2010. október 31., vasárnap

Október 31. - 10 pictures of Edie Sedgwick by Andy Warhol

Témakör: Fotók
Idő: 1960-as évek második fele
Stílus: Andy Warhol's pop art style
Fíling: "And I go la la la la la, She's got the look" (Roxette)

Leírás:  A minap éppen celebeket emlegettem és azt mondtam, hogy a mai kor celebjei, legalábbis Magyarországon, de részben külföldön is, egyáltalán nem igazi "celebritások", nem olyan  arcok, akiket valóban ünnepelnek és akiknek ki is jár az ünneplés. 

Edie Sedgwick viszont ilyen személyiség volt. 

Ünnepelték és figyelték minden mozdulatát, az övé volt mindenki figyelme.

Mert "She's got the look"...

Csakhogy, ahogyan ez általában lenni szokott, éppen emiatt volt hallatlanul magányos. Hiszen, nem véletlenül, mindig a külsőre legszebbek és a legrútabbak a legmagányosabbak. 

Az átlagosak, vagy a csak úgy, minden plusz jelző nélkül "szépek "és "rondák", mindig könnyebben találják meg a nekik megfelelőt. De ők, akik mindennek fölötte vagy épp mindennek alatta állnak, kivételesek, legalább annyira elszigeteltek, mint akik meghaladják a korukat, vagy éppen a múltban élnek (kihalófélben lévő embertípus), sokszor társtalanok maradnak.

Edie is ilyen volt.

A szépsége mellett a személyisége arisztokratikussága is kivételessé és megközelíthetetlenné tette.

Konzervatív, gazdag családját azért hagyta ott 1964-ben, huszonegy éves korában, hogy New York-ba mehessen, ahol a 60-as években virágzott az underground kultúra. A Greenech Village-i városrész ekkor vált legendássá az olyan lázadó attitűdöt képviselő fiatal művészek miatt, mint pl. Andy Warhol.

Ő, vagyis a pop art nevű művészeti irányzat királya figyelt fel rá és tette híressé azzal, hogy bevezette a The Factory nevű cége révén ebbe a körbe és jónéhány elvont avantgarde filmet is forgatott vele. Itt folyamatos partikkal telt az élet, és ezeken aztán minden zajlott, amit csak el lehet képzelni. 

Edie azonban, míg eleinte élvezte a szerepét (1965-1966-ban ő volt Andy Warhol első számú múzsája), kezdte egyre kevésbé találni a helyét ebben a történetben. Viharos kapcsolata Bob Dylan-nel nagyon megviselte, ezt követően pedig teljesen kicsúszott a lába alól a talaj, ami végül, szinte mindegy is, hogy véletlen vagy szándékos módon, gyógyszertúladagolás következtében a halálához vezetett. 

Szenzitív személyiség volt, erősen neurotikus problémákkal - de éppen ezt tette egyénniséggé, sőt, ikonná. 

Ezek a képek szinte már nem is őt ábrázolják, hanem sokkal inkább a jelképet, amivé vált Warhol lencséjén keresztül: ő volt a hatvanas évek egyik legjellemzőbb arca, megtestesülése, szinte minden fantasztikus dolog, amit ez a dinamikus évtized létrehozott és beteljesített, az ő lényében (is) testet öltött.

Azt gondolom, már csak emiatt is, ha igazán létezik valami olyasmi, hogy "életművész", akkor ő volt az...

 

A képek közül mindegyikhez van köze Warhol-nak: vagy mert ő készítette őket, vagy mert az ő filmjeiből valók, vagy, mert szerepel rajtuk ő is.

Ebből is látható, hogy a valódi arcát leginkább Warhol látta és mutatta meg, igaz, Edie-nek  amúgy is félelmetesen tiszta tekintete volt...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése