Október 5. - Magyarország 1982. - három képben

Témakör: Fotók
Idő: 1982
Stílus: Kádár-korszak
Fíling: Nyolcvanas évek eleji magyar "rögvalóság"
 

Három teljesen különböző fotó - az a közös bennük, hogy mindegyik 1982-ben készült. Én még nem éltem akkor, plusz őszintén túl sok élményem nem is fűződik hozzájuk, szóval csak röviden...

1. kép

Magántaxi valahol Budapesten.

Leírás: 

Mint az köztudott, szocializmusban minden állami tulajdonban van. De nem - egészen - így volt Magyaországon, 1982-ben. 

Mivel az emberek nem lájkolták, hogy jóval kevesebbet kaptak vissza ahhoz képest, amennyit adók címén befizettek, a társadalmi nyomás és egyebek hatására az MSZMP KB (az előbbi az államot igazgató egyetlen párt, az utóbbi a központi bizottságának a neve) elhatározta, hogy lassan teret enged, persze eleinte az állami vállalatokon belül (mint az köztudott, a legtöbb területen minden ilyenből csak egy volt), egy kis magánbiznisznek is. 

Az ún. GMK-k (Gazdasági Munkaközösség) az 1980-as évek elején ütötték fel a fejüket és óriási népszerűségnek örvendtek, egészen addig, amíg az emberek rá nem jöttek, hogy ez így azért nem az igazi. Mármint, vállalkozni, persze, lehet, de csak a vállalat szigorú ellenőrzése mellett, túlszervezett és túlellenőrzött formában, rohadt sok papír beszerzése árán (Ajánlott film: Adj király katonát Erdőss Páltól, Eperjes Károly főszereplésével). 

+

Azért felhívnám a figyelmet a képen erőteljesen befigyelő Lada 2106-osokra és a kép bal szélén elsuhanó női alakra, no meg a frizurájára. És akkor még a háttérben parkírozó jellegzetes barna "military"-ponyvával letakart teherszállító járműről nem is beszéltem... 

-

Talán csak annyi, hogy a képen látható Magán-taxi vállalkozás, gyanítom nem sokáig bírta: tíz éven belül zuhant, a szocializmussal együtt. 

De valszeg inkább előbb...

2. kép

Árusító bódék valahol Újpesten

Leírás:

Na ez a kép viszont vállalhatatlan.

Ez az igazi vadretro, a minősíthetetlen, 1980-as évek eleji borzalom.

Először is ott vannak a panelházak.

Régen azt hittem, hogy ezek a förmedvények legalább új korukban jól néztek ki...

Francokat.

Aztán ott van a bódé dizájnja... A nyolcvanas évek tucatműanyag borzalma, ami talán új korában még jól is nézhetett ki (na jó, ez tuti nem) de ma már iszonyatos látványt nyújt.

Hogy ezt honnan tudom?

Onnan, hogy magam is láttam ezeket a bódékat Újpesten, mikor arra utaztam ki a nyaralónkba, Erdőkertesre.

Képzeljetek el ilyenekből öt sort.

Na az a durva.

(Egyébként azt csak mellesleg tenném hozzá, hogy ezek a bódék is "magánüzleteknek" adtak helyet, vállalati GMK alulszervezett keretein belül. Szóval vonatkozik rájuk a fenti leírás, hiszen ezek is a gombamód szaporodó "magánvállalkozások"-at gyarapítják.)

+ 

Lehet erről a képről egyáltalán bármi pozitívat írni?

-

A fentebb vázolt összhatáson még külön ront a jellegzetesen szocialista blokkbéli, borzasztó nyolcvanas évek eleji öltözködés. 

Felhívnám a figyelmet a babakocsira, a játékbiciklire és a kép előterében látható, borzasztó szoknyában feszítő, erősen kisebbségi-jellegű (hangsúlyozom: jellegű) öregasszonyra.

3. kép
Kiskocsma, szintén az újpesti lakótelepen

Leírás:

Ahoj, barátaim!

Mintha csak Jeles András Kis Valentino című filmjét nézném!

Érik a holnap magyar intellektusa! :)

Itt születnek kérném szépen a Szalacsik és a Polgár Jenők, itt finomodnak a Bartos Cs-k értelmi képességei. Ne is legyen kétségünk, hogy ilyen helyeken születtek a 40 fölötti napiszar-celebek is.

A kiskocsma: a késő Kádár-kori proletariátus különösen kedvelt találkozó helye, ahol aztán szó esik mindenről amiről csak szót köll ejteni.

Politika, szex, pénztelenség, élet, halál satöbbi, persze csak szőrmentén...

Ezek a Nagy Feró által megénekelt kiskocsmák: "itt van a nagy élet, hisz tompulnak az agyak és élesek a kések".

+

Ezek az arcok mindent visznek...

No meg a Kőbányai is, ami, úgy saccolom, a korsójukban habozhat...

-

Ezért (is) tartunk ott, ahol ma...