Témakör: Film
Idő: 1987-1990
Stílus: Trash horrors with zombies
Fíling: A Zombie Holocaust-tól a Killing Birds-ig lesz itt minden, mint a búcsúban
Leírás:
Azt hiszem épp itt az ideje, hogy lezárjuk ezt a hetet.Talán kezd kicsit sok lenni trash-horrorokból - persze a rajongók még biztosan maradnának egy-két hétre a témánál, de mi, vagyis a többség, talán szeretnénk már szabadulni egy kicsit a vonzáskörzetéből...
Főleg ezután a mai dózis után lesz sztem jó egy kicsit váltani.
Mert hát folytatjuk ugye, amit szerdán elkezdtünk, vagyis az olasz zombiciklus történetét, amelynek szellemi atyjaként vitathatatlanul a 70-es és 80-as évek jónéhány kult t-horrorát jegyző rendezőjét, Lucio Fulci-t kell felemlegetnünk.
Az összesen öt folytatást megért, mindig elhagyatott, titolzatos trópusi szigeteken zajló eseményekről számot adó frenchise, melynek minden része vérben és az élőholtak testéből előtörő egyéb folyadékokban tocsog, azonban minden tekintetben különös.
Először is harmadik részét kétszer forgatták le (nem vicc), másodszor csak az első, a második és a két harmadik részt rendezte Fulci, a negyediknek csak forgatókönyvét írta ő, az ötödik pedig mindenestül USA-produkció, harmadszor mindezzel kapcsolatban nagyon ellentmondásosak a netes források, így nehéz volt feltérképezni az igazságot az ügyben.
A folytatás után megtudhatjátok, hogy miért készült el kétszer (8 év különbséggel a verziók közt!) a harmadik rész, hogy miért übergázabb még az übergáznál is a negyedik, s hogy az ötödik miért rendhagyó minden szempontból...
Hátradőlt és azt mondta, hogy, mivel a körülményekhez képest nem jött be éppen kevés cash a harmadik részből, egy picikét most hanyagolja a zombis témát.
A "picikét"-ből egészen pontosan hét esztendő lett, mert csak 1987-ben látott újra neki a folytatásnak. Azazhogy ez esetben ugye nem nagyon lehet folytatásról beszélni, hiszen Fulci filmjei, ahogy általában az ilyen végtelenített horror-ciklusok, minden részben más szereplőkkel és más helyszínnel, történettel stb. operálnak.
De még ennek ellenére is meghökkentő az, hogy, amikor a film elkélszült, a mester újra a harmadik részként címezte meg ezt a végül is 1988-ban bemutatott opuszt. Tette ezt részben amiatt is, mert sokat merített a Zombie Holocaust-sztorijából az új készítésénél, nagyrészt azonban mégiscsak megmagyarázhatatlan okokból történt a furcsa névadás, amire egyébként nem nagyon találtam példát a filmtörténetben.
Hősünk talán azt hitte, hogy felnőtt egy újabb generáció, amely már nem ismeri az 1980-as filmet? Mert ha mondjuk teszem azt 2000-ben csinál egy remake-t ezzel a címmel, akkor jogos lenne ebbéli vélekedése, de így...
Nos, mielőtt nagyon belelovalnánk magunkat a tök fölösleges találgatásokba, maradjunk abban, hogy talán mégsem volt annyira feltűnő a dolog a kortársaknak, mert a film objektíve lett olyan gyenge, hogy alig érdekelt ez valakit akkoriban...
A Zombi-ciklus második harmadik (sic!) része tehát bukott, ám Fulci nem csüggedt: szinte azonnal nekifeküdt a negyedik epizód forgatókönyvének, amely az After Death címet kapta. A rendező lelkes volt a dolgot illetőleg, de semelyik stúdiónak sem tetszett az ötlet. Végül egy nyomoronc kis amcsi trash-filmeket gyártó cég vette meg a projectet, de azzal a feltétellel, hogy Fulci nem rendezheti az anyagot.Az öntelt, egoista és saját filmjeiben - ez több nyilatkozatából is kiderül - néhol már-már művészi küldetést (!) látó "alkotó" persze erre igencsak berágott, de végül nem tehetett semmit: még az ügyben indított pert is elvesztette...
Claudio Fragasso kapta meg az anyagot helyette, aki szintén a horrorfilm-bizniszben utazott, de nyomatott pár pornót is az évek során, sőt, maga is pornószínészként kezdte.
Az ő hihetetlenül szánalmas személye garancia volt a "minőségre": a kész "művön" (már nem győzök idézőjeleket tenni :D ) látható, hogy egy Fulci-énál jóval betegebb elme szüleménye, mert itt a film lényegesen nagyobb százalékában megy a vérengzés, mint az eddigi epizódok közül bármelyikben. De ez nem elég: a film nagyon látványos és hatásvadász próbált lenni, ami végeredményben elképesztően szánalmas lett, mert a technikai feltételek még nem értek meg arra, amit Fragasso próbált kihozni az anyagból.
Végezetül: a zombik itt inkább undorítóak, mint félelmetesek, ami annyira nem vált előnyére a filmnek, mert az ember azért általában nem a célból ül le egy horror elé, hogy kidobja a taccsot, hanem azért, hogy átélje a borzongató vagy éppen nagyon is félelmetes élményt, amit az általa keltett illúziók átélhetősége teremt meg.
Na, ez az amit nem tud a Zombie IV. - amit viszont igen: azt hogy überszar. (A mellékelt részletből megláthatjátok majd, hogy mennyire...)
Talán az ominózus prominenesek úgy gondolták, hogy elég az olaszok hülyeségeiből: bizonyítsanak a hazai srácok.
Például Robert Vaughn.
Na, ő, már csak a többiekhez képest is, kifejezetten letett vmit az asztalra. Nem volt már fiatal alkotó, komoly filmeket is maga mögött tudhatott, széles körben is jóval ismertebb volt, mint az előző négy film stábjából vagy szereplői közül gyakorlatilag bárki.
Ő már 1987-ben elkezdte gyártani saját filmjét, a ciklustól függetlenül, melynek a Killing Birds címet adta. A mozi erőteljes továbbgondolása Hitchkok Madarak c. opuszának.
Erőteljes, hiszen itt nem csak nagy rajokban repkednek, meg roppantmód inzultusak a madarak, de kőkeményen betámadnak és olyan vérengzéseket rendeznek, amit az ember ki sem nézne belőlük. A merész húzással a zombi ciklusba beemelt cuccnak nagyon sokat ártott ez a stúdió által hozott váratlan döntés, amelyet Vaughn kénytelen volt elfogadni, ha meg akarta csinálni a filmet.
A végül is 1990-ben bemutatott alkotás egy közepes színvonalú horrorfilm, amelyben a madarak csupán a kiindulópont, mert támadásuk után a megtámadott emberekből zombi lesz. A film egyszer élvezhető darab, ám így is lényegesen erősebb hangulattal rendelkezik, mint az eddig emlegetettt dolgok közül bármelyik.
Plusz a film minden tekintetben rendhagyó: teljesen más a dramaturgiai felépítése, mint az olasz verziónak (sokkal egyenletesebb munka), de sokkal profibb is, összeszedettebb opusz, mely végső soron a nagyobb nemzetközi sikert is magyarázza.
Ám e nagyobb nemzetközi siker nem jelentette azt, hogy bárki hozzá akart volna nyúlni a folytatáshoz...
Vaughn más tematikák felé nézett, a kis stúdiót pedig már nem érdekelte a téma. Ahogy általában már a kilencvenes években is kevesebb volt a zombihorror, mint a műfajt lényegesen jobban kedvelő nyolcvanasokban...
A 11 év alatt 5 folytatást megélt ciklus végül is lezárult ezzel a filmmel.
Hála Istennek - tehetnénk hozzá.
Mert ez a Fulci munkásságát is túlnövő produktum végső soron nem lett olyan jó. Vannak jó zombihorrorok - ezek nem azok. Egyszerű trash-filmek csupán a műfaj aranyokrából.
Aki szereti az ilyesmit, annak feltétlenül ajánlhatók - aki nem, azt meg valószínűleg úgy sem érdekelte ez az írás.
Akárhogy is van, itt következik a harmadik rész egy amatőr-ízű ajánlója, a negyedik rész borzasztóan erőltetett és bosszantóan idióta nyitóképsorai és az ötödik rész trailere:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése