Idő: 1978
Stílus: Post-punk glam pop-rock
Fíling: Felemás
Tracklist:
Side A:
"Automatic Gun" – 4:07
"...Rhodesia" – 6:48
"Love is Infectious" – 4:10
"Sometimes I Feel So Low" – 3:46
Side B
"Obscure Alternatives" – 6:50
"Deviation" – 3:23
"In Vogue" (Live) - 6:12
"The Tenant" – 7:14
Leírás:
"Obscure alternatives" - azaz bizonytalan választások - vagy valami hasonló .
A cím valóban jól passzol az együttes stílusához egy évvel megalakulásuk után. Ha egy szót keresnék arra, mit jelentett a The Japan zenéje 1978-ban azt mondanám, hogy ez az útkeresés zenéje.
Egy olyan együttesé, amelyre nagy hatással volt egy bizonyos stílus vagy előadó (a miénk esetében, mint arról már írtunk, több előadóval és leagalább két stílussal is számolni kell), de még nem tudott függetlenedni annak hatásától, igaz már keresi azt az utat, amelyet 100 %-osan a magáénak mondhat.
Az út megtalálása nem várat majd sokat magára, de éppen azért, mert ez az út sokkal érdekesebb mint az azt megelőző útkeresés fáradtságai és az ezen az albumon észlelhető korai fáradtság jelei (bár David Sylvian, a banda énekese később úgy nyilatkozott, hogy valójában ezt tartja a debütáló albumának - igaz, akkor már mögötte volt pár hallgathatatlan "dodeakfon" szerzemény is), ezért az előzővel ellentétben ezt a zeneanyagot egyetlen bejegyzésben el is intézném.
Ne késlekedjünk hát: essünk neki a forró kásának!
Obscure alternatives
Szöveg:
Love's incentives understood
Irregular thoughts comply
And still afraid of every word
Love is unsatisfied
Zero down to zero
Submerging in every man
Zero down to zero
Catch me as best you can
Well, you must know something
'Cause we're dying of admiration here
Mastering obscure alternatives
Between the dialog, lovers run
New decisions we won't decide
And still afraid of every word
Love remains unsatisfied
Leírás:
Nem mondanám azt, hogy nem szeretem az album címadó dalát, még csak azt sem, hogy nem nagyon tudom végighallgatni.
Egyszerűen fáradt.
Zenei szempontból, hangulatát tekintve túlontúl fáradt egy ilyen fiatal együttestől.
Ilyen számokat most várna az ember az The Japan-től, ha még mindig együtt volnának. A szöveg persze jó, van hangulata a dolognak, de olyan, nem is tudom, vergődésszerű az egész...
Egyfajta félkábult fetrengés valami tehetetlen szerelmi dagonyában.
Vagy ennek a számnak amúgy is ilyen tanácstalanságot kéne sugároznia?
Majd ti eldöntitek helyettem is!
Rhodesia
Szöveg:
Standing outside on a kitchen floor
Love utensils in the palm of her hand
Saluting supermarket majorettes
We understand
Oh muzak for digital clocks
Departmental stores, vacate no sound
Exchanging surgical appliances
On hired ground
And love blows through Rhodesia
And love blows through Rhodesia
Soldierettes marching in the parking lot
Bleach your body
Be proof to the fact
Moving out in all directions
And turning back
Oh, heartaches from Amsterdam
Masturbated over jilted bouquets
Approximation's counting on a freight line
We pull away
And love blows through Rhodesia
And love blows through Rhodesia
Oh, Nazis in full attack
Burning niggers in a cotton field
Service stations offer promises
And promises offer me
And love blows through Rhodesia
And love blows through Rhodesia
Leírás:
Az album legjobb és legfílingesebb száma, abszolút rendben van, ez kétségtelen.
Azt persze mondanom sem kell, hogy ez a dal is politizál valamilyen szinten, hiszen a világ kiáltó egyenlőtlenségeire hívja fel nem éppen finom és megszokott eszközökkel a figyelmet.
A dallamvilága nagyon erős, mondhatni, bivalyerős - tessék, kérem tisztelettel, a mai metálbandánknak hasonlóan erős zenét írni, mint ez az akkori pop-szerzemény (!) volt.
Popot már nem mondok, mert az nagyon eltávolodott ettől a hangulatvilágtól...
Deviation
Szöveg:
Delivering protests of intellect and
Persevere over singular verbs
Your head is fucked
And the sequel is indirect
And we don't know which way to turn
Still we had fun, fun, fun, fun
While you're dancing
We had fun, fun, fun, fun
With you all
We had fun, fun, fun
While you're dancing
And we'll have fun, fun, fun
When you go
Deviation
Step on your fingers
Deviation
Step on your toes
Deviation
Step on your fingers
Deviation
Comes and goes
Engineering love on the autobahn
Germanic hands positioned by you
They're making love without precision
And we don't know just what to do
Leírás:
Ezt a számot emelném még ki erről az albumról.
Nem azért, mert olyannyira kiemelkedő, hanem mert mondjuk az "Adolescent Sex"-en még abszolút elfért volna - viszont valahogy nem illik egy ennyire bizonytalan, útkereső Japan-hez, s pláne nem fog a későbbihez.
Meg aztán nem a legerősebb daluk: ha csak ilyen színvonalú számokat hoztak volna össze, mint ez, nem csináltam volna ilyen összeállítást róluk, az tutkó.
De higyjétek el, ezt még muszáj volt betennem, mert egyrészt ez minden károgásom ellenére mégis csak egy jó szám, másrészt a többi mjúzik annyira nem használható a lemezről.
InVogue (Live in 1979)
Szöveg:
Before the light of day reveals itself
I am assured she won't forget
But still I will console myself
Should I lose something I could regret?
But now she turns to leave
Exactly like she used to do
Did nobody warn you, boy?
Love's in vogue again, my love
Did nobody tell you, girl?
Love's in vogue again, my love
Before the light of day I awake
She's clearly not herself today
Across a crowded room life begins
Before the moment drifts away
How bitter the morning feels
Exactly like it ought to do
Send "In Vogue" Ringtone To Your Cell
Leírás:
Ennek a lemeznek létezik egy újradigitalizált, 2005-ös változata is, melyen megtalálható egy igazi különlegesség - ez az anyag került a mai összeállítás végére.
Egy 1979. tavaszi koncertfelvételről van szó, mely egy igen sikeres japán turné Tokiói állomásán került rögzítésre - meglepően jó minőségben. Ez egy teljesen új szám, mely az együttes következő, 1979. második felében megjelenésre kerülő albumának egyik újdonságaként lett elkönyvelve.
Ez a következő, útörrően zseniális, szám szerint a harmadik Japan nagylemez, a "Quiet life" volt, a dal pedig a jéghideg "In Vogue", a legeslegelső szerzemény, amely nyilvánosság elé került erről az elképesztően virtuóz hanganyagról, amely minden bizonnyal az egyik legfontosabb tényező, mely megalapozta a nyolcvanas éveket a popzenében.
Ezt a páratlan felvételt van szerencsém most megosztani veletek, amely mindenben más, mint az eddig hallott számok: lassabb, elmélázóbb, melankólikusabb, Sylvian hangja sem az a pimaszul erotikus, nyögésekkel és sóhajtásokkal teli "glam rock voice" többé, hanem a kimódolt, arisztokratikus, méltóságteljes, mélyen zengő férfihang, amelyet a legtöbben ismerünk és szeretünk, akik kedveljük a csapatot.
És akkor a zene tempójáról, a rézfúvósok használatáról, a 80's felé mutató zenei megoldásokról még nem is beszéltem - de most nem is fogok, hadd maradjon valami a jövő hétre is....
Most csak élvezzétek ezt a káprázatosan utánozhatatlan muzsikát, amivel, és ezt túlzás nélkül állíthatom, nem lehet betelni...
Én csak tudom: egy éve tartja magát a playlist-emen rendületlenül....
Az album legjobb és legfílingesebb száma, abszolút rendben van, ez kétségtelen.
Azt persze mondanom sem kell, hogy ez a dal is politizál valamilyen szinten, hiszen a világ kiáltó egyenlőtlenségeire hívja fel nem éppen finom és megszokott eszközökkel a figyelmet.
A dallamvilága nagyon erős, mondhatni, bivalyerős - tessék, kérem tisztelettel, a mai metálbandánknak hasonlóan erős zenét írni, mint ez az akkori pop-szerzemény (!) volt.
Popot már nem mondok, mert az nagyon eltávolodott ettől a hangulatvilágtól...
Deviation
Szöveg:
Delivering protests of intellect and
Persevere over singular verbs
Your head is fucked
And the sequel is indirect
And we don't know which way to turn
Still we had fun, fun, fun, fun
While you're dancing
We had fun, fun, fun, fun
With you all
We had fun, fun, fun
While you're dancing
And we'll have fun, fun, fun
When you go
Deviation
Step on your fingers
Deviation
Step on your toes
Deviation
Step on your fingers
Deviation
Comes and goes
Engineering love on the autobahn
Germanic hands positioned by you
They're making love without precision
And we don't know just what to do
Leírás:
Ezt a számot emelném még ki erről az albumról.
Nem azért, mert olyannyira kiemelkedő, hanem mert mondjuk az "Adolescent Sex"-en még abszolút elfért volna - viszont valahogy nem illik egy ennyire bizonytalan, útkereső Japan-hez, s pláne nem fog a későbbihez.
Meg aztán nem a legerősebb daluk: ha csak ilyen színvonalú számokat hoztak volna össze, mint ez, nem csináltam volna ilyen összeállítást róluk, az tutkó.
De higyjétek el, ezt még muszáj volt betennem, mert egyrészt ez minden károgásom ellenére mégis csak egy jó szám, másrészt a többi mjúzik annyira nem használható a lemezről.
InVogue (Live in 1979)
Szöveg:
Before the light of day reveals itself
I am assured she won't forget
But still I will console myself
Should I lose something I could regret?
But now she turns to leave
Exactly like she used to do
Did nobody warn you, boy?
Love's in vogue again, my love
Did nobody tell you, girl?
Love's in vogue again, my love
Before the light of day I awake
She's clearly not herself today
Across a crowded room life begins
Before the moment drifts away
How bitter the morning feels
Exactly like it ought to do
Send "In Vogue" Ringtone To Your Cell
Leírás:
Ennek a lemeznek létezik egy újradigitalizált, 2005-ös változata is, melyen megtalálható egy igazi különlegesség - ez az anyag került a mai összeállítás végére.
Egy 1979. tavaszi koncertfelvételről van szó, mely egy igen sikeres japán turné Tokiói állomásán került rögzítésre - meglepően jó minőségben. Ez egy teljesen új szám, mely az együttes következő, 1979. második felében megjelenésre kerülő albumának egyik újdonságaként lett elkönyvelve.
Ez a következő, útörrően zseniális, szám szerint a harmadik Japan nagylemez, a "Quiet life" volt, a dal pedig a jéghideg "In Vogue", a legeslegelső szerzemény, amely nyilvánosság elé került erről az elképesztően virtuóz hanganyagról, amely minden bizonnyal az egyik legfontosabb tényező, mely megalapozta a nyolcvanas éveket a popzenében.
Ezt a páratlan felvételt van szerencsém most megosztani veletek, amely mindenben más, mint az eddig hallott számok: lassabb, elmélázóbb, melankólikusabb, Sylvian hangja sem az a pimaszul erotikus, nyögésekkel és sóhajtásokkal teli "glam rock voice" többé, hanem a kimódolt, arisztokratikus, méltóságteljes, mélyen zengő férfihang, amelyet a legtöbben ismerünk és szeretünk, akik kedveljük a csapatot.
És akkor a zene tempójáról, a rézfúvósok használatáról, a 80's felé mutató zenei megoldásokról még nem is beszéltem - de most nem is fogok, hadd maradjon valami a jövő hétre is....
Most csak élvezzétek ezt a káprázatosan utánozhatatlan muzsikát, amivel, és ezt túlzás nélkül állíthatom, nem lehet betelni...
Én csak tudom: egy éve tartja magát a playlist-emen rendületlenül....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése