Február 24. - Most akkor végül is kinek jön be a Pa-Dö-Dö?

Témakör: Trash

Idő: 1991

Stílus: Stílus?

Fíling: Fíling?

Leírás: 

Ahogy általában be szoktam jelenteni, hogy korszerűtlen elmélkedés jön, úgy most azt harangoznám be, hogy kemény, férfias (vagyis trágár) szavakkal tűzdelt, negatív emócióktól duzzadó kis írás következik - elnézést kérnék, de ezzel tartozom minden idők vállalhatatlanul legrosszabb magyar (bár, attól tartok, sajnos világviszonylatban sem elhanyagolható mértékben cikis) együttesének - mert megérdemlik...

Van néhány téma, amiben nem ismerek pardont, meg mentegetőzést.

Ha például valaki képes azt mondani nekem az orcámba bele, hogy ő szereti a Pa-Dö-Dö-t, annak csácsá, vagy, mondhatnám stílszerűen: "Bye, bye Szása"... 

Nem gyerekek, nem!

A jóízlésnek is vannak határai, és azok bizony nem a Pa-Dö-Dö-nél kezdődnek - ott már  sokkal inkább  véget érnek!

Már volt szó az XL Sisters-ről, szóval sejthetitek, hogy a trash és az látványosan domináns túlsúly keverékét milyen szinten ítélem el. 

Még egyszer mondom: utóbbi ellen sincs semmi kifogásom, ha produkcióhoz, munkához társul. De ha a szart  (zenében, látványban, mindenben a lehető legközönségesebbet) kell bevenni a gyomromnak, nos az valahogy nem megy - és ha még pluszban mindezt olyan illetők is művelik, akiknek a puszta megjelenése számomra elviselhetetlen, akkor sztem az már tényleg a hányingerkeltő kategóriája...

Mert hát, tudjátok, a szarból, kösz, de nem kérek....

Azt hittem, még ebben az országban még mindig nem olyan rossz a helyzet, hogy egyedül legyek ezzel a véleményemmel - és mégis megrökönyödve kell tapasztalnom a Pa-dö-dö feltöltött videóinál, hogy a kommentekben szinte egekig magasztalják ezt az elképesztően minősíthetetlen szemetet...

"Ők még igazi emberek voltak, nem megcsinált sztárocskák, mint a maiak"...

Tényleg?

Zrínyi Miklós vagy Bél Mátyás, de hogy egy kicsit jobban rámozduljunk a szórakoztatóiparra, Kóbor János vagy Kovács Kati, sőt, hogy a kiemelkedő, kissé molett művésznőinket se diszkrimináljuk Fónay Márta, na, ők EMBEREK voltak, méghozzá nem is akármilyenek!

Viszont ne tekintsük már ezt a két luvnyát homo sapiens sapiens-nek, jó?!

Tényleg ide süllyedtünk?

Sertéseket imádunk?

Congrat, magyar közízlés! 

És még egyszer mondom: nem az a baj, hogy el vannak hízva, vagy, hogy nincs hangjuk, mert ami van, az akácfához hasonlóan szívós és képezhetetlen, hanem, hogy közönséges, übergyenge, röhejesen, szánalmasan retardált ez a Falusi Mariann, meg ez a Lang Gyöngyi!

A közönségességnek, infantilizmusnak és csak úgy simán a vizuális környezetszennyezésnek, olyan szintjét közelítette meg ez a rettyenet, amelyre nekem már nincsenek szavaim.

Ezért is éreztem szűkségét, hogy ezt a pár sort leírjam minden idők egyértelműen lexarabb magyar trash-pop zenekaráról, a piedesztálra emelt epefolyadékról, az apoteózisig aposztrofált gennyről, az agyondícsért bélsárról, a csillagokig hájpolt ótvarról.

(A mellékelt, a leírtakat jól alátámasztó kép egyébként 1989-ben készült - ja, és mióta felfedeztem, egy csomót tűnődtem már rajta, hogy a Depeche Mode-fannak tűnő srác, aki baloldalt befigyel, miért vág olyan furcsa pofát. Nem tudom eldönteni, hogy gyönyörködik vagy elborzad a két ritka szép tünemény láttán... :)


Az meg már csak hab a tortán, hogy van itt még egy csodálatos kis klipünk is: erre sincsenek szavaim, egyszerűen öklendetes, ahogy ez a két túlméretezett lamantin sárga pólóban, undorító frizurával, kaján mosollyal az arcán labdázik a vízben.  (Szegény kislány... :( )

Szóval: köszönjük szépen, kedves Lang Gyöngyi és Falusi Mariann - köszönöm nektek, hogy tönkretettétek a gyerekkoromat és még jobban köszönöm, hogy hasznosan közreműködtetek egy ország közízlésének erodálásában!

Örök hálám ezért mindig üldözni fog majd!

Ja, és természetesen bekaphatjátok!

Ne, tudjátok mit, még sem - még a gondolatától is írtózom a dolognak...