Témakör: Music
Idő: 1982
Stílus: New wawe
Fíling: Nem kellett a korabeli magyar közönségnek, de lehet, hogy inkább csak nem érdemelték meg?
Leírás:
1. "...ez a produktum saját zsánerén belül is karcsú! Nem a régi Piramishoz viszonyítva, hanem önmagában szar. Rossz szöveg ("Frisco és Angyalföld" pff - nettó szánalom), közhelyes zene. Maguk a tagok is elismerték, hogy ez a kínos végjáték a pénzről szólt. Révész pedig egyéni stílusú, jó énekes, hát nicsen neked hallásod?"
2. "Ez valami rettenetes. Szegény Som. Sokadszor olvasva a "Piramis-Vádirat"-ot, tökéletesen megértelek..."
3. "Sanyika (ti. Révész) sztrájkolt..?"
4. "mi ez a szar tingli-tangli (sic????) ???? Ez nem piramis..."
5. "Ezt a vérciki korszakukat borítsa a felejtés jótékony homálya. Nagyon megzakkantak, amikor Révész kiszállt."
6. "Amúgy normális körülmények között nem szoktam fikázni előadókat, mert attól még lehet valami szinvonalas, hogy nekem nem tetszik, de ez valami eszméletlen, kritikán aluli "produkció". A szar felháborodottan kikérné magának, ha vele hasonlítanák össze ezt a ... valamit. Viszont mégis jó, hogy feletted, mert ez is része örökségünknek, és a többinek is nagyon örülök."
7. "Nem is értem, ezt hogyan gondolták akkoriban a Závodi Janóék?! Mit akarhattak vajon ezzel a hallgathatatlan, szar zenével? Ez tényleg borzasztó!!!"
Ilyen és ehhez hasonlóan becsmérlő hsz-eket olvasgathatunk a Piramis zenekar utolsó, 1982-es albuma, a Plusz húzószámának szánt "Kobraember" korabeli videója alatt a youtube-on.
Mi az oka ennek a példátlan indulatnak, amellyel a vele találkozó Piramis-kedvelők többsége a saját korában is és ma is olyan haraggal sújt le erre a zenei anyagra.
Na, akkor elmondok egy ezerszer elmesélt sztorit.
(A tovább mögött méltatlanul elfeledett és sárba döngölt zenék (szám szerint három dal) következnek némely keresett és keresetlen szavak kíséretében.)
1981. végére a Piramis korántsem fáradt el. Nem igaz az, hogy az 1975 óta aktívan együtt zenélő csapatban ne lett volna potenciál. Nem igaz, hogy ne tudtak volna még simán, legalábbis egy-két évig együtt zenélni.
Megmondom, mi volt itt a baj.
Két excentrikus egyéniség csatája pecsételte meg a sorsukat: Révész Sándoré és Som Lajosé. Som vesztett - azóta sem tudott talpraállni totális alkoholizmusából. Révész nem is nyert, de nem is vesztett - "gyönyörű feleségével vidékre vonult és az élet értelméről elmélkedett...", ahogy a lapoknak nyilatkozta, mikor 1981-ben otthagyta csapatát.
Ehhez képest ki kapta a legtöbbet az arcába a közvéleménytől?
Az a Gallai Péter, aki becsületesen bevállalta még azt az egy albumot, amelyre amúgy kötelezte is őket a szerződésük. Sőt, nem egyszerűen csinált egy albumot, hanem radikális és merész irányváltással az ún. "őszinte kőkemény rockzene" világából elnavigálta a hajójukat egy a huszas évek német expresszionizmusát idéző new wawe felé.
Ami az "őszinte kőkemény rockzene" kifejezést illeti, senki sem tudja, ki használta először, de annyi bizonyos, hogy a hetvenes éveknek igen kedvelt hazai terminusa volt azokra az együttesekre - P-Mobil, Piramis, Beatrice és társaik - akik az évtizedben felfejlődött hard rocker stílusban zenéltek a népnek.
A népnek, amely így vagy úgy, de vette a számaik üzenetét Az őszinte kőkemény rock, (a továbbiakban ŐKR), elismerem, nagyon jó és hasznos stílus volt és hozzájárult egy generáció ébredéséhez a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján. De 1981-re egyértelműen elfáradt ("Hosszú hajú gyerekek, hosszú hajú gyerekek / Mik vagytok ti? Mik vagytok ti? Mik vagytok ti? / KEVESEK!" - énekelte a CPG nevű punkzenekar éppen ekkoriban). A P-mobil már majdnem feloszlott, Vikidál nélkül már nem volt ugyanaz - aki pedig ugye az újonnan alakuló Dinamitba igazolt át.
És ez csak egy példa....
Gallai tökéletesen ráérzett erre, mikor a régi névvel és - mondhatni - brand-del mert váltani és mert új stílust bevállalni az utolsó, mindent betetőző album összerakásakor. Gallai, aki egyébként seregnyi dalt énekelt már 1982 előtt most előtérbe lépett és maximálisan odatéve magát megcsinálta a Pluszt, az utolsó lemezt.
Az ŐKR-t bevállaló Piramist imádó és a csapatot példátlan rajongással körülvevő népség azonban ezzel már nem tudott mit kezdeni.
A legtöbbjük fejében csupán ennyi csapódott le: Piramis - a Révész Sanyika - ŐKR = shit...
Kurvára nem volt igazuk, de ez nem érdekelte őket - az emberek utálni AKARTÁK ezt az albumot, utálni AKARTÁK ezt a Piramist. Ennyi történt mindössze.
Gallai ezerszer világraszólóbb albumot is csinálhatott volna, akkor sem érdekelt volna néhány emberen kívül senkit sem. Ez a számomra különösen fájó igazság.
Annál is inkább fáj a dolog, mert a Plusz jó album!
Pont a "Kobraember" talán túl furcsa, túl radikális hangzásvilágú, kicsit bizarr dolog is volt, hogy idehaza felfogják, ellenben az általam megosztott Nikkelpók és a Woland második bálja olyan darabok, amelyek méltóak a Piramis legnagyszerűbb örökségéhez, mi több, tökéletes folytatói a zenekar legnemesebb hagyományainak, csak éppen Sanyika és az ŐKR nélkül.
A Plusz tehát egy new wawe dolog - fő témái a szerelmi kapcsolatban leledző kiszolgáltatottság állapota, a félelem és a bizarr, furcsa élethelyzetek hangulatok expresszív lecsapódásai. Ilyen specifikus, ilyen radikálisan új hangulatvilággal azonban a magyar közönség nem találkozott - úgy hathatott a népekre a dolog, mint annak idején Sztravinszkij Tavaszi áldozata a "műértő közönségre"...
A közelébe sem érhettek annak az érettségnek, hogy elismerjenek ilyen fokú radikális váltást.
Amint nem kapták meg a Piramistól azt, amit vártak, tök mindegy volt, hogy mit kapnak tőle egyébként. Ez az igazság, és az egészben az a legdühítőbb, hogy azóta csak romlott a helyzet ebben a tekintetben.
Mert sajnos, mi magyarok tökélyre fejlesztettük a nagy újítóink keresztrefeszítésének művészetét.
Ez az igazság.
És e véleményem jegyében a sok keresett szó után jöjjön néhány keresetlen. Reagáljunk a poszt elején idézett hsz-ekre:
1. Pofázni könnyű, alkotni nehéz, öreg harcos! Dobj össze egy Piramis Plusz szinítű produktumot a saját munkádban és akkor majd elhiszem, hogy olyan nagy király vagy...
2. Én nem venném készpénznek egy alkoholista hagymázos nyöszörgészét a saját szemétdombján. Arról, hogy a zenekar nem futhatott tovább, Som sokkal inkább tehet, mint ez az album...
3. Nem, mint már írtam volt: "gyönyörű feleségével vidékre vonult és az élet értelméről elmélkedett..." Sanyi óriási tehetség volt, de excentrikus tapló is tudott lenni, ha akart.... Ez az igazság...
4. TIGNLI-TANGLI???????
5. Te zakkantál meg, ha ilyeneket írsz, dude!
6. Látszik, hogy te magad sem tudsz mit kezdeni a véleményeddel. Egyszer ezt mondod, másszor azt ellenkezőjé - a skizofrénia gyógyítható...
Fordulj szakemberhez!
7. Úgy gondolhatták, ahogy te sosem fogod, drága barátom...
És most akkor végszóként következzék a Kobraember és a másik kettő, általam történt megosztás, amelyek alapján talán megértitek majd az indulataimat:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése