Témakör: Reklám
Idő: 70's
Stílus: 'Unete el Ambiente Pepsi!"
Fíling: "Idd ki hát, idd ki hát, idd ki hát!"
Azért persze a hetvenes években még tudták, hogy nem csak angolszász nyelveken beszélő világ létezik. Szomorú és igencsak nyugtalanító jelenség, hogy lassan ezt ma már idehaza is kezdik elfelejteni - igaz, az emberek csak magyarul beszélnek, mert hiszen mást nem tehetnek - kifejezetten lusták megtanulni angolul, ellenben szeretik dícsérni a nájmódit (értsd: külföldit) és leszólni a hazait, amely magatartásformát egyébként már annyit kárhoztattunk.
Azonban akárhogy is van - és most vitatkozhatunk, hogy melyik él melyiknek az árnyékában - az angolszász világ mellett van pl. egy másik jelentős is, amely területi kiterjedését tekintve nagyobb is annál - főleg, hogy ma már pl. az USA-ban az számít második anyanyelvnek is, amelyet itt beszélnek: ez a spanyol. A Pepsi gyártói természetesen pontosan tudták, hogy ezt a piacot úgy aknázhatják ki leginkább, ha a spanyolokat saját hirdetésekkel és az ő életérzésüknek megfelelő reklám-spotokkal látják el.
S bár a hetvenes évek az ún. világpolitikai enyhülés kora (azaz a hidegháború egy, mondhatni, lájtosabb szakaszáról beszélhetünk ez esetben), azért a Pepsi elég korán elkezdett komolyan kacsingatni a vasfüggönyön túli, befogadóbb piacok felé is...
Megint Pepsi reklámokról van tehát szó, de ezúttal egy szót sem hallunk majd angolul - különleges csemegék következnek, s ehhez mérten szemléljük majd őket...
Azonban akárhogy is van - és most vitatkozhatunk, hogy melyik él melyiknek az árnyékában - az angolszász világ mellett van pl. egy másik jelentős is, amely területi kiterjedését tekintve nagyobb is annál - főleg, hogy ma már pl. az USA-ban az számít második anyanyelvnek is, amelyet itt beszélnek: ez a spanyol. A Pepsi gyártói természetesen pontosan tudták, hogy ezt a piacot úgy aknázhatják ki leginkább, ha a spanyolokat saját hirdetésekkel és az ő életérzésüknek megfelelő reklám-spotokkal látják el.
S bár a hetvenes évek az ún. világpolitikai enyhülés kora (azaz a hidegháború egy, mondhatni, lájtosabb szakaszáról beszélhetünk ez esetben), azért a Pepsi elég korán elkezdett komolyan kacsingatni a vasfüggönyön túli, befogadóbb piacok felé is...
Megint Pepsi reklámokról van tehát szó, de ezúttal egy szót sem hallunk majd angolul - különleges csemegék következnek, s ehhez mérten szemléljük majd őket...
Spanyol nyelvű világ
A spanyol nyelvű világot "éltettük" az előbbiekben: és valóban. A latin-amerikai és az ibériai piac, főleg Spanyolország csatlakozása az EGK-hoz és integrálódása a kialakuló új európai gazdasági rendszerbe a spanyol területeket, mint piacokat ismét vonzóvá tette az amcsi tőke szemében. A Pepsi pedig kapva kapott az alkalmon és bővítette ottani kirendeltségeit. A spanyol nyelvterületek különösen kedveltté váltak. És jöttek a megfelelő reklámspotok is, amelyek népszerűbbé kívánták tenni az ott eladandó termékeket, pl. ép a Pepsit...
Az első reklám, bár rossz minőségű a kép, azért könnyen értelmezhető. Punnyadás, unalom - majd pukkan a Pepsi kupakja és máris elkezdődik a party. Az más kérdés, hogy milyen rémes zenére (pepszikáláááá - ezzel vallatni lehetne). De amúgy retro-potenciál a köbön - így ez is megbocsátva.
A másik videó egy kis karácsonyi hirdetés, semmi több. Fílinges azonban ez is, az tény (a zenéje pedig kúlságos)...
A másik videó egy kis karácsonyi hirdetés, semmi több. Fílinges azonban ez is, az tény (a zenéje pedig kúlságos)...
Itália
Bizony: Olaszország még fontos filmtermelő, még nagyon is jelen van a világ kultúrájában, ha mással nem, hát horrorfilmjeivel, no meg Antonioni és Fellini ekkor még mindig fel-felbukkanó remekeivel és világszerte népszerű, humoros vígjátékaival.
Olaszországról nem feledkeznek meg akkor sem, ha Pepsi-hirdetést kell gyártani. Ez itt megint egy kellemes cucc, hangulatos s ami érdekes lehet, hogy a reklám zenéje és stílusa egy az egyben a tegnap prezentált amcsi "Have a Pepsi day!"-é, csak míg ott szárazföldön, addig itt vízen zajlanak az események.
Napfény, meleg, 1978 - ennyit mára a taljánokról!
És - nem tréfa - Magyarország
Micsoda?????Igen, ez a nap igazi meglepetése, amit szándékosan tartogattam a végére...
Nem, nem emlékszel rosszul, nyájas olvasóm - az 1970-es években még tényleg Kádár János vezette az országot, tényleg államszocialista viszonyok uralkodtak és még tényleg a KGST tagjai voltunk. És mégis, ennek ellenére, érdemes megemlíteni, hogy Magyarországra a hatvanas évek végére betörtek a nemzetközi üdítőitalok.
Ha bevizsgáljuk a háború utáni üdítő-történelmünket, először az ötvenes évekről kell beszélnünk, amelynek jellegzetes darabja az Utas üdítő volt. A kis méretű üvegekben árult frissítőket már több ízben lehetett kapni, de ez még csak a szerény kezdett volt. A hatvanas években jött a kátránytartalmú Bambi és az évtized végére megjelent két, végre valóban minőségi üdítőital: a Traubisoda és a Márka. E kiváló italok fémjelezték a hetvenes-nyolcvanas esztendők üdítőfogyasztását, ám ennek ellenére fel kell hívnunk a figyelmet valamire - és itt szépen vissza is csatolhatunk a Pepsihez: Magyarországon 1968. óta gyártanak Coca-Colát és 1970. óta Pepsit.
Bizony.
Ugyan a középárfekvésű üdítőkhöz tartozott és érdekes módon nem is volt olyan preferált, mint a fentebb említett hazai termékek, a Pepsi mégis jó üzletet csinált, amíg előbb az NDK-n, majd Csehszlovákián, végül Magyarországon keresztül betört a KGST-be.
Az egyik első nagyvállalat volt, amelyiknek a vezetése elég tökös volt, hogy ezt bevállalja.
És bejött a történet - sikerük lett!
Az egyébként nem túlságosan dokumentált gazdaságtörténeti bravúr különlegessége, hogy még egészen jelentős marketingjük is volt Mo-n, mint azt a fenti 1971-es hazai plakát is bizonyítja, valamint az a két ritka videó, amit szintén fentebb prezentáltam.
Az első egy meglepően jó minőségű 1976-os ad - s ha valaki kicsit is járatos a magyar reklám történetében, az tudja, hogy nem pont a korabeli hazai stílusban ("Fabulon a bőre őre / Ezt használja nyakra-főre") készült. Egy hangulatos zenéjű, fényképezésű, szöveg nélküli, igényes, egyszerű kis spot ez. Túl profi ahhoz, hogy magyarok csinálják. Persze ennek ellenére lehet, hogy idehaza készült, csak a megrendelő éreztette rajta nagyon a hatását. Akárhogy is - ez a tökéletes retro. Minden izében hetvenes évek, minden pillanata tökéletesen része az évtized lüktetésének, a disco pedig, ahol felvették, nagyon cool hely lehetett. (És egy olyan DJ-pultot én is elfogadnék, a fene vigye el!)
A másik spot-unk kevésbé különleges. A zenéje, a hangulata nagyon fílinges (óriási cucc az a kis vítorlás-autó szerűség, ami benne szerepel egyébként - a hetvenes években nagy népszerűségnek örvendett világszerte).
Az üzenet pedig ugyanaz, ami mindenhol: "Idd ki hát, idd ki hát, idd ki hát..."
Asszem nem sokat változott a marketing azóta sem, legfeljebb sokkal övön alulibb és agresszívabb lett, ennyi történt.
Ezek itt még finom reklámok. Ez itt még egy barátságosabb levegőjű időszak. Még messze nem annyira fucked up minden, mint manapság.
Ennyi a különbség.
Az egyik első nagyvállalat volt, amelyiknek a vezetése elég tökös volt, hogy ezt bevállalja.
És bejött a történet - sikerük lett!
Az egyébként nem túlságosan dokumentált gazdaságtörténeti bravúr különlegessége, hogy még egészen jelentős marketingjük is volt Mo-n, mint azt a fenti 1971-es hazai plakát is bizonyítja, valamint az a két ritka videó, amit szintén fentebb prezentáltam.
Az első egy meglepően jó minőségű 1976-os ad - s ha valaki kicsit is járatos a magyar reklám történetében, az tudja, hogy nem pont a korabeli hazai stílusban ("Fabulon a bőre őre / Ezt használja nyakra-főre") készült. Egy hangulatos zenéjű, fényképezésű, szöveg nélküli, igényes, egyszerű kis spot ez. Túl profi ahhoz, hogy magyarok csinálják. Persze ennek ellenére lehet, hogy idehaza készült, csak a megrendelő éreztette rajta nagyon a hatását. Akárhogy is - ez a tökéletes retro. Minden izében hetvenes évek, minden pillanata tökéletesen része az évtized lüktetésének, a disco pedig, ahol felvették, nagyon cool hely lehetett. (És egy olyan DJ-pultot én is elfogadnék, a fene vigye el!)
A másik spot-unk kevésbé különleges. A zenéje, a hangulata nagyon fílinges (óriási cucc az a kis vítorlás-autó szerűség, ami benne szerepel egyébként - a hetvenes években nagy népszerűségnek örvendett világszerte).
Az üzenet pedig ugyanaz, ami mindenhol: "Idd ki hát, idd ki hát, idd ki hát..."
Asszem nem sokat változott a marketing azóta sem, legfeljebb sokkal övön alulibb és agresszívabb lett, ennyi történt.
Ezek itt még finom reklámok. Ez itt még egy barátságosabb levegőjű időszak. Még messze nem annyira fucked up minden, mint manapság.
Ennyi a különbség.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése