Témakör: Reklám
Idő: 1990
Stílus: Fél lábbal a Kádár-korszakban - fél lábbal a kapitalizmusban
Fíling: Arcpirítóan gáz "kampánystratégiák"
A minap választások voltak, aki akart, simán élhetett azzal a demokratikus szabadságjogával, hogy befolyásolja az ország sorsát (ugye érzitek az iróniát a látszólagos politikai korrektség mögött? :).
Szóval a 2010-es kampányfilmekről eszembe jutott életem eddigi néhány választása, amelyek közül amúgy csak a 2006 óta rendezetteken volt alkalmam aktívan részt venni, a többi esetében csupán a kampánystratégiákat volt alkalmam megfigyelni, s az 1990-es évek választásait illetően, bár emlékeztem néhány hirdetésre, igen kevés emlékem volt.
Aztán elkezdtem kutakodni a youtube-on és egészen megdöbbentő cuccokat találtam,végül arra jutván, hogy ekkora retrospektív kincsesbánya nem maradhat érintetlenül.
Következzék tehát néhány érdekfeszítő anyag, természetesen a teljesség igénye nélkül (egyelőre szám szerint három, a többi a közeljövőben érkezik majd).
Következzék tehát néhány érdekfeszítő anyag, természetesen a teljesség igénye nélkül (egyelőre szám szerint három, a többi a közeljövőben érkezik majd).
Baló György bevezeti a magyar televízió választási műsorát 1990 március 25-én
Leírás: Nem, mintha Baló lenne az a műsorvezető ma, Magyarországon, akinek személye a pártatlanság jelképeként szublimálódhatna, ennek ellenére azonban egészen tisztességes bevezetőt láthattunk itt az oly sokat parodizált televíziós személyiségtől.
Szépen megírt kis beszéd ez (akárki is követte el), amely pontosan kifejezi a korszak fontos változásainak értékét, hiszen minden visszássága ellenére, ne féljünk kijelenteni: Magyarország történetének 1945 utáni első demokratikus választásáról volt szó. (És azt meg persze már csak mellesleg tehetjük hozzá, hogy az 1945-ös volt az első minden tekintetben demokratikus referendum e nép történetében -ergo ez volt a második.)
Persze, fontos ez a videó, hiszen egy korszak lezárását és egy másik kezdetét dokumentálja.
Elllenben Baló haja borzasztó. És persze azt már csak mellesleg tehetjük hozzá, hogy az itt kifejezett remények többsége - sajnos - nem jött be (még). Plusz ez volt a legjobb videó, ennél már csak rosszabb jön... :)
+
Persze, fontos ez a videó, hiszen egy korszak lezárását és egy másik kezdetét dokumentálja.
-
Elllenben Baló haja borzasztó. És persze azt már csak mellesleg tehetjük hozzá, hogy az itt kifejezett remények többsége - sajnos - nem jött be (még). Plusz ez volt a legjobb videó, ennél már csak rosszabb jön... :)
Az SZDSZ kampányfilmje 1990.
Na, hát ez aztán viszont már tényleg mindennek a legalja!
Van itt kérem minden, mint a búcsúban: egyébként fogalmam sincs kicsodának a horrorisztikus hangján bedúdolt "Szabad élet, szabad madár" (az SZDSZ hivatalos kampánydala az 1990-es választásokon - ugye milyen vicces ezt így leírni? :), depresszív, nyomorult fíling, meg (elnézést a hangnem miatt, hiszen köztük kétségtelenül kiválóságok is vannak) hígfos színű háttér előtt őszinte, nemzetféltő, de mégiscsak lepukkant öltözékű művészek.
Értem én, hogy itt gyorsan össze kellett dobni valamit, tudom én, hogy a posztszocialista struktúrák nehezen termelték ki a minőségi marketinget a rendszerváltás utáni első években, nade ez tényleg valami egészen minősíthetetlen borzalom.
+
Pettő Ivván... (3:44)
Na ne, a magyar demokrácia történetében még egy politikus sem mondta ki ennyi önteltséggel vegyes álpátosszal a saját nevét..
Csillagos ötös alakítás!
-
Fogalmam sincs, hogy a kor emberének mi jöhetett le ebből a négy percnyi tömény rettenetből, de valahogy nem hiszem, hogy ezzel hatni lehetett akár akkor valakire - hacsak nem az öngyilokba való kergetésükről beszélünk.
Az SZDSZ 1990-es kampánystratégiájára általában is jellemző, hogy hihetetlen vehemenciával próbálja megszólítani az új struktúrák iránt erősen bizalmatlan értelmiség minél szélesebb rétegeit - ezért van az, hogy ebben a reklámban nyolc művész is feltűnik (Koncz Zsuzsa, a hatvanas-hetvenes évek népszerű énekesnője, Darvas Iván, a nemrég elhunyt kiváló színész, egy hölgy akit nem ismerek, Bálint András, kiváló színművész, Székhelyi József, azaz Homer Simpson magyar hangja, Bródy János, a zeneszerző, szövegíró és énekes, és két hölgy, akit szintén nem ismerek, bár az egyik Isaura magyar hangja volt) és mindegyik olyan aki más körökből jött, más eszmerendszereket képvisel.
Hogy sikerült-e?
Végül is 24%-ot beújítottak maguknak, szóval lehet mondani, hogy igen.
Hogy ez ennek a reklámnak köszönhető-e?
Nos, ha az SZDSZ hívei depresszív értelmiségiek voltak, mindenképpen... :)
Vagy csak én látom úgy, hogy ezzel az izével vallatni lehetne?
Jó, értem én, hogy új politikai erőnek őszinteséget mutatva kell megpróbálnia eladni magát, egyszerű, leplezetlen gesztusokkal meg a hétköznapok világából "ellesett" érzelmekkel, na de mégis: ezmiez?
Hélókám, az amcsik már húsz évvel ezelőtt feltalálták a posztmodern kampánystratégiákat! :)
MDF kampányanyag Sinkovits Imrével 1990.
Azt előrebocsátanám, hogy a magam részéről igen nagy mértékben kedvelem Sinkovitsot, tisztelem munkásságát, életművét, emberi tartását és magatartását, film- és színházi alakításait egyaránt - nem tudom ezt eléggé hangoztatni, főleg azt megelőzően, amit most le készülök írni.
Mert hát ugye itt van ez a kampányanyag....
Az SZDSZ borzalmas, négyperces szörnyűsége ugye az egész magyar társadalomra szállt rá, míg ez a filmecske csupán a népnemzeti értelmiség számára próbált alternatívát mutatni. De ez a népnemzeti szemlélet, mely egyébként a rendszerváltó értelmiség egy részét is jellemezte, sokkal inkább volt üres tradicionalizmus, mint valódi, mélyről jövő nemzeti érzés.
Nem is.
Inkább azt mondanám, hogy ez az eszmerendszer, mi tagadás, minden tiszteletreméltó mivolta ellenére, rendkívüli anakronizmusoktól hemzsegett. Míg az SZDSZ, mint később kiderült, részben akarva, részben akaratlanul, a neoliberális-globálnyik bankárköröknek a szálláscsinálójává lett, addig az MDF túlságosan gyenge volt ahhoz, bár a rendszerváltás utáni időszak egyik legkiválóbb kabinetjét, az ezeken a bizonyos 1990-es ogy. választásokon hatalomra jutott Antall-kormányt nagyrészt ez a párt adta, hogy olyan érdemi döntéseket meghozzon, melyek a rendszerváltás folyamatát nem tették volna olyan felemássá, lezáratlanná, közjogi szempontból oly igen tisztázatlanná.
De ne politizáljunk.
A hangsúly a retrón van, s ha valami itt retro, hát ez az.
Sinkovits, kellemes-bölcs törppapa hangján egy Horthy-éra fílingű nemzetféltéstől terhes, bájosan anakronisztikus szöveget dörmög bele a képernyőbe - 1990-ben!
Na, ez sem egy posztmodern kampánystratégia terméke.:)
Igen, itt a LOL kifejezés használata több, mint indokolt.
Már csak azért is, mert a nép-nemzeti, lakitelki irányvonalat képviselő értelmiség jelentősebb része bizony-bizony egy ennél sokkal komplexebb, átfogóbb, szimpibb neo-konzervativizmust vallott, annak minden erényével és hibájával együtt.
Persze, lehet mondani, hogy a kampányanyagnak egyszerűbbnek, hétköznapibbnak köll lennie, na de mégis, ez már több, mint Lot Of Loughs...
Főleg, mikor Sinkovits a végén maga is elmosolyodik: "hát persze, hogy az" MDF-nek kampányolok...XD
Egyébként az 1990-es választásokat, az MDF nyerte, de ennek ellenére koalícióban kényszerült kormányozni a Kisgazdákkal, ahol a kilencvenes évek legendája, Torgyán József, már úszik fel a párt népszerűségének populista farvizén, illetve a KDNP-vel, amely egy szintén anakronisztikus Horthy-korszak fílinget hordozó, megmosolyognivaló viccből egy korszerű, életképes, szimpatikus és reformer magatartású kereszténydemokrata párterővé tudott válni (ez esetben még a kilencvenes évekről beszélünk)...
Akárhogy is: ha az MDF kissé korszerűbb kampányanyagokat dob össze, talán elkerüli a e koalíciós kormányzás problematikáját és esetleg fölényesebb győzelmet arat - ami talán közelebb vitte volna az országot a rendszerváltás mielőbbi lezárásához.
De erről ne többet.
Inkább nézzük ezt a kis vidit!
+
Az előző borzalommal szemben és képest szinte élmény nézni ezt a kedves öregembert, ahogy régvolt dolgokról mesél nekünk. Kedélyes vidámsága, kedvessége, a "politika ma nem úri huncutság" jellegű őszinte kijelentései nem csak nézhetővé, de élvezetessé is teszik ezt az anyagot.
És persze Sinkovits Imre rulz 4evör!
-
Kár, hogy borzasztóan idejétmúlt és köszönőviszonyban sincs egy korabeli, jóval korszerűbb kampányanyaggal.
Nos, ennyi volt a mese mára - és bocs a részletekbe menő politikai elemzésért, de ez most nagyon kellett, hogy kiírjam magamból a választások feszültségét.
A következő hetekben természetesen még több 1990-es kampányanyag kerül majd terítékre és nem állunk le ennyinél: jön majd 1994 és 1998 is... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése