Témakör: Retromania
Idő: Late 80's - Early 90's
Stílus: The most beautiful teen ballads of the 80's
Fíling: Még mindig határtalan érzelmek...
Leírás:Mármint first of all azok, amelyeket a mostani számok keltenek majd a hűséges olvasókban, részint pedig azok a nem múló plátói emóciók, amelyeket én táplálok a nyolcvanas évek legendás teen queen-je, Debbie Gibson iránt...
Nos Debbie-nek eddig csak a vidámabb számaival találkoztunk (Out of the Blue, Shake Your Love, Electric Youth, Only in My Dreams), eztán azonban az sem lesz titok előttünk, hogy legalább annyira jó volt az érzelmes tini-románcok fájdalmasabb oldaláról, a szakításokról, a konfliktusokról az érzelmi súrlódásokról szóló track-ek ontásában is (sőt, mind a mai napig ebből él meg úgy egyébként - ha már itt tartunk).
S ezekkel még ráadásul számottevő szakmai sikereket is el tudott érni (1988-ban ő lett minden idők legfiatalabb platinalemezes előadója, ráadásul már az első albumával vívta ki magának ezt az elismerést).
Ezek az eredmények nem lehettek közömbösek a Robin Sparkles imidzsét felépítő csapat számára sem.
Elképzelem, hogy ha valóban lett volna ilyen team annak idején, hát biztos fő a fejük és gondolkoznak bőszen, hogy hogyan koppintsák le Debbie "szépségpontját", ami őt különlegessé, egyedivé és megismételhetetlenné tette.
És aztán meg szegénykéim hogyan buktak totálisan nagyot ezzel a klippel.
Már szinte kedvem támadna sajnálni őket - pedig nem léteztek, hiszen RS sem létezett, csak egy virtuális valóságban. Ami azonban biztos, az az, hogy a karakter igazi kiötlői nagyon is gondoltak Debbie Gibson érzelmesebb dalaival.
S hogy ez mennyire igaz, arról győződjetek meg a saját szemetekkel...
Következzék a Princess három gyönyörű románca a nyolcvanas és kilencvenes évek fordulójáról - of course, ahogy azt már megszoktátok, egy tinédzser lamúr - jól kitaposott - ösvényét követve.
S ezekkel még ráadásul számottevő szakmai sikereket is el tudott érni (1988-ban ő lett minden idők legfiatalabb platinalemezes előadója, ráadásul már az első albumával vívta ki magának ezt az elismerést).
Ezek az eredmények nem lehettek közömbösek a Robin Sparkles imidzsét felépítő csapat számára sem.
Elképzelem, hogy ha valóban lett volna ilyen team annak idején, hát biztos fő a fejük és gondolkoznak bőszen, hogy hogyan koppintsák le Debbie "szépségpontját", ami őt különlegessé, egyedivé és megismételhetetlenné tette.
És aztán meg szegénykéim hogyan buktak totálisan nagyot ezzel a klippel.
Már szinte kedvem támadna sajnálni őket - pedig nem léteztek, hiszen RS sem létezett, csak egy virtuális valóságban. Ami azonban biztos, az az, hogy a karakter igazi kiötlői nagyon is gondoltak Debbie Gibson érzelmesebb dalaival.
S hogy ez mennyire igaz, arról győződjetek meg a saját szemetekkel...
Következzék a Princess három gyönyörű románca a nyolcvanas és kilencvenes évek fordulójáról - of course, ahogy azt már megszoktátok, egy tinédzser lamúr - jól kitaposott - ösvényét követve.
7. Lost in Your Eyes (1989)
LÉNYEGESEN JOBB MINŐSÉGBEN MEGTEKINTHETŐ ITT...
"I get lost in your eyes / And I feel, my spirits rise / And soar like the wind / Is it a love that I am in. // I get weak in a glance / isn't that what's called romance? / ...And now I'm know / 'Cause when I'm lost I can't let go... " - FTW, micsoda közhelyek! - Tolhatnánk be először, amikor olvassuk ezt a szöveget.
De azt hiszem, már egészen más a helyzet, ha azt mondom, hogy a 80's egyik legnagyszerűbb ballad song-járól van szó, amelyet a tizenkilenc éves Debbie Gibson énekelt, írt, zongorázott és belecsempészte azt az X-vegyszert, ami tökéletessé tette az egészet.
Ez a dal tökéletes.
Érzelmes, felkavaró, lélekemelő - gyönyörű...
És a klip - OMG!
De mielőtt parttalan és meglehetősen nyálas áradozásba kezdenék - holott ez a gyönyörű kis szerzemény pontosan erre sarkall, egy kicsit magáról a dalról, no meg RS-re gyakorolt hatásáról.
A dal: Debbie Gibson második nagylemezének egyik "húzódala" volt, pont azért annyira erős, mert annyira mesterkéletlen és egyszerű, miközben persze mesterkélt - csak ügyesen palástolja. És általában ezt tudja jól a legigényesebb popzene, szóval ne becsüljük le a Lost in your eyes erejét.
Robin videójának nyomaiban sem sikerült elérnie ezt a hatást - ahogy egyébként a Family Guy Stewie Griffin-jének sem :)....
RS pl. nem zongorázik (hoppá, tényleg nem - meg mellesleg a zene minősége is, hát, eléggé shit), borzasztó arcokat vág (de tényleg) és annyira mesterkélt. A csúcspont egyébként a robot újbóli feltűnése virággal a kezében - nem, ilyet még a kilencvenes évek küszöbén sem műveltek volna - és az I miss you-felsóhajtás, ahol még ugye Barney is elröhögi magát - igaz, hogy ő mindenen elröhögi magát... :).
Mi maradt meg akkor RS-nek DG-ből?
A világraszóló nagy érzelmek illúziója, nem maguk a világraszóló nagy érzelmek...
Ellenben a Lost in your eyes, akár egy kagylóhéj a tenger zúgását, mindent megőrzött, ami érzelmes, finom, nőies, elegáns, kellemes, édes, keserédes volt a 80-as és 90-es évek fordulójának érzelmes teen-popjában...
8. No more Rhyme (1989)
Merüljünk el még jobban abban az illúzióban, hogy Robin Sparkles valóban létezett, s a kilencvenes évek elejének egyik übergyenge trash-teen-pop énekesnőjével állunk szemben az ő esetében...
Nos, hová tehetnénk hozzá képest a No more Rhyme-ot?
Azt hiszem nem kérdés, hogy a kettő kb. ég és föld, s az előző lelkendezésem után az sem kértséges, hogy miért állítom ezt...
Ennyi őszinteség (még ha néha butasággal és naivsággal is párosul - de hát, ahogy egyik barátom mondaná, ilyen ez a popszakma), finomság és érzelmesség hová tűnt a main-stream popzenéből?
A No more Rhyme arról szól, amikor egy kapcsolat elveszti a ritmusát, amikor lassan-lassan érdektelenné válik.
És méghozzá milyen gyönyörű!
Na, szegény RS-nek ez sem jött össze (mekkora poén már az 01:20-nál zajló parton futós jelenet béna koppintása a Sandcastles-ben) - hiszen ez csak egy buta dal, míg a tizenkilenc éves Debbie számából hihetetlenül összetett érzelmek sejlenek elő ízlésesen a szirup alól.
(Mert hát szirup nélkül nincs igazi érzelmes popzene, ezt tessék tudomásul venni! :)
9. Foolish Beat (1988)
AZ EREDETI KLIP MEGTEKINTHETŐ ITT.
(A szöveg értelmezéséhez kötelező is, bár a JPTV-s felvétel is nagyon cutie, amit beillesztettem.)
"I coud never love again, the way that I loved you / I could never cry again, like I did when I left you..."
ˇThere was no reason, there was no reason / Just a foolish beat of my heart...ˇ
WOW!
És még a könnyek is megcsillannak azokban a határtalanul bájos sötétbarna szemekben (jajj ez annyira övön aluli, hiszen ettől még a legszívtelenebb ember is elérzékenyülne, pláne, ha férfiból van :)...
Debbie legkönnyebben emészthető videója az RS-t felépítő stáb számára, úgy tűnik, az Foolish Beat volt, amely 1988-as, azaz egy évvel korábbi az eddigieknél - hiszen ebből vették át a legtöbb elemet.
Ez az érzelmes dal egyértelműen a szakításról szól, egyértelműen egy első szerelem végén és, mivel Debbie első albumáról való, még naivabb, mint az eddigiek.
Valóban egyszerűbb, butuskább, de nincs is ezzel semmi baj, hiszen egy első szerelemről énekli a saját dalát Debbie Gibson, 1988-ban, tizennyolc évesen - ennél hitelesebb teen pop music-ot pedig nehéz elképzelni.
Bár Robinnak menne ilyen jól mindez - de hiába a sok érzelmes sóhajtás, a hatásosnak gondolt vágás meg a sok finomságnak gondolt nyáladzás (hajlefésülés LOL), sajnos ez nem jött össze...
Komolyan, pedig szinte aranyos, ahogy próbálkoznak...
Ha még eddig nem jött le, hogy mindent bevetnek, majd segít ebben a jövő heti utolsó poszt, ami mindennel foglalkozik, ami a Sandcastles eddigi elemzéséből kimaradt. Utána pedig, részben Robin 6. évados újabb sorozatszereplése révén, előszedünk még néhány dolgot, ami érdekes lehet vele kapcsolatban, illetve szó lesz a korszak valódi kanadai teen pop-járól is...
A cél, mint láthatjátok, nincs már messze. No persze szerencsénkre nem is tűztünk ki valami teljesíthetetlen elvárásokat magunk elé, hiszen a kérdésünk mindössze annyi: Who are you Robin Sparkles?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése