2011. március 31., csütörtök

Március 31. - A trombitás

Témakör: Film
Idő: 1979
Stílus: Történelem a karóba-húzott ember perspektívájából...
Fíling: Erősen deheroizáló
 
Leírás:

Elképesztő, hogy mennyit változott a magyar film, már csak eheti témánk, a 16. és 17. század 20. dekádbeli visszhangja tekintetében is 1956 és 1979, azaz a "Gábor diák" és a "Trombitás" között...

A különbség nem kisebb, mint a tökéletes heroizmushoz képest a teljes deheroizáció, azaz a mesterkéltséghez képest, a teljes naturalizmus. Rózsa János 1979-es filmje ugyanis kicsit másképp mutatja be a 17. század végi kuruc szabadságmozgalmakat, mint ahogy megszokhattuk.

Rózsa ebben a filmjében ugyanis szépítetlen és még csak véletlenül sem pátoszos helyzetképet akar adni egy annál sötétebb korról, mint amilyen színekben azt eddig láttuk - ha egyáltalán láttuk valamilyen színekben a kérdéses periódust.

2011. március 30., szerda

Március 30. - A Gábor diák világa

Témakör: Film
Idő:1956
Stílus: Operettfilm
Fíling: Hárem-romantika a török uralta Budán...


Leírás:

Hiba lenne az adott történelmi korra nézve bármiféle relevanciát számon kérni egy históriai időszak légkörébe álmodott operettfeldolgozáson - különösen, ha az említett film 1956-ban készül, s ráadásul még Magyarországon. Ezért van az, hogy ezt nem is tudjuk  megtenni. 

De a tizenhatodik-tizenhetedik századról alkotott hazai képünkhöz éppúgy hozzátartoznak az inkább helytálló prezentációk, mint a kevésbé annak tekinthetők. Esetünkben a 16. század világáról van szó, egészen pontosan arról a negyed évszázadnyi időszakról 1568. után - de 1593-at megelőzően éppen pont békében éltünk az oszmánokkal. 

Ezekben az időkben élt Budán Gül baba, akinek rózsái állítólag párját ritkították a korabeli világon - és ezek a rózsák, pontosabban egy rózsalopás, szolgáltatják  természetesen, operett lévén, némi szerelmi történettel megbolondítva, a sztori alapját. Egyébként érdemes hozzátenni, hogy az operett Huszka Jenő szerzeménye és, hogy már egyszer feldolgozták, mégpedig Jávor Pál főszereplésével, 1941-ben készült belőle egy elfeledett változat. 

Nem szoktam operettfilmeket hasonlítgatni, mert alapból az operettek sem annyira érdekelnek, de az tény, hogy ez a mozi sokkal látványosabb és látszik, mennyivel több munkát fektettek bele - Zenthe Ferenc és Sinkovits Imre párosa meg kifejezetten erős. (Nem is beszélve pl. az időszak ultimate eyecandy-jének, Krencsey Marianne-nak üde Leila alakításáról.)

2011. március 29., kedd

Március 29. - Zrínyi - magyar tévéjáték 1973-ból



Leírás:

Mert valóban kimeríthetetlen tárháza a történelmi érdekességeknek, a kivételesen izgalmas formában feldolgozott magyar unikumoknak a régi jó magyar tévéjátékok világa. Kétségtelen, minőségük igen nagy mértékben eltérő, mi több, vannak kifejezetten gyengék  is - mások viszont kifejezetten kiválóak - ellenben egyöntetűen elmondható mindegyikről, hogy kivételesen értékes információkat közöltek a kor televíziót néző polgáraival, vagyis a magyar társadalom egy jelentős részével.

Nos, a most következő alkotás, mondhatni, nem csak ezekkel az erényekkel bír, hanem még sok mással is - ezért is különösen fájó, hogy ismét egy elfeledett hazai alkotásról lesz szó, s minthogy magyar, ráadásul bő három évtizede készült, hát kétszeresen, háromszorosan is elfeledett.

Pedig "showrunnere" (ebben az esetben ez nyilvánvalóan anakronisztikus fogalom), Zsurzs Éva nem utoljára kerül szóba több, pl. két fantasztikus Mikszáth Kálmán regény-adaptációjával - a "Fekete város" és a "Különös házasság" - és filmjeivel - melyek közül a legismertebb a "Koppányi aga testamentuma" már beírta nevét a magyar géniusz történetének nagykönyvébe.

Március 28. - Kobzos Kiss Tamás - Énekelt történelem / 1.

Témakör: Music
Idő: 1988
Stílus: A magyar históriás hagyomány...
Fíling: ...újraélesztése


Leírás:

Magyarországon érdekes módon a nemzetkarakterisztikánkat egyik legkevésbé nemesítő időszakban, a Kádár-korszakban került sor a klasszikus magyar népi és műzenei hagyomány egyfajta reneszánszára. Míg a "nacionalizmus" aranykoraiban - reformkor, kiegyezés, Horthy-korszak - a cigányzene és a magyar nóta számított kizárólagosan magyaros muzsikának, addig ekkoriban, azaz nagyjából 1970. után hihetetlen erővel tört fel, általában érdekes módon legtöbbször városi emberekben, a népi kultúra újjáélesztése iránti vágy. 

Az ennek nyomán meginduló hazai táncházmozgalom az időszak egyik legfontosabb és legnagyszerűbb kulturális jelensége volt, amely bevitte a köztudatba az igazi népi kultúrát, mégpedig minden sallang vagy fölösleges szirupos túlpátoszosítás nélkül, amellyel korábban felruházták ezt a témát, a maga egyszerűségében és fésületlenségében.

Igaz, napjainkra nagyon sok mindenben megváltozott a táncházmozgalom - bizonyos értelemben, értékes konzerváló és továbbalakító mivolta ellenére, puszta léte is túlhaladottá vált - de kulturális hatása olyan horderejű, amellyel számolni kell. 

E kulturális hatások egyik következménye a magyar históriás hagyomány újjáéledése. 

Ha azt mondom: magyar históriás hagyomány, akkor a 16-17. századi magyar énekekre gondolok, melyeket lanton, tekerőlanton, kobzon és egyéb hangszereken adtak elő. Ezek az alkotások általában a korszak legfontosabb problémáival foglalkoznak, az oszmán és Habsburg által egyaránt sanyargatott ország nyomorult helyzetéről tudósítanak, hajdanvolt dicsőségét siratják, vagy a dolgok megoldási alternatíváit boncolgatják. 

A magyar históriás énekek elfeledett fejezetei voltak a magyar zene történetének, mindig kimaradtak a szórásból, főleg, mikor élő előadásukról volt szó. A lantmuzsikával először Benkő Dániel, kiváló lantművészünk (igen, az a Benkő Dániel, aki olyan mélyre süllyedt, amilyen mélyre csak lehet) tört be a kádári posvány köztudatába, de az igazi áttörést egy debreceni származású, harminc év körüli törzsökös református fiatalember megjelenése jelentette a magyar kultúra porondján, aki eleinte ugyan elsősorban magyar és délszláv népzenével foglalkozott, ám később érdeklődése a Tinódi Lantos Sebestyén, Sylvester János, Debreceni Szappanyos János művelt műfajhoz és más, sokszor sajnos név szerint nem ismert dalszerzőkhöz köthető alkotások felé fordult.

A következőkben egy 1988-as ritka albumának, az "Énekelt történelem"-nek anyagát aportíroznám a blog olvasóközönsége számára, amely egyébként a blogger számára különösen azért értékes, mert mély reverenciát érez iránta, részben azért, mert ez is szerepet játszott abban, hogy érdeklődése a történelem felé fordult...

2011. március 27., vasárnap

Március 27. - Randé Jenő: Szputnyik New York felett (my home made hangoskönyv) - 5. fejezet - Más különcök


KÖZSZOLGÁLATI KÖZLEMÉNY!


Mielőtt bármibe belekezdenénk, sajnos kénytelen vagyok bejelenteni, hogy a mai naptól kezdve bizonytalan időre elnapolom a hangoskönyv folytatásának idejét. 

Az okok a következők:

1. Nem tudok olyan apparátussal dolgozni, amellyel valóban méltó körülmények között rakhatnék össze egy ilyen összeállítást, ezért, ameddig legalábbis nem jutok ilyenhez, nem valószínű, hogy folytatnám az egyelőre meglehetősen amatőr minőségű felvételek feltöltögetését. 

2. A következő hónapokban, vagyis nagyjából a nyárig tartó időszakban megszaporodott teendőim okán nem tudok napi másfél-két órát foglalatoskodni az aktuális rész elkészítésével/vágásával/feltöltésével + magyarázó szöveg írásával. 

(3. A jövő héttől heti témáink tehát, a megszokottól eltérően nem öt, hanem hat napig tartanak majd, szombati tematikus összeállításunk pedig ezentúl a vasárnaponként jelentkezik majd.) 

S ehhez kapcsolódik egy másik bejelentésem is, amelyet szintén ez alkalommal tennék meg. 

Szintén a következő két-három hónapra vonatkozóan szeretném közölni, hogy a Daily retro(spective) természetesen továbbra is naponta szállítja majd az anyagokat, csak jóval kisebb mennyiségben és rövidebbeket. 

Ez részint azért lesz így, mert észrevettem, hogy azok a blogok, amelyeknek a posztjaival nem kell sokat vesződni, mert rövidek, népszerűbbek (na jó, ez csak egy buta vicc volt :) ), másrészt a már fentebb említett okokból nem tudok majd annyi időt sertepertélni az egyes bejegyzések körül, mint eddig. 

Megértéseteket köszönöm!

Üdvözlettel:
John Smith 

(A tovább mögött következik a mai bejegyzésem...)

2011. március 26., szombat

Március 26. - The top 10 hottest blondies of the 80's / 1. - Doro

Témakör: Best of
Idő: 80's
Stílus: Melodic Metal Queen
Fíling: Huh - tartalom és forma tökéletes egysége - ha értitek, mire gondolok... ;)

Leírás:

Nos, kedves olvasóim, ez az újabb meglepetés, amit a szombati állandó blokkunkban szántam nektek. 

Csak így, amúgy póriasan fogom a következő hetekben elősorolni a tíz kedvenc szőkeségemet a nyolcvanas évekből. Főleg képek, klipek, filmrészletek és egyéb jóságok érkeznek majd, hogy bizonyítsák: nem igaz az a tévhit, amit oly sokszor hangoztatnak némelyek: hogy a nyolcvanas években nem voltak a main stream világában szép nők vagy hogy akkoriban a nyomi volt a menő. 

Sorolhatnék éppen feketéket, barnákat vagy vöröseket is (utóbbiból nem biztos, hogy összejönne tíz) ellenpéldaként bőszen, de az én választásom most épp a szőkékre esett. 

Csak úgy. 

Random módon.

Ahogy szintén random módon választottam ki ezt az egyébként fantasztikus tizest - ezzel számolni kell. Azt viszont már nem tettem meg - túl sok lett volna így a "találomra-választásokból" - hogy rangsoroljam is őket. 

Azt hiszem, ez nagy hiba lett volna - ahogy sztem általában az az olyan esetekben, amikor szubjektív dolgokat objektív módon próbálunk megítélni. (Ezért nem szeretem egyébként a szépségversenyeket sem.) Ők tízen ugyanis annyi különböző világból jöttek, hogy nem szabad beleesni  velük kapcsolatban ebbe a gyermeteg hibába. 

Ám ne húzzuk tovább az időt fölösleges túlragozással - inkább csapjunk bele a lecsóba...

2011. március 25., péntek

Március 25. - Myléne Farmer három klipje a nyolcvanas évekből / 1. Plus Grandir



Témakör: Klip
Idő: 1985
Stílus: French pop of 80's
Fíling: "Plus grandir, j´veux plus grandir / Plus grandir pour pas mourir, pas souffrir"


Leírás:

Lyrics (sajnos csak franciát találtam) here

Egy rövid luxemburgi kitérőt leszámítva, eddig csak angliai és amerikai poppal foglalkoztunk a héten, ezért, részben az etnikai térkép színesítése végett is, így zárásképpen most jöjjön egy kis french 80's. Méghozzá ebben a tematikában sem akármi.

Ugyanis minden idők első klipfilmjéről van szó - ez azt jelenti, hogy ez az első olyan videóklip, amely nem csak önmagában, mint ún. "music video" funkcionált, hanem egyenesen moziminőségben (cinemascope) forgatták le (ilyen addig nem volt) és először egy moziban is mutatták be, mint filmet. (Azt meg már csak mellesleg teszem hozzá, hogy e minőségében fesztiválokon is indították)

Az érdem egyébként elsősorban Laurent Bautonnat-é, aki a film forgatókönyvét elkészítette és ő is rendezte azt (ne ijedjetek meg, nem híres a tag - én sem vágom, hogy ki az :D ).

És persze az előadóé, Myléne Farmer-é is...

Igen, Myléne Farmer-t nem kell mindenkinek bemutatnom idehaza, hiszen jópáran ismerik őt - akik picit, mikroszkópikusan is járatosak a french pop-ban, nagy valószínűség szerint már hallották a nevét. Az énekesnő ugyanis mind a mai napig nagyon aktív, folyamatosan ontja az újabbnál újabb albumokat és klipeket (mostanában az éppen leginkább main stream popzene stílusában, de ez már más kérdés).

2011. március 24., csütörtök

Március 24. - Pár friss témába vágó megosztás 1987 környékéről

BTémakör: Music
Idő: 80's
Stílus: Pop
Fíling: Huh, mikor fogok végre kiszeretni az 80's-ből?

Leírás:

Mármint a blogom youtube-os csatornámé (http://www.youtube.com/user/Dailyretro#p/u - még mindig)...

Mert hát mostanában feltorlódott néhány lelkes megosztásom, amihez egyelőre nem készült bejegyzés. Nos, ezek nem csak a nyolcvanas évek tárgykörében történtek, így a jövőben még be kell hoznom magam egy-két szinten ilyen tekintetben - de sebaj, dolgozom az ügyön!

Most például mindjárt öt megosztással támadok, szimultán, váratlanul és lehengerlően.
 
Mert ezek lehengerlő zenék!

Két Eighth Wonder, egy Kim Wilde és két Lee Aaron a mai képlet...

És mind az öt dal nagyon nagy mértékben illeni fog a tavaszi napsütéshez és a nyomán támadt hangulatomhoz, arról nem is beszélve, hogy mellesleg mindegyik felvétel 1987-ből való (ami nem csak azért volt remek év, mert ontotta a jobbnál jobb zenéket, hanem azért is, mert akkor születtem :D)... 

A tovább mögött csodás dolgok következnek...

2011. március 23., szerda

Március 23. - One of the coolest synth-pop albums of 80's

Témakör: Zene+klip
Idő: 1984
Stílus: Huh, csak engem ráz ki mindig a hideg ettől az egésztől?
Fíling: Pure cool-ság
 
Leírás:

Sokat gondolkodtam azon - és feltűnhetett, hogy viszonylag gyakran használom ezt a szót - hogy a "cool" mellett mi szerepelhetne illusztrációként a szótárban. Nos a nagylexikonban leginkább képeket tudnék elképzelni, ellenben, ha teszem azt a wikipedáról van szó, akkor kiváló illusztráció lenne akármi, ami összefügg a The Berlin "Love Life" c. albumával.

A Berlinről nem először beszélünk: gyakorlatilag neki szenteltük a blogunk második bejegyzését még tavaly októberben (így könnyen visszakereshető), és ejtettünk már szót "Metro" c. music video-jukról is. A Metro 1981-es, a második bejegyzésünk témája, a "Like Flames" pedig 1986-os szám és klip.

A most következő témánk pont a kettő közötti időszak nagyjából számtani középpontjában,1984-ben készült alkotásokkal foglalkozik. Alkotásokkal, hiszen egy egész albumot fogok most bemutatni egy klipen, egy koncertfelvételen és egy számon keresztül - a már említett Love Life-ot, amelyet azért magasztalok ennyire nagy erőkkel, mert szerintem az évtized egyik legjobb szinti-pop albuma.

(Ez is olyan legrosszabb esetben 25-ös kategória, mint ahogy a tegnapi "Love is a Batterfield" volt az évtized legyik legjobb klipje.)

Mert a Berlinnek ebben az albumában minden elbűvölő -  a számok dallama, hangulata, a külsőségek - ez egy kimondottan elegáns LP. Az egész maga a ragyogás, a fény, a pompa - a szerelemé és az életé.

Charming and fascinating,...

2011. március 22., kedd

Március 22. - Pat Benatar tells stories with her clips

Témakör: Klip
Idő: 1983-1984
Stílus: Pat Benatar (C)
Fíling: "Believe me, believe me, I can't tell you why / But I'm tapped by your love and I'm chained to your side..."

Leírás:

Azért is bírom annyira nagyon a nyolcvanas évek zenéjét, mert nincs nagyobb öröm, mint olyan zenekarokat, énekeseket felfedezni, akik valamiképpen kimaradtak a hazai szórásból - nem váltak ismertté, népszerűvé idehaza - mert néha legalább annyira zavaró tud lenni, mint amennyire máskor felemelő, hogy hallgatsz egy zenét és valaki felkiált mögötted, hogy "de hiszen ezt én is ismerem!".

Na, Pat Benatar-ral kapcsolatban ez nem történhet meg. 

Ő idehaza kimaradt annak idején - nem népszerűsítették. Lehet, hogy csak Erdős Péter elvtársnak nem jött be, aki akkor a popipar atyaúristene volt (később Boros Lajos vette át szerepét - igen, a Bumerángos Boros Lajos, Lalibá - ez jó tudni azért), de az is lehet, hogy egyszerűen tényleg annyi történt, hogy nem került a szórásba.

Mint sokan mások - hál istennek.
 
Mert így mindig akad felfedeznivaló - a youtube pedig szerencsénkre immár korlátlanul és bérmentve kínálja a nyolcvanas évek megannyi gyümölcsét.

Pat Benatar egyébként a hetvenes években kezdte és egészen a kilencvenes évek elejéig nagyon aktív volt. Azóta is jelent meg jópár albuma és volt egy-két eseménydúsabb időszaka, de alapvetően ez a két évtized volt az, amiben igazán maradandót alkotott, s ezek közül is inkább a nyolcvanas dekád.
Nagyon jó albumok, néha még Amerikában is - ugyanis Pat amerikai, ha eddig nem mondtam volna - is underrated dalok és különleges klipek fémjelzik ezt az időszakot. 

Utóbbiak közül szeretnék bemutatni most kettőt, amelyek közül az egyik meglehetősen ismertnek tekinthető világszinten - csak persze (természetesen?) nálunk nem - a másik viszont ritka gyöngyszem. 

2011. március 21., hétfő

Március 21. - Poéme Electroinque: Echoes Fade



Témakör: klip
Idő: 1981
Stílus: Early new wawe synth-pop
Fíling: Thank you, Luxemburg!

Szöveg itt.

Leírás: 

Őszintén szólva nem vagyok róla meggyőződve, hogy Luxemburg nagyon-nagyon durván sok dologgal járult volna hozzá az egyetemes emberi kultúra fejlődéséhez. Én is kb. annyit tudok róluk, hogy Louxembrug a fővárosuk, hogy gazdaságilag elég tűrhetően állnak, hogy az RTL köztudottan a legjelentősebb kulturális export-import kultúrtermékük - nem is beszélve őséről, a Radio Luxemburg-ról, amit azok hallgattak itthon anno a 60-as években, akik a Szabad Európa Rádió zenei blokkjainál is igényesebb (pszichedelikus, progresszív stb.) dolgokra vágytak. Ezenkívül érdemes róluk tudni, hogy az utolsó háború olyan négyszáz éve volt az ország területén, s az is kb. annyiból állott, hogy ledobtak néhány savoyai dzsidást Louxemburg várának ormairól - ami egyébként mind a mai napig nemzeti ünnep az országban. 

2011. március 20., vasárnap

Március 20. - Szputnyik New York felett (my home-made hangoskönyv) 4. fejezet - A Greenwich Village lakói





Témakör: Eszmefutamok
Idő: 1958-1960
Stílus: Hát, nem beatnik, az biztos...
Fíling: Hát nem beszívott, az biztos...

Leírás: 

Ha meg kéne keresni, hogy vajha, hol volt a világ legeslegcool-abb helye 1960-ban, akkor az első helyre esélyes, rettentően sanszos befutók között szinte biztosan ott lett volna a Village...

A Village, New York művésznegyede, ahol bármi megtörténhetett és ahol bármi meg is történt, lenyűgöző kultúrát szült. Gyakorlatilag ez a mikrovilág ébresztette létre a hatvanas évek forradalmi beat- és pop-kultúráját. Itt lett világhírű Andy Warhol, itt született Ginsberg költészete és egy bizonyos Robert Zimmermann is itt írta először előbb egzaltált, majd mindinkább letisztult folk-dalait, aki később bizonyos Bob Dylan-ként vált világhírűvé...

Ez volt a Village világa - innen indult ki mindaz a forradalmi változás, amely magáévá tette a világot, s amely, ha következményeit tekintve járt negatívumokkal is, alapvetően mégiscsak friss, pozitív és hallatlanul erős új vért öntött a nyugati világ ereibe. 

Poén, méghozzá nem kicsi, hogy ezek után jön egy kispolgár, aki meg akarja mondani a frankót ezekről a beatnik-ekről, savanyúnak és fanyarnak bélyegezve őket és teljesen kilátástalnként feltűntetve avantgarde létküzdelmüket, amelyet pedig "értelmetlen versekként" és "céltalanságként" érzékel. 

2011. március 19., szombat

Március 19. - Who are you Robin Sparkles / Ami még kimaradt... 3. - Na, akkor még egyszer...

Témakör: Retromania
Idő: Late 80's - early 90's
Stílus: Összefoglaló
Fíing: "So tonight's the night"

Leírás:  

Egyéb bokros teendők okán végül is ma éjszakára csúszott az a bejegyzésem, amely lezárja az elmúlt tíz hétben szombatonként (illetve a kérdésfelvetés éppenséggel egy keddi napon történt - de ez nem túl lényeges) boncolgatott témánkat, vagy is, hogy mi fán is terem az a Robin Sparkles, akit anno a How I Met Your Mother c. nagysikerű amcsi sorozat 2x09-es, 3x14-es és 6x09-es epizódjaiból megismerhettünk.  

Az út kezdetén azt mondtuk, hogy azért tartjuk fontosnak ezt a karaktert, no meg, hogy beszéljünk róla, mert rendkívüli retro-potenciállal bír, vagyis sok jelenséget érint, amely a late 80's-early 90's korszaknak velejárója volt. Ennek nyomán mi is belecsaptunk nem egy és nem kettő kérdéskörbe, amely kapcsolódik az amúgy fikciós karakterhez és segít kicsit jobban eligazodni a kor teen-univerzumában, nem is beszélve a dolgok egyéb, pl. kanadai vonatkozásairól.

Szóval Robin Sparkles ürügy is volt arra, hogy nagyon sok mindenről beszéljek (pl Debbie Gibson iránti rajongásomról), de végső soron mégiscsak arról szólt az egész, hogy idehaza is népszerűsítgessek kicsit olyan dolgokat, amik itthon egyáltalán nem voltak ismertek az időszakból, pedig igenis cool-abbak voltak, mint amit mi itt ekkoriban ebben a műfajban kitermeltünk.

Sok célom volt tehát azzal, hogy kicsit elővettem az RS tematikát - de végső soron elsősorban is azért álltam elő vele, mert bírom a témát, és hát, tudjátok, hogy szeretek kicsit okítani, ha olyasmiről van szó, ami nagyon szívem csücske...

I'm sorry, but this is I'am...

But, we don't speak about me - we speak about RS. At last time...

2011. március 18., péntek

Március 18. - A TOP 10 legnagyobb arc a kilencvenes évek első felének magyar játékosai közül 5-1.

Témakör: Best of
Idő: 1990-1995
Stílus: Még mindig "arcoskodó"
Fíling: Körkapcsolás, GÓÓÓL, Knézy Jenő, Gulyás László, Lantos Dániel, neeeeeemcsászték!, WEST-cigaretta reklám Lisztes Krisztián Fradi mezén és rajzolt korona Kiprich József feje fölött... Egyszóval: leírhatatlan...


Leírás: 

Nálam ők az abaszolút favoritok.

És nem is mint játékosok - bár sztem igen nehezen lehet Lisztesnél vagy Kiprichnél sokkal jobb focistát találni a maguk posztján a kilencvenes évek első felének Magyarországán, márpedig ők állnak az első két helyen - hanem mint arcok.

Tényleg: ezek az emberek óriási figurák, és tényleg tessék észrevenni, hogy nem semmi amit elértek ebben az időszakban. Az elmúlt évtizedben is voltak remek játékosaink, de ilyen kiváló egyéniségek - hát nem tudom, mondjatok valakit...

Márpedig, úgy érzem, aki nem igazán egyéniség, valószínűleg nem is pont a legjobb abban amit csinál, s aki pedig nem a legjobb abban, amit csinál - márpedig erre a magyar foci jelenlegi berkeiben sűrűn találni példát - az talán nem is érdemli meg úgy igazán a magyar sport kenyerét...

Na, ők megérdemelték...

Mi pedig megérdemelnénk, hogy hozzájuk hasonlók érvényesítsék most is az ország és világ futballpályáin nemzeti érdekeinket... 

2011. március 17., csütörtök

Március 17. - A TOP 10 legnagyobb arc a kilencvenes évek első felének magyar játékosai közül 10-6.

Leírás: Best of
Idő: 1990-1995
Stílus: Classic faces
Fíling: Amikor még bekerülhetett volna sörreklámba, hogy "klubfociban mi vagyunk a császárok"...



Leírás:

Nem legkiválóbb csatár, kapus vagy középpályás, hanem egyszerűen csak arc.

Vagyis egyéniség.

Mert akkor még voltak ilyenek...

S hogy mi alapján esett a választásom pont rájuk?

Nos, mint már többször említettem volt, nekem a kilencvenes évek egy nagyon jelentős időszak volt abból a szempontból, hogy ekkor cseperedtem csecsemőből kiskamasszá - gondtalan három évesként kezdtem az évtizedet és a tanulás meg egyebek gondjai terhelte tizenháromévesként fejeztem be.

Szóval ez a dekád fokozottan nagy hatással volt a fejlődésemre. 

Ezért van az, hogy azok a filmek, amiket akkor láttam, azok a könyvek amiket akkor olvastam és a zenék, amiket akkoriban hallgattam, döntő hatással voltak rám. És persze a meccsek valamint a játékosok, a vb-k és eb-k is, amelyeket akkor láttam. 

S éppúgy igaz ez a futballra, mint bármi másra - sőt, még fokozottabban igaz, hiszen mi egy futball centrikus ország vagyunk a 90-es évek pedig egy futballcentrikus évtized voltak idehaza - különösen az első fele. 

Nos ebből az időszakból szedtem össze azt a 10 játékost, akit én - most már nem nehéz kitalálni, hogy ez volt a válogatás szempontja - akkoriban a legjobban favorizáltam - nem feltétlenül mindig tudatos, szakmai szempontok szerint. 

Az azonban kétségtelen, hogy így visszagondolva nem választottam rosszul, hiszen az itt felsoroltak  mind - igaz, ilyen-olyan mértékben - kiválóan teljesítettek az időszak hazai és idegenbeli zöld gyepein.

Még két megjegyzés, mielőtt belefognánk:

2011. március 16., szerda

Március 16. - Egy őrségváltás az MLSZ elnöki székében

Témakör: Eszmefutamok
Idő: 1997
Stílus: "Te elszabtad, ő elszabta, mi elszabtuk / Ha elszabtuk, hát elszabtuk / Utólag már szabhatjuk" (Hofi Géza)
Fíling: Miért kell nekünk mindig bűnbakot keresni Nirvániában?


Leírás:

Hát igen, szóval az azért abszolút jellemző a kilencvenes évek magyar közvéleményére, hogy  1997-ben nem azért kényszerült távozni az Magyar Labdarúgó Szövetség elnöke, mert teszem azt szarul végezte a munkáját, mindenfajta koncepció és különösebb pozitív kilátás nélkül, hanem azért, mert a válogatott "példátlan" vereséget szenvedett ez év október 29-én Jugoszláviától 1-7 arányban. 

Nem azért, mert nem volt elég tökös legény ahhoz, hogy megakadályozza a magyar futball stratégiai szempontból igen fontos létesítményeinek vagy "ágazatainak" nem épp a legmegfelelőbb magánkezekbe kerülését, hanem pont valami olyasmiért, amiért nem csak, hogy ő nem volt felelőssé tehető, de maga a válogatott szövetségi kapitánya, Csank János sem (aki teljesen véletlenül még kiváló edző is volt).

De sebaj, mert az MLSZ testülete is jól "elszabta" a dolgot, hiszen hogy ha egy végzettsége szerint mérnökembert ültetnek a szövetség első emberét megillető pozícióba, akkor nincs mit azon csodálkozni, hogy a dolgok nem biztos, hogy olyan jól kidolgozott, egységes, szakmai szempontból is nehezen kifogásolható irányvonal mentén fognak haladni, mint ahogy az amúgy valamilyen szinten elvárható lenne.

Tudta ezt Laczkó Mihály is.

Laczkó Mihály nem erre a pozícióra termett - mérnöknek kifejezetten jelentős volt, s e szakmai területen úgy ahogy helyt is állt, de sosem lett volna szabad beültetni egy ilyen pozícióba.

Mert egy MLSZ elnöknek - elvileg - egyaránt kellene rendelkeznie a politikus rugalmasságával, a futball-szakkommentátor hozzáértésével, egy gazdasági szakember vagy üzletember gyors átlátó- és döntőképességével.

Laczkóban ez mind nem volt meg, amikor 1989-ben beültették ebbe a pozícióba...

Mégis maradt öt évre, sőt, 1996-ban - egy rövid közjáték után, amit pláne nem minősítenék - ismét visszatért egy időre...

2011. március 15., kedd

Március 15. - Amikor 1936. március idusán tönkrevertük Németországot...

Témakör: RIP
Idő: 1936
Stílus:Emlékezzünk régiekről...
Fíling: Micsoda meccs lehetett!


Leírás:

Ismét ünnepnap, ismét rendhagyó emlékezés at Dailyretrospective.

Március idusán mindig egy régi március idusára emlékezünk. Sőt, nem csak egyre, hanem még nagyon sok újabbra, amelyet felülírt. 

Ezúttal éppen 1936. március 15-ére. 

S hogy miért pont erre a napra?

Nos, legelsősorban is azért, mert bár általában muszáj az ünnepnapokon eltekintetnünk az éppen a heti témánktól, mint azt már megszokhattátok, de most kivételesen mégis sikerült összekötnünk a futballt március 15-ével, minthogy ekkor, a már említett esztendőben Magyarország megverte Németország válogatottját, 3-2-re, egy igen kemény mérkőzésen. 

Egy némiképp elfeledett magyar válogatottról beszélünk most, hiszen a korabeli, az első "aranycsapatunk", amely 1938-ban szintén világbajnoki ezüstéremig vitte, akárcsak az "igazi" 1954-ben - és legalább annyira elégedetlen volt e teljesítményünkkel az akkori hazai közvélemény, mint tizenhat évvel később - kissé elfelejtődött az idők során. 

Focirajongók, a hazai futballtörténet hivatásos és amatőr tudorai még ismerik a Sárosi György nevet (az egyik legfantasztikusabb magyar csatárunk, aki valaha létezett) tudják mi az Fogl-gát (minden idők két legtehetségesebb hazai hátvédjének összjátékáról van szó) és nem keverik össze kiváló csatárunkat, Cseh II. Lászlót Cseh László úszóval, Cseh Tamással, vagy urambocsá' Cseh Csabával... 

Ám mások. míg tudják, ki az a Puskás, Hidegkuti vagy Zakariás, addig fogalmuk sincs a harmincas évek elképesztően zseniális (és pláne a negyvenes évek a háború miatt ellehetetlenített, végképp) elfeledett játékosnemzedékének tagjairól, vagy az 1938-as római VB-ezüstünkről.

So, egy szó, mint száz, ezúttal velük, ezzel a rendkívül illusztris társasággal fogjuk ünnepelni Március 15-ét.

2011. március 14., hétfő

Március 14. - Verebes, a Mágus, és a kilencvenes évek magyar klubfocija

Témakör: Eszmefutamok
Idő: A 80-as és 90-es évek fordulója
Stílus: Ő kéne ide...
Fíling: de nem NB III-as edzőnek!


Leírás: 

A Verebes ugyanis jelenleg a BLASZ (Budapesti Labdarúgó Szövetség) III-as Nagytétény edzője... 

A Verebes, aki a Ferencvárosban nőtt fel - ami pedig egészen másra kötelez... 

Pláne, ha még a Verebes a Ferencvárosban is kezdett el focizni.

Node még egy nagyon túlbuzgó fradista is bőven megbocsátja ezt Neki, hiszen többször vitte győzelemre a hazai klubfoci ügyét, mindig más csapatok égisze alatt, mint a Fradi valaha volt edzőinek túlnyomó része... 

A háborúba való belépésünk évében született és az ötvenes években cseperedett. Nem volt könnyűsorsú nemzedék a Verebesé, de a Verebes tudta, hogy abból kell gazdálkodnia, amije van. 

Így lett a Verebes Józsefből egy ország mágusa...

2011. március 13., vasárnap

Március 13. - Szputnyik New York felett (my home-made hangoskönyv) 3. fejezet - Egy hajó elindul Brooklynból





Témakör: Eszmefutamok
Idő: 1958-1960
Stílus: Egyre aggasztóbban kispolgári...
Fíling: Komolyan, srácok, itt valaki nagyon nem tud lelazulni... 


Leírás:

Persze megértem én, Randé Jenő polgári környezetben nőhetett fel, itt Európa közepén, nehéz lehet neki elviselnie az Elvis- vagy a Jerry Lee Lewis- (egyik barátom szerint egyenesen az első punkról beszélünk az ő esetében) jelenséget.

Pláne a rokkendrolt az ő hagyományos baletten nevelkedett ízlésének, amely még a jazzbalettet - mert erről van szó a leírásban, csak nem nevezi nevén a szerzőnk a gyereket - sem veszi be. 

No persze lehet, hogy Randénak meg is mondták odafentről, hogy aztán nehogy bármi dícsérőt merjen írni a romlott kapitalista kultúráról, ha már egyszer elengedik abba a mocskos országba.

2011. március 12., szombat

Március 12. - Who are you Robin Sparkles? / Ami még kimaradt... 2. - Canadian teen pop of the... WTF? 80's?!

Témakör: Retromania
Idő: Late 80's - early 90's
Stílus: Teen pop
Fíling: Majdnem végső búcsú...


Leírás:

Miután annak rendje és módja szerint bevizsgáltam Robin Sparkles két music video-ját, újabban, mielőtt lezárnám ezt a történetet, megpróbálom úgymond, ahogy a történészek mondanák, "kortörténeti szövegkörnyezetbe" helyezni az egészet, azaz, bemutatni, hogy milyen is az a kanadai szórakoztatóipar, amely kitermelte volna őt, ha létezett volna valaha.

Nos, az utolsó előtti RS-anyagunkhoz nagyon szerettem volna találni egy olyan kanadai énekesnőt, akinek a karrierje, a stílusa, a megjelenése vagy akármije egy kicsit is hasonlítható a HIMYM hősnőjéhez, - de egyszerűen képtelenség volt (ez azért is lehet így, mert az illető perelt volna miatta, az biztos). 

Sőt, jobbat mondok: kanadai énekesnővel sem sokkal találkoztam ezekből az időkből.

Viszont arra a megállapításra mindenképpen el tudtam jutni, hogy a kor "helyi" teen pop-jának kb. annyi köze volt a sorozatban előforduló, az ország népéhez kapcsolódó (egyébként kétségtelenül vicces) előítéletekhez, mint a szezonnak a fazonhoz.

És, hogy még emeljük a tétet, azt is hozzátenném, hogy a korszak ottani előadói nem csak, hogy lépést tartottak a korral, de néhol egész jó dolgokat is összedobtak.

Bizony, azt kell, hogy mondjam, hogy erényeiben (és mellesleg hibáiban) is, Kanada abszolút tudta a nyolcvanas évek ritmusát produkálni és egyáltalán nem igaz, hogy 1986 csak 1993-ban jutott el oda, ahogy Robin megjegyezte a Let's Go to the Mall kapcsán...

Egy szó, mint száz, a most következő prezentációm célja mindösszesen csak annyi, hogy bebizonyítsam: RS nemcsak a korszak amerikai vagy európai előadói mellett mutatott volna furcsán, de Kanadában is kinézték volna...  

Because Canada's 80's rhytmic was realy cool...

2011. március 11., péntek

Március 11. - Intim megvilágításban

Témakör: Film
Idő: 1965
Stílus: Ivan Passer Industries  (C)
Fíling: A csehszlovák vidék világa

Leírás:
A filmesztéták valamért különös élvezettel szeretnek nekiesni ennek a filmnek, hogy ízekre szedjék, majd megint összerakják, és aztán jobb esetben felismerjék, hogy ami így született, az messze nem ugyanaz, mint az eredeti film, rosszabb esetben, ha igazán felületesek, még tetszelegjenek is a rosszul összerakott modelljük előtt. 

Elmondják, hogy milyen fontos alapfilmje ez a hatvanas évek nagy filmtörténeti iskolájának, az ún. cseh új hullámnak, hogy milyen kár, hogy Ivan Passer-nek, a rendezőnek ilyen kevés filmje készült az időszakban - és ez még igaz is.
De amikor belefognak az egyes jelenetek cincálásába, képekre bontják szét az egészet és a végén összehordanak belőle valami egészen mást, mint ami eredetileg volt, azt kifejezetten nem szeretem.

Persze fontos dolog a filmelemzés - magam is hallgattam ilyen témájú órákat az egyetemen - de azért a filmeket még egy esztétának is nagyon érdemes úgy néznie, mint bárki másnak, vagyis egyszerű szemmel...

2011. március 10., csütörtök

Március 10. - Ivan Mladek Banjo Band: Józsi, a mocsárból és ami utána következik- 2.

Témakör: Klip
Idő: 1978
Stílus: Még több IMBB - üt, mint a lengyel vodka! :D
Filing: Vagy inkább, mint harminc üveg jófajta Pilsner!:D :D

Leírás:

E hét hétfőjén, ha még emlékeztek, bemutatkozott Józsi a mocsárból, vagyis egy extra poénos csehszlovák "music video" 1978-ból, amelyet még egy a videónál is viccesebb zenekar dobott össze. A legtöbben persze, akik látták a "klipet", tökéletesen meg is elégedtek az általa nyújtott élménnyel - mi azonban nem lennénk hívek önmagunkhoz, ha itt, ezen a ponton annyiban hangynánk ezt a történetet.  

Túlzottan kíváncsiak voltunk arra, hogy - 1. ki képes ilyet elkövetni? 2. Miért lett olyan sikeres ez a cucc? 3. Milyen egyéb művei vannak még annak a remek zenekarnak, amely két ilyen elképesztően ütős (mert, mint ahogy bemutattuk a hétfői posztban, van egy másik Jozin z Bazin videó is) dolgot összerakott?

Nos, a múlt alkalommal az első két kérdésre választ is adtunk: az elkövető az Ivan Mladek Banjo Band, amely 1978-ban pontosan ezzel a nótájával futott bele a csehszlovák köztudat kitárt karjaiba - körtemuzsikástul, Józsistul, szakállas, viccesen táncoló szláv medvéstül... 

A másik kérdésre adandó válaszról meg ugyeszólt már éppen eleget az előző rész, ahol kielemeztük töviről hegyire ezt a videót és mindent, ami csak hozzá kapcsolható. 

Nos: már csak egy kérdésünk maradt hátra. Mit művelt még az IMBB mindezeken túl?

Na, hát az egész életművet azért nem fogjuk áttekinteni, mert annyira azért még mi sem vettük komolyan a feladatunkat... :D

De azért aktivizáltuk kicsit magunkat és belemerültünk a "csapat" 1970-es évek végi klipjeinek vizuális és zenei univerzumába.

Kérem: hölgyeim és uraim, merem állítani, hogy olyan felvételek következnek, melyeken, hát ha talán nem is fogtok úgy szakadni, mint Jozin z bazin történetén, de azért garantáltan lesz itt vidámság.

Az egyetlen szépséghiba, hogy a szöveget nem biztos, hogy érteni fogjátok, De mit számít ez, ha a látottak és hallottak bőségesen kárpótolnak ezért az apróságért... (Különben sem kell összetett opuszokra gondolni, szóval a szöveg valószínűleg nyugodtan mellőzhető is)...

Például ebben az esetben:

2011. március 9., szerda

Március 9. - Hóhányók és hóvirágok

Témakör: Film
Idő: 1983
Stílus: Csehszlovák tinivígjáték
Fíling: Na jó, igazából nem is annyira vígjáték... Inkább csak olyan - szóval, majd meglátjátok...

Leírás:

Tényleg nem vígjáték - néhol egész komoly, a későbbi tinivígjátékokhoz képest meg aztán végképp nem az az echte eldurvult baromkodás.

Szóval, bármennyire is szeretnék ezt hallani egyesek, bizony, ez itt nem a cseh amerikai pite.

Nem, mert ez sokkal jobb, mint az a film.

Igazságszerint az amúgy sem érdektelen csehszlovák filmművészeten belül a csehszlovák "tinifilm" még egy külön, úgy érzem, igazi jelentőségét tekintve idehaza csak mostanában, s most is csak részében, de hála a Filmmúzeum, a Duna TV és egyéb csatornák tevékenységének mind elterjedtebb mértékben felfedezett alműfaj. Alműfaj, de az a néhány film, amely ebben a stílusban született, azért biztosan nem érdektelen sem a csehszlovák film, sem a műfaj kedvelői számára (amely két társadalmi csoport között - azért tegyük hozzá gyorsan - gyaníthatóan nem túl jelentős az átfedés...)

A "Hóhányók és hóvirágok" (kivételesen egyébként egész jó magyar címválasztás) azért is lehet érdekes ebből a szempontból, mert ez volt minden bizonnyal a legnépszerűbb ezek közül az alkotások közül - még a folytatása is elkészült 2008-ban, részben az eredeti színészgárda főszereplésével.

Vajon mi lehetett az oka ennek a nagy közkedveltségnek?

Megtudhatod a tovább mögött...


2011. március 8., kedd

Március 8. - Egy faun megkésett délutánja


 


















 
Témakör: Film
Idő: 1983
Stílus: Szatíra
Fíling: WTF - hová tűnt az ilyen finoman megírt, mégis könnyedén betaláló humor

Leírás:

Azért a vén kecske is megnyalja a sót...  - szokták mondani azok, akik hozzám hasonlóan nem kevés ellenszenvvel viseltetnek egyes öregemberek állandó szexmániája és az ezen a téren mutatott nem kevés nagyzolási hóbortjuk láttán. 

Azt hiszem, Vera Chitylová, minden idők talán legjobb csehszlovák filmrendezőnője (márcsak nagyon is érintett női mivoltában) sem láthatta ezt másként, hiszen egy meglehetősen maró gúnnyal megspékelt mozit is összerakott ebben a témában. 

Az Egy faun megkésett délutánja Claude Debussy egy balettművétől kölcsönözte címét (amelyből egyébként több betét is szerepel a filmben - mi több, e zenemű szolgáltatja a film soundtrack-jének túlnyomó részét) - a "megkésett" szócska pedig, amely megkülönbözteti a film címét a muzikális kompozíciótól, nos, sokatmondó. 

Hogy mennyit is, arról a továbbiakban.

2011. március 7., hétfő

Március 7. - Ivan Mladek Banjo Band: Józsi, a mocsárból és ami utána következik - 1.



Témakör: Klip
Idő: 1978
Stílus: Ivan Mladko Banjo Band ©
Fíling: Már az első két sor után szakadtam a röhögéstől...

Leírás:

Szégyen ide, avagy oda, én bizony nem régen - talán úgy kettő, max három hónapja - találkoztam először Józsival a mocsárból.

Ha valakinek esetleg nem volna ismerős a dolog: ez a bizonyos (hogy eredeti címén emlegessem) Jozin z bazin egy 1978-as csheszlovák music video (sic!), amely rendkívül ismertté lett a széles néptömegek körében úgy az elmúlt másfél-két évben (ebből következően hozzám némi fáziskéséssel jutott el). Különös népszerűségét minden bizonnnyal annak - is - köszönheti, hogy több, mint szokatlan (az emberek pedig minden ellenkező jel ellenére nagyon szerit a szokatlan dolgokat). Ahogy az egyik kommentelő az időközben cseh nyelvből magyarra lefordított (én is ezt a változatot linkeltem, hiszen nem csak a látottak, de a szöveg is igen tanulságos) "klip" kapcsán fogalmazott: "kétféle ember létezik: egyik, aki velünk együtt fetreng a röhögéstől, a másik meg: akik azt mondják, hogy sürgősen vizsgáltassuk meg magunkat elmeorvossal."

Nos a következő egy hétben kétrészes írás érkezik majd a blogra, amely azt boncolgatja, ki is ez a Józsi, mit tudott, hogy ilyen népszerű lett (megj.: van még egy-két hasonló retro-tematikájú videó, amit egyébként a jövőben szintén prezentálni is fogok at Daily Retro(spective)) és kik azok a nem mindennapi zenészek, akik kitalálták ezt az egész projectet.

Na mármost, akkor kezdjük is az utóbbi kérdéssel, mivel erre a legegyszerűbb válaszolni.

2011. március 5., szombat

Március 5. - Who are you Robin Sparkles? / És ami még mindig kimaradt... 1. / Two beavers better than one...

Témakör: Retromania
Idő: late 80's - early 90's
Stílus:  "-Oh, no guys.. It's only a kid show like Electric Company, Sesamic Street or..."
 - You can't do that in television... 
- Exactly..."
Fíling: "No, you can't do THAT in television!"

Leírás:

Nos, ha nagyon le akarnám egyszerűsíteni a következő hetek Robin Sparkles-problematikáját (LOL - micsoda szöveg!), tutira azt mondanám, hogy ahhoz, hogy választ tudjunk adni a címben feltett kérdésre, már semmi mást nem kell megértenünk - csupán Kanadát.

No, nem az egészet, csakis a szórakoztatóiparát, s azt is csak abban a pár évben, ami Robin Sparkles-re vonatkozik. 

Robin Sparkles eleddig ismert utolsó feltűnése következik a sorozatból (csak azért, mert nem lenne nehéz elképzelni, hogy még akadhat egy-kettő). Az említett epizód, amelyben RS újból megjelenik, rendkívül friss (egészen pontosan 2010. őszi), szóval előre is figyelmeztetek mindenkit, hogy innentől spoiler karantén, hiszen, bár a rész nem leplez le túl sok mindent, de azért lerántja a leplet egy-két dologról, ami fontos lehet a későbbiekben - főleg azok ne nézzék meg, akik még nem jutottak tovább a sorozat hazai sugárzásánál, azaz nagyjából max. a 4. évadnál tartanak. 

A 6. szezon 9. részében tehát ismét feltűnik kedvenc kanadai tinisztárunk, mégpedig egy kanadai gyerekműsorban, ahol a sorozat kronológiája szerint először felfedezték.

Bizony, ebben a boszorkánykonyhában született a Robin Sparkles jelenség!

De, hogy mi is volt ez a boszorkánykonyha, azaz a 80's és 90's canadian kid shows mikroszkopikus univerzuma, abból most nyújtunk egy kis - ám pont elegendő retroságot tartalmazó - ízelítőt.

2011. március 4., péntek

Március 4. - France Gall három klipje

Témakör: Klip
Idő: Late 60's
Stílus: Yé-Yé - na természetesen nem a szó szoros értelmében vett "klipek"
Fíling: Na, France Gall, Végre!


Leírás:

Kb. úgy tavaly év vége felé jutott eszembe, hogy legyen végre egy France Gall-os posztunk is (amúgy french pop-opusz is régen szerepelt már a repertoárunkban ), de az olyan tematikákba, mint a nagy 1999-es vagy 2000-es hét, a nyolcvanas évek magyar punkzenéje vagy a hetvenes évekbeli magyar szatíra hete, hát, nem igazán sikerült alkalmas helyet találnom a számára. Ezért van az, hogy óriási örömömre szolgál, hogy végül csak van egy témánk, amibe ő is maximálisan belefér, így sikerül összedobnom egy vele foglalkozó írást.

France Gall ugyanis lenyűgöző énekesnő volt, és aligha méltatlan más francia előadókra nézve, ha azt mondjuk, hogy ő volt a french pop királynője hiszen 1963-tól 1988-ig (amellett, hogy jóformán évente jelentek meg albumai), mindig tudott újítani valamit és mindig az adott évtized vagy kisebb időszak korszellemének megfelelően - munkái ezért is férnek bele abba a bizonyos, igen ritka, "abszolút retro" kategóriába - és mindig ő volt a legjobb... (Ezért is vagyok annyira morcos, hogy egy bakelitje sincs meg, és Magyarországon amúgy is gyakorlatilag lehetetlen hozzájuk jutni.)

Azt pedig már tényleg csak mellesleg tenném hozzá, hogy ma, 64 évesen ugyanolyan üde és friss, mint 1963-ban, ami egyszerűen hihetetlen - és csakis annak tudható be, hogy a zene, amit előadott, maximálisan pozitív hatással volt rá...

Pozitív személyiség, pozitív zene és ebből következően pozitív életmű tehát France Gall-é - a számai pedig egyértelműen annyira jók, hogy sok mindenki lopott tőle az utóbbi évtizedekben (legutóbb pl. egy borzasztóan túlszolizott, műszőke Kate Ryan nevű belga énekesnő, aki össze is dobott két olyan borzasztóan visszataszító klipet két 1987-es dalából, hogy arra már tényleg nincsenek szavaim).

De ahelyett, hogy keseregnénk, meg kárognánk, inkább következzen az a bizonyos három klip, mégpedig mindegyik az énekesnő 60-as évekbeli időszakából (ami ugyan nem a kedvenc France Gall-korszakon, node azért ez még nem jelenti azt, hogy ne lájkolnám nagyon is az akkori számait)...

2011. március 3., csütörtök

Március 3. - A magyar psychedelic-design csúcsteljesítménye - Jankovics Marcell: János Vitéz

Témakör: Képek
Idő: 1973
Stílus: Psychedelic
Fíling: Na, ilyesmire eddig biztosan nem gondoltatok ezzel a rajzfilmmel kapcsolatban...














 
Leírás:

Mi, magyarok, szeretünk mindig messzire menni a saját országhatárainktól, ha az igazán cool dolgokra terelődik a szó. Nekünk mindig a külföldi, meg a nájmódi kell, mert mi biztos nem tudunk olyan jót összedobni, mint mások máshol, ahol "szerencsésebb volt a történelmi fejlődés" (persze ez is badarság,  mert ha valahol szerencsés volt a történelmi fejlődés, legalábbis más országokéhoz képest, az a Kárpát-medence - de erről majd más alkalommal). 

Vakok maradunk a nagyszerű kultúránkra és arra, amit elértünk - így nem csoda, ha nem látjuk meg, mit is vittünk végbe az elmúlt ezer évben. 

Persze, mint mindennek, ennek is okai vannak, de ebbe most megint ne menjünk bele, mert ebből újabb korszerűtlen elmélkedés születne, azt meg úgy is tudom, hogy nem szeretitek. :)

Na szóval: lényeg, ami a lényeg, hogy mi csináltuk minden idők legjobb, legkiemelkedőbb psychedelic hangulatú rajzfilmjét.

Mi az a psychedelic?

A psychedelic az 1960-as évek egyik legnagyszerűbb megnyilvánulási formája, amely minden művészeti ágat uralt a zenétől a filmen át az iparművészetig - esetünkben, tehát a vizuális kultúra világában egy olyan stílust jelölhetünk ezzel a rejtélyes szóval, amely látványában egyrészről teljesen elvisz a valóságtól, másrészről viszont tökéletesen közel marad hozzá  Olyasmit mutat meg a világból, amit addig soha - a formák folyamatos sorjázásában rejlő lehetőségeket, vagy egyszerre dinamikus és statikus mivoltukat a furcsa perspektívákon keresztül, amelyeket alkalmaz.

Na jó, ez most kicsit elvont volt.

OK, igazából nagyon. 

Szóval inkább ne is használjunk ilyen nagy és hangzatos szavakat:, beszéljenek helyettünk a következő videók: a psychedlic ugyanis valami ilyesmi, esetleg ilyesmi és, hogy teljes legyen a összkép, az sem kizárt, hogy valami ehhez hasonló legyen.

(Nem véletlenül linkeltem egy részletet a Beatles Yellow Submarine-jából, hiszen gyorsan kiszúrható, hogy az említett opusz hatott erre az alkotásra is - ld. pl. a haramiák cipőjét vagy a huszárok kinézetét.)

Na, ezek után a példák után sztem már nem lesz nehéz a besorolás, hiszen, mondhatni, egy dolog mindenképpen összeköti az idézett alkotásokat: mindegyik, egytől egyig, ilyen vagy olyan mértékben, de beszívott.

Na jó, persze a beszívottságnak is vannak fokozatai, és azt is megállapíthatjuk, hogy nem a beszívottság mértéke dönti el egy pszichedelikus hangulatvilágú akárminek az értékét -  de azért az egyértelmű, hogy az 1971-es magyar János vitéz c. rajzfilm sem a hasisosság mértékben nem kullog az utolsó sorban, pszichedelikus mivoltát tekintve pedig csakis az első sorban állók között emlegethetjük.

Mi több, legalábbis (szubjektív véleményem szerint) a legeslegelső helyen...

De talán hagyjuk az ilyen vitákat, és térjünk rá fő témánkra. Igen-igen, arra, hogy miért a János vitéz a világ legjobb psychedelical animációs opusza?

Nos: mindenekelőtt, mert ez a rajzfilm, bár beszívott, nagyon is összeszedett és pontosan kivitelezett, tökéletes keretbe illesztett történet (ami mondjuk legjelentősebb kihívójáról, a Yellow Submarine-ról egyáltalán nem mondható el...). Nyilván az is szerepet játszik ebben, hogy az irodalmi alapanyag maga is ilyen, hiszen az adaptáció természetesen Petőfi János vitézéből készült (amit nehogy már most kelljen bemutatnom bárkinek is, mert, ha igen, hát menten törni-zúzni kezdek mérgemben...)

Másrészt Jankovics Marcell, a rendező, minden idők egyik legjelentősebb hazai rajzfilmkészítője (művészi tekintetben alighanem a legjelentősebb), tökéleteset alkotott - mint úgy nagyjából minden filmjével (leszámítva a nagyon kisszámú kivételt) eleddig.

Tehát, kérném tisztelettel amellett, hogy egy remekműről beszélünk, valami nagyon cool-ról is (a kettő nagyon sokszor nem jár ám együtt, s együttműködésük leginkább a huszadik századra jellemző).

És erre próbálnám most ráirányítani a figyelmet ezzel az elképesztően harsány, élénk, színes és figyelemfelkeltő képáradattal, amellyel igyekeztem belenyúlni a történet legjavába a legjelentősebb totally psychadelic pillanatokat előhalászva a filmből.(természetesen kronológiai sorrendben haladtam - banditák, a behavazott Taljánország, a kutyafejű tatárok földje, megérkezés Franciaországba és így tovább a francia királylányon az óriások országán, a boszorkányok földjén - minden idők egyik legütősebb animált öt perce - Tündérországba...) .

It's wonderful, so: enjoy it! 

2011. március 2., szerda

Március 2. - Reklámok a Kozmetikai és Háztartásvegyipari Vállalat (KHV) archívumából

Témakör: Reklám
Idő: Late 60's
Stílus: Jellegzetesen "őskori" marketing
Fíling: Hosszúak, nem túl fantáziadúsak és meglehetősen unalmasak, viszont dizájnosak, kellemes a zenéjük és nagyon erős retro-potenciállal bírnak



Leírás:  

Dióhéjban így lehetne jellemezni a hatvanas esztendők hazai reklámgyártásának most következő öt igazi ritkaságát, amelyek mostanában kerültek elő a youtube berkeiből, miután évtizedekig szunnyadtak

Annak ellenére, hogy épp tegnapelőtt prezentáltunk ezek közül hármat, még elmondhatjuk, hogy a hatvanas évekből kevés hazai reklámfilm maradt meg,  s nem sokkal több a hetvenes évekből - ehhez képest összehasonlíthatatlanul much more a nyolcvanasokból, hogy aztán a kilencvenes s pláne a kétezres évek nagy reklámdömpingje kenterbe verjen mindent, amit addig e kárpáti tájékon összehoztak Verbung címszó alatt. 

Ha azt mondom, hogy kevés, legfeljebb ötven-hatvanra gondolhatok mindösszesen.

Ennek ismeretében is különlegesnek tekinthető a mostani termés. Az említett öt advertising-et azért gyömöszöltem bele egy csokorba, mert egyvalami összeköti őket: mindegyik a Kozmetikai és Háztartásvegyipari Vállalat (KHV) megbízásából született. 

Ugye, csak a körülmények tisztázása végett: ez a hazai korporáció gyártott jóformán minden kozmetikai terméket az 1958-as gazdaságpolitikai intézkedések következtében megtörtént létrejöttétől egészen úgy nagyjából 1990-ig Magyarországon. Persze voltak termékcsaládnevek - mint a Caola meg a Fabulon, vagy az itt szereplő Tipp, Mos6, hogy ne is beszéljek a Camea, majd Lady Camea, és hasonló neveken futó kozmetikai cikkekről ne is beszéljek - de ezek nem valódi brand-ek voltak, nem volt versenyhelyzet a termékek között, hanem csupán az egyetlen, monopol helyzetben lévő, e területen egyeduralmi pozíciót élvező vállalat különböző új ötletei.

A reklám nem arról szólt tehát, még egyszer mondom, hogy versenyeztessék az árukat - fenéket.

Egyszerűen vagy arról, hogy beharangozzanak egy-egy új terméket, vagy pedig nem volt semmi értelmük, hiszen évtizedek óta használt, jól bejáratott márkák hájpolása volt a céljuk egy légmentesen zárt gazdasági rendszerben.

Így tessék tehát skubizni ezeket a 60-as évek végén készült reklámcsodákat - elsőként az ősrégi, háború előtti terméknevet megőrző Ovenall fogkrém mutatkozik be egy bájos kisfilmmel, amelyben a tárgyanimáció a korban igen kedvelt bájos eszközével éltek a készítők.

2011. március 1., kedd

Március 1. - A "Thunderbirds" világa

Témakör: Képek
Idő: 1968-1969
Stílus: Fantörpikus!
Fíling: Strange late 60's

Leírás: 

A hatvanas évek design-művészetének egyik remeke következik.
 
Az 1968-1969-es, a London Weekend nevű tv-adón  (ahol annak idején, sőt, némiképp párhuzamosan is ezzel, a Monty Pithon's Flying Circus-t is vetítették) futó Thunderbirds című sci-fi sorozat ugyanis igazán okot adhat az érdeklődésünkre. 

Azt mondtam, hogy sci-fi szériáról van szó, de ezzel még nem írtam körül 100 %-osan a műfajt: ez ugyanis egyenesen egy sci-fi bábsorozat. 

Az ötlet valóban különleges, bár a sztori nem nagy szám, hiszen  az egy Csendes-óceáni szigeten élő, gazdag Tracy család történetét mutatja be akik a közeli jövőben sietnek ragyogó űrhajójukkal bajbajutott emberek segítéségére, egészen addig, míg fel nem bukkan egy főgonosz. 

Ha ilyen egyszerű ennek a cuccnak az egész háttere, akkor persze könnyedén felmerülhetne a kérdés, hogy mi okból írok róla?

Nos, ezúttal nem is magáról a filmről lesz szó, mi több, szó sem nagyon lesz...

Ellenben bemutatunk néhány olyan felvételt, amelyek azt hivatottak bizonyítani, hogy milyen kellemes a televíziós produkció (és a mellé készült 1968-as mozifilm, a Thunderbird 6)  látványvilága és hangulata...