Idő: 60-as évek
Stílus: Változatos
Fíling: Nem kevésbé
Leírás:
Szerencsére, az 1990-es választások pártkampányait prezentáló, múlt héten befejezett rovatommal szemben a hatvanas évek magyar celebritásainak reklámokban történő feltűnéseit sorjázó anyagunk tekintetében még nem lőttem el minden nagyágyút (látszik, hogy fejlődtem, mióta belekeztem ebbe a blogolósdiba, hiszen közben sikerült rájönnöm,hogy mindig a végén csattan az ostor, vagyis ott kell, hogy érkezzen az igazán nagy durr :)
Sőt, valójában még csak most következik a történet igazi java.
Márkus László és egy számomra ismeretlen (nyilván vidéki) művész Salvus gyógyvizet reklámoz a legendás szlogennel ("Szervusz! Salvus?" - "Salvus! Szervusz!"), Tompa Pufi egy kissé erőltetettre sikerült reklámot dob fel kivételes orgánumával, egy ország "Kis Kabosa" pedig, azaz a hatvanas és hetvenes évek Kabos Lászlója (aki nem összekeverendő a harmincas évek Kabos Gyulájával) a lakkfény előnyeit ecseteli...
Őszintén: lehet még emelni a színvonalat? :)
A "Kiskabos" meg a lakkfény (1963)
Kabos László a magyar nevettetés történetében alighanem kivívta már a "fogalom" megtisztelő pozíciót.
Hogyisne, hisz olyasvalaki, aki ilyen óriási filmekben játszik, nem tud nem pimaszmód közismertté válni egy miénkénél nagyobb hazában is. A jellegzetes, alacsony, meglehetősen csúnya figura általában a hozzá hasonlóan jellegzetes, szerencsétlenkedő kisembert alakította filmen óriási eréllyel és mondhatom, igen pazarul.
Ebben a hatvanas évek elején készült, igazi ritkaságnak számító reklámfilmben azt ecseteli, mire jó a lakkfény, méghozzá nem akármilyen lelkesedéssel.
Totálisan amatőr fíling - maximális retro-potenciál.
Ez a hirdetés aranyos.
"Gyomorégés? Hörghurut!" (1965)
Ez meg még aranyosabb...
Márkus Lászlót, kivételes és megismételhetetlen film- és színművészünket nem kell bemutatnom a Daily Retrospective olvasóinak, hiszen a kivételes orgánumú (Béni magyar hangja volt ugye a The Frinstones-ban) színész neve már többször szerepelt az oldalon.
Márkus László ezúttal egy számomra ismeretlen kollégájával egy gyógyvizet promotál - mert régen ilyet is reklámoztak ám, nem csak arclemosó tonikot, ránctalanító-krémet meg intimbetétet.
A reklám azóta legendássá vált, a hangulat utánozhatatlan, a videó második felében a zene - sztem - üt, méghozzá elég rendesen.
"Lenke, Levente, Lehel..." (1966)
Ez a cuccos alap sebeségben borzasztóan erőltetett lenne.
Mi több, elviselhetetlenül gyenge.
Ám itt van nekünk a legendás Tompa Sándor (Pufi), akinek vidám lénye bármit képes feldobni még egy ilyen bután összerekott anyagot is.
Az alapszitu az akar lenni hogy Pufi bácsi azon gondolkozik, hogy melyik ismerősének mikor van a névnapja. Aztán azon tűnődik, vajon ki lehet az a Lehel, akit neki feltétlenül fel kéne köszöntenie a közeljövőben. És a narrátor meg megmagyarázza, hogy dejszen a hűtőszekrény az.
A baj az, hogy a dolog nem jön át, Tompa Pufi abszolút, 100 %-osan átélt :) alakítása ellenére sem...
Az egész reklámot annak ellenére is belengi a hatvanas évek diszkrét bája, hogy a benne t megjelenő ételhegyek láttán igencsak összefuthatott a nyál az emberek szájában, hiszen a hiánygazdaság korát élték akkoriban még, amikor is húst is a pult alól kaphatott csak az ember a hentesnél, némi előzetes anyagi ellenszolgáltatás fejében.
Egyebekben: Tompa Pufi rulez - óriási forma volt az öreg!
A "Kiskabos" meg a lakkfény (1963)
Kabos László a magyar nevettetés történetében alighanem kivívta már a "fogalom" megtisztelő pozíciót.
Hogyisne, hisz olyasvalaki, aki ilyen óriási filmekben játszik, nem tud nem pimaszmód közismertté válni egy miénkénél nagyobb hazában is. A jellegzetes, alacsony, meglehetősen csúnya figura általában a hozzá hasonlóan jellegzetes, szerencsétlenkedő kisembert alakította filmen óriási eréllyel és mondhatom, igen pazarul.
Ebben a hatvanas évek elején készült, igazi ritkaságnak számító reklámfilmben azt ecseteli, mire jó a lakkfény, méghozzá nem akármilyen lelkesedéssel.
Totálisan amatőr fíling - maximális retro-potenciál.
Ez a hirdetés aranyos.
"Gyomorégés? Hörghurut!" (1965)
Ez meg még aranyosabb...
Márkus Lászlót, kivételes és megismételhetetlen film- és színművészünket nem kell bemutatnom a Daily Retrospective olvasóinak, hiszen a kivételes orgánumú (Béni magyar hangja volt ugye a The Frinstones-ban) színész neve már többször szerepelt az oldalon.
Márkus László ezúttal egy számomra ismeretlen kollégájával egy gyógyvizet promotál - mert régen ilyet is reklámoztak ám, nem csak arclemosó tonikot, ránctalanító-krémet meg intimbetétet.
A reklám azóta legendássá vált, a hangulat utánozhatatlan, a videó második felében a zene - sztem - üt, méghozzá elég rendesen.
"Lenke, Levente, Lehel..." (1966)
Ez a cuccos alap sebeségben borzasztóan erőltetett lenne.
Mi több, elviselhetetlenül gyenge.
Ám itt van nekünk a legendás Tompa Sándor (Pufi), akinek vidám lénye bármit képes feldobni még egy ilyen bután összerekott anyagot is.
Az alapszitu az akar lenni hogy Pufi bácsi azon gondolkozik, hogy melyik ismerősének mikor van a névnapja. Aztán azon tűnődik, vajon ki lehet az a Lehel, akit neki feltétlenül fel kéne köszöntenie a közeljövőben. És a narrátor meg megmagyarázza, hogy dejszen a hűtőszekrény az.
A baj az, hogy a dolog nem jön át, Tompa Pufi abszolút, 100 %-osan átélt :) alakítása ellenére sem...
Az egész reklámot annak ellenére is belengi a hatvanas évek diszkrét bája, hogy a benne t megjelenő ételhegyek láttán igencsak összefuthatott a nyál az emberek szájában, hiszen a hiánygazdaság korát élték akkoriban még, amikor is húst is a pult alól kaphatott csak az ember a hentesnél, némi előzetes anyagi ellenszolgáltatás fejében.
Egyebekben: Tompa Pufi rulez - óriási forma volt az öreg!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése