Május 16. - 50's + Szovjetunió + Könyvek és filmek

Témakör: Film

Idő: 50's

Sokfelé jártunk már a világban, bebolyongtunk számtalan tájat, megtekintettünk számtalan világcsodát Kaliforniától Melbourne-ig, és Párizstól Krusovicéig, de még nem tettük lábunkat annak az országnak földjére, mely a föld egyhatodát teszi ki, s nem is olyan régen még nagyobb részt hasított ki belőle.

A Szovjetunióról van szó, kedves barátaim, igen, a Szovejtunióról... 

Amellett, hogy tengernyi sötétséget és feneketlen hülyeséget szabadított a huszadik század emberiségére, azért nem szabad és soha nem is fogjuk elfelejteni, hogy mennyi nagyszerű dolog született mégis, ennek ellenére  (sőt, legtöbbször éppen ebből következően) ebben a szerencsétlen sorsú országban (hiszen a grafitból is csak nagy nyomás hatására lesz gyémánt, ha szabad ilyen giccses hasonlattal élnem eme szikár föld szikár kultúrájával kapcsolatban).
 

Ezekről is szó esik majd ezen a héten, de azért nem feledkezünk meg a propagandáról sem, hiszen mindkettő szerves része volt a Szovjetúnió 1950-es évekbeli életének. Hogyisne beszélhetnénk propagandáról ezekben a sörtét időkben, hiszen ez volt Sztálin elvtárs uralmának utolsó időszaka, a személyi kultusz bőséges áradásának ideje, amely egészen az 1956-os XX. pártkongresszusig erős szorításban tartotta a szovjet kultúrát. 

Persze az utána érkező Málenkov, majd Hruscsov SZKP Első Titkár elvtársak alatt sem volt nagyon sokkal könnyebb, csak némiképp enyhült a helyzet. Igaz, az évtized második felére már feltűntek olyan új tehetségek is a Szovjet kultúrában mint Grigorij Csuhraj, Vaszilij Shuksin vagy Andrej Tarkovszkik, de még hosszú volt az út, amíg véget ért a Szovjetúnió népeinek nagy, kollektív kálváriája.

Lassúak voltak tehát a változások, de hát ez már csak így ment azokban a kőkemény időkben, mikor ilyen vicceknek is volt létjogosultságuk:

"Az SZKP megfelelő Bizottsága ismét, sokadjára hozott szigorító intézkedéseket a szesztilalom ügyében. Egy szép napon "X" elvtárs ezt olvasta az újságban, majd kihajolván ablakán csodálkozva látta, hogy az alatta lakó szomszéd kinn ül az ablakpárkányon és vodkát iszik:

- Hé, bátyuska, nem tudod, hogy a szeszelésért szigorított bűntetés jár, és csak a minimum az, hogy elvisz az NKVD?

Megszóított "Y" elvtárs erre felnézett és azt mondta: Innen?! Ugyan hová?!"

A fejlécképünkben ezúttal Anatolij Shurikin fotográfus az "Agrárproletárok is a Pravdát olvassák" c. képe látható. (A képről jutott eszembe: érdekes, hogy a szovjet propaganda még a legsötétebb sztálini időkben is valahogy valóságszagúbb volt, mint a magyarországi agitprop anyagok 1948 és 1956 között - azt hiszem, ahogy másban is, úgy itt is Rákosi elvtárs kicsit túlbuzgó volt és 200 %-kal túlteljesítette a tervet...)

HÍREK:

Mint bizonyára nektek is feltűnhetett, keletkezett némi restancia a blogunk bejegyzései tekintetében, ugyanis egy nagyjából két napos technikai kimaradás a blogspot rendszerében megakadályozta, hogy újabb posztokat lőjek fel. Az akadály szerencsére már elhárult, így örömmel jelenthetem, hogy az elmaradást pótoltam és büszkén tetkinthetek a jövő elébe, mint az öntudatos munkásember és parasztasszony Vera Muhina híres szobrán, amely a moszkvai Vörös Tér és egyben a MOSZFILM nevű szovjet állami filmvállalat jelképe lett.