2010. október 27., szerda

Október 27. - Sárosi Katalin: Ugye te is akarod...




Témakör: Music
Idő: 1962
Stílus: Ritmusdáridó 
Fíling: Azt hiszem, ezért (is) várnék egy kicsit még azzal a házassággal...

Leírás: 

Mert hát, ha egy hölgy ilyen hangon énekli felém, hogy "hangodban boldogság dalol, / ujjamra jeggyűrűt huzol, / ugye akarod, / ugyanúgy ahogy én" - én már menekülök is, mint Kurt Russel New York-ból... :)



De viccet félretéve: mint láthatjátok, a blog külseje egy kicsit megújult - új kép került a fejlécbe, a színösszeállításon is változtattam stb. 

A dolog nem véletlen. 

Észrevettem ugyanis, hogy a nyolcvanas évek (és nem csak a magyarországi változások tekintetében) egy kicsit túl lett reprezentálva az oldalon az utóbbi hetekben, miközben a retro igazi aranykoráról, az ötvenes és hatvanas esztendőkről még nem sok szó esett az eddigi bejegyzésekben. 

Na, ennek most vége...
 
Ömlesztett ötvenes és hatvanas évek következ a további hónapokban, és, bár persze lesz sok más is, rágyúrunk kicsit a témára, mert már igencsak itt az ideje - ehhez igazodtam a honlap profilját illetően is.

Nos, mindenekelőtt, ki ez a kedves hölgy, akinek "színes katronruhája csupa-csupa tarka virág", és aki ezt a kedves dalocskát énekli.

Nos Sárosi Katalin a hatvanas évek elejének - és ezt túlzás nélkül állíthatom - egyik legmeghatározóbb női személyisége volt Magyarországon - a nagy táncdalénekesnők generációjának egyik legjelentősebb tagja (és kétségetek se legyen afelől, hogy lassú felszivárgásuk a blogra esedékes).

Kétségtelenül szép, jól képzett hangja volt - látszik, hogy tanult énekelni (a hölgyet még Kodály Zoltán is tanította a Zenakadémián!) - dolgozott a magyar rádióban, s csak annak köszönhette, hogy Magyarországon kívül csupán csak a Szovjetunióban lehetett sztár, hogy egy olyan korban élt idehaza, mikor a világhír megteremtésére nem igazán nyílt lehetőség (ld. a már emlegetett Syriust pl.))

A videó egyébként óriási kordokumentum!

Már csak azért is, mert egy népszerű filmből, az 1962-es "Csudapest" c. enyhén turistacsalogató szándékkal készült táncos-zenés-vidámkodós, kedves oldschool vígjátékból való a részlet. A mozi egyébként nem kisebb célt tűz ki maga elé, mint hogy bemutassa az, hogy milyen jó is Pesten élni...

Hogy közben néha nem kicsit sematikus vagy meseszerű, az egy pillanatig sem zavarta az alkotókat (hozzáteszem, a Made in Hungariához képest ez a Roncsfilm... :).

Ebben a jelenetben pl. egy olyan szórakozóhely látható, amihez hasonló azért persze volt, az időszakban Budapesten is (sőt!), csak abba többnyire nem a köznép, hanem a szűkebb elit és a külföldiek jártak és nem volt ennyire tele talán sosem.

De sebaj: mert a feszengő Márkus László (nyilván ő is arra gondol, amire én a hsz elején a házassággal kapcsolatban) és a mellette eksztázisba eső fiatal Janka néni  (! - 1:18) látványa a film minden sematizmusáért és bohóságáért kárpótol.

Plusz imádjuk a sematizmust és bohóságot, ha hatvanas évekbeli, mert még nem kitalált, felépített és megtervezett, mint Britney minden sajtómegjelenése, hanem van benne keresetlenség és spontaneitás is bőven (és, azt hiszem, ebben rejlik a titka leginkább annak, hogy miért is szeressük annyira a retro-t)...

Szóval tulképp nincs is semmi baj ezzel az egésszel - andalító, kedves kis dalocska ez, eltekintve talán attól, hogy a művésznő hangterjedelmétől néha durván berezonál még a membrán is... :)


És végül, ha már ennyit beszéltünk róla, következzék még egy - kedves kis - részlet a filmből:



((I'm sorry, biztosan nagyon műveletlen vagyok, de fogalmam sincs, hogy ki az a kedves illető, aki ezt az idegenvezetést tartja... ))

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése