Május 6. - Invasion of the Bee Girls

Témakör: Film

Idő: 1973

Stílus: Inváziós trash horror

Fíling: Akkor most hogy is van ez? a lányok méhek vagy a méhek lányok? 

Leírás:

A legtöbb trash-movie-ban nem is az a leginkább fárasztó, hogy gyenge a cselekményük, hogy a színészi játék hagy bennük maga után némi kívánnivalót és a legtöbben nem is afelett szörnyülködünk, hogy milyen hiteltelen a társadalomról alkotott képük. Nem, mindezek egyetlen dologból következnek, és ez az, ami igazán nagyon zavaró tud lenni egy ilyen jellegű film megtekintése közben. 

Az, hogy még alig kezdtük el skubizni az adott "munkát", máris azon kapjuk magunkat, hogy mekkora marhaságot is készülünk megnézni valójában. Általában a szemét ínyencei azokat a t-filmeket kedvelik a legjobban, amelyben a legmagasabb a hagymázos ökörségek százalékos előfordulási aránya - és ezt még meg is tudják indokolni: "de hiszen ez olyan rossz, hogy már szinte jó..."

Az emberek többsége viszont, többnyire engem is beleértve, pontosan ezért utasítja el ezt a stílust.

Ha leülök megnézni egy filmet, én legtöbbször nem annyival teszem, hogy - no, majd nézek ki a fejemből, oszt kész - el is várnék valami nóvumot, hogy kellőképpen érdekesnek találjam a megtekintendő opuszt. 

Sajnos a méhes lányok, esetleg méhlányok vagy lányméhek - erre is választ kaptok a tovább mögött - sztorija halmozottan hátrányos helyzetű ebből a szempontból, hiszen több őrültséget kell bevennie annak a gyomornak, amely elviselni született ezt a filmalkotást. Ezen őrültségek egy részét próbálom kielmelezni a továbbiakban - egy részük viszont túl spoileres, így azokat nem bolygatnám. 

A The Invasion of the Bee Girls, mondhatni, egyfajta klasszikusnak számít az inváziós horrorok műfaján belül. Talán éppen azzal váltotta ki maga számára ezt az előkelő pozíciót, hogy többszörösen trash. Plusz az alapötlete rendkívül megmosolyogtató.

Az még hagyján, hogy a sztori úgy indul, hogy egykedvű szövetségi ügynök egy kaliforniai kisvárosba látogat, ahol rejtélyes halálesetek történnek: az áldozat mindig férfi és bizonyíthatóan mindig szexuális aktus közben éri őket a halál, koszorúér elzáródásban. 

Ám amikor egy számomra teljesen érthetetlen okfejtése nyomán egyszercsak elkezd méhkaptárak után nyomozni, na onnantól már érezni, hogy vmi nem stimmel. S amikor meg kiderül, hogy a gyilkosság elkövetői női testbe bújt robotok, amelyek méheket juttatnak az éppen aktuális partner testébe, a vezetőjük pedig egy férfigyűlölő furcsa lény, a "méhkirálynő", aki a puszta gondolatával irányítja őket, akkor már csak nézni tudok ki a fejemből - márpedig, ha figyeltétek a fenti okfejtésemet, pont ezt kívántam elkerülni. 

Plusz higgyétek el, hogy ez még csak a kezdet... 

A férfiakat meglehetősen megalázó helyzetben, szexuális érintkezés közben meggyilkoló nősténysovén kisasszonyok őrült története igazi kultfilmmé emelkedett azóta, köszönhetően talán elsősorban a filmben felbukkanó jelentős eyecandy-mennyiségnek. A főszereplő méhkirálynőt, a magát a szexéhes, aljas férfiakat elpusztítani hivatottnak gondoló Dr. Susan Harrist a meglehetősen figyelemreméltó Anitra Harris játssza, aki maga is felfedi idomait, amit általában az összes (hiszen mind szemrevaló) hölgy megtesz ebben a filmben.

A meglepően jó dolgokat is jegyző Danis Sanders, akinek a nevéhez pl. olyan opuszok is fűződnek, mint az 1970-es Elvis: ahogyan lenni szokott vagy az 1969-es Csehszlovákia: 1968 c. féldoksi ízű produktumok, ezúttal, úgy tűnik, kísérletet tett arra, hogy tegyen egy kis kirándulást a könnyű-műfaj világában. Látható zonban, hogy nem sok értelme volt ennek a kis portyának. 

Mert a kísérlet sajna nem sikerült, akármennyire is szerette volna a mester. Persze lehetne beszélni az Invasion of the Bee Girls kapcsán a férfi örök félelméről az impotenciától vagy férfiassága elvesztésétől, vagy arról, hogy ez egy rendhagyó inváziós film, hiszen az inváziót valójában itt emberek idézik elő és irányítják, általában viszont az ilyen típusú horrorok olyan jelenségekről szólnak, amelyeket az ember nem tud kontrollálni - és még sorolhatnám...

De nem látnám értelmét a további szószaporításnak. 

Inkább csak vessetek egy pillantást erre a kétségtelenül retrospektív jellegű trailerre, aztán lépjünk is túl ezen a történeten: 

Aki pedig ezután is kíváncsi a filmre, ha másért nem, mert felkeltette érdeklődését a figyelemreméltó női idomokra tett megjegyzésem, annak csak tessék, hisz (demokráciában élünk) semmi nem akadályozza abban, hogy megtekintse: