Témakör: Music
Idő: 1979
Stílus: New-wawe-art-pop
Fíling: Jó, igaz, hogy Karácsony másnapja van, és meglehet, hogy ehhez illő posztot kéne most fellőnöm de...
Tracklist:
Side B
1. "Halloween" – 4:24
2. "All Tomorrow's Parties" – 5:43
3. "Alien" – 5:01
4. "The Other Side of Life" – 7:26
Leírás:
...de ez a nap már csak amolyan függelék, amolyan pótkerék. Hiszen a lényeg Szenteste: akkor osztjuk az ajándékokat, meg akkor örömködünk fölöttük (na jó, persze, nem ez a lényeg (dehogynem) ,de azért mégis fontos... XD), a másnap az meg kell, hogy kiheverje az ember az előző napi Karácsonyi nagytakarítást, fadíszítést és hasonló roppant kellemetlen tortúrákat.
De félre vicc, és forduljunk a komolyabb témák felé, ugyanis az év utolsó, a Japan zenekar történetét és zenei világát boncolgató írását prezentáljuk most. Ez azt jelenti, hogy a jövő vasárnap már szorosan beleilleszkedik a holnap kezdődő következő két hét programjába, amikor is olyasmit láthattok, amit még soha nem ezen a blogon, de ami innentől kezdve minden év végének szerves része lesz...
És már csak igen-igen kevés idő kell ahhoz, hogy megtudjátok, miről is beszélek egész pontosan...
Tehát: a következőkben a Japan történetének újabb fejezetével ismerkedhetünk meg, amely egész pontosan nem más, mint az előző héten már jellemzett nagyszerű zenei "manifesztum" (művészi megnyilvánulás), a Quiet Life c. album B-oldala.
A B-oldal struktúrája lényegileg nem különbözik az A-oldalétól: lassú és gyors, ám minden esetben egyértelműen színvonalas dallam- és szövegvilágú számok váltogatják egymást: a B-side a Halloween markáns new wawe felütésével indul és a melankolikus The Other Side of the Life-fal zárul.
Azzal kezdtem ezt a rövid bevezetést, hogy talán nem pont most kéne prezentálnom ezt a posztot, de azzal fejezem be, hogy, bár, ha nincs is sok köze a Karácsonyhoz, mégis méltó arra, hogy egy ünnepen prezentálják, mert maga az album is igazi ünnepe - mérföldköve - a popzene történetének.
Halloween
Szöveg:
The cottage is windswept
Now there's only sorrow here
Follow evacuation signs
You're detached and broken and so sentimental now
Remembering how we passed our time
Somebody waits for me
Far beyond our halloween
Germanic forces marching on concrete squares
Our love is just defenceless sound
And could we believe that all you said was true
We would be so determined now
Slowly emerging
Dividing Germany
Everyone's lost in East Berlin
Only believing just what you want to hear
We're waiting at stations once again
Leírás:
Igen, ez még mindig az a bizonyos "jéghideg" 1979-es december.
Igaz, a Halloween inkább novemberi téma, annak is inkább az elejéhez tartozik hozzá, ez a zene mégis inkább a jéghideg telet juttatja az ember eszébe.
A cold new wawe egyik csúcsteljesítményével állunk ez esetben, amely hihetetlenül erős zenei alapokon szerveződő, elképesztően király módon összerántott hangszerelésű, virtuóz dal, még mindig kicsit posztapokaliptikus, ugyanakkor glam pop-osan elegáns témával.
Változatlanul rendkívül hideg ez a világ - tökéletesen zárt, elképesztően stalkeri.
Kétségbeejtően csodálatos...
All tomorrow parties
Szöveg:
And what costume shall the poor girl wear to all tomorrows parties?
A hand-me-down dress from who knows where
To all tomorrows parties
Where will she go, what shall she do
When midnight comes around?
She'll turn once more to Sunday's clown
And cry behind the door
And what costume shall the poor girl wear
To all tomorrows parties?
Why silken trimmings of yesterday's gown
What shall she do with Thursday's rags
When Monday comes around?
She'll turn once more to Sunday's clown
And cry behind the door
And what costume shall the poor girl wear
To all tomorrows parties?
For Thursday's child is Sunday's clown
For whom none will go mourning
A blackened shroud, a hand-me-down gown
Of rags and silks, a costume
Fit for one who sits and cries
For all tomorrows parties
Leírás:
Az albumnak szinte kakukktojása ez a dal.
Visszafogottabb, inkább a szintetizátorokra épül a hangszerelése, mint bármelyik másik instrumentumra a Japan egyébként széles repertoárjából.
Furcsa, inkább langymeleg, mint jéghideg szerzemény, amelynek alapkérdése nem más, mint, hogy: "And what costume shall the poor girl wear to all tomorrows parties?"
Ez a szám legkevésbé sem posztapokaliptikus, sokkal inkább furcsa, megmagyarázhatatlan, pimaszul, szexi módon felvetett fitos orral semmitmondó.
Furcsa kivétel ezen a decemberi albumon egy sznob nyolcvanas évekbeli kora őszi parti hangulatát idéző new wawe szösszenet.
Vajon mi lehet a funkciója?
És pláne mit keres két ennyire jellegzetesen sötét "The Japan"-vízió közt?
Alien
Szöveg:
Everything's neat and compact
There's not much to shout about
But winter is breaking inside of me
Now life is so incomplete
But you're one of the boys again
But is that all you want to be?
Now that you feel the weather
Was it all in vain?
Now that we're together
We seem so alien
Slowly descend from heaven
Anyway we turn we win
But how can you always be so sure?
Nightporters sleep on weekdays
Living a lifetime too
Walking away without a cure
Now that you feel the weather
Was it all in vain?
Now that we're together
We seem so alien
The noise on the stairs disturbs me
Somebody walks my way
But can you rely on everything I feel?
Driving through endless buildings
The desert is so serene
But Mondays were never really my ideal
Now that you feel the weather
Was it all in vain?
Now that we're together
We seem so alien
Halloween
Szöveg:
The cottage is windswept
Now there's only sorrow here
Follow evacuation signs
You're detached and broken and so sentimental now
Remembering how we passed our time
Somebody waits for me
Far beyond our halloween
Germanic forces marching on concrete squares
Our love is just defenceless sound
And could we believe that all you said was true
We would be so determined now
Slowly emerging
Dividing Germany
Everyone's lost in East Berlin
Only believing just what you want to hear
We're waiting at stations once again
Leírás:
Igen, ez még mindig az a bizonyos "jéghideg" 1979-es december.
Igaz, a Halloween inkább novemberi téma, annak is inkább az elejéhez tartozik hozzá, ez a zene mégis inkább a jéghideg telet juttatja az ember eszébe.
A cold new wawe egyik csúcsteljesítményével állunk ez esetben, amely hihetetlenül erős zenei alapokon szerveződő, elképesztően király módon összerántott hangszerelésű, virtuóz dal, még mindig kicsit posztapokaliptikus, ugyanakkor glam pop-osan elegáns témával.
Változatlanul rendkívül hideg ez a világ - tökéletesen zárt, elképesztően stalkeri.
Kétségbeejtően csodálatos...
All tomorrow parties
Szöveg:
And what costume shall the poor girl wear to all tomorrows parties?
A hand-me-down dress from who knows where
To all tomorrows parties
Where will she go, what shall she do
When midnight comes around?
She'll turn once more to Sunday's clown
And cry behind the door
And what costume shall the poor girl wear
To all tomorrows parties?
Why silken trimmings of yesterday's gown
What shall she do with Thursday's rags
When Monday comes around?
She'll turn once more to Sunday's clown
And cry behind the door
And what costume shall the poor girl wear
To all tomorrows parties?
For Thursday's child is Sunday's clown
For whom none will go mourning
A blackened shroud, a hand-me-down gown
Of rags and silks, a costume
Fit for one who sits and cries
For all tomorrows parties
Leírás:
Az albumnak szinte kakukktojása ez a dal.
Visszafogottabb, inkább a szintetizátorokra épül a hangszerelése, mint bármelyik másik instrumentumra a Japan egyébként széles repertoárjából.
Furcsa, inkább langymeleg, mint jéghideg szerzemény, amelynek alapkérdése nem más, mint, hogy: "And what costume shall the poor girl wear to all tomorrows parties?"
Ez a szám legkevésbé sem posztapokaliptikus, sokkal inkább furcsa, megmagyarázhatatlan, pimaszul, szexi módon felvetett fitos orral semmitmondó.
Furcsa kivétel ezen a decemberi albumon egy sznob nyolcvanas évekbeli kora őszi parti hangulatát idéző new wawe szösszenet.
Vajon mi lehet a funkciója?
És pláne mit keres két ennyire jellegzetesen sötét "The Japan"-vízió közt?
Alien
Szöveg:
Everything's neat and compact
There's not much to shout about
But winter is breaking inside of me
Now life is so incomplete
But you're one of the boys again
But is that all you want to be?
Now that you feel the weather
Was it all in vain?
Now that we're together
We seem so alien
Slowly descend from heaven
Anyway we turn we win
But how can you always be so sure?
Nightporters sleep on weekdays
Living a lifetime too
Walking away without a cure
Now that you feel the weather
Was it all in vain?
Now that we're together
We seem so alien
The noise on the stairs disturbs me
Somebody walks my way
But can you rely on everything I feel?
Driving through endless buildings
The desert is so serene
But Mondays were never really my ideal
Now that you feel the weather
Was it all in vain?
Now that we're together
We seem so alien
Leírás:
Mert hát az Alien sem egy egyszerű nóta...
Nóta...
Nótát a Nóta TV-n keressetek, mert ez más műfaj, ez elképesztően erős muzsika.
Pedig finoman visszafogott, szinte döcögős benyomást kelthet egy hozzám hasonlóan Yonderboy-on felnövekedett fiatalban - ez a virtuóz szinti-new wawe dallamokra épülő kompozíció, melynek világa szintén apokalipszis utáni (hiába, ez a fíling az időszak egyik alaphangulata, amelyet nagyon jól megtalált magának a The Japan - ld. Mad Max szintén 1979-ből és hadd ne is folytassam) világban formálódik, amely maga teljesen élettől idegen, mégis, ebben a koordinátarendszerben a refrén magányosan bolyongó párja tűnik inkább "alien"-nek, mint bármi más a kihűlt, fagyos Földön (Madách: Eszkimó-szín)...
The Other Side of Life
Szöveg:
Well it's been a long time
How should I feel?
What can I say?
With fantastic stories
You present yourself
In different ways
Some particular places
Remembered so well
Are hard to forget
We've travelled so far now
Then we were so young
Hard to impress
But she comes and goes
The other side of life
Sheltering only
The other side of life
These singular occasions
We seem to share
Stumble and fall
If you could remember to wave a sign of life my way
Leírás:
Az album egyik legismertebb dala magának az együttesnek is (méltán) legismertebb opuszai közül való.
Elképesztően gyönyörű szöveg és dallam egységével találja meg egycsapásra az utat hallgatója szívéhez, majd agyához. Hideg, decemberi darab ez is, de más, mint az eddigiek. Nem posztapokaliptikus, sőt, nem kötődik szinte semmi profánhoz, mert kozmikus szférák határán bolyong.
Itt nem azért van hideg, mert december van, hanem azért, mert az űr -270 Celsius-foka járja át az ember minden porcikáját, egy olyan áthatolhatatlan világ lehellete, amelyen túl ott van a "the other side of life", ahova Ő, nyilvánvalóan szerelmünk tárgya, vagy talán maga a szerelem elvándorolt, talán örökre...
Mindezek ellenére a dal mégsem valami melankolikus "ömlengés" - inkább valamiféle ének a szférák közti átkelésről, valamiféle óriási, monumentális dimenziórendszer meghatározta világon keresztül, semmiből semmibe, az élet egyik oldaláról a másikba, vagy inkább a földi irányából az örök élet felé...
Ki tudná megmondani, miről is szól pontosan a "The other side of the life"?
De ki az, aki nem találja gyönyörűnek?
A The Japan tehát csak január 9-én tér majd vissza, hogy tovább mesélje saját történetét egy teljesen más, teljesen új album zenéin keresztül. Bár már eddig is lenyűgöző utat tettünk meg, állíthatom, hogy még egészen kivételes tünemények várnak ránk...
Búcsúzóul, kiengesztelésképp, no meg bónuszként is, következzék a "The Other Side of Life" egy 1980-as japán televíziós felvétele...
Az album egyik legismertebb dala magának az együttesnek is (méltán) legismertebb opuszai közül való.
Elképesztően gyönyörű szöveg és dallam egységével találja meg egycsapásra az utat hallgatója szívéhez, majd agyához. Hideg, decemberi darab ez is, de más, mint az eddigiek. Nem posztapokaliptikus, sőt, nem kötődik szinte semmi profánhoz, mert kozmikus szférák határán bolyong.
Itt nem azért van hideg, mert december van, hanem azért, mert az űr -270 Celsius-foka járja át az ember minden porcikáját, egy olyan áthatolhatatlan világ lehellete, amelyen túl ott van a "the other side of life", ahova Ő, nyilvánvalóan szerelmünk tárgya, vagy talán maga a szerelem elvándorolt, talán örökre...
Mindezek ellenére a dal mégsem valami melankolikus "ömlengés" - inkább valamiféle ének a szférák közti átkelésről, valamiféle óriási, monumentális dimenziórendszer meghatározta világon keresztül, semmiből semmibe, az élet egyik oldaláról a másikba, vagy inkább a földi irányából az örök élet felé...
Ki tudná megmondani, miről is szól pontosan a "The other side of the life"?
De ki az, aki nem találja gyönyörűnek?
A The Japan tehát csak január 9-én tér majd vissza, hogy tovább mesélje saját történetét egy teljesen más, teljesen új album zenéin keresztül. Bár már eddig is lenyűgöző utat tettünk meg, állíthatom, hogy még egészen kivételes tünemények várnak ránk...
Búcsúzóul, kiengesztelésképp, no meg bónuszként is, következzék a "The Other Side of Life" egy 1980-as japán televíziós felvétele...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése