Témakör: Reklám
Idő: 70's
Stílus: Gyanúsan életvidám
Fíling: Brrr... Multikulti...
Leírás:
Nem, nem fizetnek semmit. Tényleg.
Egy fityinget se - csak azért írok erről, mert most random ez jutott eszembe - meg mert ezek a reklámok kitűnő alkalmat adnak egy kis "fogyasztói társadalom-kritikára", ami egy másik figyelemreméltó cáfolata annak az alaptalan rágalomnak, hogy engem a Pepsi lefizetett volna, hogy most az ő hirdetéseikről írjak. :)
Amúgy is, néha elképzelem, hogy az ilyen italok, mint mondjuk a Pepsi, amelyekkel tele van a világ, tartalmaznak olyan összetevőket, amelyekkel egyes kevesek manipulálni szeretnék a tömegeket, jobb esetben a fogyasztásra, rosszabb esetben viszont akár arra a "nagy ingerültségre" is, amely általában a nagy világháborúkhoz vezetni szokott (ugye, így egészen másról szól már ennek az egyébként kifejezetten cool, retro szempontból meg paradicsomnak tekinthető hirdetésnek a mondanivalója).
Nade mielőtt még vakmerő feltételezésekbe bocsátkoznánk, tegyük hozzá, hogy a Pepsi és társai legalább annyira természetes velejárói a mai globalizált struktúráknak, mint a marhahús a marhagulyásnak.
Ízfokozóstul, x-vegyszerestül (az előbb említett manipulatív flúdiumot szoktam így nevezni), 1890-es alapításostul (egyébként néhány évvel a Coca-Cola után dobták piacra) már csak egy gyökeresen új világrend kialakulása teheti tönkre.
Szóval fölösleges drámázni felette...
Főleg, hogy a következő hirdetések egyáltalán nem drámaiak, mi több, nagyon is kellemesek. A hetvenes években járunk ugyanis, a néha túlságosan is hiperpozitív évtizedben, amikor aztán minden fiatal, kellemes, kedves és családias (minta az Abba zenéje vagy a Farm ahol élünk világa), így aztán minden nagyon happy, feelgood, meg királyságos.
A jövő még a szívárvány színeiben pompázik, az emberek pedig mindig a szabadban piknikeznek és hódolnak a laza élet nyújtotta lezser örömöknek - ha a kor reklámjaiban élnénk (ami persze elképzelhetetlen), valahogy így nézne ki az életünk.
A multikulti boldogságot kínáló könnyed üdítőfogyasztás kultusza, majd meglátjuk, szinte ijesztően elterjedt a világon a huszadik század hetedik dekádjára. Hetvenes évekbeli utazásunk során ugyanis bejárjuk az egész világot keresztül kasul, Pepsi advertek után kutatva.
Ma kezdünk, folyt. köv. holnap...
US
A Pepsi hirdetések őshazája általában mind a mai napig az USA.
Ahogy amúgy a Pepsi-é is.
Hogyne, hiszen, főleg a hetvenes években, amikor ez még nem volt annyira divat, a világ nagy részén egyszerűen az amcsi hirdetéseket vették meg az adott termék propagálására - így általában olcsóbb is volt hirdetni.
Ezért nem okozhat meglepetést a legkevésbé sem az a tény, hogy a legtöbb Verbung - szám szerint három darab - az Egyesült Államok területésről érkezik majd a boldogításunkra.
Itt van mindjárt az első - a tökéletes rákkendról fíling megtestesülése - énekesünk a barkójával nagyon odazúz (a benne szereplő tag tényleg egy az egyben a jó öreg Fonzie-ra emlékeztet). Jól láthatóan az ötvenes évek hangulatát szerették volna reprodukálni az alkotók. Az egész azért különleges, mert a hetvenes évek elején készült, amikor még korántsem volt ennyire divat az ötvenes évek hangulatában komponálni reklámfilmre, filmre és hasonló műfajokra (az ilyesmit leginkább a Greese hozza majd divatba, ám csak a dekád végére).
A második advert egészen pontosan 1970-ben készült. Nem kevésbé fílinges, jelentőségét pedig elsődlegesen az adja, hogy itt hangzik el először az ún. Pepsi Generation kifejezés, amely utána olyan hírességekhez kapcsolódóan válik jelentőssé, mint pl. Michael Jackson, Tina Turner, David Bowie vagy Britney Spears. Egyebekben a hirdetés az amcsi kisvárosi fílingre specializálódott és abszolút ráérez a téma velejére - talán ezért is volt olyan népszerű. Egyébként van itt minden: öregek, fiatalok egy rakáson, esélyegyenlőség és fekete polgárjogok propagálása, meg hasonló dolgok. Csak mert a Pepsi amúgy mindig "kiállt" a társadalmat érintő fontos ügyek mellett.
Persze, ha anyagi haszna származott belőle, már miért ne tette volna? :D
"Have a Pepsi day!" - 1978-ból "vakmerőn s hívatlanul előáll harmadik", amely pedig egy igazi családi reklámfilm. Sport, élet, vidámság, hasonlók - hiperultrapozitív hetvenes évek körítésben. Ahogy általában a Pepsi korabeli reklámfilmjei esetében.
UK
Lipsmackinthirstquenchinacetastinmotivatin-
goodbuzzincooltalkinhighwalkinfastlivinever-
givincoolfizzin... - Na pont ennyivel van az angol Pepsi reklámunk mindhárom amerikai előtt. Ötlettel, invencióval, humorral.
Az amcsii hirdetések színesek, szagosak, még hangulatuk is van - de nincs bennük elég spiritusz. England viszont mindig (megint) odazúz nekik és viszi a pálmát. Ez a kis anyag mindnyájunk egyik kamaszkori rémálmát mutatja be - mikor úgymond nem a megfelelő nőhöz megyünk oda, nem a megfelelő időben és nem a megfelelő helyen...
De a megfelelő üdítővel - mondja a Pepsi, és ez talán némi vígaszra ad okot pórul járt barátunk esetében (akit egyébként nem más alakít, mint egy bizonyos Mike Grady, hazája népszerű komikusa az időszakban). No meg az is, hogy Lipsmackinthirst... és a többi...
Pepsi is not, but this ad is really cool.
Amúgy is, néha elképzelem, hogy az ilyen italok, mint mondjuk a Pepsi, amelyekkel tele van a világ, tartalmaznak olyan összetevőket, amelyekkel egyes kevesek manipulálni szeretnék a tömegeket, jobb esetben a fogyasztásra, rosszabb esetben viszont akár arra a "nagy ingerültségre" is, amely általában a nagy világháborúkhoz vezetni szokott (ugye, így egészen másról szól már ennek az egyébként kifejezetten cool, retro szempontból meg paradicsomnak tekinthető hirdetésnek a mondanivalója).
Nade mielőtt még vakmerő feltételezésekbe bocsátkoznánk, tegyük hozzá, hogy a Pepsi és társai legalább annyira természetes velejárói a mai globalizált struktúráknak, mint a marhahús a marhagulyásnak.
Ízfokozóstul, x-vegyszerestül (az előbb említett manipulatív flúdiumot szoktam így nevezni), 1890-es alapításostul (egyébként néhány évvel a Coca-Cola után dobták piacra) már csak egy gyökeresen új világrend kialakulása teheti tönkre.
Szóval fölösleges drámázni felette...
Főleg, hogy a következő hirdetések egyáltalán nem drámaiak, mi több, nagyon is kellemesek. A hetvenes években járunk ugyanis, a néha túlságosan is hiperpozitív évtizedben, amikor aztán minden fiatal, kellemes, kedves és családias (minta az Abba zenéje vagy a Farm ahol élünk világa), így aztán minden nagyon happy, feelgood, meg királyságos.
A jövő még a szívárvány színeiben pompázik, az emberek pedig mindig a szabadban piknikeznek és hódolnak a laza élet nyújtotta lezser örömöknek - ha a kor reklámjaiban élnénk (ami persze elképzelhetetlen), valahogy így nézne ki az életünk.
A multikulti boldogságot kínáló könnyed üdítőfogyasztás kultusza, majd meglátjuk, szinte ijesztően elterjedt a világon a huszadik század hetedik dekádjára. Hetvenes évekbeli utazásunk során ugyanis bejárjuk az egész világot keresztül kasul, Pepsi advertek után kutatva.
Ma kezdünk, folyt. köv. holnap...
US
A Pepsi hirdetések őshazája általában mind a mai napig az USA.
Ahogy amúgy a Pepsi-é is.
Hogyne, hiszen, főleg a hetvenes években, amikor ez még nem volt annyira divat, a világ nagy részén egyszerűen az amcsi hirdetéseket vették meg az adott termék propagálására - így általában olcsóbb is volt hirdetni.
Ezért nem okozhat meglepetést a legkevésbé sem az a tény, hogy a legtöbb Verbung - szám szerint három darab - az Egyesült Államok területésről érkezik majd a boldogításunkra.
Itt van mindjárt az első - a tökéletes rákkendról fíling megtestesülése - énekesünk a barkójával nagyon odazúz (a benne szereplő tag tényleg egy az egyben a jó öreg Fonzie-ra emlékeztet). Jól láthatóan az ötvenes évek hangulatát szerették volna reprodukálni az alkotók. Az egész azért különleges, mert a hetvenes évek elején készült, amikor még korántsem volt ennyire divat az ötvenes évek hangulatában komponálni reklámfilmre, filmre és hasonló műfajokra (az ilyesmit leginkább a Greese hozza majd divatba, ám csak a dekád végére).
A második advert egészen pontosan 1970-ben készült. Nem kevésbé fílinges, jelentőségét pedig elsődlegesen az adja, hogy itt hangzik el először az ún. Pepsi Generation kifejezés, amely utána olyan hírességekhez kapcsolódóan válik jelentőssé, mint pl. Michael Jackson, Tina Turner, David Bowie vagy Britney Spears. Egyebekben a hirdetés az amcsi kisvárosi fílingre specializálódott és abszolút ráérez a téma velejére - talán ezért is volt olyan népszerű. Egyébként van itt minden: öregek, fiatalok egy rakáson, esélyegyenlőség és fekete polgárjogok propagálása, meg hasonló dolgok. Csak mert a Pepsi amúgy mindig "kiállt" a társadalmat érintő fontos ügyek mellett.
Persze, ha anyagi haszna származott belőle, már miért ne tette volna? :D
"Have a Pepsi day!" - 1978-ból "vakmerőn s hívatlanul előáll harmadik", amely pedig egy igazi családi reklámfilm. Sport, élet, vidámság, hasonlók - hiperultrapozitív hetvenes évek körítésben. Ahogy általában a Pepsi korabeli reklámfilmjei esetében.
UK
goodbuzzincooltalkinhighwalkinfastlivinever-
givincoolfizzin... - Na pont ennyivel van az angol Pepsi reklámunk mindhárom amerikai előtt. Ötlettel, invencióval, humorral.
Az amcsii hirdetések színesek, szagosak, még hangulatuk is van - de nincs bennük elég spiritusz. England viszont mindig (megint) odazúz nekik és viszi a pálmát. Ez a kis anyag mindnyájunk egyik kamaszkori rémálmát mutatja be - mikor úgymond nem a megfelelő nőhöz megyünk oda, nem a megfelelő időben és nem a megfelelő helyen...
De a megfelelő üdítővel - mondja a Pepsi, és ez talán némi vígaszra ad okot pórul járt barátunk esetében (akit egyébként nem más alakít, mint egy bizonyos Mike Grady, hazája népszerű komikusa az időszakban). No meg az is, hogy Lipsmackinthirst... és a többi...
Pepsi is not, but this ad is really cool.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése