Idő: 1982-1989
Stílus: Trash pop, rock és trash metal határvidéke
Fíling: Na, ez viszont inkább aranyos, mint borzalmas
Leírás:
Sztem volt idő, mikor Vincze Viktória nagyon-nagyon-nagyon cool volt.
A hetvenes évek bájos fiatal sztárja, aki Gábor S. Pál gyönyörű kis lírai-szentimentális opuszait énekelte, igazán könnyen belopja magát az ember szívébe: pl. "Téged nem felejtlek el, míg élek...", vagy "Hány éjjel vártam" című bájosságos dalaival...
Viszont, ezzel szemben itt van a Vicky and Flirt.
A Vicky and Flirt-öt ugyanaz a Vincze Viktória alapította, csak hat-nyolc évvel az ő hetvenes évek közepi nagy sikerei után, azaz vastagon benne az 1980-as esztendőkben, egészen pontosan 1982-ben - és nem mellesleg egyébként 1989-ig létezett a banda (melynek egyik tagja maga az énekesnő öccse, Vincze Tamás volt).
A Vicky and Flirt egy okos ötlet volt, nem igazán profimód megvalósítva: egy óriási, a magyar zene számára addig szinte érintetlen területet lett volt hívatott meghódítani a magyar popzenének, ez pedig a nyugati piac volt. Kicsit az érzelmes pop-rock-metál irányok között kavargott, a külsőségek pedig erősen a new wawe-re, majd később a nyolcvanas évek végi jellegzetes glam metál hangulatra játszottak rá.
De, sajnos, tenném hozzá, mert nagy dolgokat vihettek volna véghez - még akkor is, hogy ha erre mindössze két évük állt rendelkezésükre feloszlásuk előtt 1987 és 1989 között, amikor is, úgymond, "kiszabadultak" a nemzetközi piacra...
Sajnos nem futottak be.
Miért sajnos?
Nos, először is, mert aranyosak voltak. Tényleg. Sokat dolgoztak a sikerükért, megérdemeltek volna legalább 15 perc külföldi hírnevet.
Másodszor mi, magyarok is megérdemeltük volna, hogy legyen egy igazán befutott zenekarunk Magyarországon kívül is, hogy később velük is definiálják a nyolcvanas évek utolsó időszakát. Sajnos azonban, ahogy nem lett világhírű az Edda, a Napoleon Boulevard vagy az East sem az időszakban, úgy sajnos az ezeknél az egyébként fantasztikus csapatoknál jóval kevésbé tehetséges Vicky and Flirt sem tudott ilyen babérokra törni.
Ennek egyik okát én leginkább abban látom, hogy a sok tehetséges hazai group közül pont nekik nem volt olyan jó instrumentális felhozataluk és ötletemberük, aki kiemelte volna őket ebből a posvány-fílingből. Ha Vincze Viktória jobb zenészeket kap, lehet, hogy jobban szerepel nemzetközi porondon, s ha van még egy igazán kiváló munkatársuk is, aki zenei ötletekkel segíti őket, biztosan nem hasalnak olyan nagyot, hogy ma már eljutottunk oda, hogy nem csak külföldön nem tudják kik ők, de idehaza is régen elfelejtették az együttest.
Igen-igen, sajnos a Vicky and Flirt, ne szépítsük, erősen trash mjúzikot nyomott...
Kár értük.
Tényleg...
Bizonyíték a tovább mögött...
Egy viszonylag korai szám 1985-ből (ez is milyen jó lehetne, ha kicsit nekifeküdtek volna - a szöveg pl. egész ígéretes, a zene - amely viszont kifejezetten igénytelen - és az apróságok nincsenek helyükön csak ebben a kompozícióban):
A 120 év magány, amely egyébként a zenekar repertoárjának első pillanattól darabja, vállaltan trash, de nincs is ezzel semmi baj.
Kordokumentumnak még jó. :)
A "Go Go Get it" aViki és a Flört legismertebb száma.
Az immár az 1988-as angol nyelvű maxiról, a "Fiery Night"-ról származó track, ahogy maga a bakelit, sztem is érezhetően jobb. Több mögötte a munka, mint az első albumok mögött - az már más kérdés, hogy ez sem sikerült olyan jól.
Hiába: Vincze Viktória hangja már túl ércesen csengett ezekhez a dalokhoz, a zene pedig még mindig nem volt kellőképpen igényes ahhoz, hogy lendítsen az összképen.
Van ilyen:
És következzék mai utolsó dalunk, amely nem más, mint blogunk youtube-csatornájának egy vadonatúj megosztása. Ez már a Vicky and Flirt utolsó hanganyagáról, az 1989-es Rock and roll ride c. kazettáról való. A hangminőségért elnézést kérek, de tessék örülni ennek is, mert féltett ritkaságról van szó:
Viszont, ezzel szemben itt van a Vicky and Flirt.
A Vicky and Flirt-öt ugyanaz a Vincze Viktória alapította, csak hat-nyolc évvel az ő hetvenes évek közepi nagy sikerei után, azaz vastagon benne az 1980-as esztendőkben, egészen pontosan 1982-ben - és nem mellesleg egyébként 1989-ig létezett a banda (melynek egyik tagja maga az énekesnő öccse, Vincze Tamás volt).
De, sajnos, tenném hozzá, mert nagy dolgokat vihettek volna véghez - még akkor is, hogy ha erre mindössze két évük állt rendelkezésükre feloszlásuk előtt 1987 és 1989 között, amikor is, úgymond, "kiszabadultak" a nemzetközi piacra...
Sajnos nem futottak be.
Miért sajnos?
Nos, először is, mert aranyosak voltak. Tényleg. Sokat dolgoztak a sikerükért, megérdemeltek volna legalább 15 perc külföldi hírnevet.
Másodszor mi, magyarok is megérdemeltük volna, hogy legyen egy igazán befutott zenekarunk Magyarországon kívül is, hogy később velük is definiálják a nyolcvanas évek utolsó időszakát. Sajnos azonban, ahogy nem lett világhírű az Edda, a Napoleon Boulevard vagy az East sem az időszakban, úgy sajnos az ezeknél az egyébként fantasztikus csapatoknál jóval kevésbé tehetséges Vicky and Flirt sem tudott ilyen babérokra törni.Ennek egyik okát én leginkább abban látom, hogy a sok tehetséges hazai group közül pont nekik nem volt olyan jó instrumentális felhozataluk és ötletemberük, aki kiemelte volna őket ebből a posvány-fílingből. Ha Vincze Viktória jobb zenészeket kap, lehet, hogy jobban szerepel nemzetközi porondon, s ha van még egy igazán kiváló munkatársuk is, aki zenei ötletekkel segíti őket, biztosan nem hasalnak olyan nagyot, hogy ma már eljutottunk oda, hogy nem csak külföldön nem tudják kik ők, de idehaza is régen elfelejtették az együttest.
Igen-igen, sajnos a Vicky and Flirt, ne szépítsük, erősen trash mjúzikot nyomott...
Kár értük.
Tényleg...
Bizonyíték a tovább mögött...
Egy viszonylag korai szám 1985-ből (ez is milyen jó lehetne, ha kicsit nekifeküdtek volna - a szöveg pl. egész ígéretes, a zene - amely viszont kifejezetten igénytelen - és az apróságok nincsenek helyükön csak ebben a kompozícióban):
A 120 év magány, amely egyébként a zenekar repertoárjának első pillanattól darabja, vállaltan trash, de nincs is ezzel semmi baj.
Kordokumentumnak még jó. :)
A "Go Go Get it" aViki és a Flört legismertebb száma.
Az immár az 1988-as angol nyelvű maxiról, a "Fiery Night"-ról származó track, ahogy maga a bakelit, sztem is érezhetően jobb. Több mögötte a munka, mint az első albumok mögött - az már más kérdés, hogy ez sem sikerült olyan jól.
Hiába: Vincze Viktória hangja már túl ércesen csengett ezekhez a dalokhoz, a zene pedig még mindig nem volt kellőképpen igényes ahhoz, hogy lendítsen az összképen.
Van ilyen:
És következzék mai utolsó dalunk, amely nem más, mint blogunk youtube-csatornájának egy vadonatúj megosztása. Ez már a Vicky and Flirt utolsó hanganyagáról, az 1989-es Rock and roll ride c. kazettáról való. A hangminőségért elnézést kérek, de tessék örülni ennek is, mert féltett ritkaságról van szó:
Én 88 ban 8 évesen már szerettem a zenekart szerintem, a fiery night és a r&roll ride igenis jó albumok voltak. Akkoriban még kevesen beszéltek angolul magyarországon,és a magyarul éneklő zenekarok népszerűbbek voltak. Egyeb iránt szerintem Viki autóbalesete vetett véget a zenekar karierjének.
VálaszTörlés