Idő:1970
Stílus: Action-sci-fi
Fíling: Vagy inkább az szeretne lenni...
Leírás:
Előbbi esetében egy amerikai, 1970-es, legjobb tudomásom szerint idehaza soha meg nem jelent, le sem szinkronizált filmről van szó, amely megdöbbentően trash, még akkor is, ha látszólag több, mint komoly a tematikája. A No Blade of Grass action sci-fi, ahogy általában a trash-moviek többségével ez lenni szokott. Mi több, posztapokaliptikus action sci-fi, amire a cím is utal, hiszen a film egy olyan világban játszódik, ahol már nincs egy fűszál sem.
A cím már rávilágít a film egyetlen különösségére: ara, hogy bár abszolút trash movie, mégis próbál nagyon filiozofikus lenni. Jó, jobban megvilágítom, miről beszélek: ez a mozi úgy csinál, mintha egyáltalán nem lenne tisztában a saját trash-státuszával, mert miközben a műfaj összes létező kliséjét használja, időnként filozofikus monológokba meg unalmasan semmitmondó, mégis nagyzolóan álmélyre írt párbeszédekkel tömködték tele. A "mű" falán jókora üresjáratok kormos lyukai tátonganak, amelyeket az írók szándékának rosszul célzott ütegei okoztak (hogy egy gigantikus képzavar-eleggyel éljek).
Nem is az zavaró, hogy a trash-filmet nem trash-eszközökkel támogattak meg - ilyesmi előfordul. Legújabban éppen Tarantino és Rodriguez fordul lelkesen a trash-műfajok felé úgy, hogy valójában azok paródiáján keresztül sokkal többet is, igazi különleges és rendkívül kivételes műfaji koktélt is ad. Ellenben a hetvenes évek elején készült, egyébként angol film, hiába van megtűzdelve trash-filmhez nem illő filozopter baromságokkal, üresjáratokkal, rengeteg az alkotók által biztos nagyon modernnek és rendkívül okosnak gondolt képtársítással, montázsmegoldással, melyekről egyébként ordít, hogy mennyire stilizáltak és milyen szinten leegyszerűsített világképet tükröznek - nem áll össze egy egésszé.
A magyarázat mindössze a korszak levegőjében rejlik: ekkoriban ugyanis hódít az ún. modern film. Fellini, Truffaut, Antonioni, Bergman és hasonló alkotók (és akkor azt kell, hogy mondjam, valamelyiküktől csak látott már valaki legalább egy korabeli filmet, szóval van viszonyítási alapotok) utánzásának igen nagy kultusza nyílt a hatvanas-hetvenes évek fordulójára. Ezt a divathullámot használta ki a No Blade of Grass, csak az a baj, hogy rendkívül bénán.
Amúgy a film nagyon gáz. A sztori az, hogy egy új vírus megtámadja a növények egy jelentős részét, amitől azok tönkremennek és szépen lassan elpusztulnak. Ennek következtében felborul az ökológiai egyensúly és elszabadul a pokol. A sztori középpontjában egy mérnök áll, aki a feldúlt Londonból menekül, de a lényeg még sem ez, hiszen a hangsúly, a fentebb elmondottak ellenére a brutalitáson és az erőszakon van.
Ebben a tekintetben a film nagyon vicces, ugyanis ennyi idegesítően sikítozó (egyébként nem is mindig olyan csúnya) nőt, hülye hangokat kiadó, saját vérében - ami néhol már majdnem narancssárga színű (lol) - fetrengő haldokló embert ritkán látni filmen. Tényleg.
Az élmény valóban pszichedelikus ebből a szempontból. Ebből a szempontból, mert a filmet amúgy tönkreteszik az üresjáratok. Ezek nélkül egy egész vicces retrospektív trash-movie volna - tipikus esete ez annak, mikor a kevesebb lenne a több...
Ha a fentebb elmondottak ellenére mégis érdekel a No Blade of Grass, akkor, hála a youtube-nak, itt azonnal be is csekkolhatod. (A főcímdal különben szép...)
Ha nem, akkor neked ez a tökbéna ajánló bőven elegendő lesz a helyzet felmérésére:
A cím már rávilágít a film egyetlen különösségére: ara, hogy bár abszolút trash movie, mégis próbál nagyon filiozofikus lenni. Jó, jobban megvilágítom, miről beszélek: ez a mozi úgy csinál, mintha egyáltalán nem lenne tisztában a saját trash-státuszával, mert miközben a műfaj összes létező kliséjét használja, időnként filozofikus monológokba meg unalmasan semmitmondó, mégis nagyzolóan álmélyre írt párbeszédekkel tömködték tele. A "mű" falán jókora üresjáratok kormos lyukai tátonganak, amelyeket az írók szándékának rosszul célzott ütegei okoztak (hogy egy gigantikus képzavar-eleggyel éljek).
A magyarázat mindössze a korszak levegőjében rejlik: ekkoriban ugyanis hódít az ún. modern film. Fellini, Truffaut, Antonioni, Bergman és hasonló alkotók (és akkor azt kell, hogy mondjam, valamelyiküktől csak látott már valaki legalább egy korabeli filmet, szóval van viszonyítási alapotok) utánzásának igen nagy kultusza nyílt a hatvanas-hetvenes évek fordulójára. Ezt a divathullámot használta ki a No Blade of Grass, csak az a baj, hogy rendkívül bénán.
Amúgy a film nagyon gáz. A sztori az, hogy egy új vírus megtámadja a növények egy jelentős részét, amitől azok tönkremennek és szépen lassan elpusztulnak. Ennek következtében felborul az ökológiai egyensúly és elszabadul a pokol. A sztori középpontjában egy mérnök áll, aki a feldúlt Londonból menekül, de a lényeg még sem ez, hiszen a hangsúly, a fentebb elmondottak ellenére a brutalitáson és az erőszakon van.
Ebben a tekintetben a film nagyon vicces, ugyanis ennyi idegesítően sikítozó (egyébként nem is mindig olyan csúnya) nőt, hülye hangokat kiadó, saját vérében - ami néhol már majdnem narancssárga színű (lol) - fetrengő haldokló embert ritkán látni filmen. Tényleg.
Az élmény valóban pszichedelikus ebből a szempontból. Ebből a szempontból, mert a filmet amúgy tönkreteszik az üresjáratok. Ezek nélkül egy egész vicces retrospektív trash-movie volna - tipikus esete ez annak, mikor a kevesebb lenne a több...
Ha a fentebb elmondottak ellenére mégis érdekel a No Blade of Grass, akkor, hála a youtube-nak, itt azonnal be is csekkolhatod. (A főcímdal különben szép...)
Ha nem, akkor neked ez a tökbéna ajánló bőven elegendő lesz a helyzet felmérésére:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése