Témakör: Eszmefutamok
Idő: Late 50's - early 60's
Stílus: Jellegzetesen polgári
Fíling: Ez esetben valóban utánozhatatlan
Leírás:
Ismét valami egészen figyelemreméltó újdonság at Dailyretrospective - új sorozat indul ugyanis útjára, s éppen a 150. bejegyzésemmel (ami azt jelenti, hogy immár 150 napja, azaz szűken véve öt hónapja létezik a blogunk)...
Alighanem már a cím is felkeltheti az érdeklődést: Szputnyik New York felett?????
WTF? - Kérdezheti jogos érdeklődéssel az Olvasó...
Talán egy szovjet tudományos fantasztikus regény, amelynek zárásaképpen a Szovjetunió leigázza Amerikát?
Vagy egy szovjetellenes amerikai propagandafilm az 1950-es évekből, a kommunistaüldözések idejéből?
Esetleg egy 90-es évekbeli cyberpunk-saga (tudjátok, ez az a műfaj, amikor a múlt egy bizonyos pontján megváltozik a történelem, pl. Hitler nem bukik meg vagy nem történik meg az első világháború, és a fllm egy olyan alternatív univerzumban játszódik, ahol ezek a feltételek valósultak meg és teljesen másképp alakult a történelem) Val Kilmerrel, Wynona Rider-rel és Sean Connery-vel a főszerepben, ahol a Szovjetunió nem bukott meg, hanem leigázta Amerikát? (Na jó, itt egy kicsit azért meglódult a fantáziám... :D)
Nem egészen!
Valami egész más, talán olyasmi, amire nem is gondolna az ember sokadjára sem (mi több, biztos, hogy eszébe sem jutna): ugyanis ez egy magyar újságíró könyve, 1960-ból, amelyben New York-i élményeit ecsetelgeti tárgyilagosnak éppen nem nevezhető, de kétségtelenül imponáló aprólékossággal (hogy mit is értek ez alatt, azt mindjárt megvilágítom).
Ez a furcsa című szerzet tehát egy könyv, szerzőjét pedig Randé Jenő-nek hívják (azazhogy 1997. óta már csak hívták), aki, mint az az itt linkelt szövegből is kiderül, rendkívül sokoldalú tevékenységet fejtett ki.
Végzettségét tekintve a külpolitikai kérdések behatóbb vizsgálata volt a szakterülete, s írt is több olyan munkát, amely ilyen tematikával foglalkozott, de érdeklődése mégis egészen más irányba, a tudományos népszerűsítés világába vezette el. Írt könyvet a híres-neves 60-70-es évekbeli Képes Történelem sorozatba is (A forradalmak évszázada ill. Polgárháború Észak-Amerikában), számtalan ismeretterjesztő sorozat fölött bábáskodva a Magyar Televízióban és Rádióban egyaránt dolgozott, sokoldalú tehetségét mindenhol sikerrel kamatoztatta, 1964 és 67 között, mint az a linkelt életrajzban is olvasható, még a rádió politikai műsorait is szerkesztette (a kiemelés nem véletlen!).
Bár sokoldalú szakemberként szorgalmáról, kutatói tevékenységének hazai hiánypótló voltáról legendákat zengtek kortársai, barátai és munkatársai, mint mindenkinek, azért Randénak is megvoltak a maga korlátai.
Elsősorban az talán, hogy polgár volt, s a citoyen-életforma minden erényével és hibájával együtt volt társadalmi rétege tökéletes képviselője...
Szerette a művészetet, költészetet, zenét, de nem szerette a változásokat, már túl élete negyedik, de még innen az ötödik dekádján (amikor e könyve is íródott) sem értett meg sok mindent ebből következően az új világból (és ebből következően az Újvilágból sem), az új idők ritmusára egyáltalán nem érzett rá.
Erős kritikai hangon szólal meg tehát a Szputnyik New York felett is, de éppen ezért lesz az amerikai életforma hibáinak, ma is (sőt, a mai helyzetre sokszor százszor inkább érvényes, mint az 50-es és 60-as évek fordulóján) kiváló leltára, s bár sokszor elfogultan túloz, de legtöbbször éppen erre van szűkség, hogy ne a felszínt kapargassa, hanem behatoljon a dolgok mélyébe, megtalálja az igazi problémákat, rátapintson az igazi kérdések ütőerére.
Néha azonban pont emiatt ad nagyon rossz kritikákat bizonyos jelenségekről - jazz-kedvelőként a műfajról általa leírtakat nehezen tudom megbocsátani neki...
A mai napon következik a könyv előszava, amelyben leírja, mit is keresett éppen ekkor New York-ban (mint a magyar rádió kiküldött tudósítója), illetve, hogy miért is érdeklődik az ifjúsági probléma (XD) iránt, s szerepel benne továbbá egy meglehetősen életszerűtlen részlet, amelyben öt magyar fiatal készül elhagyni az országot.
Mondanom sem kell, hogy 1956. után nem holmi luxuscikkek miatt hagyták el az országot a fiatalok...
Másrészt következik egy "nyersen informatív" fejezet, amelyben megtudhatjuk, milyen volt szerzőnk hazaútja vissza, Európába, a híres Queen Mary fedélzetén, s értesülünk a könyv születésének néhány háttérkörülményéről is.
Ami még hátra van, az az, hogy közöljem a lényeget: ezt a hangoskönyvet ezúttal én készítem, én rögzítem, én olvasom fel illetve én osztom meg először a (magyarul beszélő) világgal először a tube-csatornámon. Ezért kérek előre is elnézést, ha a minőség nem lesz majd kielégítő, vagy a stílusom nem lesz eléggé méltó egy előadóművészéhez.
Ami ezeket a kezdeti amatörizmusomat illeti, dolgozom az ügyön!
Utolsó megjegyzés: Remélem, átjön majd az előadásomon az ironikus él, hiszen ebben a könyvben olyan kifejezések, mondatok, ordas nagy közhelyek is elhangoznak, amelyeket 2010-ben aligha lehet röhögés nélkül kimondani (a többségük már 1960-ban sem volt érvényes).
Remélem ez a humorfaktor növeli majd a végleges prezentáció értékét.
WTF? - Kérdezheti jogos érdeklődéssel az Olvasó...
Talán egy szovjet tudományos fantasztikus regény, amelynek zárásaképpen a Szovjetunió leigázza Amerikát?
Vagy egy szovjetellenes amerikai propagandafilm az 1950-es évekből, a kommunistaüldözések idejéből?
Esetleg egy 90-es évekbeli cyberpunk-saga (tudjátok, ez az a műfaj, amikor a múlt egy bizonyos pontján megváltozik a történelem, pl. Hitler nem bukik meg vagy nem történik meg az első világháború, és a fllm egy olyan alternatív univerzumban játszódik, ahol ezek a feltételek valósultak meg és teljesen másképp alakult a történelem) Val Kilmerrel, Wynona Rider-rel és Sean Connery-vel a főszerepben, ahol a Szovjetunió nem bukott meg, hanem leigázta Amerikát? (Na jó, itt egy kicsit azért meglódult a fantáziám... :D)
Nem egészen!
Valami egész más, talán olyasmi, amire nem is gondolna az ember sokadjára sem (mi több, biztos, hogy eszébe sem jutna): ugyanis ez egy magyar újságíró könyve, 1960-ból, amelyben New York-i élményeit ecsetelgeti tárgyilagosnak éppen nem nevezhető, de kétségtelenül imponáló aprólékossággal (hogy mit is értek ez alatt, azt mindjárt megvilágítom).
Ez a furcsa című szerzet tehát egy könyv, szerzőjét pedig Randé Jenő-nek hívják (azazhogy 1997. óta már csak hívták), aki, mint az az itt linkelt szövegből is kiderül, rendkívül sokoldalú tevékenységet fejtett ki.
Bár sokoldalú szakemberként szorgalmáról, kutatói tevékenységének hazai hiánypótló voltáról legendákat zengtek kortársai, barátai és munkatársai, mint mindenkinek, azért Randénak is megvoltak a maga korlátai.
Elsősorban az talán, hogy polgár volt, s a citoyen-életforma minden erényével és hibájával együtt volt társadalmi rétege tökéletes képviselője...
Szerette a művészetet, költészetet, zenét, de nem szerette a változásokat, már túl élete negyedik, de még innen az ötödik dekádján (amikor e könyve is íródott) sem értett meg sok mindent ebből következően az új világból (és ebből következően az Újvilágból sem), az új idők ritmusára egyáltalán nem érzett rá.
Erős kritikai hangon szólal meg tehát a Szputnyik New York felett is, de éppen ezért lesz az amerikai életforma hibáinak, ma is (sőt, a mai helyzetre sokszor százszor inkább érvényes, mint az 50-es és 60-as évek fordulóján) kiváló leltára, s bár sokszor elfogultan túloz, de legtöbbször éppen erre van szűkség, hogy ne a felszínt kapargassa, hanem behatoljon a dolgok mélyébe, megtalálja az igazi problémákat, rátapintson az igazi kérdések ütőerére.
Néha azonban pont emiatt ad nagyon rossz kritikákat bizonyos jelenségekről - jazz-kedvelőként a műfajról általa leírtakat nehezen tudom megbocsátani neki...
A mai napon következik a könyv előszava, amelyben leírja, mit is keresett éppen ekkor New York-ban (mint a magyar rádió kiküldött tudósítója), illetve, hogy miért is érdeklődik az ifjúsági probléma (XD) iránt, s szerepel benne továbbá egy meglehetősen életszerűtlen részlet, amelyben öt magyar fiatal készül elhagyni az országot.
Mondanom sem kell, hogy 1956. után nem holmi luxuscikkek miatt hagyták el az országot a fiatalok...
Másrészt következik egy "nyersen informatív" fejezet, amelyben megtudhatjuk, milyen volt szerzőnk hazaútja vissza, Európába, a híres Queen Mary fedélzetén, s értesülünk a könyv születésének néhány háttérkörülményéről is.
Ami még hátra van, az az, hogy közöljem a lényeget: ezt a hangoskönyvet ezúttal én készítem, én rögzítem, én olvasom fel illetve én osztom meg először a (magyarul beszélő) világgal először a tube-csatornámon. Ezért kérek előre is elnézést, ha a minőség nem lesz majd kielégítő, vagy a stílusom nem lesz eléggé méltó egy előadóművészéhez.
Ami ezeket a kezdeti amatörizmusomat illeti, dolgozom az ügyön!
Utolsó megjegyzés: Remélem, átjön majd az előadásomon az ironikus él, hiszen ebben a könyvben olyan kifejezések, mondatok, ordas nagy közhelyek is elhangoznak, amelyeket 2010-ben aligha lehet röhögés nélkül kimondani (a többségük már 1960-ban sem volt érvényes).
Remélem ez a humorfaktor növeli majd a végleges prezentáció értékét.
Koszonom szepen, hogy elkeszitetted ezt a hangoskonyvet. Nagy oromet szereztel vele. Kulfoldon elek, s ez a konyv fiatal koromat jelenti nekem. (Mar akkor is regi konyv volt, egy antikvariumban akadtam ra. A rendszervaltas utan volt, es en ennek megfelelo tavolsagtartassal kezeltem.) Megis, az otlet, hogy 1960-ban Magyarorszagon valaki konyvet ir Amerikarol, a fiatalok mindennapjairol, teljesen hihetetlennek tunt. Es persze aligha lehet rohoges nelkul megallni egy-ket megallapitasat, de meg kell hagyni, amikor a cenzor epp masfele nez, Rande jol ir, es sokszor jol latja a dolgokat. A kiadasa ota eltelt evtizedek esemenyei pedig meg erdekesebbe teszik a konyvet. Meg egyszer, nagyon koszonom.
VálaszTörlés