Idő: 1972
Stílus: "Te mondd, és történt veled valami ezekben a nehéz időkben?" - "Hát, tulajdonképpen semmi... De történhetett volna!"
Fíling: "Meleg szoba, rumos tea, családi béke!"
Stílus: "Te mondd, és történt veled valami ezekben a nehéz időkben?" - "Hát, tulajdonképpen semmi... De történhetett volna!"
Fíling: "Meleg szoba, rumos tea, családi béke!"
Leírás:
Ez megint az a dolog... - hogy nem értem.
Nem értem, hogy ezt a Bacsó-opuszt ami pont odacsap, ahová köll, ami pont 100 %-osan betalál, s amely, mint írtam is, a rendező sajátos komikumának a Tanú mellett legfontosabb manifesztációja...
Nos, megint csak nem értem, miért nem sokkal ismertebb?
Ez megint az a dolog... - hogy nem értem.
Nem értem, hogy ezt a Bacsó-opuszt ami pont odacsap, ahová köll, ami pont 100 %-osan betalál, s amely, mint írtam is, a rendező sajátos komikumának a Tanú mellett legfontosabb manifesztációja...
Nos, megint csak nem értem, miért nem sokkal ismertebb?
Ráadásul aktuálisabb a témája, mint a Tanúnak, hiszen a Rákosi-rendszer, ha messze nem is nyomtalanul, elmúlt a fejünk fölül, viszont a Kádár-kor kispolgári mentalitásának káros attitűdjei folyamatosan itt kószálnak körülöttünk utcákon, tereken, sikátorokban, mezőkön, mindenütt.
A film koncepciója tehát egyszerű: a Kádár-kori kispolgár vitriolos rajza.
E koncepciót fejtjük ki a tovább mögött...
A kispolgárról már sokat beszéltünk a korszak kapcsán - amúgy meg, ha valaki nem érti mire gondolok, csak nézzen meg egy Szomsza-részt - vagy épp ezt a filmet (szinte hihetetlen, hogy a Szomszédok bűnrossz forgatókönyvírója az első időben éppen az a Zimre Péter volt, aki a Forró vizet a kopaszra igazán virtuóz szövegkönyvét is összerakta)...
Azé a kispolgáré, aki ellen az 50-es években tettekkel is, de utána már csak szavakban küzdött az államszocialista propaganda, akinek mentalitása előkelő helyen szerepelt a szocializmust destruáló tényezők tizes listáján - miközben a szocializmust konzerváló egyik legfontosabb tényező is volt egyben.
Ez a kispolgár már nem büszke státusára. Ha úgy tetszik, morális tartása sincs. Hiszen nincs ideológiája, vallása, akármilyen fatalitásban való hite sem.
Nincs mása, csak szervilizmusa, lakótelepi lakása és félelme.
Ennyi maradt őséből, a büszke és öntudatos polgárból.
A kispolgár egyszerű, nem bonyolult, a kispolgár Alattvaló János, és a kispolgár, mint azt Boróka Mihály, történetünk főhőse is beismeri a másik főszereplőnek, Sajtár Dezsőnek az egyik kulcs jelenetben, mindenből kimaradt.
Igen, ő, a kispolgár az, aki mindenből kimaradt, mégis a legjobban megviselték a dolgok: a háborút az óvóhelyeken izgulta végig, és, mikor feljött, már gazdagabb lett valamilyen szív- vagy gyomorproblémával, amitől egyáltalán nem szabadult meg.
És megtanult félni, amire egyébként volt alkalma rá az elkövetkező másfél évtizedben is: lassan beidegződhetett a félelem, mindentől és mindenkitől.
Igen, ez a kispolgár kussolt az ötvenes években, s remegve hallgatta a harcok zaját ötvenhatban.
Mindentől félt tehát a kispolgár, egészen addig, amíg a Kádár-rendszer konszolidációs periódusában, azaz 1960-1963-at követően aztán egyszercsak elkezdett hozzájutni ahhoz a minimumhoz, amely egyre bátrabbá tette.
Ez a minimum pedig,, minden egyéni és társadalmi igényen túl legelsősorban is az ingerszegény környezet (mely egyben mindezek gyűjtőfogalmának is tekinthető) nyújtotta biztonságérzet volt.
Munka, család és tévé hármasa jól behatárolta biztonságos környezetét, félelemérzete egészen elmúlt, és az oly megnyugatató fásult unalomba fordult ("Mit is mondtál, Dezsőkém? Az otthon melege és a gyermek mosolya?" - szól egy ízben Boróka Mihály filmünkben).
Ez az unalom, amely a mozi kezdetén, Zsombolyai János, a kitűnő operatőr, majd későbbi rendező képein, és Vukán György nagyszerű zenéjén is érezhető.
De aztán hirtelen megzavarja valami a biztonságosnak hitt semleges kisállam, a Borókai-komfortzóna nyugalmát.
Igen, ő, a kispolgár az, aki mindenből kimaradt, mégis a legjobban megviselték a dolgok: a háborút az óvóhelyeken izgulta végig, és, mikor feljött, már gazdagabb lett valamilyen szív- vagy gyomorproblémával, amitől egyáltalán nem szabadult meg.
És megtanult félni, amire egyébként volt alkalma rá az elkövetkező másfél évtizedben is: lassan beidegződhetett a félelem, mindentől és mindenkitől.
Igen, ez a kispolgár kussolt az ötvenes években, s remegve hallgatta a harcok zaját ötvenhatban.
Mindentől félt tehát a kispolgár, egészen addig, amíg a Kádár-rendszer konszolidációs periódusában, azaz 1960-1963-at követően aztán egyszercsak elkezdett hozzájutni ahhoz a minimumhoz, amely egyre bátrabbá tette.
Ez a minimum pedig,, minden egyéni és társadalmi igényen túl legelsősorban is az ingerszegény környezet (mely egyben mindezek gyűjtőfogalmának is tekinthető) nyújtotta biztonságérzet volt.Munka, család és tévé hármasa jól behatárolta biztonságos környezetét, félelemérzete egészen elmúlt, és az oly megnyugatató fásult unalomba fordult ("Mit is mondtál, Dezsőkém? Az otthon melege és a gyermek mosolya?" - szól egy ízben Boróka Mihály filmünkben).
Ez az unalom, amely a mozi kezdetén, Zsombolyai János, a kitűnő operatőr, majd későbbi rendező képein, és Vukán György nagyszerű zenéjén is érezhető.
De aztán hirtelen megzavarja valami a biztonságosnak hitt semleges kisállam, a Borókai-komfortzóna nyugalmát.
Röviden: Boróka Mihály borbélyt megfenyegeti az általa véletlenül ("nem tudtam parancsolni a kezemnek...") kopaszra nyírt (mert ő nyilván nem kopaszra nyírást kért :) Sajtár Dezső, hogy elintézi.
És Boróka Mihály félni kezd.
Unottan, szinte rezignáltan fél (ez jól látszik a zseniális és méltatlanul keveset foglalkoztatott Gyarmati István arcán). Mert így is lehet félni.
(Amúgy kispolgár módjára.)
Sok minden történik aztán: Csehov Akakij Akakijevicseként kopogtat be főnökéhez segítségért könyörögve, mindenhol követeli, hogy vizsgálják ki az ügyet, ahol csak tudja, s rettegését csak növeli, hogy minduntalan összefut Sajtár Dezsővel.
(Amúgy kispolgár módjára.)
Sok minden történik aztán: Csehov Akakij Akakijevicseként kopogtat be főnökéhez segítségért könyörögve, mindenhol követeli, hogy vizsgálják ki az ügyet, ahol csak tudja, s rettegését csak növeli, hogy minduntalan összefut Sajtár Dezsővel.
Sajtár azonban, akiről eleinte magunk is elhisszük, hogy valóban félelmetes, befolyásos figura, akinek hatalma van minden további nélkül elintézni a Boróka-féléket, lassan-lassan egészen más színben kezd el feltűnni előttünk...
Az ilyen veszélyes ember lehet...
Aztán egy véletlen folytán eljön a nagy felismerés ideje, s a két kispolgár egymásra ismer...
Boulvard és Péchucet érdeklődésével vetik magukat, új, izgalmas kapcsolatukba és járják végig a kispolgári mennyország stációit - hogy aztán egyszercsak mégis lepottyanjanak a földre.
Ennyi az egész.
Mint egy Csehov-dráma.
A történet kezdetén nem történik semmi. Aztán egyszercsak elkezd úgy tűnni, hogy most nagyon fog történni valami. De a végén még sem történik semmi...
Íme a magyar kispolgár története dióhéjban.
Persze, mindez a háttérben húzódik meg - az előtérben a cselekmény és a panelszürke humor van.
Utóbbira az egyik legjobb példa a furcsa, néhol groteszk lakótelepi ("bocsánat, eltévesztettem a lakást...") jelenetsor - mely Bacsó másik, az ezekben az években készült nagy szatírája, a már emlegetett "Ereszd el a szakállamat!" világát idézi - megdolgoztatja a rekeszizmokat.
Ahogy a filmnek még sok más összetevője is.
Például a zseniális színészi teljesítmények: Haumann Péter, mint főnök, Pásztor Erzsi, mint feleség, nagy kedvencem, Bence Ferenc, a rendőr...
Vagy a szállóige-szerű mondásai.
Pl: "Nézni a karambolt, azt igen, de tanúskodni az büdös?!"
Vagy: "Na mi újság, pamacsolunk, pamacsolunk?"
Vagy: "Mi érdekel titeket (ti. a fiatalokat)? A beatzene, az ivás, a smacizás, a csöcsörészés, az igen! De a munka az büdös?!"
Vagy: "Biztos úr, tessék már engem letartóztatni!"
Vagy: "Mit képzel? Feltolakszik a nép mentőautójára, miközben nincs is ételmérgezése? Potyán akar gyomormosást?"
Boulvard és Péchucet érdeklődésével vetik magukat, új, izgalmas kapcsolatukba és járják végig a kispolgári mennyország stációit - hogy aztán egyszercsak mégis lepottyanjanak a földre.
Ennyi az egész.
Mint egy Csehov-dráma.
A történet kezdetén nem történik semmi. Aztán egyszercsak elkezd úgy tűnni, hogy most nagyon fog történni valami. De a végén még sem történik semmi...
Íme a magyar kispolgár története dióhéjban.
Persze, mindez a háttérben húzódik meg - az előtérben a cselekmény és a panelszürke humor van.
Utóbbira az egyik legjobb példa a furcsa, néhol groteszk lakótelepi ("bocsánat, eltévesztettem a lakást...") jelenetsor - mely Bacsó másik, az ezekben az években készült nagy szatírája, a már emlegetett "Ereszd el a szakállamat!" világát idézi - megdolgoztatja a rekeszizmokat.
Ahogy a filmnek még sok más összetevője is.
Például a zseniális színészi teljesítmények: Haumann Péter, mint főnök, Pásztor Erzsi, mint feleség, nagy kedvencem, Bence Ferenc, a rendőr...
Vagy a szállóige-szerű mondásai.
Pl: "Nézni a karambolt, azt igen, de tanúskodni az büdös?!"
Vagy: "Na mi újság, pamacsolunk, pamacsolunk?"
Vagy: "Mi érdekel titeket (ti. a fiatalokat)? A beatzene, az ivás, a smacizás, a csöcsörészés, az igen! De a munka az büdös?!"Vagy: "Biztos úr, tessék már engem letartóztatni!"
Vagy: "Mit képzel? Feltolakszik a nép mentőautójára, miközben nincs is ételmérgezése? Potyán akar gyomormosást?"
Vagy "Te, mondd csak Dezsőkém, mielőtt kopaszok lettünk volna, nem éreztél a melleden egy ilyen nyomást?"
Vagy...
Még hosszan sorolhatnám...
De inkább itt kezdődne a filmnyelvi eszközök, amelyekre most nem térnék ki és jelesül is a legfontosabb, a kopaszság, mint metafora vizsgálata.
Tényleg mit jelenthet itt a "kopaszság"?
Valamiféle beavatottságot?
Vagy egyszerűen csak a kispolgáriasságot?
Horribile dictu: homoszexuális egymásratalálás szimbóluma?
Mindenki döntse el maga.
Talán nem is fontos...
A fontos az, hogy minél többen lássák ezt a filmet - hogy ábránduljanak ki a kispolgáriságból és kispolgáriasságból a rendkívül destruktív jelenség e parádés ábrázolása láttán...
S szerencsére a kívánság teljesülése elé nem sok minden gördíthet akadályt, hiszen a mozi nem csak a televízióban kerül időnként prezentálásra, de a neten is fenn van, több helyen is.
S szerencsére a kívánság teljesülése elé nem sok minden gördíthet akadályt, hiszen a mozi nem csak a televízióban kerül időnként prezentálásra, de a neten is fenn van, több helyen is.
Pl. a youtube-on is megnézheti az aki kíváncsi rá. Igaz, a tengapi Pókfoci-val szemben darabolda, de hát semmi sem lehet tökéletes...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése