Április 24. - The Top 10 hottest blondies of the 80's - 5. France Gall

Témakör: Best of

Idő: 80's

Stílus: French pop

Fíling: Erre már nincsenek szavak... 

Leírás: 

Az eddigiekben mindig olyan hölgyekkel találkoztunk vasárnapi állandó rovatunkban, akik a nyolcvanas években váltak igazi ikonná, hiszen maguk is ahhoz a korosztályhoz tartoztak, amely ekkor volt feltörekvőben - azaz az ötvenes, de inkább a hatvanas években vagy hetvenesek első éveiben született lányokról volt szó. 

Most azonban olyasvalakiről szeretnék - nem első ízben - beszélni, aki sokkal korábban lett híressé, s ebből következően ekkor már nem volt éppenséggel "lánynak" tekinthető. Egészen pontosan 1980-tól (azaz a 80's első évétől) vissza kell számolnunk tizenhét esztendőt, hogy első albumáig visszajussunk az időben. Egy 1947-es születésű francia énekesnőről van szó ugyanis, aki már a 60's idején olyan jelentőssé vált, hogy nagyon gyenge produkciót kellett volna nyújtania ahhoz a következő évtizedekben, hogy a közönség megfeledkezzék róla. 

De szó sem volt nagyon gyenge produkcióról! 

Mert France Gall ezt követően is igazi ikon maradt...

(A tovább mögött szöveggel, képáradattal és három klippel folytatom...)

Igen, ő az, a french pop koronázatlan királynője, aki egy emberöltőn keresztül uralta, mindig különböző stílusú, de mindig sajátságosan egyedi hangulatú dalaival a francia pop világát. Sőt uralja ma is - igaz, most már nem énekel, de a francia tehetségkutató versenyek többségében, az épp aktuális "megadal" (azaz a szám, amelyet minden versenyző együtt énekel el minden adás végén) az ő "Musique" c. slágere... 

Ugye, ekkor FG már egészen más, mint a hatvanas évek vidám yé-yé girl-je, akiről már fellőttünk egy posztot márciusban? Igen, ez egy igazán érett popénekesnő 1977-es dala.

France Gall tehát nem véletlenül került fel a top 10-es listánkra, hiszen a nyolcvanas években is még rendkívül aktív volt. Negyvenévesen pl. (speciel 1987-ben, mint azt majd több kép és klip is bizonyítani fogja) sokan szeretnének úgy festeni, mint ő.

Mi több: energikus, excentrikus lénye, szerény, kedves bája és lenyűgöző szépsége oda-vissza uralta a gall popterepet - pedig higgyétek el, nem semmi konkurenciája volt ám az ominózus időkben!

Mégis ő maradt a királynő.

Az a királynő, aki a hatvanas években még csak egy félénk kislány volt, akit Serge Gainsbourg egyszer érzelmes, másszor pajzán dalai emeltek be a világ köztudatába. Az a királynő, aki az évtized végétől, immár önmaga, kísérletezni kezdett: seregnyi alkotóval dolgozott együtt, míg végül rátalált férjére, Michel Bergerre, aki rengeteg nagyszerű dalt írt neki (pl. a már idézett Musique szövege és dallamvilága is az ő nevét dicséri). Ekkor már ő volt országa egyik legfantasztikusabb művésze, de a koronát az életműre mégis a nyolcvanas évek tették fel.

Mert teljesen saját, 100%-ig önálló stílusa elsősorban ezt az évtizedet jellemezte - ez azt jelenti, hogy ekkor már az esetek többségében ő írta dalait, ő szerezte zenéjüket és ő is adta elő őket.

Egy királynő ne is adja alább - főleg ilyen életművel a háta mögött és főleg, hogy ha olyan fantasztikus énekesekkel adatik meg együtt szerepelnie, mint a híres-neves Elton John. A két rendkívüli tehetségű előadó 1980-ban jelentetett meg egy közös kislemezt, rajta két - francia nyelvű - dallal.

Ennek címlapja egyben első mai képünk is - míg a másodikon Michelle Berger és FG látható közös munka közben. Utolsó szövegközti fotónkon ismét France-t és Elton-t láthatjuk, egy szintén ez évben zajlott közös fellépésük alkalmával.

1980. után 1981. következett: ebből az esztendőből három felvételt is prezentálnék. Az első ez évben megjelent albumának címlapja, a másik kettő klipből elkapott kép. 1984-ből való hetedik fotográfiánk, amely a Debranche c. album címlapja, majd egy, az 1987-es Ella elle la c. klip képeiből készült montázs következ. Utolsó két felvételünk pedig 1988-as, illetve 1990-es. Mindkettő az említett évben megjelent egy-egy vinyl címlapja.

S hogy ismét ne csak a képek bizonyítsanak: következzenek szokásos klipjeink.

Elsőként a legeslegismertebb, amellyel kapcsolatban már említettük korábbi FG-tematikájú posztunkban, hogy egy bizonyos Kate Ryan (csak úgy, mint a következőt) pár éve lenyúlta, és csinált belőle vmi nagyon szánalma produkciót... Mindegy, hagyjuk...

Az 1987-es, Ella Fritzgerald tiszteletésre írott Ella elle la, na és persze a Babacar fénye is töretlenül ragyog a nyolcvanas évek popzenéjének egén.

Akárcsak közös dalaik Elton John-nal, amelyek közül egy kevésbé ismert duettjük következik most, mai összeállításunk zárásaként...

Magnifique! 


(Mi több, erre már nincsenek is szavak...)