Témakör: Film
Idő: 1960-1961
Stílus: Sokat akar a szarka...
Fíling: ...de nem bírja a farka...
Leírás:
"Önkéntelenül is eszébe jut az embernek a 30-as évek végéről az amerikaiak Garbo-filmje, a "Ninocska", amely az öntudatos szovjet nőt azzal rágalmazta, hogy valamiféle látszat-aszkétának állította be, akiről a "párizsi nagy élet" bűvöletében lehullanak a magára erőltetett külsőségek. Szamoljova alakítása az Alba Regiában ennek a hamis tételnek egyenes cáfolata, legszebb jelenetei éppen azok, amelyekben kibomlik nőiessége és kiderül, hogy önfegyelme, tartása nem aszkéta póz, hanem egy tudatos ember belső diszciplinája, amely társadalmi helyzetének felismeréséből, az önként és mély meggyőződésből vállalt harcból következik." - Olvashatjuk a Filmvilág folyóirat (a magyar Cahiers du Cinema?) 1961. április 1-i számának cikkében, amely az Alba Regia c. szovjet-magyar koprodukciós filmről íródott, Rényi Péter tolla által.
Aki elolvassa a cikket, és eltekint annak jellegzetesen vulgármarxista lózungjaitól, majd utánanéz egy kicsit a mozi nemzetközi fogadtatásának, bizonyára az a benyomása támadhat, hogy ezt a filmet érdemes megnézni, hiszen oly sokan nyilatkoztak oly elismerően róla - az imdb-n egyébként 7.6-os szavazatot kapott összesen hat embertől (gyaníthatóan nosztalgia-bolond kisnyugdíjasoktól).
De azért, mielőtt nagyon megörülnénk, hogy ismét kivételes műremekkel van dolgunk, le kell lohasszam kicsit a hirtelen feltámadt lelkesedést: a Szemes Mihály rendezésében, Tatjána Szamojlova szovjet színművésznő főszereplésével (akit előszeretettel neveznek a szovjet Audrey Hapburn-nek is), az egyébként méltán világhírű Szállnak a darvak legendás adaptációjában lett világhírűvé; készült Alba Regia annyira nem jó film, mint amennyire hájpolták a saját idejében.
Ha valaki a korabeli filmes folyóiratokat, vagyis a Filmvilág, a Filmklutúra és a Film - Színház - Muzsika, vonatkozó számait lapozgatja, feltűnő lehet számára, hogy a magyar mozikban való feltűnése idején, azaz 1961. áprilisában többször, többen, több aspektusból is vizsgálták a filmet, ami már eleve csak különleges státuszú filmeknek járt ki a berendezkedő, majd konszolidálódó Kádár-korszak ezen éveiben.
Aztán még feltűnőbb lehet, hogy 1961 és 1963. között, sőt, még később is, az említett, sőt, más periodikákban is, rendszeresen előkerült az Alba Regia, mint példa, mint kályha, amitől el kellene indulni a magyar filmeseknek, ahelyett, hogy olyan értelmetlen művészi kísérletezésekbe fognának, mint Makk Károly "Ház a sziklák alatt"-ja (amely a korszak egyik legkiválóbb magyar filmje volt - ezzel szemben a korabeli filmsajtó súlyos bűne, hogy, ha egyáltalán szó esett róla, ott rúgtak bele, ahol csak érték) vagy Gaál István Sodrásban c. alkotása (ami a hatvanas évek egyik legfontosabb magyar filmje)...Na, bezzeg az Alba Regia... - legyintettek eme rendkívül jelentős alkotások láttán a kor filmes ítészei és tovább rótták, immár nem versenyt-nyaló Rákosi-korabeli, csak nyugodt, kényelmes, ráérősen kispolgárias Kádár-kori tempóban, de mégiscsak rendszerhűségüket bizonyítani kívánó soraikat.
Bízván abban, hogy felcsigáztam a nyájas olvasó érdeklődését, a tovább mögött folytatom, prezentálván, hogy mit is gondolok erről a szerintem igen csak halovány kis filmről...
Az Alba Regia alapsztorija a következő: 1945-öt írunk, a "királyi fehér" - latinul: Alba Regia - városában vagyunk, vagyis Székesfehérvárott, amelyről a történelemkönyvekből igen jól tudhatjuk, hogy: a német és szovjet hadsereg közötti legádázabb küzdelmek közül való összecsapások zajlottak hazánk területén. A film mégsem ezekről a harcokról szól, hanem elsődlegesen inkább egy lélektani dráma.
A Gábor Miklós által alakított Hajnal doktor története természetesen a szokásos "kommunista öntudatra ébredés" sztorija is, hiszen az említett úriember nem politizál, nem akar belefolyni az eseményekbe, de, ahogy az lenni szokott, a történelem mégis magával sodorja. Egy lány, Alba (innen a cím kettős értelme is) erdélyi menekültnek nevezi magát, kopogtat az ajtaján és kétségbeesetten kér segítséget tőle. Na, őt játssza a fentebb már említett Szamojlova kisasszony.
Persze a kémia itt is beüt: s szerencsétlenségére az orvos éppen akkor vall szerelmet Albának, mikor a lány elárulja, hogy ő nem Erdélyből jött, hanem valójában a szovjet hadsereg híradósa. A történet tovább bonyolódik, mikor a helyben állomásozó német tisztikar is szemet vet Albára, s e célból többször meg is látogatják az új helyzetéhez nehezen alkalmazkodó Hajnalt. Az utolsó ilyen látogatás alkalmával játszódó ún. "haláltánc-jelenetről", amelyben Alba ide-oda perdül a náci tisztek között egy vad táncban, ódákat zengett a korabeli filmkritika.
Pedig hát vizuális nóvuma - egyébként ez a film egyetlen igazán élvezhető jelenete - elsősorban a kiváló operatőrnek, Hegyi Barnabásnak köszönhető, aki csak olyan remek érzékkel fényképezte ezt a táncjelenetet, mint annak idején, azaz öt évvel korábban a Körhintáét.
Azt mondhatnám, hogy ebben a filmben a rengeteg mellékszereplő határozottan komolyabb teljesítményt nyújt, mint bármelyik főszereplő. Csak néhány már önmagában is sokat mondó név: Ráday Imre, Váradi Hédi, Bessenyei Ferenc, Sinkovits Imre, Kautzky József, Basilides Zoltán, Gera Zoltán stb...
Ha feltűnt egy pár nagy név a listán, akkor bizonyára rábólinthatsz majd te is, nyájas olvasóm, hogy ezt a filmet blockbuster-nek szánták és azért is volt ennyire körülajnározva.
És azért választottak főszereplőjéül egy nagyon népszerű szovjet és egy nagyon népszerű magyar színművészt.
Szamoljova kisasszony mindenhol kedvező kritikákat kapott életszerű, erőteljes alakításáért, de ehhez képest, mintha egy másik filmet láttam volna. Nem láttam tőle mást, csak nagy szemmeresztgetéseket, távolba révedéseket, meg azt a bizonyos mímelt szigorúságot és céltudatosságot, amelyet oly igen dícsért Rényi a bevezetésben idézett kritikánkban, s amellyel pl. egy dögunalmas jelenetben Alba tíz percen keresztül próbálta győzködni Hajnalt arról, hogy miért elkerülhetetlen szűkségszerűség manapság - azaz 1945 táján - kommunistának lenni.
Pedig Tatjána nem rossz filmszínésznő - a már említett Szállnak a darvak és az Anna Karenina 1967-es filmváltozata, amelynek ő címszerepét játszotta pl. kifejezetten csak ajánlható tőle, mert mindkettőben nagyon életteli, bájos az alakítása.
Vajon itt miért nem?
Jó, tegyük hozzá, GM sem volt az a brilliáns színész, aminek extra mértékű politikai megbízhatósága okán el akarták adni annak idején, de kiábrándult, megfáradt, kicsit cinikus középkorú karaktereket mindig is tökéletes beleéléssel tudott alakítani. Csakhogy Hajnal hiteltelen, mert 40 év körüli mivolta ellenére még mindig bizakodó, naív ember. Na ilyet viszont Gábor Miklós nem tud eljátszani.
Neki a Falak mindent kimondó, minden felett ítéletet mondani tudó rezignált főkaraktere vagy a Miért rosszak a magyar filmek? határoztatlan, ámde mégis vitriolosan életunt forgatókönyvírója állt igazán jól.
De a cselekmény sem működőképesebb - a párbeszédek erőtlenek, a két ember között, hiába minden szándék, egyáltalán nem érezni a kémiát, s ha mégis van valami, ami markánsan átjött a filmből az az, hogy ritka kordokumentuma ez a Kádár-korszak ideológiai önmagára-találásának. (Azért mondom ezt, mert 1956 és a 60-as évek eleje között pont azért nem készültek politikai tematikájú filmek, mert még kidolgozatlan volt ezek ideológiai háttere. Kellett ehhez az SZKP XXI. kongresszusa, amelyre 1959-ben került sor - is.)
Az Alba Regia - ami azért meglepően ritka korabeli magyar filmektől, hiszen még a rosszakat is gyakran néhány feledhetetlen színészi alakítás elvitte a hátán - szokatlanul gyengén muzsikál. Tényleg. Szürke, unalmas, halovány kis film, és ez éppen annak a tükrében poén, hogy valakik odafenn nagyon szerették volna, hogy a közönség nagyon szeresse.
Már csak azért is, mert szovjet-magyar koprodukcióban készült, és ilyesmire addig (sőt azután sem) nem volt túl sok példa (egyébként az ilyen mozik esetében, akár a magyar rovására, a szovjet felet mindig egekbe kellett dicsérni - ld. egy túlbuzgó filmkritikus írását Jancsó Miklós Így jöttem c. filmjéről a Népszabadságban, ahol a szovjet színészt nyilvánvalóan csak azért dicséri az egekbe, mert szovjet, a magyar Kozák Andrást pedig nyilvánvalóan csak azért húzza le a sárba, mert magyar)...
Az agyonhájpolt Alba Regia, amellyel egyszerre akartak a közönség, a kritikusok és az SZKP, valamint az MSZMP KB számára újat mutatni, amelynek a sikeréért mindent megtettek, nem lett túl népszerű s a közönség hamar elfelejtette, míg a Sodrásban-t és a Ház a sziklák alatt-ot, mint kivételesen zseniális magyar filmalkotásokat tanítják ma is egyetemeinken...
Ebből is látható, hogy Istennek akad azért némi humorérzéke...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése