2011. február 5., szombat

Február 5. - Who are you, Robin Sparkles?/ Sandcastles in the Sand 1./ I'm steel crying...

Témakör: Retromania
Idő: late 80's and early 90's
Stílus: Érzelemdús - lame?
Fíling: Annyit ígérhetek, hogy a mai összeállítás végén zokogni fogtok... :)



Leírás:

De nem csak a Let's Go the the Mall-nak áll a világ - sem a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján, sem Robin "életművében"...

Mert az időszak popzenéjében nem csak az őrült vidámkodás játsszik főszerepet, de az érzelmes balladák is...

Sőt, ha nagyon borúlátó akarnék lenni, azt mondanám, hogy ez az időszak az igazi, jó, ártatlan, érzelmes, tartalmas ballad hits utolsó aranykora...

Így aztán nem csoda, hogy a könnyedebb-bulisabb dolgok után egy valamirevaló x-ed vonalbeli tinisztárnak ebben az időszakban azért illik összeütnie valami igazán érzelemdús, szentimentális cuccost is. Az meg már külön poén, ha még Tiffany (a valóságban is az igazi!) is szerepel benne - mert ebben a videóban ő is felbukkan (a Let's Go to the Mall boncolgatásánál már ugye szó esett a korszak Mall Queen-jéről ).

Mármint Robin Sparkles másik klipjében, amelyről mostantól kezdve beszélni fogunk - a reméljük, mindig ilyen szép napsütéses - szombatjainkon. Igen, mert hát RS is x-ed vonalbeli tinisztár volt az időszakban, és ő is összeütött egy érzelmes dalocskát, amelyben természetesen egy régvolt szerelmét siratja - mert miről is másról szólhatna egy érzelmes dal, nem csak from Alberta to Ontario (szédületes távolság, egyébként - nagyobb, mint a Moszkva-Párizs!)...


1. A videó a sorozatban




A kezdőknek - bár ők talán eddig sem olvasgatták ezeket a posztjaimat - csak annyit mondhatok, hogy vágjanak neki bátran a sorozatnak, de tényleg és gyorsan, mert megéri. A haladóknak viszont nagyon-nagyon kellemes élmény lesz újból belekukkantani a harmadik évad tizenhatodik.epizódjába, hiszen ez egy igazán feelgood rész, ami azt illeti.

De tényleg.

Szempontunkból a lényeg egyébként 18:01-nél kezdődik, ahol magáról megkezdődik maga a videó...

Ugye emlékeztek?

Persze, Barney jól lehúzza a videót, de azért csak ő is beindul a hangulatától, hiszen, ennek a résznek a végén látható az a bizonyos Barney-Robin kiss, aminek még komoly következményei lesznek a sorozat következő évadának minőségére nézve...

Na de mindegy, nem is ez a lényeg...

Hanem a hangulat, über Alles!


2. The video: itself



Mert persze a Sandcastles in the Sand-nek már a címe is túl sok, hiszen bőven elég lenne a Sandcastles is - nyilván nem egy nyüzsgő belvárosi utca közepén képzelünk el egy homokvárat, hanem a finom, puha tengarparti homokban.

Persze, ez a cucc nagyon-nagyon vicces, mi több, kifejezetten lame is bizonyos fokig (peer pressure homework - Acne - Who am I? -- The happiest two week and a half of my life), de azért áraszt némi melankóliát s ez alól nem vonhatod ki csakúgy magad.

Szép, kellemes a dallama, finom, melodikus a hangulata, s akárhogy is van, ahhoz épp eléggé hangulatos, hogy ne úszd meg úgy, hogy ne hagyjon benned nyomot.

Lám, még Barney-t is beindította, pedig hogy küzdött ellene... :)


3. Sentimental 80's


Persze RS nem volt profi, de érdemes megfigyelni, hogyan csaltak könnyeket a nagyérdemű szemébe az időszak profi női teen-előadói, amikor lassan kialvó lángokról énekeltek, de még izzó szenvedéllyel (ezt csak azért, hogy szokjátok a hangulatot :)...

Nos, valahogy így kell átvészelni egy szakítást egy late 80's-early 90's recept szerint...


Cynthia - Holding On (1990)



Valahogy így kell kezdeni, amikor még friss az emlék...

Nem lehet a szakításról szóló dalokat hallgatni azonnal szakítás után - tapasztalat.

Úgy kell tenni, mintha mi sem történt volna - és ilyenkor "jöjj Cynthia nyálas-szirupos énekeddel" (reménykedjünk, hogy most Arany János nem fordult meg a sírjában XD)...


Az időszak egyik legjelentősebb női trash-pop előadójától, aki még ráadásul elektronikus zenét is nyomott, nem is várhat el többet az ember - ezt viszont tökéletesen megkapja...


Belinda Carlisle - Love never dies (1988)




Aztán jön a tagadás fázisa...

Ehhez BC isteni hangja a legmegfelelőbb - mert neki tényleg elhisszük azt, hogy "the true love never dies"...

(I think it's perfect!)


Tiffany - All This Time (1988)



De végül csak el kell fogadnunk a megmásíthatatlant:

"The Sun still shines, the Sun still sets..."

Én vagyok az utolsó szentimentális ember a földön, vagy csak bennem támaszt ez még keserédes érzéseket?

Vagy már erről is ciki beszélni?

(Mert akkor nagy a baj...)


Akárhogy is van, a következő néhány hétben ezt a videót sem engedjük majd el, amíg nem sikerül komoly kutatási eredményekre jutnunk azt illetően: Who are you Robin Sparkles?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése