Témakör: FilmIdő: 1976
Stílus: Milyen legyen, ha nem szatírikus!
Fíling: Igazságszerint a legkevésbé sem megnyugtató, hogy ez a film többé kevésbé még ma is érvényes mondanivalóval rendelkezik...
Leírás:
Csurka István zseniális forgatókönyvíró volt, alighanem a legnagyobbak egyike, akiknek valaha alkotni volt alkalma Köztes-Európánkban.
Csurka István zseniális forgatókönyvíró volt, alighanem a legnagyobbak egyike, akiknek valaha alkotni volt alkalma Köztes-Európánkban.
Jó, megismétlem, hogy legyen idő megemészteni: Csurka István zseniális forgatókönyvíró volt.
Igen, AZ a Csurka István: a szélsőjobboldali hordószónok, a MIÉP elnöke, a kilencvenes és kétezres évek fordulójának egyik legagresszívebb, legdemagógabb, valamint nem mellesleg leginkább elmebeteg benyomását keltő hazai politikusa.
Csurka a hatvanas és hetvenes években író volt és forgatókönyvíró, s méghozzá az egyik legjobb azok közül, akik jó érzékkel tudták kritizálni a Kádár-rendszert, mely, igaz, inni-enni adott neki (Csurkának ráadásul fénykorában évi 800 ezres fizetése volt - még ma sem annyira kis pénz, tessék ízlelgetni), de ez még sem kezdte ki jó kritikai érzékét és morális vevőantennáját.
Úgy látszik, ahhoz a rendszerváltásra volt szűkség. :)
Nade mindegy is, hagyjuk a politikát, mármint a közelmúlt politikai életét és térjünk vissza 1976-ba....
A "Kard, avagy én vagyok a falu rossza egyedül?" című opusz ugyanis ebben az évben 1976-ban készült. A film forgatókönyvét, talán nem lesz nehéz kitalálni, Csurka István írta. Rendezte - jegyezzük meg ezt a nevet is, ugyanis kitűnő direktorról beszélünk - Dömölky János.
A főbb szerepekben olyan kiváló színészeket láthatunk, mint teszem azt a főkarakter megformálója, Haumann Péter, továbbá, hogy csak neveket említsek: Szemes Mari, Sinkovits Imre, Őze Lajos, Kállai Ferenc, Miklóssy György, és nem is folytatom...
Erre a mozira is igaz az, ami általában a korszak szatírikusabb alkotásaira: bemutatták, íródtak is róluk kritikák - egy-kettő s rövid persze, semmi részletes - aztán két hét sem telt bele, és nem játszották többé a mozik, nem beszéltek róla többé, amikor már volt filmévkönyv, abba is csak az adatai kerültek be röviden, semmi más - aztán szépen feledésbe is merült...
Ezt hívták úgy annak idején, hogy "tűrt"-kategória. Volt még tiltott, meg támogatott is, de az most más tészta és igazán ne menjünk bele...
A "Kard, avagy én vagyok a falu rossza egyedül?" című opusz ugyanis ebben az évben 1976-ban készült. A film forgatókönyvét, talán nem lesz nehéz kitalálni, Csurka István írta. Rendezte - jegyezzük meg ezt a nevet is, ugyanis kitűnő direktorról beszélünk - Dömölky János.A főbb szerepekben olyan kiváló színészeket láthatunk, mint teszem azt a főkarakter megformálója, Haumann Péter, továbbá, hogy csak neveket említsek: Szemes Mari, Sinkovits Imre, Őze Lajos, Kállai Ferenc, Miklóssy György, és nem is folytatom...
Erre a mozira is igaz az, ami általában a korszak szatírikusabb alkotásaira: bemutatták, íródtak is róluk kritikák - egy-kettő s rövid persze, semmi részletes - aztán két hét sem telt bele, és nem játszották többé a mozik, nem beszéltek róla többé, amikor már volt filmévkönyv, abba is csak az adatai kerültek be röviden, semmi más - aztán szépen feledésbe is merült...
Ezt hívták úgy annak idején, hogy "tűrt"-kategória. Volt még tiltott, meg támogatott is, de az most más tészta és igazán ne menjünk bele...
A lényeg az, hogy történetünk főszereplője, Bojti Sándor elvtárs, as - még egyszer - Haumann Péter, aki a Belvízelvezető Vállalat munkatársa. Bojti elvtársat, sőt mi több, kartársat, kedves főnökei nyugatra küldik, hogy okosodjon...
Bécsben járván a feleségével elhatározzák, hogy feltétlenül eltöltenek egy délutánt a város legkedveltebb pornómozijában, de, aztán ki tudja miért, végül mégis egy árverésre mennek el.
Mint utóbbi kiderül, Bojti élete egyik legrosszabb döntését hozza - és nem csak a pornómozi gappelése miatt.
Szerencsétlenségére ugyanis az aukción felfedezi azt a kardot, amivel 1671-ben Bécsújhelyen lefejezték a a Habsburg-ellenes Wesselényi-összeesküvés fő résztvevőit Zrínyi Pétert, Nádasdy Ferencet és Frangepán Ferencet...
És Bojti hoz egy még rosszabb döntést, amit normális ember biztos, hogy nem követne el.: el kezd foglalkozni a dologgal, mondván, mint hazánkfia, nem hagyhat veszendőbe menni egy ilyen nemzeti ereklyét...
Bősz telefonálgatások kezdődnek: konzulátus, Nemzeti Múzeum...
De a kard valamiért senkit sem érdekel annyira, hogy pénzt adjon ki rá...
Mint utóbbi kiderül, Bojti élete egyik legrosszabb döntését hozza - és nem csak a pornómozi gappelése miatt.
Szerencsétlenségére ugyanis az aukción felfedezi azt a kardot, amivel 1671-ben Bécsújhelyen lefejezték a a Habsburg-ellenes Wesselényi-összeesküvés fő résztvevőit Zrínyi Pétert, Nádasdy Ferencet és Frangepán Ferencet...
És Bojti hoz egy még rosszabb döntést, amit normális ember biztos, hogy nem követne el.: el kezd foglalkozni a dologgal, mondván, mint hazánkfia, nem hagyhat veszendőbe menni egy ilyen nemzeti ereklyét...
Bősz telefonálgatások kezdődnek: konzulátus, Nemzeti Múzeum...
De a kard valamiért senkit sem érdekel annyira, hogy pénzt adjon ki rá...
Elvtársunk ekkor kétségbeesésében drámai dialógust tart, hogy szabad-e neki nevetségessé válnia azzal a lépéssel amire készül, majd végül is meghozza élete következő, még az előzőeknél is rosszabb döntését: eladja Trabantját és megvásárolja a kardot.
Sic!
Sic!
És elkezdődik a kálváriája...
Határőrség: Bojti: "De hát határőr elvtárs, ezzel a karddal fejezték le a Wesselényi összeesküvés fő szervezőit." - Határőr: "Eddig!"
Nagykövetség "Magát azért küldtük ki, hogy tanuljon, nem azért, hogy holmi műtárgyakat vásárolgasson, úri passzióból..."
Rendőrség: "Akinek pénze van az ilyesmire, az eleve gyanús!"
Nemzeti Múzeum: Igazgató (Sinkovits Imre): "Értse meg, jól jönne nekem egy telefon ebben az ügyben, mert anélkül nem tehetek semmit." - Bojti: "Zrínyinek és Frangepánnak is jól jött volna egy telefon a Habsburg-Lotharingiai háztól, de érdekes, valahogy senkit se érdekelt a dolog..." (Más kérdés, hogy technicly Habsburg-Lotharinigiai házról csak 1741-et követően beszélhetünk - de ez most nem tartozik ide.)
Aztán ellehetetlenítés, majd elbocsátás a hivataltól: Bojti: "Miért kéne engem ezért elbocsátani?" - Miniszter elvtárs (Kállai Ferenc, azaz Pelikán elvtárs, ezúttal, ahogy általában legtöbb szerepében, inkább Virág elvtársként): "Azért, kérlek, mert ez nem egy normális emberi cselekedet..."
Ismét a Múzeum: Igazgató : "Nézze, Bojti! Szerintem vigye haza ezt a kardot, akassza fel az ágya fölé és - ha adhatok egy jótanácsot - ne lakkozza, ne szidolozza!"
Ideggyógyász (vagyis a zseniális Tahi-Tóth László): "Nézze, szerintem be kellene ismernie, hogy amikor a kardot vásárolta, nem volt beszámítható állapotban..."
Határőrség: Bojti: "De hát határőr elvtárs, ezzel a karddal fejezték le a Wesselényi összeesküvés fő szervezőit." - Határőr: "Eddig!"
Nagykövetség "Magát azért küldtük ki, hogy tanuljon, nem azért, hogy holmi műtárgyakat vásárolgasson, úri passzióból..."
Rendőrség: "Akinek pénze van az ilyesmire, az eleve gyanús!"
Nemzeti Múzeum: Igazgató (Sinkovits Imre): "Értse meg, jól jönne nekem egy telefon ebben az ügyben, mert anélkül nem tehetek semmit." - Bojti: "Zrínyinek és Frangepánnak is jól jött volna egy telefon a Habsburg-Lotharingiai háztól, de érdekes, valahogy senkit se érdekelt a dolog..." (Más kérdés, hogy technicly Habsburg-Lotharinigiai házról csak 1741-et követően beszélhetünk - de ez most nem tartozik ide.)
Aztán ellehetetlenítés, majd elbocsátás a hivataltól: Bojti: "Miért kéne engem ezért elbocsátani?" - Miniszter elvtárs (Kállai Ferenc, azaz Pelikán elvtárs, ezúttal, ahogy általában legtöbb szerepében, inkább Virág elvtársként): "Azért, kérlek, mert ez nem egy normális emberi cselekedet..."
Ismét a Múzeum: Igazgató : "Nézze, Bojti! Szerintem vigye haza ezt a kardot, akassza fel az ágya fölé és - ha adhatok egy jótanácsot - ne lakkozza, ne szidolozza!"
Ideggyógyász (vagyis a zseniális Tahi-Tóth László): "Nézze, szerintem be kellene ismernie, hogy amikor a kardot vásárolta, nem volt beszámítható állapotban..."
Nem lenne csoda, ha hősünk ezután elmegyógyintézetbe kerülne, de nem: ő még mindig tartja magát.
Vidékre vonul vissza, múzeumot nyit a kardnak, majd, amikor ez is befuccsol, fogja magát, és mérgében bedobja a hóhérpallost a Balatonba...
De ekkor, egyszercsak, teljesen váratlanul, ahogy ez lenni szokott, hirtelen felkapja a kis ország kis médiája: újságcikk, a Kardot kotróhajóval kihalásszák a vízből, Bojthy nemzeti hős lesz és portréfilm készül róla - meg persze hadd ne folytassam...
Tipikus magyar történet ez is.
Tipikus Kádár-kori magyar szatíra ez is.
Jó, persze, nem tipikus, valójában egy elsőrangú és nagyon jól összerakott, rafináltan tartalmas filmalkotás, elképesztően erős humorral (ezt, vagyis a Csurkai irónia erejét is akartam érzékeltetni a fentebbi, filmből vett idézetekkel), de abban a tekintetben mégiscsak az, hogy a következő egy hétben bemutatandó, a Kádár-korszakra vonatkozó alkotásaink valamilyen szinten mind hasonlítani fognak erre.
Mert a Kádár-korban általában hasonló koreográfia szerint zajlottak ezek a közigazgatási tanmesék...
Vidékre vonul vissza, múzeumot nyit a kardnak, majd, amikor ez is befuccsol, fogja magát, és mérgében bedobja a hóhérpallost a Balatonba...
De ekkor, egyszercsak, teljesen váratlanul, ahogy ez lenni szokott, hirtelen felkapja a kis ország kis médiája: újságcikk, a Kardot kotróhajóval kihalásszák a vízből, Bojthy nemzeti hős lesz és portréfilm készül róla - meg persze hadd ne folytassam...
Tipikus magyar történet ez is.
Tipikus Kádár-kori magyar szatíra ez is.
Jó, persze, nem tipikus, valójában egy elsőrangú és nagyon jól összerakott, rafináltan tartalmas filmalkotás, elképesztően erős humorral (ezt, vagyis a Csurkai irónia erejét is akartam érzékeltetni a fentebbi, filmből vett idézetekkel), de abban a tekintetben mégiscsak az, hogy a következő egy hétben bemutatandó, a Kádár-korszakra vonatkozó alkotásaink valamilyen szinten mind hasonlítani fognak erre.
Mert a Kádár-korban általában hasonló koreográfia szerint zajlottak ezek a közigazgatási tanmesék...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése