Témakör: Music
Idő: 1977-1978
Stílus: Illés (C)
Fíling: Egyszerű, ám nagyszerű
Leírás:
A huszadik század pedig az emberiség megöregedéséről szólt. A teljes és tökéletes megvénülésről, amiről két háború és seregnyi egyéb sorscsapás gondoskodott. Ezért is olyan lenyűgöző ahogyan az 1950-es, 60-as és 70-es esztendőkben szinte főnixként támadt fel újra, hogy kikövetelje magának mindazt a kényelmet, élvezetet és fogyasztói jogokat, melyekkel kapcsolatban, már csak a korábbi viszonyokból következően is, úgy érezte, hogy neki maximálisan kijárnak.
Az egész csúcspontja a hetvenes évek volt - mikor még a legelvontabb, legbonyolultabb zene is életigenléssel és élvezni akarással telítődött, mikor minden csak erről szólt.
Ez volt az utópiák kora, amikor még elhittük, hogy minden jobb és szebb lesz, hogy a tudomány és az emberi elme felépíti majd a szép új világot, mi több, hogy tulajdonképpen mi már majdnem ebben a szép új világban élünk.
Ez volt az utópiák kora, amikor még elhittük, hogy minden jobb és szebb lesz, hogy a tudomány és az emberi elme felépíti majd a szép új világot, mi több, hogy tulajdonképpen mi már majdnem ebben a szép új világban élünk.
Ma, ebben az igazán kilátástalannak tűnő és sokszor meglehetősen nyomasztó korban már korántsem vagyunk képesek ebben ilyen őszintén hinni. Ezek az idők elmúltak - az emberiségnek számot kell vetnie a túlfogyasztása következményeivel és mindazzal, amit elrontott - talán épp ebben az új fiatalkorában (csak megemlíteném érdekes adalékként, hogy 1981-ben léptük túl a túlfogyasztás még megengedhető mértékét)...
"Hinni kell, hogy mindig lesz itt élet / S míg ember él, úgy lesz még szerelem / Ezért én most arra kérlek téged / Hidd el, hogy ez te vagy énnekem" - ilyen egyszerű minden, legalábbis az Illés együttes 1978-as Boldog város c. albuma szerint biztosan.
Ez a hanganyag minden tekintetben különlegesnek mondható.
Először is: ez az Illés együttes, nem az az Illés, amit mindnyájan olyan jól ismerünk - ez már nem a "Miért hagytuk, hogy így legyen", meg a "Csillogó fekete lemezeken Little Richard énekel" c. alkotásokat prezentáló legendás csapat, hisz magát Szörényi Leventét, Szörényi Szabolcsot vagy Bródy Jánost sem leljük fel tagjai között.
Akkor mi jogosítja fel egyáltalán az Illés megnevezésre? - tehetjük fel a logikus kérdést.
Egyrészről az, hogy Illés Lajos, a zenekarvezető maradt a guruja ugyanúgy, mint a hatvanas évek legendás hazai csapatának, másrészről pedig semmi - ugyanis az együttes nevét , ez az új felállás fogadtatása nyomán könnyen megállapítható, meg kellett volna változatni. Az alapító nyilván úgy gondolta, hogy a név majd jó brand lesz, hiszen egy befutott, jól ismert, Közép-Európa szerte közkedvelt névről van szó. Valójában azonban a teljesen új csapat teljesen új nevet, tiszta lapot és az újoncoknak kijáró lehetőségeket érdemelt volna.
Nem is lettek sikeresek sajnos - részletek itt olvashatók (már írtunk ugyanis erről a formációról).
Az egyébként kiváló zenekar tehát nem futott be, ellenben ettől még kitűnő, maximálisan élet-és jövőigenlő szerzeményeket írt és adott elő, s hogy mit is jelent ez, azt most bizonyítsa az említett Boldog város c. albumuk szám szerint három szerzeménye, amelyek az eredeti albumra nem, csupán a CD-verzióra kerültek fel - habár kortárs alkotásoknak mondhatók, ugyanis a felvételek 1977-1978-ban keletkeztek.
Az első számunk (Visz az út hazafelé) kakukktojás az eddigi fejtegetésünk témáját tekintve, ugyanis egy egyszerű hazatérésről szól, egy régvárt találkozásról. Ám a másik kettő abszolút témába vágó, ugyanis az egyik egy igazi hippi-látomást tár elénk (Városi csoda), a másik pedig egyenesen egy bájos, egyszerű világkép pontos lenyomata (Száz év múlva) - olyasféle song, amilyet csak a hetvenes dekádban írhattak.
De, hogy miért, arról már írtunk - s itt körbe is ért érvelésünk.
Kár lenne tehát tovább a szót szaporítani - hallgassátok nagy örömmel ezeket a ritka (mondanom sem kell - ez már hagyománynak számít - blogom youtube-os csatornája által először megosztott) számokat nagy örömmel és szeretettel - legalább akkorával, amellyel készültek, s amilyennel én magam is prezentálom nektek...
Az egyébként kiváló zenekar tehát nem futott be, ellenben ettől még kitűnő, maximálisan élet-és jövőigenlő szerzeményeket írt és adott elő, s hogy mit is jelent ez, azt most bizonyítsa az említett Boldog város c. albumuk szám szerint három szerzeménye, amelyek az eredeti albumra nem, csupán a CD-verzióra kerültek fel - habár kortárs alkotásoknak mondhatók, ugyanis a felvételek 1977-1978-ban keletkeztek.
Az első számunk (Visz az út hazafelé) kakukktojás az eddigi fejtegetésünk témáját tekintve, ugyanis egy egyszerű hazatérésről szól, egy régvárt találkozásról. Ám a másik kettő abszolút témába vágó, ugyanis az egyik egy igazi hippi-látomást tár elénk (Városi csoda), a másik pedig egyenesen egy bájos, egyszerű világkép pontos lenyomata (Száz év múlva) - olyasféle song, amilyet csak a hetvenes dekádban írhattak.
De, hogy miért, arról már írtunk - s itt körbe is ért érvelésünk.
Kár lenne tehát tovább a szót szaporítani - hallgassátok nagy örömmel ezeket a ritka (mondanom sem kell - ez már hagyománynak számít - blogom youtube-os csatornája által először megosztott) számokat nagy örömmel és szeretettel - legalább akkorával, amellyel készültek, s amilyennel én magam is prezentálom nektek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése