Április 1. - Kobzos Kiss Tamás - Énekelt történelem 2.

Témakör: Music

Idő: 80's

Stílus: Históriás ének

Fíling: Még mindig közel a históriás hagyomány melengető tüzéhez...

Leírás:

Hétfőn azzal kezdtük ezt a hetet, hogy pezentáltunk jónéhány históriás éneket a tizenhatodik-tizenhetedik századból, definiáltuk, mit jelent maga ez a fogalom, hogy mi a magyar históriás hagyomány és hogy miben is rejlik kivételes jelentősége, illetve szóltunk néhány szót a műfaj jelen pillanatban is legjelentősebb életművel rendelkező hazai művelőjétől, Kobzos Kiss Tamásról. 

Akkor már jeleztem, hogy olyan mennyiségű anyagról van szó, amelyet nem lehet egyszerre elővezetni, így úgy döntöttem, két részletben pakolom fel a blogra - és egyébként annak youtube-os csatornájára - ezeket a kivételesen ritka darabokat. Nos, a mai napon elérkezett az idő a folytatásra, azaz a második részre. 

Fogadjátok a most következő kivételes kincseket a nekik kijáró megkülönböztető tisztelettel!

Az első darabunkat Esztergomi Farkas András szerzette 1538-ban és a magyar nép legrégibb történetéről szól, lelkes protestáns interpretációban (ami azt jelenti, hogy eléggé önostorozó formában). A másodikat, Batizi András alkotta, s a duda kísérte 1574-es dal sem kevésbé önostorozó hangulatú, igaz romlás sok oka közül leginkább a török okozta sebeket emeli ki. A történelmi folytonosságot sírja vissza a következő "track", amely egy ormánsági népdal, mely Lajos király, azaz a mohácsi vészben eltűnt II. Lajos és az 1526-ban megtört középkori Magyar Királyság felett kesereg.

Negyedszerre a "Lészen beszédem itten ez országról" című Tinódi Lantos Sebestyén-opusz következik, amely az önostorozás és az épp keletkezésének évében, azaz 1549-ben a török kezére került magyar végvárak felett való kesergés mellett megoldást is kínál, a sok ellenségeskedés, a maradék ország tépése-szaggatása helyett a török áfiumra "szeressük egymást gyerekek, hisz a szív a legszebb kincs..."

Sylvester János, a híres magyar protestáns prédikátor és költő következik ötödikként, aki a "Kegyes Jehovához" fohászkodik, hogy legyen végre vége a magyar Kálváriának... Őutána a híres "Ó régi szép magyar nép" című kuruc ének következik, amely már a Habsburg-ellenes szabadságküzdelmeink okairól és céljairól vall, mégpedig a tizennyolcadik század elején, a Rákóczi szabadságharc küszöbén.

Utóvégre pedig egy olyan dal, amely, mondhatni, egy kobzos ars poeticájának is nevezhető. A tizenhetedik század elején keletkezett, s nem szól másról, csak arról, hogy mit is jelent kobzosnak lenni. Az eddigiektől szokatlanul eltérő témájú ének zárja a mai bejegyzésünket.

Reméljük, méltóképpen...