körút A mai Erzsébet + Teréz-körút volt, Anatóliában pedig valóban nem javultak a viszonyok, mert valójában nem is történt ott semmi az 1980-as években... :)

+

A Spenót egyik legjobb száma találóan zúz oda, ahova köll. A kemény, elegánsan tömény szöveget depresszív hangulatú dallamok kísérik.

Tökéletes zene borongós napokhoz, amikor teszem azt nem a szerelmi bánat miatt szenvedünk, hanem az establishment paczkázásaival van tele a tökünk.

-

A számnak sajnos van egy ennél lényegesen jobb, ütősebb, erőteljesebb változata is, de azt jelen pillanatban sehol nem találom.

Egyelőre be kell érnetek ezzel, de persze fájndingolás esetén, up-to-date linkelem azt is.


Már lassan külön címet is adhatnék azoknak az egybekezdéses megjegyzéseimnek, amelyek mind arról hívatottak tudósítani, hogy igen, természetesen még rengeteg ez meg az lesz itt és persze aztán az is úgy fog zúzni, hogy az atomkirály.

Szóval: igen lesz Spenót még, és igen, lesz magyar underground is, annál is inkább, mert sztem ekkor az ezt a típusú muzsikát játszó zenekarok alkották a legjobb cuccokat Mo-n.

Persze lehet velem vitatkozni, hogy a Dolly Roll meg a Hungária mennyivel jobb volt ezeknél, csak úgy sem fogtok az életben soha meggyőzni (és emellett elmondanám, hogy imádom a nyolcvanas évek popzenéjét is, minden mennyiségben, Kim Wilde-tól Belinda Carlysle-ig, David Sylvian-től Sting-ig oda és vissza)...


UP-TO-DATE:

Feltöltöttem a szám másik, sokkal jobb verzióját a blogunk új youtube-csatornájára.

Érdemes skubizni, mennyivel táncolhatóbbak a zenei alapok, plusz a "Nagy zűr kis Kínában" fílingű szintetizátor bepötyögésekre is felhívnám a mélyen tisztelt publikum figyelmét e magyar zenetörténeti unikumot illetőleg.

Amúgy pedig "az életbe egy kis visszhangot kérek... Nein!":