Május 4. - Lucio Fulci "Zombie"-ciklusa - és ami utána jött 1.

Témakör: Film

Idő: 1977-1980

Stílus: Italian trash horror

Fíling: Zombie vs shark, zombie vs machete, zombie vs outbard motor...

Leírás:

Mint az közismert, az olasz film a hetvenes évek elejére megszűnt nagyhatalom lenni.

A nagyok még alkottak, még ott volt Pasolini, Antonioni, Fellini is, még csináltak nagy filmeket. Még születtek remek vígjátékok a hetvenes esztendőkben is és kerültek ki Alberto Sordi vagy Nino Manfredi kezei közül, de, nagyjából legeslegkésőbb a hetvenes esztendők végére mindenképpen avitt dolognak tekinthető a "nagy olasz filmgyártás"-ról beszélni, amely a hatvanas években még Hollywood nagy vetélytársa tudott lenni. 

Az olasz mozi a hetvenes évek utolsó harmadától kezdve egészen más területen, új világban kezdett nagyhatalom lenni: a trash terén. Amerika aztán igazán termékenyen ontotta az aranykorát élő stílus remekeit, s készültek trash-mozik a spanyol és a francia nyelvű világban is, nem is beszélve az NSZK-ról. Viszont 1977 és 1987 között senki, sehol, semmilyen formában nem vehette fel a versenyt az olaszokkal ezen a téren.

Megdöbbentő mennyiségű ilyen műfajba sorolható horror, pornó és akciófilm - nem is beszélve az egy film erejéig már prezentált posztapokaliptikus műfajról - készült ekkor Olaszországban, s ezek néha borzasztóan erőltetettek, ezért úgy vélem, nem sok embernek szerezetnek igazán örömet. Igaz, nekik  viszont olyannyira, hogy sokat közülük kultfilmmé emeltek.

Én magam nem tartozom közéjük.

Ellenben éppen azért, hogy megértessem, miért is tartom kifejezetten visszataszítónak pl. a majdan két részletben kielemezendő, a huszadik század nyolcadik és kilencedik dekádjának fordulóján készült talján Zombi-ciklust, sztem nem árt kicsit tisztázni a helyzetet. 

A tovább mögött folytatom az elmélkedést, és jön néhány ütős kép meg videó is...


Akik tényleg kedvelik ezt a műfajt, szvsz ugyanúgy tudják azt, hogy az olasz horrorfilmeknél undorítóbb, néha kifejezetten hülyeségben tocsogó, hiteltelen lelki fröccsöt keveset gyártottak, mint azok, akik éppehogycsak találkoztatk az alkotásaival, amúgy szőrmentén.

E furcsa műfaji konglomerátum létrejöttének kulcsa a korabeli itáliai valóságban keresendő, hiszen az a világ egészen megdöbbentően brutális volt az Appenini-félszigeten. Példának okáért ekkor történt, hogy a fent említett nagy filmrendezők közül pl. Pier Paolo Pasolini-t a felismerhetetlenségig verték össze fényes nappal, az utcán és mind a mai napig nem tudjuk, pontosan kik és mi okból.

Nem csoda, ha egy ennyire, még az átlagosnál is elborultabb agyú olasz társadalomban ennyire nagy keletje volt ezeknek a döbbenetesen kevés pénzből készült és mégis döbbenetesen undorító filmeknek a korszakban. Ezek egyértelmű csúcsát egyébként a Cannibal Holocaust képviseli (milyen nevetséges, hogy utána hirtelen minden horrorfilm nevébe beillesztették a Holocaust szót - ultimate kedvencem a porno holocaust, ami amúgy külön elemzést kívánna), s nem csak a brutalitás feneketlen mélységei terén volt igen invenciózus, hanem abban a tekintetben is, hogy igenis van társadalmi mondanivalója: pont a saját korának médiavilágáról szól, amelynek gyakorlatilag semmi sem szent, ha híreket és ütős videókat kell gyártani - pl. kannibálokat kell csinálni olyan emberekből, akik addig nem is voltak azok, akkor nem küzdenek sokáig aggályaikkal a zaftos anyag reményében.

Ilyen zaftos anyag - hál Istennek csupán film - a kevéssé ismert Zombie I. című film - amiből még képet sem találtam, s amiről még csak nem is fogok most írni, mert nem volt lehetőségem megtekinteni, illetve a Lucio Fulci rendező által jegyzett Zombie 2., Zombie 3. - Zombie Holocaust, a Zombie 4. és a Zomibe 5. című filmek.

Fulci több mint hatvan mozit gyártott mintegy tíz év alatt, s ez nagyjából jelzi is a minőséget, amelyet képviselt. Jó, nem volt a legrosszabb horror rendezők egyike, de filmjei akkor is botrányosan rosszak. Igazi trash-opuszok, amelyek csak a szemétfogyasztók elitjének, az inyenceknek nyújthatnak igazán tartalmas kikapcsolódást.

Hiába minden utólagos belemagyarázás, meg hasonló mese: ezek a filmek nem szólnak semmi másról, mint az öncélú brutalitásról, no meg néha-néha egy kis pornográfiáról.

Tessék csak megnézni a Zombie 2-t pl.

A zene jellegzetesen az évtized olasz szinti-horrormuzsikái közé tartozik, vagyis könnyen fogyasztható. Maga a film, amely főleg darabolásokkal és húsevéssel dolgozik fő horroreszköz gyanánt, tehát a gore alműfaját képviseli, pedig három-negyedében alig tartalmaz horrorisztikus jelenetet - annál több pornográfiát. Fulci dramaturgiai fogása ez: a végére ugyanis olyan vérengzést nyom be tíz percre, hogy azt, komolyan mondom, élvezet figyelni, még annak is, akinek nem pont a horrorfilmek világa a világa.

Ugyanilyen az 1980-as Zombie Holocaust is, amelynek hangulata már teljesen szétesett és amelyben a trash-horrorfilm történetének egyik legnagyobb küzdelme ,a shark vs zombie címmel ellátható fighting látható, amely annak ellenére is méltánylandó, hogy ez a film még az előzőnél is szánalmasabb.

Mára ennyit, folytatás és konklúzió szombaton...

A két film trailere meg itt következik, amelyeket fölösleges magyarázni, mert önmagukért beszélnek: