Április 5. - Igazi soundtrack-ritkaságok a magyar foxtrott aranykorából 1.

Témakör: Music

Idő: 30's

Stílus: Fox, foxtrott, swingfox, showfox - egyszóval jazz

Fíling: "Gyújtó ritmusától még az aggastyán is friss..."

Leírás: 

Aki csak egy 1931 és 1945 között készült magyar filmet, azaz a magyar mozi históriájának első, jellegzetes hangosilm-periódusának időszakából való alkotást is látott már életében, az pontosan tudja, hogy ezekben a filmekben milyen fontos szerepe van a diegetikus zenének. 

Ez a csúnya szó - mármint az, hogy diegetikus - nem jelent mást, mint olyan muzsikát, amely nem a film aláfestő-zenéjeként funkcionál, hanem a film cselekményébe beleágyazottan szólal meg - vagyis nem olyan, mint a Gyűrűk Ura filmzenéje, hanem olyan, mint mondjuk a Macskajajé. 

Ezekben a filmekben gyakran, akárcsak a későbbi musicalekben, az emberek  minden előzmény nélkül csak úgy elkezdenek énekelni, s emellett nem ritkán muzsikálni, hogy így fejezzék ki, (általában túlcsorduló) érzelmeiket. Ez sem újdonság - az akkori magyar filmekben például ezt vagy finom, lágy melodikus dallamokra, vagy táncra ingerlően ritmikus jazz-kompozíciókra teszik.

A következő, ma első, szombaton pedig második részével jelentkező összeállításunk lényegében az utóbbi, azaz inkább ritmikus, mint dallamos zenei szerkesztés jegyében született track-ekben dúskál majd. Szám szerint tizenöt, teljességgel új, eleddig a digitális világban még nem hallott - s a valódiban sem túlságosan ismert - különlegesség következ (ja, ismét egytől egyig saját megosztásokról van szó). 

Filmek - ha úgy tetszik - soundtrack-jeiből való dalok és zenei betétek érkeznek most tehát, a korabeli nívós jazzenészek és többnyire színész-énekesek előadásaiban, a korabeli Pest finom, Gerbaud-ízű eleganciájával és a benne élők oly igen elfeledett és vigasztalanul, örökre elmúlt érzelmességével fűszerezve.

Először is Turay Ida énekel nekünk arról, hogy, feltéve, ha csinos fiatal hölgyek vagyunk, nem szabad elhinni, bármit is sugdosnak a fülünkbe úriemberek a mozi biztonságos sötétjében, míg meg nem látjuk őket a film vége után kigyúló lámpák fényében. A második dal nem annyira ismeretlen ugyan - az 1934-es Lila Ákác című filmből sokan vághatják, mégpedig Kabos Gyula előadásában - ez viszont egy kifejezetten elfeledett felvétele, s hozzá, hogy a helyzet még kevésbé legyen hétköznapi, a híres-neves Kalmár Pál adja elő. 

Harmadszorra következik egy igazi gyöngyszem: egy rendkívül kellemes Kazal László nóta. A háború utáni idők híres-neves humoristája a háború előtti idők nevezetes dalszerzője és jazzénekese volt. Tőle származik ez az elképesztően ritka és alulértékelt, ám rendkívül finom kis lied, amely a  poligám szerelem oly sokunk által megtapasztalt kesze-kusza világát tárja elénk, s talán azért is ismeretlen a szélesebb közvélemény előtt, mert az 1935-ös "Muki" c. film, amelyben elhangzott, sajnálatos módon elveszett.

S amíg Kazal a mikrofonba dúdolta bele a lágy melódiákat, Orlay Chappy a jazzdobokat püfölte nagy igyekezettel. A világot bejárt zseniális muzsikus, aki mindenhol és mindenkinek játszott (legyen bizonyság erre 1944-es önéletrajza, a Jazzdobbal a világ körül), a Tarka-barka c. rövidfilmben elhangzott kellemes zenei betét, a Dobpárbaj értelmi szerzője. Ez nem szalonzene kérném tisztelettel - ez a nagyváros muzsikája, a háború előtti pesti forgatag soha vissza nem térő hangulata egy fantasztikus dobszakértő (és nem kevésbé hozzáértő zenekara) tolmácsolásában!

Ábrahám Pál Chappy-hez hasonlóan a korabeli hazai könnyű-műfaj egyik méltatlanul elfeledett zsenije volt. Musicalje, a Bál a Savoy-ban világviszonylatban is nagyon jelentős, a belőle készült magyar-német koprodukciós moziadaptáció pedig, a megsemmisítően gyönyörű Alpár Gitta főszereplésével, szinte világsikernek mondható. A The Ball in the Savoy - amit még az 50-es és 60-as években is nagyon szeretett a közönség - egyik betétdala, amit ötödikként hallhatunk mai összeállításunkban - az ún. Niagara Fox vagy Dzsu-Dzso, amely egy nagyon kellemes kis revü-nóta. 

"Mondd meg nyíltan, miért haragszol rám, drágám..." - énekli bársonyos baritonján Mihályi István. Dalolta ezt a dalt Kazal László is - 1943-ban, a "Ragaszkodom a szerelemhez" c. filmben, ami meg is csodálható a youtube-on - csakhogy ez a felvétel hat évvel korábbi és az "Egy lány elindul" c. alkotásban hangzott el először. Ezt az utóbbi - vagyis éppenséggel előbbi - verziót prezentáljuk most, amely ritmusosabb, táncolhatóbb, izgalmasabb mint a Kazal-féle. 

Végezetül - már ami a mai napot illeti egy - kellemes, tangóharmonikára íródott - zenei betét következzék a "Magyar kívánsághangverseny" c. alkotásból...

Tessék kiélvezni ennek a remek muzsikának minden percét - már csak azért is, mert folytatás csak szombaton érkezik...