Témakör: Televzíó
Idő: 1987
Stílus: "Időben tőle egyre távolabb, / lélekben hozzá egyre közelebb" (Gábor Andor)
Fíling: Na ezért ne vedd meg az utolsó pillanatban a fenyőfát!
Leírás:
Rózsaszín tiniálmok után ismét rögmagyar valóság... :)
Persze ma már mindenki a plázában intézi az ilyen irányú beszerzéseket - hogyisne, mikor 4000 Ft vásárlás mellé plusz egy ezresért fenyőt adnak - szinte ajándékba, - ráadásul ők azt állítják (bár saját példámon okulva mondom, hogy igaznak is tűnik) nem nagyon hullajtja a tűleveleit :) - de 1987-ben ez még másként működött...
A két éve tomboló magyar hiánygazdaság világában, amikor a hirtelen jött jólétből a hirtelen jött problémák halmazába csöppent az ország (hiába - egyszer lent, egyszer fent), az emberek még konzervatív módon vásárolták a fát - a fenyőfaárustól és (úgy látszik) már egy kisebb példányt is száznegyven forintért, ami anno dacumál még nagy pénz volt...
Már akkor eldöntöttem, hogy ezt az oly igen jellemző Szomsza-részletet fel kell lőnöm a blogra, mikor a Csokimikulás-bűntényről szóló anyagot állítottam össze dec. 6. alkalmából - mert hát annyira jellemző az ünnepváró magyarra, hogy az már nem is igaz.
Valaha a magyart türelméről, szelídségéről ismerte a világ, ma - nem.
Pattog, mint Pattogi, a Szomszédok állandóan mindennel elégedetlen karaktere és idegeskedik, mint a faárus, aki, akár a hivatalnok, vagy a bolti eladók, udvariatlan, komisz jószág - ez is tapasztalat, még nem is olyan régi időkből, amikor mi is ilyen "premodern" úton újítottuk be minden évben az aktuális karácsonyfánakvalót. .
1987 óta semmi nem változott - legfeljebb a díszletek lettek kissé konszolidáltabbak.Sőt, talán még helytállóbb ez a kis anyag, mint volt akkor. (Thomas Mann szavaival élve: jelenleg éppen a "nagy ingerültség" korát éljük (erre utlatam az elején A Gábor Andor idézettel is) - de ezt majd máshol, más helyen és más időben fejteném ki).
A tűrelmetlen, a saját maga által generált álvita végén már malacként visító Pattogi ("Deijjjén igen...") akár a jellegzetes kukacoskodó mentalitás képviselője is lehetne, aki, ha csak egy kicsit is nem ért egyet valamivel, már támad, mint a fehér cápa - "Az rosszul dolgozik, maga meg védi - ezért tart itt az ország, ahol tart"...
A Szomsza viszont nem volna önmaga, ha nem akarna időnként az átlagosnál is jobban pozitív példát mutatni, természetesen ellenpontot is támaszt vele szemben a sztoikus nyugalommal és fölényes intelligenciával rendelkező Böhm úr (a szakállas öreg fószer - Máriáss József kiváló színművészünk) személyében, aki csöndes bölcselkedéssel válaszol a mindent és mindenkit állandó jelleggel basztató középkorú Pattoginak...
A slusszpoén, hogy közben Lenke néni is befut, akinek segítő szándéka alkalmat ad Böhm úrnak (akin mindig is a legtöbbet tudtam nevetni a Szomszédokban, mert a legaranyosabb karakter volt mind közül - tényleg, azt vágjátok, mikor az öreg részeg? :) egy újabb latin elmésség elsütésére...
Az i-n a pontot, a tortán a habot a mellékalakok jelentik: a méltatlankodó öregember a sor elején ("Affene egye meg!"), no meg a Böhm és Pattogi előtt álldogáló kortalan szépség, aki kicsit szerencsésebb sminkkel és jobb megvilágításban tökéletesen mutatna.
És akkor még nem is beszéltem a háttérben a jelenetet figyelő kék dzsekiben feszítő (inkognitó? :) Martin Gore-ról...
Szóval így készülünk mi, magyarok a Karácsonyra...
Kár...
UPDATE:
Vicces, hogy valami egészen hasonlót láttam ma este az Örs vezér terén, az IKEÁ-nál, ahol fenyőfákat árultak az itt látható premodern módszerekkel...
Hiába, "semmi sem változik e kárpáti tájékon"...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése