Témakör: Music
Idő: 30's
Stílus: "Ha szól a jazz, imádom ezt..."
Fíling: "Hallod te ló, hogy búsulni nem jó / Hát akármilyen zabos vagy is, ne búsulj te ló"
Leírás:
Leírás:
Na, akkor itt a beígért folytatás... - Mármint a keddi bejegyzésünk folytatása, amely ugye rendkívüli különlegességekkel: a mi blogunk youtube-os csatornája által először megosztott jazz-ritkaságokkal foglalkozik, melyek egy-egy 1930-as évekbeli népszerű film zenéjét - és egy egész kor talpalávalóját is - szolgáltatták. Őrült vagy finoman melodikus ritmusuk emberek millióinak életét befolyásolta úgy, ahogy ma azt jóformán el sem bírnánk képzelni ilyen egyszerű dalokról. A Havi 200 (pengő) fix egy évtizedig jelentett alapmegélhetést biztosító fizetést, a Meseautó pedig nagyjából ugyanabban a dekádban fejezte ki több százezer kulimunkás minden álmát az édes életre vonatkozólag...
Talán azért is volt ez, mert minden állandóbb, minden hosszabb életű volt, mint manapság, ahol a zenék egy jelentős része is - sajnos, teszem hozzá - egyszer-használatos. Na, ezek a dalok nem ilyenek voltak - még azok is, amelyek ilyeneknek tűnnek (pl. egy egyszerű reklámzene), nagyobb karriert futottak be, mint azt gondolnánk.
Így, ebben a szellemben tessék tehát hallgatni a következő szám szerint 8 db. felvételt.
Először is az előbb már emlegetett "Havi 200 fix" c. dalt, amely - bármily meglepő - a "Havi 200 fix' c. filmben hangzott el annak idején, egészen pontosan 1935-ben (egyébként érdemes megnézni, mert remek vígjátékról van szó) és azt fejtegeti, hogy a jó élethez igazán nem kell sok a 30-as évek Magyarországán - amely persze nem volt igaz, de azért jól hangzott, főleg Szabó Gyula bársonyos baritonján.
Másodszor a különlegességek közt is igazi különlegesség következik: a muzsika az Odeon tánczenekar, az ének Kalmár Pál nevéhez köthető a "Hallod te ló" c. busongós nótát illetőleg, amelyet egyenesen komikussá tesz a felvétel, amit alávágtam a Papucshős c. 1938-as Székely István rendezte kiváló magyar filmalkotás híres öngyilkossági-kísérlet jelenetének állóképeiből. A komikum oka pedig első sorban Kabos Gyula, aki olyan vicces busongó pofákat vág, amilyet még nem látott a világ. Kötelező!
Pro tertio - mondaná az olasz - szintén az Odeon tánczenekar muzsikál, de most Weygand Tibor énekel. A dal vidám kedélyű, azt kell, hogy mondjam, nem kicsit gonosz is - hiszen arról szól, hogy "ha hallok valami rosszat / legyen rémhír vagy igaz tény / a kedélyem csudajó mert hát / ezen szívből kacagok én". A foxtrott a már említett meglehetőst underrated "Magyar kívánsághangverseny" c. filmből való, a "hegedűszóló" pedig a békebeli idők legjobb hangulatát idézi (a háború kellős közepén, ugyanis 1943-ban (!) keletkezett). Feledhetetlen melódia.
Ahogy a következő kompozíciónk is. A "Dal a Zwack Unicum-hoz" nem filmben hangzott el (ugyan ekkor még nem volt törvény az azokban előforduló reklámokra vonatkozóan, mégsem használták ki ezt a marketingfelületet a korabeli gyártók, mivel ez még senkinek sem jutott eszébe akkor), azazhogy nem játékfilmben. Egy különleges, korabeli kis reklám - egy a híres neves Macskássy Gyula által készített rajzfilm - zenei témájára lett komponálva. Különlegessége, hogy celluloid-szalagon sosem hangzott el, mert a filmtől szinte függetlenül született. A szöveg és az előadás a Holéczy énekegyüttes érdeme, amely szerepeltette korabeli - harmincas esztendők végi - repertoárjában. Egyebekben óriási muzsika - "Mondom, mondom fáj a gyomrom / ejnye ez nem jó dolog / szerencse, hogy Unicumtól gyorsan meg is gyógyulok / ez nem gyógyír, ámde mégis / minden bajra jó nagyon / épp ezért víg kedvvel mindig ezt dúdolgatom..." - lol...
Míg a "Dal a Zwack Unicum"-hoz a békebeli rezesbandás-városligeti életérzést idézi, addig a Kazal László énekelte "Gá-Gá" c. kissé furcsa hangulatú az 1941-es "Régi keringő" c. filmből, amelyet a Pátria Tánczenekar ad elő, szintén egy békebeli és szintén városligeti intézmény örömeiről zengedez - amelyet Vurstlinak hívtak. A Vurstli a budapesti a kor népszerű szórakozóhelye volt, közvetlenül az akkori - mainál kisebb - óriáskerék mellett, ahol egész Pest fiatalsága megfordult alkalomadtán. A kor Zöld Pardon-ja vagy West Balkan-ja, esetleg PeCsá-ja, ha úgy tetszik. - Egyébként csak én érzem ezt a dalt valahol rettentő perveznek?
Hatodik szerzeményünk mindössze egy nagyon egyszerű és kellemes kis táncdallam az "Egy pofon, egy csók" c. 1944-es filmből. Catchy.
Csakúgy, mint a "Tedd ide, tedd oda" c. dal, amely a harmincas és negyvenes évek fordulójának egyik nagy slágere volt - több változatban fenn van tube-on, még a Hot Jazz Band is feldolgozta. Ezúttal egy eleddig nem ismert verziót lőttük fel a videómegosztóra: énekel Bodnár Piri, muzsikál a Buttola tánczenekar.
Zárásképpen - és ezt már megszokhattátok - megint valami olyan jön, amiről sajnos nem sokat találhattok a neten, pedig igazán megéri utánanézni: a "Mai lányok" c. 1937-es moziról van szó. Pontosabban nem is a filmről, ezúttal csak a "Négy cili, hat cili" c. betétdaláról, amely igazán kellemes nóta. - "Négy cili, hat cili, nyolc cilinderes kocsin vikendre viszem a babám, /Julcsika, Tercsike, jönnek velem Ercsibe, kávéval vár a nagymamám /Várhat a nagymama meg a kávé, mert a vasárnap csak a babámé..." - la dolce vita, ahogy azt a Horthy-rendszer utolsó előtti békeévében elképzelték Magyarországon.
Erről szólt ez a dal és erről szólt ez az összeállítás, sőt, az egész hét is.
Mert a valóságot már tudjuk - ismerjük József Attilából, Illyésből, Móriczból , Máraiból és még száz meg száz helyről. Viszont jó néha elképzelni, hogy a valóság helyett az álmoknak több létjogosultságuk volt akkoriban - hiszen ez legitimálná a mi álmainkat is...
Talán azért is volt ez, mert minden állandóbb, minden hosszabb életű volt, mint manapság, ahol a zenék egy jelentős része is - sajnos, teszem hozzá - egyszer-használatos. Na, ezek a dalok nem ilyenek voltak - még azok is, amelyek ilyeneknek tűnnek (pl. egy egyszerű reklámzene), nagyobb karriert futottak be, mint azt gondolnánk.
Így, ebben a szellemben tessék tehát hallgatni a következő szám szerint 8 db. felvételt.
Először is az előbb már emlegetett "Havi 200 fix" c. dalt, amely - bármily meglepő - a "Havi 200 fix' c. filmben hangzott el annak idején, egészen pontosan 1935-ben (egyébként érdemes megnézni, mert remek vígjátékról van szó) és azt fejtegeti, hogy a jó élethez igazán nem kell sok a 30-as évek Magyarországán - amely persze nem volt igaz, de azért jól hangzott, főleg Szabó Gyula bársonyos baritonján.
Másodszor a különlegességek közt is igazi különlegesség következik: a muzsika az Odeon tánczenekar, az ének Kalmár Pál nevéhez köthető a "Hallod te ló" c. busongós nótát illetőleg, amelyet egyenesen komikussá tesz a felvétel, amit alávágtam a Papucshős c. 1938-as Székely István rendezte kiváló magyar filmalkotás híres öngyilkossági-kísérlet jelenetének állóképeiből. A komikum oka pedig első sorban Kabos Gyula, aki olyan vicces busongó pofákat vág, amilyet még nem látott a világ. Kötelező!
Pro tertio - mondaná az olasz - szintén az Odeon tánczenekar muzsikál, de most Weygand Tibor énekel. A dal vidám kedélyű, azt kell, hogy mondjam, nem kicsit gonosz is - hiszen arról szól, hogy "ha hallok valami rosszat / legyen rémhír vagy igaz tény / a kedélyem csudajó mert hát / ezen szívből kacagok én". A foxtrott a már említett meglehetőst underrated "Magyar kívánsághangverseny" c. filmből való, a "hegedűszóló" pedig a békebeli idők legjobb hangulatát idézi (a háború kellős közepén, ugyanis 1943-ban (!) keletkezett). Feledhetetlen melódia.
Ahogy a következő kompozíciónk is. A "Dal a Zwack Unicum-hoz" nem filmben hangzott el (ugyan ekkor még nem volt törvény az azokban előforduló reklámokra vonatkozóan, mégsem használták ki ezt a marketingfelületet a korabeli gyártók, mivel ez még senkinek sem jutott eszébe akkor), azazhogy nem játékfilmben. Egy különleges, korabeli kis reklám - egy a híres neves Macskássy Gyula által készített rajzfilm - zenei témájára lett komponálva. Különlegessége, hogy celluloid-szalagon sosem hangzott el, mert a filmtől szinte függetlenül született. A szöveg és az előadás a Holéczy énekegyüttes érdeme, amely szerepeltette korabeli - harmincas esztendők végi - repertoárjában. Egyebekben óriási muzsika - "Mondom, mondom fáj a gyomrom / ejnye ez nem jó dolog / szerencse, hogy Unicumtól gyorsan meg is gyógyulok / ez nem gyógyír, ámde mégis / minden bajra jó nagyon / épp ezért víg kedvvel mindig ezt dúdolgatom..." - lol...Míg a "Dal a Zwack Unicum"-hoz a békebeli rezesbandás-városligeti életérzést idézi, addig a Kazal László énekelte "Gá-Gá" c. kissé furcsa hangulatú az 1941-es "Régi keringő" c. filmből, amelyet a Pátria Tánczenekar ad elő, szintén egy békebeli és szintén városligeti intézmény örömeiről zengedez - amelyet Vurstlinak hívtak. A Vurstli a budapesti a kor népszerű szórakozóhelye volt, közvetlenül az akkori - mainál kisebb - óriáskerék mellett, ahol egész Pest fiatalsága megfordult alkalomadtán. A kor Zöld Pardon-ja vagy West Balkan-ja, esetleg PeCsá-ja, ha úgy tetszik. - Egyébként csak én érzem ezt a dalt valahol rettentő perveznek?
Hatodik szerzeményünk mindössze egy nagyon egyszerű és kellemes kis táncdallam az "Egy pofon, egy csók" c. 1944-es filmből. Catchy.
Csakúgy, mint a "Tedd ide, tedd oda" c. dal, amely a harmincas és negyvenes évek fordulójának egyik nagy slágere volt - több változatban fenn van tube-on, még a Hot Jazz Band is feldolgozta. Ezúttal egy eleddig nem ismert verziót lőttük fel a videómegosztóra: énekel Bodnár Piri, muzsikál a Buttola tánczenekar.
Zárásképpen - és ezt már megszokhattátok - megint valami olyan jön, amiről sajnos nem sokat találhattok a neten, pedig igazán megéri utánanézni: a "Mai lányok" c. 1937-es moziról van szó. Pontosabban nem is a filmről, ezúttal csak a "Négy cili, hat cili" c. betétdaláról, amely igazán kellemes nóta. - "Négy cili, hat cili, nyolc cilinderes kocsin vikendre viszem a babám, /Julcsika, Tercsike, jönnek velem Ercsibe, kávéval vár a nagymamám /Várhat a nagymama meg a kávé, mert a vasárnap csak a babámé..." - la dolce vita, ahogy azt a Horthy-rendszer utolsó előtti békeévében elképzelték Magyarországon.
Erről szólt ez a dal és erről szólt ez az összeállítás, sőt, az egész hét is.
Mert a valóságot már tudjuk - ismerjük József Attilából, Illyésből, Móriczból , Máraiból és még száz meg száz helyről. Viszont jó néha elképzelni, hogy a valóság helyett az álmoknak több létjogosultságuk volt akkoriban - hiszen ez legitimálná a mi álmainkat is...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése