Május 17. - Csuk és Gek nyomában

Témakör: Film

Idő: 1953

Stílus: Nem összekeverendők Csingacsgukkal...

Fíling: Bár mindhárman gyerekkorunk nagy hősei voltak.. :D

Leírás:

 Sokat tűnődtem már azon, hogy hányan lehetünk olyanok, akik Arkagyij Gajdartól hallottuk először azt, hogy Moszkva egy olyan város, mely fölött "éjjel-nappal ragyog a Béke Vörös Csillaga", hogy mennyi napig tart az út a Transzszibériai Expresszen, sőt, hogy egyáltalán mi az a Transzszibériai expressz, hogy a tajga nagyon hideg és nehezen megközelíthető télen, meg, hogy egyáltalán mi az a tagja, s hogy még a mostoha cirkumstanciák ellenére is élnek ott, emberek akik minden energiájukat arra áldozzák, hogy részt vegyenek abban a küzdelemben, melynek során az ember "meghódítja a természetet"...

Az öreg Arkagyij Petrovics Gajdar, aki egyébként író volt, s a szavai hozzánk egy amúgy kiváló műfordító, Szöllőssy Klára magyarításán keresztül jutottak el, tudhatott valamit, mert a kis könyvecske, amelyben mindezekről olvashattunk tőle, olyan népszerű lett az idők folyamán, hogy még manapság is létezik hazai újrakiadása. .

"Csuk és Gek" történetét, vagyis a kötetet, amiről eddig zengedeztünk, az én és az engem megelőző, meg már egy azt is megelőző generáció a "Már tudok olvasni" c. sorozat 1960-as évek végén megjelent köteteiből ismerhette és ismerte is, mert igazság szerint gyorsan utat talált az ember gyerekének szívéhez.

Az eredetileg 1939-ben megjelent könyv főszereplői egy testvérpár - meglepő módon nevük Csuk és Gek - akik anyjukkal a messzi tajga egy távoli zugába utaznak, hogy egy ottani bányatelepen dolgozó apjukat meglátogassák a Karácsony alkalmából, mivel ő nem tud visszatérni hozzájuk Moszkvába, a városba, "mely fölött éjjel-nappal ragyog a béke és szabadság Vörös Csillaga"...

Gajdar, akinek majd egyszer egy másik könyvéről, a "Timur és csapatáról" is fogunk beszélni (pláne a filmről, mely belőle készült), már tizenhét évesen a Vörös Hadsereg tagja lett, s már a húszas évekre az ezredparancsnoki rangra emelkedett (tizenhét évesen, tegyük hozzá!). Háborúban is érte a halál, de már a második világégés idején, egészen pontosan 1941-ben, Ukrajnában, a Voronzyezs körüli hadműveletek során. .

Gajdar tehát író volt, mint mondottuk volt, s legrosszabb könyve (természetesen saját korában fő művének tartották) az "Iskola" c. borzasztóan didaktikus, rendkívül fárasztó 700 oldalas tömény borzalom, amelyet olvasva az ember nem hiszi el, hogy ugyanez az ember írta a kedves, egyszerű kis regénykét, a "Csuk és Geket" vagy a felettébb elgondolkodtató "Timur és csapatát".

A "Csuk és Gek" homlokegyenes az ellenkezője az "Iskolának" varázsa az apró részletekben rejlik, mint általában az igazán jó könyvek esetében ez lenni szokott. A leírásait kész élvezet olvasgatni még felnőttfejjel is, a Transzszibériai expresszen tett utazás leírása igazi csemege, melyből Oroszország  keleti területeinek földrajzát is megismerheti az, aki térképpel együtt olvasgatja Gajdar-t. 

De van egy olyan érzésem, hogy teljessé az élményt, legalábbis számomra mindenképpen, Zsoldos Vera illusztrációi (a pirospozsgás arcokkal) teszik, s bizonyára Szöllősy Klára fordítása is hozzájárult ahhoz, hogy most, mikor véletlenül ráakadtam a filmváltozatra, melyet már sok éve kerestem, teljesen megdöbbentem, hogy annak ellenére, hogy a nyelv orosz, amelyet túlzottan nem értek, nem esett nehezemre végignézni, mert szinte mindent értettem a történetből, a könyv rám gyakorolt mély hatása okán.

A film hűen követi a könyvet és azt mondhatom, hogy igazán élvezetes lehet azok számára, akik gyerekkorukban már tanulmányozták az eredeti művet. Ivan Lukinsky szovjet rendező filmjében ugyan Csuk és Gek lényegesen nagyobb rosszcsontok, mint a könyvben, de ez nem feltétlenül baj, hiszen így kicsit életszagúbb az élmény...

Na azért nem kell megijedni, annyira nem életszagú film a Csuk és Gek - főleg a sztálini Szovjetunió világára nézve - de ezen meg meglepődni nem kell.

Mert ez legalább egy kedves gyerekfilm, nem pedig olyan propaganda-darab, amilyenekre kitűnő példát is mutatunk majd a következő egy hétben. Mert hál istennek az ötvenhármas dátum dacára nem hangzik el utalás Sztálin elvtárs nevére és egyéb magasztos dolgokra sem, amelyek amúgy fontos kellékei voltak néha még ilyen gyerekmoziknak is (ilyesmire is találtunk példát, bizony!)

A lényeg: egy szó, mint száz, a Csuk és Gek bepróbálandó anyag, ha felkerül magyarul, akkor pedig rakétasebességgel, villámgyorsan lövöm fel ide, mert még én sem láttam ilyetén formájában (márpedig létezik, mert többször meséltek róla olyanok, akik még úgy látták), pedig már nagyon érdekelne.

(Első képünk az említett 1967-es magyar kiadás címlapja, a második pedig az 1939-es szovjet rajzai közül prezentál mindjárt hármat.)