Idő: 80's
Stílus: "I'm a boy, I'm a mother..."
Fíling: "I'm a bitch, I'm a gheisha"
Leírás:
"I'm a bitch, I'm a lover, / I'm a child, I'm a mother / I'm a sinner, I'm a saint / I do not feel ashamed" - énekelte Meredith Brooks az ezredforduló körül, s az egész szám, elejétől a végéig olyan, hogy akár Terri Nunn-ról is írhatták volna. Ha Kim Wilde-ról azt mondtuk, hogy ő volt maga a 80-as évek, vagyis minden, azaz szó szerint minden, amit az évtized popzenéje nyújtott a világnak, akkor Terri Nunn-ról azt mondhatjuk, hogy ő pedig bármi tudott lenni a színpadon, amit egy igazán érett - vagy nevezhetjük akár tapasztaltnak is - nő adni tud a proszcénumokon - s amiről Meredith is énekel a fentebb idézett dalban.
Terri Nunn szinte érettnek született - a kezdetektől fiatal (de később is fiatalos) és nagyon-nagyon vonzó volt, viszont, ezzel együtt a vonásaiban és a tekintetében is ott bujkáltak egy néhány dolgon már átment harmincas nő érzelmei. Pedig nem volt sem túl elkényeztetett, sem nagyon kiszolgáltatott gyerekkora. Középosztálybeli családban született 1961-ben, és nőtt fel- Los Angeles-ben - a hetvenes években.
1978-ban alapította a Berlin nevű zenekart, amelynek neve szinte már tökéletesen egy az övével - lévén ő az énekese. Az előbb meghatározhatatlan new wawe, majd synth-, még később sajátos popzenét, majd a kilencvenes évek végétől elektronikus popot játszó zenekart annyit éltettük már a blogon, hogy az nem is igaz. Elég ráklikkelni a megfelelő tag-re a mai bejegyzés alatt és kapásból beúszik- ha jól emlékszem - három vagy négy poszt is.
Na, szóval Terri e zenekar vezetőjeként vált a nyolcvanas évek egyik ikonjává, elképesztő erejű jelképpé, aki legfeljebb azért nem lehetett a mágikus dekád egyik legnagyobbja, mert ugyanakkor élt, mint Freddie Mercury, Michael Jackson, Madonna, Cindy Lauper, Kim Wilde, hogy az időszak nagy zenekarairól már ne is beszéljünk a szólóelőadók mellett...
Na, szóval Terri e zenekar vezetőjeként vált a nyolcvanas évek egyik ikonjává, elképesztő erejű jelképpé, aki legfeljebb azért nem lehetett a mágikus dekád egyik legnagyobbja, mert ugyanakkor élt, mint Freddie Mercury, Michael Jackson, Madonna, Cindy Lauper, Kim Wilde, hogy az időszak nagy zenekarairól már ne is beszéljünk a szólóelőadók mellett...
A sajnos nem eléggé ismert és méltatott new wawe időszak után, a Berlin a csúcsra 1986-ban jutott el, mikor is ők dobták össze a Top Gun c. "nagysikerá filmalkotás" nagy slágerét, a "Take My Breath Away"-t, amivel csak az a baj, hogy mindenki ezt ismeri tőlük, pedig kb. 40 jobb számuk biztos hogy volt ennél - szóval még ebben az esetben is komoly hiányérzete lehet az embernek.
Az excentrikus, izgalmas, szexi személyiség - Terri - mindvégig a zenekar motorja volt és maradt és nem mellesleg egy elképesztően vonzó nőről beszélünk az ő esetében, aki a neki juttatott eszköztárat kiválóan használta. Persze hogy is ne használta volna kiválóan, ha valóban igaz rá, amit elmondtunk a mai poszt elején...
Szövegközti képeinken Terri egy 1984-es portréja és első nagylemezének, az 1981-es Pleasure Victim-nek (beszédes cím egy ennyire dekadens zenekar esetében) a borítója látható. Egy korabeli festmény (egészen pontosan 1985-ös) következik ezután, amelyen Terri jellegzetes, védjegyévé vált 1983-1985-ös frizurája is feltűnik.
A tovább mögött a Berlin 1986-os "Count Three and Pray" c. albumának belső borítója látható - amelyen az együttes tagjairól készült képek kaptak helyet. Ötödik felvételünk 1981-es, s akár hisszük, akár nem a T. J. Hooker c. sorozatból való, Terri ugyanis vendégszerepelt benne, és ez nem csalás, nem ámítás. Ahogy az sem, hogy az ezt követő három kép közül az első kettő 1983-ban, a harmadik 1984-ben készült - az utolsó a már említett hajviselettel megspékelve. Utolsó előtti két felvételünk 1986-os és mind a kettő a "Take My Breath Away" sikere után született újságcikkekből való, legutolsóként pedig egy 1990-es fotográfia látható.
Klipeket már nehezebb volt válogatni, hiszen seregnyi Berlin-alkotást prezentáltunk már a honlapon. A választás végül is egyetlen, 1981-es alkotásra, a már címében is sokat mondó "Sex... I'm a"-re esett. ("I'm a boy, I'm a mother... / I'm a bitch, I'm a gheisha..." - nem ismerős ez valahonnan?)
Az excentrikus, izgalmas, szexi személyiség - Terri - mindvégig a zenekar motorja volt és maradt és nem mellesleg egy elképesztően vonzó nőről beszélünk az ő esetében, aki a neki juttatott eszköztárat kiválóan használta. Persze hogy is ne használta volna kiválóan, ha valóban igaz rá, amit elmondtunk a mai poszt elején...
Szövegközti képeinken Terri egy 1984-es portréja és első nagylemezének, az 1981-es Pleasure Victim-nek (beszédes cím egy ennyire dekadens zenekar esetében) a borítója látható. Egy korabeli festmény (egészen pontosan 1985-ös) következik ezután, amelyen Terri jellegzetes, védjegyévé vált 1983-1985-ös frizurája is feltűnik.
A tovább mögött a Berlin 1986-os "Count Three and Pray" c. albumának belső borítója látható - amelyen az együttes tagjairól készült képek kaptak helyet. Ötödik felvételünk 1981-es, s akár hisszük, akár nem a T. J. Hooker c. sorozatból való, Terri ugyanis vendégszerepelt benne, és ez nem csalás, nem ámítás. Ahogy az sem, hogy az ezt követő három kép közül az első kettő 1983-ban, a harmadik 1984-ben készült - az utolsó a már említett hajviselettel megspékelve. Utolsó előtti két felvételünk 1986-os és mind a kettő a "Take My Breath Away" sikere után született újságcikkekből való, legutolsóként pedig egy 1990-es fotográfia látható.
Klipeket már nehezebb volt válogatni, hiszen seregnyi Berlin-alkotást prezentáltunk már a honlapon. A választás végül is egyetlen, 1981-es alkotásra, a már címében is sokat mondó "Sex... I'm a"-re esett. ("I'm a boy, I'm a mother... / I'm a bitch, I'm a gheisha..." - nem ismerős ez valahonnan?)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése