Május 2. - 70's + 80's + trash + horror

Témakör: Hétindító

Idő: 70's and 80's  

Általában véve a retrospektív tematikák többsége, adjuk meg bármilyen faramucian is a korszakot vagy a stílust, szinte kimeríthetetlen. De vannak témák, amelyek még a kimeríthetetlennél is kimeríthetetlenebbek és egyszerűen képtelenség őket átlátni. Valahogy olyan ez, mint, hogy egy autó szerkezetét még képes megérteni egy ember, de egy hajóét valószínűleg már nem, egy repülőgépét pedig végképp nem, hiszen azok megtervezéséhez mérnökök egész generációira, a hibák kiküszöböléséhez és az esetleges repülőszerencsétlenségek okainak megállapításához pedig komolyabb szakértelemmel bíró hozzáértők csapatára van szűkség. 

Na, szóval ilyesféle kimeríthetetlen és szinte átláthatatlan téma a retrospekciók világában a trash. A trash egy valóságos szövevény. Igazi élmény elveszni benne, különösen a hetvenes-nyolcvanas évek korabeli trash-moviek között, amikor a műfaj aranykorát élte, s amikor akár egy filmen belül is egyszerre keveredhetett horror, pornográfia és akció, vagyis a szcéna három legkedveltebb megnyilvánulási formája. 

Még azok is, akik soha nem is láttak egy ilyen alkotást sem - létezhet egyáltalán ilyen ember tíz év fölött? - ha máshonnan nem, hát Tarantino és Rodriguez olyan opuszaiból, mint a két Grindhouse-film vagy a Machete, nem is beszélve a Kill Bill egyes jeleneteiről, megnyugtathatom őket, körül-belül, már vágják is a témát.

Na ez a trash - sokszor borzasztóan erőltetett cselekménnyel, pocsék színészi játékkal bíró alkotások, de éppen ebből következően valamilyen leírhatatlan retrospektív bájjal - ha pedig még pornográf részletekkel is találkozunk bennük, kész multifunkciós eszköztárral, plusz olyan hatásmechanizmussal operálva, mint a giccs - gyorsan szállítják az egyszerű léleknek, ami éppen kell. 

Csak míg a giccs inkább nőiesebb, a trash, inkább férfiasabb dolog.

Ezért is van az, hogy mi, férfiak, többnyire jobban ráérzünk az stílus ízére és lényegesen jobban is bírjuk ezeket az alkotásokat, amelyeken vagy röhögünk, vagy ordítva fogjuk a fejünket a hülyeségek láttán, vagy ki tudja, mit művelünk, de az biztos, hogy a reakcióink hevesek lesznek akármilyen idesorolható filmről is van szó. Legrosszabb esetben hevesen tiltakozunk a megtekintésük ellen - ez nem ritka reakció, hiszen sokan allergiásak a trash-re. Tényleg - ez tipikusan az a dolog, amitől vagy hány valaki, vagy imádja...

Na, én az utóbbi táborba tartozom. 

Ezért is hódolok most itt, a Daily retro(spective)n, egy héten keresztül (nem először és nagyon nem utoljára) a műfaj 70-es és 80-as évekbeli remekeinek, ezen a héten különös tekintettel a horror-műfajú trash-movie-kra. De persze merítünk majd más tematikából is.

A fejléckép korabeli filmek plakátjaiból lett összrakva a hitelesebb hangulat kedvéért pedig marad a múlt heti fekete style...

Megtetszett... :D

HÍREK ÉS UP-TO-DATE:

Örömmel értesíthetek mindenkit, hogy úgy tűnik, lecsengőben a tube-függőségem. Ezen a héten már csak egy-két videót töltöttem fel a videómegosztóra és jelen állás szerint úgy tűnik, hogy ezek száma még csak csökkenni fog a jövőben. 

A másik, ami viszont még jobban elképeszt - még mindig nincs vége a hatvanas esztendők celebjeit reklámokban felfedező történetnek. Nem tehetek róla, de egyszerűen ccsak kerülnek és kerülnek elő az újabb anyagok, én meg kénytelen vagyok őket feltölteni.

A most készült videók közül még a másodikból az elviselhetetlen Lórán Lenke lehet a legismerősebb, s talán Venczel Vera sem lehet ismeretlen azok számára, akik vágják a korszakot. Viszont Ferencz László nevével és fejével már kevesebben találkozhattak - igaz, ezután már nem lesz nehéz megjegyezni a nevét - "Gyere, gyere át, itt mindent megkapsz majd!" - mondja jellegzetes hangján az egyébként fenomenálisan vicces első videóban, amely egy kölcsönző-hálózat reklámja

A második hirdetés, amely egyébként szörnyen erőltetett és kétségbeejtően nehézkes, főszereplőjét Dudva kocsmárosként ismerhetitek a Tenkes kapitányából: Gera Zoltán kiváló színművészünkről van szó.

Persze attól még, hogy erőltetett, retro - poén.


So enjoy it!