December 7 - Két választás Magyarországon - 1990 - 4: A kis pártok is kampányolnak

Témakör: Reklám
Idő: 1990
Stílus: kisebb pártok = még gázosabb kampánystratégiák
Fíling: Hát ez tényleg borzasztó


Leírás:

Régen ígértem, de most végre eljött az ideje, hogy lezárjuk az 1990-es választások a különböző pártok kampányarculatán keresztül történő bemutatását. Nem ígérhetem, hogy most valami még durvább jön, mint bármi, amit eddig láthattatok. 

Sőt, ezek a hirdetések kifejezetten belesimulnak a kilencvenes nagy átlagba. 

Az igazán nagy ágyukat az első részben lőttem el buta módon, ahelyett, hogy sorban, a gyengébbtől az erősebb gagyiig haladtam volna. 

De lassan alakult ki a blog jelenleti arculata - ez lehet a mentségem is egyébiránt.

SZOCDEM hirdetés

Voltaképpen korabeli színvonalon ez egy teljesen korrekt hirdetésnek tekinthető - se több, se kevesebb.
 . 

Az újonnan alakult Magyarországi Szociáldemokrata Párt kifejezi benne az egységét más országok szociáldemokrata pártjaival. 

Kedves egészségükre (szét is estek tökhamar, annak rendje és módja szerint)!

Együtt Magyarországért Unió 

Nade viszont ez már sztem rendesen üt.
 

Mármint jó, okés, új párt, kis párt, 1990, Mo, nincs pénz nagy hirdetésre - nade izé...

A kopott konyhakredenc lábánál fehér ingben undorító, szarral összekent fehér rongy mosása, mint poltiikai metafora... Nálam ez  kiverte a biztosítékot.

De az igazi hab a tortán nem is ez, hanem az, hogy a reklám főszereplője nem más, mint Rozsomák.

Nem, nem az a Rozsomák, akit mi az X-Menből "Farkasként" ismerhetünk (holott még a kilencvenes évekbeli képregényekben ezen a néven fordult elő), hanem a Szomszédok teleregény Rozsomákja, az irritáló házfelügyelő a Böhm bácsi és a Kutya úr közti "interregnumban".

Ez a hang, ez a bicskanyitogató arckifejezés és tenyérbemászó orgánum (Farkas Tamás tulajdona) tette száz százalékosan vállalhatatlanná és übergázossá ezt a hirdetést (igen, majd pont Rozsi fogja tisztára mosni a közéletet :).

Persze, ma egy röhögéssel elintézhetjük a dolgot, pedig ne becsüljük alá a politikai kommunikáció hatalmát: lehet, hogy emiatt a minősíthetetlen hirdetés miatt tűnt el teljesen az "Együtt Magyarországért Unió" a hazai közéletből, pedig a demokrácia egyik védőpajzsa lehetett volna és lehet, hogy ha pont ők fejlődnek fel  egy komolyabb párterővé, akkor egészen másként (mondjuk sokkal pozitívabb irányba) alakul a magyar rendszerváltás... :)

KDNP - a slusszpoén

Nekem tényleg szimpi az az irányvonal, amit a Kereszténydemokrata Néppárt kezdetben, vagyis ekkoriban képviselt.

Persze a szavazóbázisa tele volt olyan kisnyuggerekkel (jelentős részük azóta kihalt), akik a Horthy-rendszer visszahozásában lelték volna igazán kedvüket és hát ez a hirdetés is, látszik, elsősorban az ő kedvükben akart járni. de azért egy jó kis, masszív jobb-közép párterőről beszélhettünk az ő esetükben, és egy ilyen pártra mindenképpen szűkség van egy demokratikus parlamentben, akár még domináns pozícióban is. 

Bazzeg, de ezek a reklámok akkor is röhejesek...

Az elsőben a zene meg az egész - majd beszartam. Szinte a bőrömön éreztem, ahogy jön vissza az inkvizíció, meg az egyházi elnyomás többi kelléke.

A másodikban meg ez az "erdélyi harangok hangja is a Kereszténydemokrata Néppárt programját hirdeti" kezdetű szöveg zúz rendesen. Ez konkrétan tisztán a Horthy-rendszer politikai kommunikációjának eszköztárára emlékeztetett: ugyanis 1920 és 1944 között, mikor az elcsatolt országrészekről volt szó a filmhíradókban, mindig templomból kijövő xy városbeli parasztasszonyokat, vagy még szívesebben gyermekeket mutatták. 

Na ne, kérném tisztelettel: ez 1990 nem 1939... 

Azért eltelt egy kis idő azóta, meg történt egy és más, ami felülírta az erőviszonyokat / politikai kommunikációt / az akkori status quo-t és a többi... 

November 10. - Két választás Magyarországon 1990 - 3. - A Fidesz sem maradhat ki a jóból... :)

Témakör: Reklám
Idő: 1990
Stílus: Nem posztmodern kampány
Fíling: Végképp arcpirítóan gáz kampánystratégiák 

Leírás:

Még nincs vége a tömény borzalomnak, vagyis az 1990-es választást feldolgozó, nagyjából két hetente jelentkező összeállításunknak, amelyben kíméletlenül sújtunk le az elképesztő mértékben megmosolyogtató, húsz évvel ezelőtti parlamenti és önkormányzati választások kampányanyagaira... 

Az SZDSZ, az MDF és az MSZP után most a FIDESZ következ.

Mondanom sem kell, hogy a Fiatal Demokraták Szövetsége, bár a későbbiekben élen jár majd a külföldi kampánystratégiák átvételében, ezen alkotásaiban hasonlóképpen kritikán aluli módon reklámozza saját programját, mint a többi korabeli párterő.

Jó persze, tudom én azt, hogy nem illik számon kérni a mai kampánystratégiák színvonalát az akkori anyagokon, nade azért ez mégis röhejes.

Pedig - tegyük hozzá - 1990-ben egyértelműen a FIDESZ az egyik legkreatívabb párterő a kampánygyártásban.

1. Listen to your heart

Például az már-már legendás, ahogy a Listen to your heart c. Roxette számot beleszövik a médiakampányukba.

Kezdjük azzal, hogy néhány éve még én is annyit tudtam a Roxette-ről, mint nagyon sokan mások itthon, hogy igen, ők írták azt a számot (mivel valamiért ez a hirdetés bennem nagyon élénken él mind a mai napig, tulajdonképpen ezzel valahogy már gyerekkorom óta maximálisan tisztában voltam),  amellyel a FIDESZ első választási harcába indult, de aztán elkezdtem felfedezni az együttest és látni, milyen állati jó zenét is írtak valójában. Ezt a kitételt csak azért csempésztem be az elejére, mert az igen enyhe kifejezés, hogy a Roxette "még elő fog fordulni a blogon"... 

Másodszor: a Listen to your heart a nyolcvanas évek végének egyik legnagyobb slágere volt, a FIDESZ meg mindössze csak annyit csinált, hogy lecsapott rá. Mert hiszen ez a párt, amely akkor még egyrészt liberális volt (tehát fiatalos, újító szellemű) jól tudta passzintani a fiatalos üzenetéhez, másrészt meg még nem terjesztették ki a jogdíjak komoly bevasalásának kérlelhetetlen intézményét a vasfüggönyön túlra, ami nyilvánvalóan lehetővé tette, hogy ezt a track-et így, következmények nélkül emeljék egyenesen kampánydali minőségbe (őszintén? - sztem erre konkrétan magasról legyintett a svéd popcsapat), ahogy tették ezt számtalan lied-del a 60-as évektől kezdve (ld. például a Keresztapa 2. zenéjét egy a cukorrépa hazai termesztésének tendenciáit tárgyaló dokumentumfilmben - és higgyétek el, ilyen tényleg volt, mert néhány éve láttam a Filmmúzeumon).

Viszont ez sok mindent elárul a korabeli viszonyok (és a korabeli FIDESZ) az ebből a szempontból megnyilvánuló elképesztő suttyóságáról és fejletlenségéről.

Mert ma már nem csak azért lenne elképzelhetetlen, még idehaza is, hogy egy párt átvegyen mondjuk teszem azt egy Lilly Allen vagy egy Ellie Goulding-számot kampánydalnak, mert súlyos, valóban nagyon súlyos jogdíjakat kellene perkálnia a megfelelő hely(ek)re, hanem azért sem, mert egy párt már eleve presztizsből is ír magának egy kampánydalt, sőt, lassan eljutunk oda, hogy többet is (már ha az Obama-féle történetet nézzük, ahol az Obama-girl-ök elszaporodása eddig egyetlen párt egyetlen jelöltjének sem kijáró mennyiségű, kirívóan sok kampánydalt eredményezett - megkockáztatom, hogy lehet, hogy az USA összes elnökjelöltjének nem volt ennyi kampánydala együttvéve).

Harmadszor: érdemes megfigyelni ezt az egyperces kis összeállítást.

Mert hát, tudom én, a kezdetleges viszonyokhoz képest ez még egy kifejezetten jó anyag, na de attól még igazán gáz, ahogy a későbbi FIDESZ-esek (Fodor Gábor hangját véltem felismerni) megpróbálják menteni ebből az egész izéből ami menthető... :)


2. Nademicsinááász...























Kiáltja a "Hol a fa főnök" című legendás tube-videó a képen nem látható szereplője a vidiben dülöngélő kissé molett testalkatú úriembernek.

És kiáltom én, mikor meglátom ezt a borzalmat

Mert hát meggyőződésem, hogy az akkori választások valóban legrosszabb kampányanyagával állunk szemben.

Jó, legyen, az ötlet nem rossz  (igaz, a FIDESZ feltehetően az MSZP-től koppintotta, amelynek már emlegetett, kisgyermekeket szerepeltető kampányanyaga régebbi), de a megvalósítás siralmas.

Őszintén szólva, akár hiszitek, akár nem, valaha én is ezekben a filléres gyerekruhákban rohangáltam a játszótéren és osztottam az észt kortársaim - óvodások - körében. De azért ez így még a korszakban is durva képet nyújtott a formálódó posztszocialista gyermek-divatról.

A jelenlévők közül Kövér László a legelegánsabb, az öltönye nagyon stílusos. Fodor, a haját leszámítva, ami rettenetes, úgy néz ki, mint egy átlagos menedzser: fekete öltöny, fekete nyakkendő. Orbán már lazábbra vette a figurát, de összességében az ő megjelenésével sincs baj. Viszont Deutsch nagyon durva - Vágási Rambo Ferencet jutattja eszembe ez a sztájl, Ungár Klára megjelenése pedig végképp kiverte nálam a biztosítékot.

Nő így egész egyszerűen nem nézhet ki - nem, hogy 2010-ben, de 1990-ben sem egy televíziós szereplés alkalmával, pláne, ha egy párt politikai programjához adja az arcát.

A szürke háttér, az SZDSZ már idézett kampányvideójához hasonlóan borzasztóan lehangoló, nagyon depresszív (nem tudom, 1990-ben ezzel reméltek szavazókat hódítani, mert jó, ne legyen rózsaszín háttér, de mégis azért ez így nagyon szuicid fílinget áraszt).

A szövegekkel nincs baj, csak ahogy elmondják, azzal.

Kövér jó, Fodorral sincs baj a raccsoláson túl, :) viszont Orbán elképesztő módon nem készült fel erre a szereplésre. Zavartan hangsúlyozza a szavakat és borzasztóan látszik, hogy nem foglalkozott eleddig politikai kommunikációval. Ez nálam már majdnem kiverte a biztosítékot, de Ungár Klára itt is a legrosszabb formáját hozza: kapkod, hadar, rettenetes.

Tényleg szörnyű, tekerjétek át, ne nézzétek meg és próbáljatok együttélni a gondolattal, hogy nem hallottátok, amit művel. 

A SZDSZ videójában legalább hangsúlyoztak a színészek, az MDF legalább a gyönyörű hanglejtéssel beszélő Sinkovitsot nyerte meg magának, az MSZP pedig, hendikeppekkel megtűzdelt szituációja ellenére legalább próbálkozott...

Ez viszont rettenetes - látszik, hogy a FIDESZ-nek kellett a legtöbbet fejlődnie az évek során, de a fejlemények azt mutatják, hogy ez végül sikerült is nekik.

Végül is enélkül, 20 évvel e tömény borzalom után, bizonyára nem sikerült volna nekik "forradalmat" lebonyolítaniuk "a szavazóurnáknál"...


És még nincs vége ennek a szörnyek évadának: nemsokára következik a kis pártok kampányát bemutató, befejező összeállítás is, és higgyétek el, lesznek itt még igazi rémségek...

Október 21. - Két választás Magyarországon 1990 - 2. - az utódpárt is kampányol...

Témakör: Reklám

Idő: 1990

Stílus: Az állampárt utódpártjának kampánya

Fíling: Még mindig változatlanul gáz kampánystratégiák... 

Két hete tett ígéretünkhöz híven folytassuk az 1990. évi választás kampányanyagainak bemutatását. 

Ezúttal az MSZMP utódpártjának, az 1989. október-novemberében MSZP-vé átvedlett politikai platformnak a választási hirdetéseit prezentáljuk majd. A volt állampárt történeti örökségének továbbvivőiről van szó tehát, vagyis egy olyan párterőről, amely éppen eléggé túl volt exponálva az előző érában ahhoz, hogy kellőképpen bizalmatlanok legyenek a szavazók velük szemben. 

Merem állítani, s a választási mutatók is ezt bizonyítják: az MSZP szénája állt a legrosszabbul 1990-ben. Nem csoda, ha e párterő e nyomás alatt nem igazán tudott igazán jelentős színvonalú választási reklámokat prezentálni. 

Mégis, ezek valahogy még a várakozásunkat is jelentősen alulmúlták...

A politikai vicc, vagy inkább öngól az, amit így láthatunk: egy ciki helyzet (illetőleg az MSZP irányába mutató teljes érdektelenség, szemben az új pártokkal) még vércikibb formában lekommunikálva. 

Nagy szó, de az összeállítás harmadik részéből majdan az is kiderül: igen, még ezeknél is van lejjebb...

1. Amikor már semmit sem lehet mondani...

1990-ben az Magyar Szocialista Munkáspárt-ból született régi-új párt már nem sok vizet zavart a zavarosban. Azért persze még átmentette gyorsan a vagyonát (az oly sokat emlegetett módszerváltásra utalunk itt) - amiből többek között aztán kikerekedett az ún. Dunagate-botrány - de mint párterő, megszűnt jelentős súlyt képviselő tényező lenni a politikai életben.

Németh Miklós, a pártállami időszak utolsó miniszterelnöke, aki csak azért nem távozott még, mert nem zajlottak le az első magyarországi demokratikus referendumok 1945. után, teljesen elszigetelődött a változásoktól kormányával egyetemben, tehetetlenkedésük, tesze-toszaságuk totálisan érdektelenné és maximálisan röhejessé vált a kérdéses periódusban.

Az egyáltalán, hogy ringbe szállhattak a választási küzdelmekben, is csak a szerencsés - szeréncsétlen? :) - körülményeknek köszönhető, hiszen a polarizálódó közhangulat céltáblájává lettek.

Hogyan is kampányoljon ilyen kényes helyzetben a jó politikus?

Nos, azt az igazán jó politikus pontosan tudja - úgy tűnik, az ekkori szocialisták körül azonban nem settenkedett ilyen kampányszakember, spin doctorról és posztmodern kampánystratégiákról, a többi párthoz hasonlóan még hírből sem hallottak.

Olyan is lett a végeredmény... :)

Ez a kedvesnek és ártalmatlannak szánt izé olyannyira kedves és ártalmatlan lett, hogy az már alulról súrolja a gázos kategóriáját.

A reklám dramaturgiája nagyon egyszerű: a kopogtató kezek az ajánlószelvényt gyűjtőkre utalnak, majd látunk is egy ajánlószelvényt, amelyet formailag pontosan töltenek ki, tehát a megfelelő rublikákba Nyers Rezső (az MSZP akkori elnöke) és az MSZP szócska kerül, majd a végén beúszik a párt brand-je, amellyel kapcsolatban csak az a vicces, hogy világosan látszik, hogy a reklámhoz lefényképeztek egy matricát, nem pedig valamilyen kreatívabb megoldást használtak (ez abból is kitűnik, hogy nem a kép közepén látható az embléma :).

De itt legalább még nem mondtak semmit... :)

2. És amikor mégis mondanak valamit... 



Ott viszont már baj volt, ha meg is szólaltak...

Ez a kis anyag három reklámból lett összevágva.

Az elsőn a rendszerváltás különböző, az MSZMP Központi Bizottságához köthető események láthatók s ezekből "rakják ki" a pártot jelképező vörös szegfű stilizált szirmait, ami kvázi azt jelenti, hogy "gyerekek, dejszen olyan királyok vagyunk, hogy még a rendszerváltást is mink csináltuk".

Jó, rendben van, ez még egy ügyes bújtatott kampánystratégiának elmegy, de a végén az a felvétel a gyerekekkel überkemény. Na neee...

A poén az, hogy ilyenből annak idején még plakát is készült és komolyan gondolták, hogy ez bejön majd a jónépnek...

Brrrr...

Aztán jön a következő direkt marketingfogás.

Elképzelem, ahogy MSZP-kapmányirodánkban kétségbeesetten törik a fejüket a munkatársak, hogy honnan szedjenek valakit, aki még nem kompromittálódott az előző években-évtizedekben és alkalmas kampányarcnak.

Aztán valaki előhúz egy német cikket Horn Gyuláról és barátaink felkiáltanak: "Igen, megtaláltuk!"

Valóban,

Horn ebben az időben azért lesz a párt egyik legfontosabb személyisége (és ennek a következményeképp lehet majd belőle 1994-től miniszterelnök), mert átvágta a vasfüggönyt és külügyminiszterként mindig a legjobb arcát mutatta...

A direkt politikai marketing szép példája a második kampányfilmünk, amelyben ő az "új idők embereként" lett feltüntetve egy egzaltáltan lelkes női hang által.

De várjunk: még "hátra van harmadik / kobzán a dal, magára vall / ez ige hallatik..."

A harmadik reklám gyaníthatóan korábban készült, mint a második, mert ebben még szerepel az a Pozsgay Imre, akit 1990. tavaszán már az MDF-ben találunk s aki a rendszerváltás során tevékeny szerepet vállalt... 

De milyen szituációban, te jó isten - NO COMMENT XD

És a Famillia KFT zenéje a reklámfilm alatt végképp mindent visz... 

Na, szóval gyerekek, így ne csináljatok politikai reklámot!

Meg persze úgy se, ahogy azt majd a harmadik, erre a választásra vonatkozó összeállításban láthatjátok nem is olyan sokára... 

Október 6. - Két választás Magyarországon - 1990 - 1. - Kampányfilmek innen-onnan

Témakör: Reklám

Idő: 1990

Stílus: Fél lábbal a Kádár-korszakban - fél lábbal a kapitalizmusban

Fíling: Arcpirítóan gáz "kampánystratégiák" 

A minap választások voltak, aki akart, simán élhetett azzal a demokratikus szabadságjogával, hogy befolyásolja az ország sorsát (ugye érzitek az iróniát a látszólagos politikai korrektség mögött? :). 

Szóval a 2010-es kampányfilmekről eszembe jutott életem eddigi néhány választása, amelyek közül amúgy csak a 2006 óta rendezetteken volt alkalmam aktívan részt venni, a többi esetében csupán a kampánystratégiákat volt alkalmam megfigyelni, s az 1990-es évek választásait illetően, bár emlékeztem néhány hirdetésre, igen kevés emlékem volt. 

Aztán elkezdtem kutakodni a youtube-on és egészen megdöbbentő cuccokat találtam,végül arra jutván, hogy ekkora retrospektív kincsesbánya nem maradhat érintetlenül.

Következzék tehát néhány érdekfeszítő anyag, természetesen a teljesség igénye nélkül (egyelőre szám szerint három, a többi a közeljövőben érkezik majd).

Önkormányzati választások 1990.  

Baló György bevezeti a magyar televízió választási műsorát 1990 március 25-én 

Leírás: Nem, mintha Baló lenne az a műsorvezető ma, Magyarországon, akinek személye a pártatlanság jelképeként szublimálódhatna, ennek ellenére azonban egészen tisztességes bevezetőt láthattunk itt az oly sokat parodizált televíziós személyiségtől. 

Szépen megírt kis beszéd ez (akárki is követte el), amely pontosan kifejezi a korszak fontos változásainak értékét, hiszen minden visszássága ellenére, ne féljünk kijelenteni: Magyarország történetének 1945 utáni első demokratikus választásáról volt szó. (És azt meg persze már csak mellesleg tehetjük hozzá, hogy az 1945-ös volt az első minden tekintetben demokratikus referendum e nép történetében -ergo ez volt a második.)

+

Persze, fontos ez a videó, hiszen egy korszak lezárását és egy másik kezdetét dokumentálja.

- 

Elllenben Baló haja borzasztó. És persze azt már csak mellesleg tehetjük hozzá, hogy az itt kifejezett remények többsége - sajnos - nem jött be (még). Plusz ez volt a legjobb videó, ennél már csak rosszabb jön... :)

Az SZDSZ kampányfilmje 1990.  

Na, hát ez aztán viszont már tényleg mindennek a legalja!

Van itt kérem minden, mint a búcsúban: egyébként fogalmam sincs kicsodának a horrorisztikus hangján bedúdolt "Szabad élet, szabad madár" (az SZDSZ hivatalos kampánydala az 1990-es választásokon - ugye milyen vicces ezt így leírni? :), depresszív, nyomorult fíling, meg (elnézést a hangnem miatt, hiszen köztük kétségtelenül kiválóságok is vannak) hígfos színű háttér előtt őszinte, nemzetféltő, de mégiscsak lepukkant  öltözékű művészek. 

Értem én, hogy itt gyorsan össze kellett dobni valamit, tudom én, hogy a posztszocialista struktúrák nehezen termelték ki a minőségi marketinget a rendszerváltás utáni első években, nade ez tényleg valami egészen minősíthetetlen borzalom.

+

Pettő Ivván... (3:44)

Na ne, a magyar demokrácia történetében még egy politikus sem mondta ki ennyi önteltséggel vegyes álpátosszal a saját nevét..

Csillagos ötös alakítás!

-

Fogalmam sincs, hogy a kor emberének mi jöhetett le ebből a négy percnyi tömény rettenetből, de valahogy nem hiszem, hogy ezzel hatni lehetett akár akkor valakire - hacsak nem az öngyilokba való kergetésükről beszélünk.

Az SZDSZ 1990-es kampánystratégiájára általában is jellemző, hogy hihetetlen vehemenciával próbálja megszólítani az új struktúrák iránt erősen bizalmatlan értelmiség minél szélesebb rétegeit - ezért van az, hogy ebben a reklámban nyolc művész is feltűnik (Koncz Zsuzsa, a hatvanas-hetvenes évek népszerű énekesnője,  Darvas Iván, a nemrég elhunyt kiváló színész, egy hölgy akit nem ismerek, Bálint András, kiváló színművész, Székhelyi József, azaz Homer Simpson magyar hangja, Bródy János, a zeneszerző, szövegíró és énekes, és két hölgy, akit szintén nem ismerek, bár az egyik Isaura magyar hangja volt) és mindegyik olyan aki más körökből jött, más eszmerendszereket képvisel.

Hogy sikerült-e?

Végül is 24%-ot beújítottak maguknak, szóval lehet mondani, hogy igen.

Hogy ez ennek a reklámnak köszönhető-e?

Nos, ha az SZDSZ hívei depresszív értelmiségiek voltak, mindenképpen... :)

Vagy csak én látom úgy, hogy ezzel az izével vallatni lehetne?

Jó, értem én, hogy új politikai erőnek őszinteséget mutatva kell megpróbálnia eladni magát, egyszerű, leplezetlen gesztusokkal meg a hétköznapok világából "ellesett" érzelmekkel, na de mégis: ezmiez?

Hélókám, az amcsik már húsz évvel ezelőtt feltalálták a posztmodern kampánystratégiákat! :)


MDF kampányanyag Sinkovits Imrével 1990. 



Azt előrebocsátanám, hogy a magam részéről igen nagy mértékben kedvelem Sinkovitsot, tisztelem munkásságát, életművét, emberi tartását és magatartását, film- és színházi alakításait egyaránt - nem tudom ezt eléggé hangoztatni, főleg azt megelőzően, amit most le készülök írni.

Mert hát ugye itt van ez a kampányanyag....

Az SZDSZ borzalmas, négyperces szörnyűsége ugye az egész magyar társadalomra szállt rá, míg ez a filmecske csupán a népnemzeti értelmiség számára próbált alternatívát mutatni. De ez a népnemzeti szemlélet, mely egyébként a rendszerváltó értelmiség egy részét is jellemezte, sokkal inkább volt üres tradicionalizmus, mint valódi, mélyről jövő nemzeti érzés.

Nem is.

Inkább azt mondanám, hogy ez az eszmerendszer, mi tagadás, minden tiszteletreméltó mivolta ellenére, rendkívüli anakronizmusoktól hemzsegett. Míg az SZDSZ, mint később kiderült, részben akarva, részben akaratlanul, a neoliberális-globálnyik bankárköröknek a szálláscsinálójává lett, addig az MDF túlságosan gyenge volt ahhoz, bár a rendszerváltás utáni időszak egyik legkiválóbb kabinetjét, az ezeken a bizonyos 1990-es ogy. választásokon hatalomra jutott Antall-kormányt nagyrészt ez a párt adta, hogy olyan érdemi döntéseket meghozzon, melyek a rendszerváltás folyamatát nem tették volna olyan felemássá, lezáratlanná, közjogi szempontból oly igen tisztázatlanná.

De ne politizáljunk.

A hangsúly a retrón van, s ha valami itt retro, hát ez az.

Sinkovits, kellemes-bölcs törppapa hangján egy Horthy-éra fílingű nemzetféltéstől terhes, bájosan anakronisztikus szöveget dörmög bele a képernyőbe - 1990-ben!

Na, ez sem egy posztmodern kampánystratégia terméke.:)

Igen, itt a LOL kifejezés használata több, mint indokolt.

Már csak azért is, mert a nép-nemzeti, lakitelki irányvonalat képviselő értelmiség jelentősebb része bizony-bizony egy ennél sokkal komplexebb, átfogóbb, szimpibb neo-konzervativizmust vallott, annak minden erényével és hibájával együtt.

Persze, lehet mondani, hogy a kampányanyagnak egyszerűbbnek, hétköznapibbnak köll lennie, na de mégis, ez már több, mint Lot Of Loughs...


Főleg, mikor Sinkovits a végén maga is elmosolyodik: "hát persze, hogy az" MDF-nek kampányolok...XD

Egyébként az 1990-es választásokat, az MDF nyerte, de ennek ellenére koalícióban kényszerült kormányozni a Kisgazdákkal, ahol a kilencvenes évek legendája, Torgyán József, már úszik fel a párt népszerűségének populista farvizén, illetve a KDNP-vel, amely egy szintén anakronisztikus Horthy-korszak fílinget hordozó, megmosolyognivaló viccből egy korszerű, életképes, szimpatikus és reformer magatartású kereszténydemokrata párterővé tudott válni (ez esetben még a kilencvenes évekről beszélünk)...

Akárhogy is: ha az MDF kissé korszerűbb kampányanyagokat dob össze, talán elkerüli a e koalíciós kormányzás problematikáját és esetleg fölényesebb győzelmet arat - ami talán közelebb vitte volna az országot a rendszerváltás mielőbbi lezárásához. 

De erről ne többet.

Inkább nézzük ezt a kis vidit!

+

Az előző borzalommal szemben és képest szinte élmény nézni ezt a kedves öregembert, ahogy régvolt dolgokról mesél nekünk. Kedélyes vidámsága, kedvessége, a "politika ma nem úri huncutság" jellegű őszinte kijelentései nem csak nézhetővé, de élvezetessé is teszik ezt az anyagot.

És persze Sinkovits Imre rulz 4evör!

-

Kár, hogy borzasztóan idejétmúlt és köszönőviszonyban sincs egy korabeli, jóval korszerűbb kampányanyaggal.


Nos, ennyi volt a mese mára - és bocs a részletekbe menő politikai elemzésért, de ez most nagyon kellett, hogy kiírjam magamból a választások feszültségét.

A következő hetekben természetesen még több 1990-es kampányanyag kerül majd terítékre és nem állunk le ennyinél: jön majd 1994 és 1998 is... :)