Témakör: Klip
Idő: 1981
Stílus: New wawe-pop
Fíling: I've promissed you, but, little devil, you haven't believed it...
Szöveg:
I'm alone
sitting with my empty glass
my four walls
follow me through my past
I was on a Paris train
I emerged in London rain
and you were waiting there
swimming through apologies
I remember searching for the perfect words
I was hoping you might change your mind
I remember a soldier sleeping next to me
riding on the Metro
You wore white
smiling as you took my hand
so removed
we spoke of wintertime in France
minutes passed with shallow words
years have passed and still the hurt
I can see you now
smiling as I pulled away
I remember the letter wrinkled in my hand
"I'll love you always" filled my eyes
I remember a night we walked along the Seine
riding on the Metro
I remember a feeling coming over me
the soldier turned, then looked away
I remember hating you for loving me
riding on the Metro
I'm alone
sitting with my broken glass
my four walls
follow me through my past
I was on a Paris train
I emerged in London rain
and you were waiting there
swimming through apologies(sorry)
I remember searching for the perfect words
I was hoping you might change your mind
I remember a soldier sleeping next to me
riding on the Metro
Leírás:
Nahát, fiúk-lányok, most aztán nagyot csalódtam bennetek!
Azt hittétek, hogy csak úgy nyakra-főre ígérgettem, hogy ez vagy az comeing at Dailyretrospective.
Ugyan!
Láthatjátok, hogy az október 3-i posztomban volt szó utoljára a Berlinről, ahol megígértem, hogy jönnek még a blogra...
És azt hittétek, hogy ezt elfelejtettem?
Hát rosszul hittétek!
Na jó, mielőtt nagyon erőltetett lenne ez az egész, csapjunk bele a lecsóba!
Egy pazar zenei anyagot hoztam nektek ("kis láboskámba" by Kispál), mégpedig egy 1st class new age hangulatú klipet 1981-ből - a The Berlin legeslegelső klipjét - ezzel váltak ismertté a szélesebb közönség előtt.
Ez az anyag elképesztően erős: nagyon-nagyon sok érzelmet kever egyszerre és mégis sikerült esztétikus egységbe rendezni őket - elsősorban a szakításról szól, és persze, mivel Terri Nunn, a videó elsődleges értelmi szerzője, inkább női szempontból.
Kiszolgáltatottság, harag, düh, féltékenység, szerelmi bánat és még jópár nehezen körülírható érzelem kavaroghat az emberben, hogy ha nézi a klipet - és pláne, ha még talál benne párhuzamokat a saját életéből is.
A The Metro nagyon erős, expresszív képekkel támadja a retinát, néhol szándékosan a klasszikus némafilmekre emlékeztető túlstilizáltság érezhető rajta, de pont ettől az, ami - egy elképesztően gazdag zenei világ még gazdagabb képi alátámasztása.
(Rock)kulturális referenciák
Ezek után úgy finoman megkérdezném, hogy a dologhoz mit tudott hozzátenni a System of a Down feldolgozása?
Mert, hogy létezik egy System-parafrázisa ennek a számnak, kissé átdolgozott szöveggel és átrockosítással.
Azt előre bocsátanám, hogy a Sytem-mel kapcsolatban mindig elfogult szoktam lenni, mert amikor mi a 2001-2002-ben, 13-14 évesen nagyon intenzív rockzene-imádók lettünk, a System vagy teszem azt az Offspring felől indulhattunk el más, hasonló zenei élmények irányába (no meg a Tankcsapdán keresztül (ami ugye akkor még igazán jó volt), de az más tészta). Szóval nekem a System először is generációs alapélményt jelent.
Aztán később, három-négy évvel ezután kezdtem el intenzívebben gondolkodni a lét nagy kérdéseiről és ekkor a System nekem egy második nagy felfedezést adott, ugyanis elképesztően erőteljesen tud hangulatokat megragadni - amikor meg párhuzamosan olvastam a Musza Dagh negven napját az 1915-ös örmény népírtásról és mellette hallgattam a Systemtől a "Holy mountains"-t, ami ugyanerről a témáról szól ("Lier! Killer! Damon! Back to the river Aras!"), az valóban elképesztő volt.
Mindezt azért írtam le ilyen részletesen, mert sztem a System feldolgozása, elfogultság és minden tisztelet ide vagy oda, nem sikerült. A szöveg még úgy ahogy rendben van, de a refrén felpörgetése - legtöbbször ez nem így szokott egyébként lenni a feldolgozások esetében - megölte a számot.
Kibelezte, sőt, kiherélte, mondhatni, ha igazán keményen akarunk fogalmazni.
Vagy van, aki másképp látja?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése