Idő: 1980 és 1982 között
Stílus: English styled hungarian absurd new wawe
Fíling: Azt hiszem, őket sem érdemeltük meg...
Leírás:
Azt hiszem, ilyen kemény hét eleji felütés után, mint a tegnapi, mindenképpen vissza kell fognunk egy kicsit magunkat...
Szóval következzék valami jóval lájtosabb, májldosabb és szoftosabb...
Még mindig ritkaság-bizniszben utazom...
Rákaptam a dologra az elmúlt hetekben.
Sokkal érdekesebb rég lerágott csontnak számító cuccok boncolgatásánál az új dolgok felfedezése, eleddig vagy épp rég (nézőpont, ismeret, na és persze kor kérdése) nem látott-hallott ritkaságok megosztása az internet berkein belül.
Sokkal érdekesebb rég lerágott csontnak számító cuccok boncolgatásánál az új dolgok felfedezése, eleddig vagy épp rég (nézőpont, ismeret, na és persze kor kérdése) nem látott-hallott ritkaságok megosztása az internet berkein belül.
Ilyen Galla Miklós első zenekarának első időszaka, mely igazi felfedezést tartogathat azok számára, akik értékelni tudják a nyolcvanas évek elejének igazi magyar new wawe-mjúzikját.
Mert idehaza sajnos nem értékelték eléggé a kortársak az angolos nw popot játszó, már ekkor abszurd humor (Galla - akit sztem nem kell bemutatnom a hazai népeknek - révén (is) ugye ezen a vonalon indul tovább később a L'art pour L'art ) hangulatát idéző szövegekkel dolgozó GM 49-et.
A magyar underground igazi kakukktojása, a new wawe-es underground popot játszó csapat, úgy látszik idehaza túl rétegzenének számított - vagy egyszerűen csak nem érdemeltük meg őket...
Nirvánia nem érdemelte meg őket (ld. a tegnap leírtakat)...
Nade félre bú és bánat, mert a nyolcvanas évek elejének jelentősebb opuszai közé való cuccos következik, amely azt is bizonyítja majd, hogy a közvélekedéssel ellentétben tényleg szószerint MINDENRŐL lehet popzenét írni...
(S ami a hab a tortán: a felvételek különösen remekül szólnak!)
A telken
Az első videónk a Kádár-korszakról szól - leleplező erejű.
A finom iróniával (különösen a tegnapi anyagunkhoz képest tekinthető annak) operáló szerzemény a háztáji gazdaságok világába kalauzol el minket. A kis hétvégi telkek univerzuma ez, a vidéki Magyarország makrokozmoszán belül, ahová a Kádár-kor munkása örömmel megy ki szőlőt kapálni, építkezni, ásni, fát vágni, kapálni hét közben, de inkább hétvégente...
Legalább addig sem hivatali kötelessége az illetőnek "a fertrőrákosi póttelephelyen aktákat pókhálózni" (by Romhányi József - Mézga Aladár Kalandjai - Musicanta)...
És persze azért is, mert az "évek gyümölcsét megérve látni oly jó"...
Mirelit-ember
Ez a szám nem igényel túl sok magyarázatot - bár crazy track, az biztos...
Ha megidegesedek
Hehe...
Ha Galla megidegesedik, akkor tényleg menekülni kell... :)
Bár a benne foglaltak nem túl hitelesek Magyarország legbékésebb és legártatlanabb emberének szájából, de azért a dal supergut...
Csináljatok valamit...
Nade bezzeg a magyar foci aranykorában!
A nyolcvanas években!
Mikor még futotta arra a szufla, hogy csak úgy, a stoplis cipő éléből kivágjunk egy vereséget Brazilliának!
Nyilasi, Törő, Garaba, Mészöly, Mezey, Verebes Mágus kora...
Akkor még csináltak is valamit a srácok, nem csak futkároztak a pályán, meg hazaadogattak félidőnként átlag tízszer a fizetésért cserébe...
Jó-jó - hagyjuk ezt, ne szálljunk be a magyar focit ócsárlók gajdkórusába. Elvégre az elmúlt években mégiscsak mutattak fel komolyabb eredményeket is fiaink, nem illenék őket szidnunk, főleg, hogy elsődlegesen nem ők a hibásak a hazai futball helyzetét illetőleg, hanem azok, akik megrabolták, kifosztották NB-1-es csapatainkat...
Nade a kesergést is hagyjuk!
Inkább élvezzük ezt a muzsikát, amely a magyar szurkolói magatartást is oly igen jól jellemzi ("ha vesztünk, majd jól berúgunk..." :)
Líra
Mert idehaza sajnos nem értékelték eléggé a kortársak az angolos nw popot játszó, már ekkor abszurd humor (Galla - akit sztem nem kell bemutatnom a hazai népeknek - révén (is) ugye ezen a vonalon indul tovább később a L'art pour L'art ) hangulatát idéző szövegekkel dolgozó GM 49-et.
A magyar underground igazi kakukktojása, a new wawe-es underground popot játszó csapat, úgy látszik idehaza túl rétegzenének számított - vagy egyszerűen csak nem érdemeltük meg őket...
Nirvánia nem érdemelte meg őket (ld. a tegnap leírtakat)...
Nade félre bú és bánat, mert a nyolcvanas évek elejének jelentősebb opuszai közé való cuccos következik, amely azt is bizonyítja majd, hogy a közvélekedéssel ellentétben tényleg szószerint MINDENRŐL lehet popzenét írni...
(S ami a hab a tortán: a felvételek különösen remekül szólnak!)
A telken
Az első videónk a Kádár-korszakról szól - leleplező erejű.
A finom iróniával (különösen a tegnapi anyagunkhoz képest tekinthető annak) operáló szerzemény a háztáji gazdaságok világába kalauzol el minket. A kis hétvégi telkek univerzuma ez, a vidéki Magyarország makrokozmoszán belül, ahová a Kádár-kor munkása örömmel megy ki szőlőt kapálni, építkezni, ásni, fát vágni, kapálni hét közben, de inkább hétvégente...
Legalább addig sem hivatali kötelessége az illetőnek "a fertrőrákosi póttelephelyen aktákat pókhálózni" (by Romhányi József - Mézga Aladár Kalandjai - Musicanta)...
És persze azért is, mert az "évek gyümölcsét megérve látni oly jó"...
Mirelit-ember
Ez a szám nem igényel túl sok magyarázatot - bár crazy track, az biztos...
Ha megidegesedek
Hehe...
Ha Galla megidegesedik, akkor tényleg menekülni kell... :)
Bár a benne foglaltak nem túl hitelesek Magyarország legbékésebb és legártatlanabb emberének szájából, de azért a dal supergut...
Csináljatok valamit...
Nade bezzeg a magyar foci aranykorában!
A nyolcvanas években!
Mikor még futotta arra a szufla, hogy csak úgy, a stoplis cipő éléből kivágjunk egy vereséget Brazilliának!
Nyilasi, Törő, Garaba, Mészöly, Mezey, Verebes Mágus kora...
Akkor még csináltak is valamit a srácok, nem csak futkároztak a pályán, meg hazaadogattak félidőnként átlag tízszer a fizetésért cserébe...
Jó-jó - hagyjuk ezt, ne szálljunk be a magyar focit ócsárlók gajdkórusába. Elvégre az elmúlt években mégiscsak mutattak fel komolyabb eredményeket is fiaink, nem illenék őket szidnunk, főleg, hogy elsődlegesen nem ők a hibásak a hazai futball helyzetét illetőleg, hanem azok, akik megrabolták, kifosztották NB-1-es csapatainkat...
Nade a kesergést is hagyjuk!
Inkább élvezzük ezt a muzsikát, amely a magyar szurkolói magatartást is oly igen jól jellemzi ("ha vesztünk, majd jól berúgunk..." :)
Líra
Persze a GM 49 az a csapat, akik mindenről tudnak popzenét írni, de azért az sem baj, ha néha visszatérnek a műfaj klasszikus témáihoz...
Pl. a lírai önvallomásokhoz...
Na persze ők ezt sem átlagosan teszik, hanem a maguk, mindent kicsit parodisztikus és abszurd színekben láttató módján...
(A szintiszólók meg királyságosak!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése