Április 16. - Kései Syrius-darabok

Témakör: Music

Idő: 1976

Stílus: Hungarian Jazzrock

Fíling: A Syrius (immár) negyedszer!

Leírás:

Azon tűnődöm éppen, hogy vajon létezik-e olyasmi, hogy youtube függőség?

Ha igen - márpedig valószínűleg minden ember-kreálta dologtól, mi több, gyakorlatilag bármitől lehet függeni - akkor azt hiszem, kezdek az lenni. Bizonyítja, hogy három hét alatt mintegy nyolcvan videót lőttem fel a legnagyobb videómegosztóra, mindinkább növekvő lelkesedéssel. Meg az is, hogy a blogon is állandóan olyan dolgokat posztolok, amelyekben a saját tube csatornám által a világon először (vagy először tisztességes, hallgatható minőségben) megosztott, többnyire zenei videókról írogathatok. 

Talán az eddigiek alapján könnyedén megállapítható, hogy most is ilyen tematikájú poszt következ.
Ám ez a bejegyzés kétszeresen is különleges lesz, hiszen ismét csak nem kisebb együttes tisztelte meg jelenlétével a blogot, mint a Syrius - ráadásul immár negyedszer, újabb ritkaságokkal!

Egyszer már meséltünk a Syrius három korszakáról, A beatzene fémjelezte, táncdalfesztiválos-hatvanas évek fílingű első ugye 1969-ben ért véget, mikor az együttes akkori vezetője, Pápay Faragó László elhagyta az országot és az együttest is. A második, a nagy időszak, amiről a legtöbbet beszéltünk, mert ez is érdemli a legtöbb figyelmet. Ez az igazi, a "Nagy Syrius" időszaka, minden idők legnagyobb magyar zenekaráé, amelytől sajnálatos módon szabadult meg a korabeli hatalom, csak azért, mert nem a nekik megfelelő zenét játszották.

Doktor Erdőss Péter elvtársnak, a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat korabeli igazgatójaának akit mindenki nagyon "szeret", a korabeli könnyűzeneinek titulált zenei műfajok terén korlátlan hatalmat élvező kényúrnak ugyanis nem tetszett mindez.

Nem tetszettek a számok, nem tetszett, hogy olyan hosszúak és "túl sok volt neki a hangjegy" is - évekig nem engedte, hogy albumuk jelenjen meg - aztán végül csak sikerült úgy átalakítani az együttest és olyan rövidre nyesegetni dalokat, hogy csak megjelenhessen, 1976-ban második (!) nagylemezük, a "Széttört álmok".

A "Széttört álmok" elsőrangú hanganyag, de már nem az igazi, nagy Syrius terméke - nem hiszen 1973-tól a felbomló, átalakuló, majd végül 1977-re végleg feloszlott együttes már nem lehetett többé a nagy évek jazzrockjának állócsillaga.

A csillag lehullott - s bár a stílus maradt, már sokkal lájtosabb, visszafogottabb (urambocsá kommerszebb) lett az album. Összességében nagyon is kiváló hanganyag lett a "Széttört álmok" is, de már csak pár dalában őrzi a nagy idők tüzét és lelkesedését, s a többi dal önmagában kiváló, de összehasonlítva a nagy formáció kézjegyét jobban őrző szerzeményekkel, mi tagadás, némiképp alulmarad (ld. mondjuk a Hamlet a sólyom és a Szép az élet relációját).

De azért ne legyünk igazságtalanok: főleg, hogy nem azért osztottuk meg a fenti szám szerint három, a youtube világában eleddig még nem fellelhető dalt, hogy rosszat mondjunk róluk.

Különösen, hogy az első nagyon is a nagy Syrius időszakok szellemében fogant. A "Hol az az ember" egy nagyon szép, tökéletesen egybeépített jazzkompozíció, ahol minden a helyén van és minden tökéletesen működik. Igaz, hogy az említett szerzemény koncertverziója összetettebb, hosszabb és izgalmasabb muzsika, de ezt a letisztult változatot is érdemes meghallgatni.

A második dal címe "Mint április". Szintén kiváló, a szövege pedig igen szép, különösen így, hogy Orszáczky Jackie énekli. Ha van benne meglepő, az talán csak az, hogy nem jazzes hangszerelésű. Mi több, hangszerelését tekintve nem túl összetett, hiszen mindössze egy jazzorgona és egy dob szolgáltatják a dallamot. Különös, mintha nem is Syrius dalt hallanék - nem rossz ez, csak más...

A mai utolsó prezentációnk viszont gyanúsan feelgood és meglehetősen egyszerű lelki-  és szövegvilágú a Syrius egyéb dalaihoz képest. A "Szép az élet" az album utolsó, legutolsó dala, és egyben - sajnos - a Syrius hattyúdala is.

Mert ugyan 2001-ben még történik egy újraegyesülés és koncerteznek együtt még néhányszor, de az már nyilvánvalóan nem ugyanaz, mint a hetvenes évekbeli kompozícióik...

1977-ben a függöny leereszkedett, s mindenki ment, amerre látott. Sokan külföldre. Akik így tettek, valószínűleg - sajnos - helyesebben döntöttek. Mert itthon beszűkült mozgástér maradt meg azoknak - pl. Ráduly Mihálynak vagy Veszelinov Andrásnak - akik nem hagyták el szülőföldjüket a jobb lehetőségek reményében.

Zenéjük azonban megmaradt, s mi több, ma már reneszánszát éli: mert az igazán nagy muzsikát nem lehet elfojtani...

Ha megpróbálják egy, tíz, száz csatornán keresztül, ezer, tízezer, százezer újon tör fel újból...