Február 28. - A hatvanas évek magyar "celebjei" reklámfilmekben 4.

Témakör: Reklám

Idő: 50-es évek vége - 60-as évek eleje

Stílus: Finom úri, majd kedvesen kispolgárias, végül pedig ellentmondást nem tűrően szemtelen! :)

Fíling: Kicsit régen voltak reklámok, ugye?

Leírás:

Na, akkor itt az ideje, hogy kicsit rágyúrjunk erre a témára!
 

Főleg, hogy megtörtént, amit nem is gondoltam volna, mikor: befejeztem az október és december között futó sorozatunkat, ugyanis sikerült  vadonatúj és elképesztően izgalmas magyar advertising-lelőhelyeket felfedeznem, ahonnan újabb, az ötvenes-hatvanas évek hazai celebritásainak főszereplésével készült reklámfilmek is felbukkantak. 

Bizony-bizony!

Úgy tűnik, hogy a retro-bőségszarunk kimeríthetetlen, mert három olyan új anyagot is sikerült felfedezni, amely általam soha, s alighanem az azokat még ifjúságukban megcsodálók által is elég régen nem látott moziban illetve a televízióban vetített Verbung-okat tartalmaz. 

Úgy tessék nézni ezeket a kisfilmeket, hogy megintcsak valódi unikumokkal állunk szemben, s nem akármilyen dolog az, hogy én ezeket az egyébként az eheti témánk, tehát a dizájn szempontjából sem elhanyagolható alkotásokat most prezentálhatom számotokra...

1. Házy Erzsébet- az ultimate eyecandy egy finom, úri reklámfilmben

Házy Erzsébet az ötvenes-hatvanas évek fordulójának tökéletes hazai ultimate eyecandy-je (alias az a csajszi, akinél tökéletesebbet el sem tudott képzelni a korban a nép egyszerű fia) volt - talán Krencsey Marianne vehette fel vele a versenyt ebben a tekintetben.

Aki Perenyevackorpusztán lakott, nem járt Operába vagy nem járatta a Film színház muzsikát, az is pontosan tisztában volt vele micsoda csoda is ő, hiszen a cutie blondie opera- és operetténekesnő olyan közkedvelt filmekben játszott főszerepet, mint a Felfelé a lejtőn vagy a Gerolsteini kaland (bájos Antóniájáért még a szigorúbb ítészek is dicsérték - ha valaki nem bírja a danolászást, tekerjen 3:50-hez és lásson csodákat)... 

Házy Erzsébet király-, vagyis hercegnői alakjához mi sem illett jobban mint egy finom, elegáns reklám. 

Ez pedig pontosan olyan!

A stílusa alapján valamikor 1959 és 1962. között között készült és a hazai illatszerboltok pazar kínálatát volt hivatott reklámozni. A dizájn szinte hivalkodóan elegáns - nem illik egy szocialista országhoz, inkább Monte Carlo-hoz - de annyi baj legyen, mert legalább büszkén mutogathatjuk a külföldieknek, hogy lám, bár ekkor éppen minden volt itthon, csak nem ilyen életszínvonal, azért gyártottunk mink annak idején ilyen reklámokat is, kérem szépen!

2. Salamon Béla - Jobb, mint Tell Vilmos

Hahahahahahaha - Óriási...

Ez a reklám korántsem elegáns, sem nem úri,sőt, valójában nem is sikerült felfognom 100 %-osan, hogy pontosan mit is akartak vele a készítők - az viszont tény, hogy nagyon vicces...

Hogy miért?

Mert Salamon Béla szerepel benne!

A nem ok nélkül oly igen híres komikus nagyszerű képességeit már volt alkalmunk megfigyelni egy korábbi alkalommal, így most nem térnék ki arra, miben is rejlik alakításainak és személyiségének varázsa.

Ettől persze ez a reklám még nem fog jobban működni - de kit érdekel: SB mint Tell Vilmos! - GIGALOL!

És a végtanulság mindent visz: "Ezért megeéri tatauzni!"

Hatalmas respect Béla bácsinak - mint mindig!

3. Latabár Kálmán - Kibédi Ervin - Alfonzó - "Megvette már az ehetit?"

De, kérem szépen, akkor is ez itt az a produkció, ami egyszerűen toronymagasan mindent visz!

Magyarországon 1957. óta van Lottó és Totó, de ezek a hirdetések valamikor 1958. és 1961. között keletkezhettek. 

Hát, mit mondjak, ehhez már tényleg nehéz hozzászólni...

Előbb Latabár Kálmán, a zseniális komikus, majd Kibédi Ervin, a már puszta megjelenésével is mosolyt-keltő remek színészünk, végül, a már oly sokszor emlegetett Alfonzó, aki több népszerű reklámfilmben is szerepelt a kérdéses időszakban (melyeket már mind, egytől egyig prezentáltunk az oldalon) mind fenyegetőbben figyelmeztetnek arra, hogy irgumburgum, gyorsan tessék rohanni megvenni az ehetit - azaz a legújabb lottószelvényt - különben...

Nos, az ilyen mondatok folytatására jobb nem is gondolni a korai Kádár-korszak fojtó levegőjében, amikor 1956. még oly közeli élmény...

Ettől függetlenül persze ez még egy remek triptichon  és óriási örömömre szolgál, hogy végre sikerült ráakadnom a nem mindennapi anyagra! 

Szóval éljen soká ez a kiváló trió, s persze a kor többi magyar celebritása is akik már csak önmagában megjelenésükkel is sokunk sok napját aranyozták be - nekem például ezt a mait is, miközben ezt a bejegyzést írtam...