Témakör: Film
Idő: 1939
Stílus: Cenzúrázva
Fíling: Legalább hadd lássam, mitől kell úgy félni...
Leírás:Számomra, mint a - és ezt már megszokhattátok a blogon - államszocialista rendszer erős kritikusa számára - elfogadhatatlan, hogy míg a legsötétebb 1950-es évekbeli Rákosi-diktatúra idején készült termelési filmeket rendszeresen el kell viselnem a televízió képernyőjén, addig ahhoz a pár húdemocskosrohadtnáci- fasisztahorthystaantiszemita háború előtti ún. magyar propaganda anyaghoz egyszerűen nem férhetek hozzá.
Elismerem, nem a legmegfelelőbb politikai konstelláció fennállása idején feszegetem a kérdést, de azt kell, hogy mondjam: ha közkinccsé tesszük a Dalolva szép az élet...-et, a Kis Katalin házasságát vagy a Selejt bosszúját - ezek egytől egyig az 50-es esztendők divatos termelési filmjei voltak - akkor jöjjenek a háború előtti időszak politikával átitatott filmjei is, a villám csapjon bele mindahányba.
Vagy ha nem, mert még nem magyaráztuk el eléggé részletesen az utódainknak, hogy miért volt az rossz út, amire az 1930-as évek közepére ráléptünk, akkor okés, de ne kelljen rendszeresen bámulni a televízióban a Becsület és dicsőség-et vagy a Gyarmat a föld alatt-ot sem (azért írok ennyi filmcímet, mert már ezek is önmagukért beszélnek)...
Nem fér a fejembe, hogy miért kell a Horthy-korszakot állandóan az 1944-1945-ben történtek szemüvegén, és kizárólag ezen a szemüvegen keresztül nézni, miért nem lehet objektíve, tárgyilagosan, hibáival, bűneivel, de egyben nagyon nehéz körülményeivel is együtt szemlélni a korszak politikai irányítását, nem is beszélve erényeiről és eredményeiről, amelyek nélkül ma nem létezne ez az ország.
Ez a rendkívül hibás attitűd nem kedvez az időszak reális megítélésének és jópár filmnek sem. Márpedig látható, hogy ez szinte egyértelmű közvélekedés, legalábbis az illetékes körökben biztosan, hiszen ezek az alkotások általában nem mennek a televízióban és a neten is sokszor csak kerülőutakon juthat hozzájuk az ember.
A Doktor Kovács István c. Hunyady Sándor műből készült adaptációt pl. csak a youtube-on skubizhatjátok. A Miniszter fia c. filmmel még ezt sem tehetitek meg. Mindkettő Bánky Viktor rendezése, aki a későbbiekben köztudottan nyilaskeresztes-bérenc lett, mindkettőnek megvannak a maga hibái, nem is beszélve arról, hogy egyik sem túl jó film - és mindkettőben a későbbi Szállasi-kormány környékén is magát szerencsétlen véletlenek következtében exponáló Páger Antal játszotta a főszerepet - ám mindkettőt joga van látni mindenkinek, aki ebben az országban él.
Ha másért nem, hát azért mindenképpen, hogy objektívebben szemlélhesse a korszakot, történelmünket, sőt, mindezeken keresztül korunkat és a saját életét is.
Ha pedig nincs - mert úgy tűnik, sokak szerint nincs - jogunk a megtekintéséhez, akkor ne legyen senkinek se joga - vagy inkább kötelessége, mert egyes csatornákon már annyiszor kell néznünk ezeket - termelésssi mozikat (Esterházy Pétert parafrazeálva) sem szemlélhetni.
Ezt az egész kis eszmefuttatást azért engedtem meg magamnak, mert a mai napon a Magyar feltámadás c. filmről lesz szó. Ez az alkotás 1939-ben készült, s akik járatosak a történelemben, azok tudják, hogy a Horthy-rendszer egyik legjelentősebb eredménye - amely sajnálatos módon a háború utáni határozatlan diplomáciánk ténykedése következtében elúszott - ért be ekkortájt, ugyanis az 1920-ban, a versailles-i békerendszer értelmében Magyarországtól elszakított területek tértek vissza hozzánk ezekben az években. 1938-1939-ben éppen a Felvidék és Kárpátalja, azaz, úgymond az északi részek.
Ezek a területek minden tekintetben megillettek minket: még a huszadik században új terminológiákat hozó külpolitikai viszonyrendszerei között sem lehetett ebbe belekötni, hiszen etnikai, kulturális szempontból, minden ésszerűsíthető mutató alapján is színmagyar, vagy nagyon domináns magyar többséggel bíró lakosság volt ezeké.
De nem is ez a lényeg.
A lényeg az az, hogy nehéz helyzetben vagyok, hiszen egy filmről kéne írnom - de sajnos jelen pillanatig még nem állt módomban megtekinteni azt. Szeretnék odacsapni, ha nem jó, vagy szeretném dícsérni és main stream-be taszigálni, ha méltatlanul elfeledett és elhallgatott - de nem tehetem, hiszen nem mondhatok véleményt róla, mert CENZÚRÁZVA lett. Idehaza, bár az imdb-n megtalálhatjátok, mi több, s magyar filmes fórumokon is találhattok róla kósza hozzászólásokat, hivatalosan ez a a Magyar feltámadás voltaképpen még csak nem is létezik...
Ám, hogy ez a valóságban mennyire nem igaz, annak bizonyítására van szerencsém prezentálni egy jelenetet nektek ebből az alkotásból, ugyanis Koltay Gábor 2004-2005-ös, egyébként erősen manipulált hangulatú Trianon-filmjében szerepel egy rövid részlet belőle.
Erről tudok és fogok is most mondani egy-két mondatot. A videó elején azt látjuk, hogy egy magyar katona letérdel és megcsókolja az újonnan visszaszerzett magyar földet, Horthy-t éljenzik és egy túlspilázott hazafiságtól terhes hang elénekli az egyébként catchy Horthy Miklós azt üzente című, igazi ritkaságnak számító indulót. Az ének közben valódi archív felvételek sorjáznak a valódi visszacsatolás léleknemesítő perceiről - gyaníthatóan ezek a képek már nem a filmből vannak, bár az ellenkezője sem kizárható.
Akárhogy is van, nagyon olyan ez az egész, mintha ebben a bő két és fél perces anyagban minden Horthy Miklós nevét visszhangozná, mintha ez vmi tudatosan kitalált propagandaanyag lenne. Pedig nem az. Sokan elfelejtették már tíz éven belül, a kortársak közül is, de akkor mindenki, a magyar társadalom túlnyomó része legalábbis, ujjongott e nem mindennapi diplomáciai bravúr, az első bécsi döntés, vagyis sokkal inkább területi revíziónkat illető következményei felett. (Persze még nem sejthették, micsoda ára lesz.)
Gyaníthatóan az egész film ezt bizonyítaná, ha valaha alkalmunk lenne végignézni végre, elejétől a végéig.
De vajon erre mikor kerülhet sor?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése