2010. október 21., csütörtök

Október 21. - Két választás Magyarországon 1990 - 2. - az utódpárt is kampányol...

Témakör: Reklám
Idő: 1990
Stílus: Az állampárt utódpártjának kampánya
Fíling: Még mindig változatlanul gáz kampánystratégiák... 

Két hete tett ígéretünkhöz híven folytassuk az 1990. évi választás kampányanyagainak bemutatását. 

Ezúttal az MSZMP utódpártjának, az 1989. október-novemberében MSZP-vé átvedlett politikai platformnak a választási hirdetéseit prezentáljuk majd. A volt állampárt történeti örökségének továbbvivőiről van szó tehát, vagyis egy olyan párterőről, amely éppen eléggé túl volt exponálva az előző érában ahhoz, hogy kellőképpen bizalmatlanok legyenek a szavazók velük szemben. 

Merem állítani, s a választási mutatók is ezt bizonyítják: az MSZP szénája állt a legrosszabbul 1990-ben. Nem csoda, ha e párterő e nyomás alatt nem igazán tudott igazán jelentős színvonalú választási reklámokat prezentálni. 

Mégis, ezek valahogy még a várakozásunkat is jelentősen alulmúlták...

A politikai vicc, vagy inkább öngól az, amit így láthatunk: egy ciki helyzet (illetőleg az MSZP irányába mutató teljes érdektelenség, szemben az új pártokkal) még vércikibb formában lekommunikálva. 

Nagy szó, de az összeállítás harmadik részéből majdan az is kiderül: igen, még ezeknél is van lejjebb...



1. Amikor már semmit sem lehet mondani...



1990-ben az Magyar Szocialista Munkáspárt-ból született régi-új párt már nem sok vizet zavart a zavarosban. Azért persze még átmentette gyorsan a vagyonát (az oly sokat emlegetett módszerváltásra utalunk itt) - amiből többek között aztán kikerekedett az ún. Dunagate-botrány - de mint párterő, megszűnt jelentős súlyt képviselő tényező lenni a politikai életben.

Németh Miklós, a pártállami időszak utolsó miniszterelnöke, aki csak azért nem távozott még, mert nem zajlottak le az első magyarországi demokratikus referendumok 1945. után, teljesen elszigetelődött a változásoktól kormányával egyetemben, tehetetlenkedésük, tesze-toszaságuk totálisan érdektelenné és maximálisan röhejessé vált a kérdéses periódusban.

Az egyáltalán, hogy ringbe szállhattak a választási küzdelmekben, is csak a szerencsés - szeréncsétlen? :) - körülményeknek köszönhető, hiszen a polarizálódó közhangulat céltáblájává lettek.

Hogyan is kampányoljon ilyen kényes helyzetben a jó politikus?

Nos, azt az igazán jó politikus pontosan tudja - úgy tűnik, az ekkori szocialisták körül azonban nem settenkedett ilyen kampányszakember, spin doctorról és posztmodern kampánystratégiákról, a többi párthoz hasonlóan még hírből sem hallottak.

Olyan is lett a végeredmény... :)

Ez a kedvesnek és ártalmatlannak szánt izé olyannyira kedves és ártalmatlan lett, hogy az már alulról súrolja a gázos kategóriáját.

A reklám dramaturgiája nagyon egyszerű: a kopogtató kezek az ajánlószelvényt gyűjtőkre utalnak, majd látunk is egy ajánlószelvényt, amelyet formailag pontosan töltenek ki, tehát a megfelelő rublikákba Nyers Rezső (az MSZP akkori elnöke) és az MSZP szócska kerül, majd a végén beúszik a párt brand-je, amellyel kapcsolatban csak az a vicces, hogy világosan látszik, hogy a reklámhoz lefényképeztek egy matricát, nem pedig valamilyen kreatívabb megoldást használtak (ez abból is kitűnik, hogy nem a kép közepén látható az embléma :).

De itt legalább még nem mondtak semmit... :)


2. És amikor mégis mondanak valamit... 



Ott viszont már baj volt, ha meg is szólaltak...

Ez a kis anyag három reklámból lett összevágva.

Az elsőn a rendszerváltás különböző, az MSZMP Központi Bizottságához köthető események láthatók s ezekből "rakják ki" a pártot jelképező vörös szegfű stilizált szirmait, ami kvázi azt jelenti, hogy "gyerekek, dejszen olyan királyok vagyunk, hogy még a rendszerváltást is mink csináltuk".

Jó, rendben van, ez még egy ügyes bújtatott kampánystratégiának elmegy, de a végén az a felvétel a gyerekekkel überkemény. Na neee...

A poén az, hogy ilyenből annak idején még plakát is készült és komolyan gondolták, hogy ez bejön majd a jónépnek...

Brrrr...

Aztán jön a következő direkt marketingfogás.

Elképzelem, ahogy MSZP-kapmányirodánkban kétségbeesetten törik a fejüket a munkatársak, hogy honnan szedjenek valakit, aki még nem kompromittálódott az előző években-évtizedekben és alkalmas kampányarcnak.

Aztán valaki előhúz egy német cikket Horn Gyuláról és barátaink felkiáltanak: "Igen, megtaláltuk!"

Valóban,

Horn ebben az időben azért lesz a párt egyik legfontosabb személyisége (és ennek a következményeképp lehet majd belőle 1994-től miniszterelnök), mert átvágta a vasfüggönyt és külügyminiszterként mindig a legjobb arcát mutatta...

A direkt politikai marketing szép példája a második kampányfilmünk, amelyben ő az "új idők embereként" lett feltüntetve egy egzaltáltan lelkes női hang által.

De várjunk: még "hátra van harmadik / kobzán a dal, magára vall / ez ige hallatik..."

A harmadik reklám gyaníthatóan korábban készült, mint a második, mert ebben még szerepel az a Pozsgay Imre, akit 1990. tavaszán már az MDF-ben találunk s aki a rendszerváltás során tevékeny szerepet vállalt... 

De milyen szituációban, te jó isten - NO COMMENT XD

És a Famillia KFT zenéje a reklámfilm alatt végképp mindent visz... 


Na, szóval gyerekek, így ne csináljatok politikai reklámot!

Meg persze úgy se, ahogy azt majd a harmadik, erre a választásra vonatkozó összeállításban láthatjátok nem is olyan sokára... 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése