Témakör: Best of
Idő: 80's
Stílus: Dance & italo disco
Fíling: Amikor a disco még jelentett valamit...
Leírás:Nagyon jellemző dolog, hogy a nyolcvanas évek elejének európai pophangulata inkább sötét tónusú - nem kicsit a new wawe jegyében telik és erősen társadalomkritikai jellegű Az évtized második fele viszont csupa szín, élet és élvezet - ez viszont az érzelmes és érzéki italo disco tombolásának (is) az ideje.
Az italo disco egy relatíve korai elektronikus-szintetizátoros és egyéb muzikális elemeket egyaránt keverő műfaj. Szinte azt mondhatnánk, hogy a new wawe és az italo viszonya hasonlít az Alpoktól délre és az Alpoktól északra zajló reneszánsz viszonyához, azzal a különbséggel, hogy míg a XV-XVI. században Itália, addig a 80-as években inkább az északi népek vonatkozó kultúrtermékei váltak jelentősebbekké.
A műfaj tehát Itáliában született, igaz, gyorsan tovaterjedt egész Európában, majd Amerikában is. Ott viszont már nem teljesen vegytisztán jelent meg, ugyanis a 80-as évek második felének dance-műfajaival keveredve tört be az amcsi köztudatba (olyan előadók képviseletében, mint pl. Stacey Q, vagy maga Madonna). A Los Angeles-i Bardeux nevű lányduó pl. az évtized végén már abszolút dance-es italo disco-t nyomott, a maga egyszerre finoman érzéki és laza stílusában, általában sok színnel és jókedvvel (néha-néha melankóliával) megfűszerezve.
A Bardeux 1987-ben alakult és egészen 1995-ig folyamatosan zenélt, de azóta is időről időre jelentkeznek valamivel a duó tagjai, azaz Stacey Smith és Tarrie B (1991-től Jaz vette át Tariie helyét, s ezzel a csapat zenéje előbb rap-es, majd később jazz-es elemekkel egészült ki). A szép barna Tarrie B-nek is küldeném ezúton hódoló kézcsókomat, de most nem róla lesz szó.
Nem, hiszen ez a top 10 legszebb nyolcvanas évekbeli szöszit elősoroló új - eddig szombaton-, mostantól, vasárnaponként jelentkező - rovatunk itt, a Daily retro(spective)-n. Stacey Smith pedig nem egyszerűen szöszi, hanem még ráadásul az egyik legédesebb is, akit valaha láttam.
Színes és vidám egyéniség, ahogy a számai, de érzelmes is, ha épp arról van szó s ha épp el kell énekelni az Sex machine című számot, akkor azt is bevállalja. És hát - nagyon-nagyon hot. Ő maga a szöszin belibbenő puha, érzéki jókedv, ami úgy csiklandoz, mint a finom pávatoll (és ez igaz a hangjára is).
Vibráló, izgalmas egyéniség - minden értelemben és megint csak kitűnő cáfolata annak, hogy a nyolcvanas években nem éltek és hódítottak gyönyörű szépségek... Nos, ezzel el is mondtunk mindent, hiszen a szépséget nem kibeszélni, hanem csodálni kell, so következzen pár kép és klip, amelyek, remélem, pontosan elegendőnek bizonyulnak majd arra, hogy alátámasszák, amiről én most itt beszéltem.
Az első két felvétel 1987-ben, a harmadik és negyedik 1988-ban készült - az ötödik pedig a Bleeding Heart c. Bardeux-album bakelitjének b-oldala (igazi különlegesség!)
Az utolsó kép egy általam készített kis kollázs Stacey 1987 és 1991 között készült klipjeiből kivágott képekből...
Majd, hogy teljes mértékben és minden oldalról megcsodálhassátok Stacey-t, következzék a Bordeaux három 1987-1988-as klipje (kettő vidámabb és egy érzelmesebb)...
So enjoy the colourful, tasety and spicy 80's...
A képek:
És a klipek:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése